Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
4 uunnuu LÁTÓHATÁR 1991. JANUÁR 19.. SZOMBAT ZSÚFOLT FARSANG A SZÍNHÁZBAN Salgótarjánban még javában tart a színházi évad „első félideje”, de már kialakult a „tavaszi” műsor is. Különösen a január vége, február eleje lesz rendkívül zsúfolt, hiszen ekkor egymásra torlódnak az előadások. Január 22-én és 24-én még a József Attila-bérlet „előző szezonból” áthúzódó programjaira kerül sor: a Józsefvárosi Színház — amely a minap vette fel a Budapesti Kamara- színház nevet—Illyés Gyula A kegyenc című drámáját mutatja be —, a meghirdetett Nóta helyett —, a székesfehérvári Vöröstflarty Színház pedig Bencsik Imre Úri embei■ jó kriptából című fantasztikus krimivígjátékát állítja színpadra. Ez utóbbi darab Szerