Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-25 / 21. szám

1991. JANUAR 25., PÉNTEK r BALASSAGYARMATÉS KÖRZETE Magyarnándorban mindenki ismeri Jani bácsi, a nyugdíjasklub lelke Talán nincs is olyan ember Magyarnándorban, aki ne is­merné őt. Fiatalok és időseb­bek egyaránt tisztelettel kö­szöntik, ha találkoznak vele az utcán, az üzletben vagy éppen a presszóban. Bár neki — és ezt tudja min­denki a községben — nem ezek a törzshelyei. Vele nem az emlí­tett helyeken lehet összefutni. A kultúra helyi fellegvárában, a Radnóti Miklós Művelődési Házban. Főleg most télen. Ősz­től tavaszig ugyanis itt tevé­kenykedik, fáradhatatlanul. Mindenkihez van egy kedves szava, egy tréfás megjegyzése. Galbács Jánost szeretik a hely­béliek. Jani bácsi, hiszen így ismeri őt a falu apraja-nagyja, ötvenhat esztendős. Ha nem mondaná, el sem hinné az ember. Bizony, korát meghazudtolóan tévé kenykedik a tősgyökeres ma- gyamándori férfi. Immáron ötö­dik esztendeje vezeti a nyugdí­jasklubot. mely az idén január­ban ünnepelte huszonegyedik születésnapját. Meg is ünnepel­ték, ahogy azt ilyenkor illik. A klub harminchat tagjából eljöt­tek huszonnyolcán és nem unat­koztak. Jani bácsi rövid visszaemlé­kezésében felidézte a tavalyi esztendőt, megemlékezett az azóta elhunytakról, és ejtett né­hány szót a jövőről is. Bizony, a jövőről, hiszen a nándori nyug­díjasklub tagjai még mindig ter­veznek, ami örömre szolgálóan példázza frissességüket és „fia­talságukat”. Jani bácsi nős, két leánygyer­meke van. Mivel rokkantnyug­díjas, így télvíz idején a művelő­dési házban teilt i napjai nagy ré- I szét. Ő fűt és emellett ellátja a' gondnoki teendőket is. Sohasem hűzódzkodott a munkától. Mi­kor már nem kell fűteni az intéz­ményt, a tsz-ben foglalkozik ál­lattenyésztéssel. Nemrégiben vásárolt nyolc birkát. így most ezzel is foglala­toskodik. Kevéske szabad idejé­ben már a nyugdíjasklub szoká­sos nyári kirándulását szervezi. Mint minden esztendőben, ezút­tal is Zsóri és Eger vidékére sze­retnének elutazni, egy napra. A tízforintos havi tagdíj képletes összeg, ezért más pénzforrások után kell nézni. Jani bácsi már jól megtanulta az évek alatt a szpon­zor szó fogalmát, tudja, kikhez kell fordulnia segítségért. Azért, hogy a nyugdíjasklub tagjai ki- i rándulhassanak az idén is. Ami 1 nagyszerű dolog, mondja Jani bácsi és kacsint hozzá egy csi­bészeset... — sz — Az önkormányzatok képviselő-testületeinek tagjai Érsekvadkert: Nógrád László (polgármester), Boda István, Hotzi János, Molnár János, Csemák Já­nos, Hives Jánosné, dr. Kovácsné Nagy Mária, Holman József, Laczó András, Nagy József, Fábián János, özvegy Dósa Józsefné. Patak: Oravecz Imre (polgár­mester), Barna László, Diósi József, Csejk József, itj. Csejk József, Len­gyel Nándomé, Sajgó Ferenc, Szabó Andrásné. Hont: Pál Gábor (alpolgármes­ter), Gál Gyuláné, Imre Tibor, Hrap- ka László, Szendrei János, Urbán Ferenc, Viczián Attila. Nemcsak pénze, véleménye sincs a városházának Egymillió hiányzik a gyarmati sportegyesületnek Látszólag egyszerű sportügy. De csak látszólag. A valóságban több és más. Nem kell félnünk a szavak­tól. Balassagyarmat város ügye. Probléma és tragédia. Meglepő és érthetetlen. Hihetetlen. Új idők, új szelek... Nem ezt vártuk. Szetribe- fújnák. Példaértékű eset. Mindannyiunk számára. Nem szégyen tanulni belő­le. Jobb későn, mint soha. A naivitás miátt jehet pironkodni, de nem érde­mes. Véget ért. A tények pedig átko­zottul makacs dolgok. Lenni, vagy nem lenni Lombos István, a Balassagyar­mati Határőrvárosi Sportegyesület ügyvezető elnöke múlt esztendő végén még bizakodott. Az elmúlt néhány évben nem volt könnyű éle­te a klubnak, de mindig lett valaho­gyan. Elvégre országszerte ismert egyesület, még 1969-ben alapítot­ták. Volt itt NB Il-es labdarúgócsa­pat is, no meg Deák Kati, vagy ép­pen Szikora Pista és persze Kovács Dusán. Múlt év végén az új önkormány­zat felosztotta a tartalékalapot. A város megmaradt pénzét. Lombos is megírta levelét. Pontosan, szépen, részletesen kifejtve az igény okait, a pénz helyét. Hiába. Az egyesület nem kapott egyetlen fillért sem. Az elnök nem különösebben le­pődött meg ezen, mindössze azon csodálkozott, hogy a polgármesteri hivatal még egy levélben sem Tájé­koztatta őt a képviselő-testület dön­téséről. Többet nem is foglalkozott a témával, előfordul ilyesmi. Elérkezett január elseje. Új év, új költségvetés. Az egyesület tevéke­nységének pénzügyi alapjai évek óta három helyről származnak. Az Országos Sporthivataltól, a klub által működtetett melléküzemágak bevételéből és a városi -— korábban tanácstól — önkormányzattól. Min­den fillérnek megvan a helye. Nehéz időket élünk. A városi önkormányzat támoga­tása. Eveken keresztül egymillió forint felett. Tavaly nyolcszázezer. Azóta sok víz lefolyt az Ipolyon. Infláció, áremelések, egymillió­kétszázezer kellene. Létre is jön egy megbeszélés az ügyvezető el­nök, a képviselő-testület sportbi­zottságának vezetője, dr. Rózsa György és a balassagyarmati alpol­gármester, dr. Kiss Tamás között. Szó eseik erről-arról, sok minden­ről. ígéret nem hangzik el, de szóba kerül egy bizonyos hétszáz-nyolc- száz ezer forintos támogatás. De még képlékeny minden, folytatása következik. Lombos még mindig bi­zakodik. Néhány nap múlva telefonhívás a városházáról, pontos időpont-meg­jelöléssel. Téma: a városi sport támogatására szánt összegek. A megadott időben pontosan megjele­nik a hivatalban az egyesület elnö­ke, a sportlétesítmények vezetője, a városi sportfelügyelő. A randevúra invitáló fél. dr. kiss Tamás, kabát­ban fogadja a vendégeket. Nem ér rá, halaszthatatlan dolga van, de Ré­vész László sportfelügyelőt már tá­jékoztatta a támogatási összegekről, majd ő elmondja az érintetteknek. És az alpolgármester távozik. Révész pedig kénytelen-kelletlen tájékoztat. Az egyesületre kétszáz­ezer forintot szán az önkormányzat. Lombos megszédül, fordul vele egyet a világ. Szinte öntudatlanul lép ki a városháza kapuján. Nincs mit tenni. Az egyesület elnökségének bejelenti a klub mű­ködésképtelenségét. Leállít minden kifizetést. Az atléták nem utazhat­nak az országos fedett pályás baj­nokságra, a labdarúgók nem játsz­hatnak idegenben edzőmérkőzést. Felmondólevél minden főállású edzőnek, az egyesületben már csak három alkalmazott marad. Az ügyvezető elnök február else­jétől távozik klubja éléről. Ez is pénzmegtakarítás. Még nem tudja, mi lesz vele. A fogósabb kérdés azonban az egyesület jövője. Min­den szakosztály megkezdte a fel­készülést, pénz azonban nincs. Nem maradt más, mint a remény. A kép­viselő-testület talán másképpen dönt. Legalább egymillió forintot ad. Ha nem, akkor közgyűlés, a megszűnés bejelentése. Élt hu­szonegy évet. Még van remény. Február elejé­nél tovább ugyanis nincs idő várni. Nevezni kell a bajnokságokra, a versenyekre. Az egyesületnek tisz­tán kell látnia. A hamleti kérdés nyugtalan éjszakákat okozva jár ott minden gondolatban: lenni, vagy nem lenni? Egymillió olyan sok pénz a város­nak? És az NB III-as labdarúgócsa­pat? A gyaloglók, az atléták, az ökölvívók? Az egyesületben spor­toló mintegy háromszáz gyerek? Kell, hogy legyen megoldás. A polgármester nem fogad Lapunk természetesen kíváncsi volt a másik fél véleményére is. E sorok írója múlt héten telefonon kért időpontot a beszélgetésre, dr. Kiss Tamás alpolgármestertől. O egy hét múlva talán fogadta volna az újság­írót, bár amikor megtudta a témát, azonnal hozzáfűzte megjegyzését: ebben az ügyben nincs értelme nyi­latkoznia a hivatalnak. Az igaz, hogy kétszázezret terveznek az egyesület támogatására, de a képvi­selő-testületé a döntő szó. Egy hét után, e sorok írója reggel felkereste a polgármesteri hivatalt. Biztosan lesz egy negyedórája, va­lamelyik illetékesnek. Nem volt. Aztán fél óra múlva telefonálok a polgármester titkárnőjének, közve­títsen: időpontot kérek egy találko­zóra. Lassan érkezik az üzenet, de végre rendben. A város első számú embere tud fogadni. A megbeszélt időpontban megje­lenek. A titkárnő belép a polgármes­terhez, és néhány másodperc múlva hozza az üzenetet: reggel vár a pol­gármester. Csak reggel. Ugyanis most tárgyal a polgármester úr... Várakozás Sajnáljuk a történteket. Lapunk kíváncsi lett volna a másik fél, vagyis a polgármesteri hivatal véle­ményére is. Szerettük volna tájé­koztatni olvasóinkat. A jelek szerint hiába. Most már nem marad más hátra, mint megvárni a január végén esedékes képviselő-testületi ülést. Ahol döntés születik a Balassagyar­mati Határőrvárosi Sportegyesület éves támogatását illetően. Szilágyi Norbert Autók Svájcból Balassagyarmat. A Balassa­gyarmati Autóipari Szolgál­tató Kisvállalat január 1-jé- vel egy budapesti kft.-nek bérbe adta a Szécsényben üresen álló telepét. A bérbe vevő a Svájcból hozott, öt-, hatéves sérült gépkocsikat javítja meg és dobja piacra, előreláthatólag 200 ezer fo­rintért. A kft. évente egymil­lió-kettőszázezer forintot fi­zet a létesítmény használa­táért. Köteles az épület álla­gát megvédeni. Az előbbivel, a bérbeadási folyamat nem zá­rult le. Ugyancsak a budapesti kft. vette bérbe, a balassa­gyarmati vállalati központ mellett levő 800 négyzetmé­ternyi szabad területet, ami­nek használatáért évente hatszázezer forintot fizet, s ahol bemutatja és kínálja az általa Szécsényben rendbe tett gépkocsikat. Mivel bérletről van szó, a vállalat vezetése az ügyletről tájékoztatta a vagyonügy­nökséget. Egyébként a szer­ződés mindkét fél részéről bármikor felmondható, amennyiben nem tesznek ele­get vállalt kötelezettsé­güknek. Szabad munkahelyek Szandaváralja. A szandai tsz helyi cipőfelsőrész-üzemé­ben nem panaszkodhatnak a dolgozók, hogy nincsen mun­kájuk. A martfűi Tisza-cipő részére készítenek utcai és szabadidő-lábbeliket, jelenleg mintegy húszezer darabos megrendelésnek tesznek ele­get. Az asszonyok — egy mű­szakban huszonheten — telje­sítményben dolgoznak, így aztán vannak, akik megkere­sik a nyolcezer forintot, de olyanok is akadnak, akik csak havi háromezer forintot visz­nek haza. Az üzem azon kevés cégek közé tartozik, amely bővíteni szeretné a dolgozói létszámot: megrendeléseiknek köszönhe­tően további hatvan fő alkal­mazására van lehetőségük. A sors furcsa és szinte hihetetlen fintora, hogy az érdeklődők, a Aki jól dolgozik, az jól is keres. környékből és még Balassa­gyarmatról is érkező állástalan asszonyok inkább maradnak otthon, munkanélküli-segé­lyen... Csesztve. Akárcsak a megye más területén úgy Csesztvén is az egyik legnagyobb fejtörést az okozza ifjú Valent Miklós polgármesternek, hogy a helyi adók közül melyikkel és miért foglalkozzanak, s ha dön­tésre kerül a sor, milyen legyen annak nagysága? — Beleértve Bakó-pusztátjs négyszázharminc fő lakik a községben. Ebből százhatvanegy a nyugdíjas. Beleszámítva a szociális ellátásban részesülőket, a korkedvezményes nyugdíjasokat, akkor a keresők szá­ma százhetvenre csökken. De még ez sem jelenti a valóságot. Ugyanis nálunk is nő a munkanélküliek száma. A Balassagyarmati KŐPORC megszűnésekor tízen kapták kézhez munkakönyvüket. A szügyi terme­lőszövetkezet nyugdíjasai pedig általában négy-öt ezer forintot kapnak havonta. Mit lehet ilyen helyzetben tenni, kérdi szinte önmagától a polgármester, aki február 1-jével megy nyugdíjba, s a balassagyarmati kábelgyárban dolgozott, mint normás. Valóban nehéz a helyzet. A portákhoz átlagban négyszáz négyszögöl terület tartozik. A polgármesteré 583 ölet tesz ki. — Számításokat végzünk, hogy megtudjuk mit bír el a lakosság — kapcsolódik az előbbi gondolathoz ifjú Valent Miklós. — Esetleg 10 forintot, ha kérhetünk négyzetméterenként morfondíroz magában a polgármester, majd hozzáfűzi: — ennél nagyobb összeget legfeljebb, ha húszán tudnának elviselni. De sok függ attól is, miként alakulnak majd a fenntartási költségek, mire lesz elegendő az államtól kapott pénz. Mindenesetre a helyi adó miatt nem akarok szembekerülni a lakossággal. Valószínű hasonlóképpen gondolkoznak a képviselő-tes­tület tagjai is. Annyi már biztos: ha netán nem lesz lehetőségünk a helyi adó kivetésére, akkor azt is közöljük a lakossággal, hogy ennek hiánya miatt milyen jogos kívánságok teljesítése marad el, egyáltalán sor kerülhet-e megvalósításukra. —venesz— aEpumj 5 BALASSAGYARMAT ÉS KÖRZETE Mindenki egy helyen Patak. A helyi önkormányzat jelenlegi legfontosabb feladata, a költségvetés készítése mellett, az általános iskola helyzetének tisz­tázása. A faluban az alsó tagoza­tosok oktatása megoldott, a felső­sök pedig, mintegy hetven diák, a Dejtári Általános Iskolába jár ta­nulni. Az önkormányzat szeretné, ha az új tanévben már a felső tagoza­tosok is a helyi iskolába járnának, ezért az elképzelések most ké­szülnek. A Pataki Általános Isko­la épülete minden bizonnyal áta­lakításra szorul, hogy a céloknak eleget tegyen. Leszerelik a közkutakat Érsekvadkert. A községben található közkutak döptő többsé­gét leszerelteti márciüs végéig a helyi önkormányzat. Erre a lépés­re a nagyfokú pazarlás készteti a hivatalt, hiszen a negyvennégy kútból az elmúlt háromnegyed év alatt harmincegyezer köbméter víz folyt ki, ami mintegy félmil­lió forintos kiadást jelentett a falunak. Az önkormányzat a közkutakat eddig igénybe vevő családokhoz körlevelet juttatott el, melyben kérik azon kutak megjelölését, melyekre a lakosság továbbra is igényt tart. A szociális helyzetük­nél fogva rászoruló családok víz­problémájának megoldását a pol­gármester elsődleges feladatnak tekinti. Nincs polgármesterük Hont. Strausz Józsefné az el­múlt hónap végén lemondott pol­gármesteri tisztségéről. Elhatáro­zásában kizárólag a gazdasági szempontok játszottak szerepet, hiszen véleménye szerint a kis település nem bír el két főfoglal­kozású — polgármester és jegyző — tisztségviselőt. Az időközi választásokat április 14-re írták ki, addig Pál Gábor alpolgármester látja el a polgár- mesteri teendőket. A képviselő- testület határozata szerint az új polgármester kizárólag tisztelet- díjas személy lehet. Strausz Jó­zsefné Hont község jegyzője lett. Szerződést bontottak Magyarnándor. A Galgamenti Afész vezetősége az igazgatóság dön­tésének megfelelően, előprivatizáció­ként tizennégy vendéglátóegységet, továbbá a herencsényi, mohorai (ha­tos) és a cserháthalápi boltjaikat szer­ződéses formában vállalkozóknak ad­ták át. Az érdekeltek kötelezték magu­kat, hogy a szerződésben foglaltakat maradéktalanul végrehajtják. Mivel néhányan nem tettek eleget ellátási kötelezettségüknek, a többszö­ri panaszt követő figyelmeztetések el­lenére sem változtattak magatartásu­kon, az áfész vezetősége felbontotta a velük kötött szerződést. A vállalkozók közül viszont bejelentették: mivel nem találták meg számításukat, felbontják a szerződést. Ennek során a bérleti díj nagyságára egyikük sem panaszko­dott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents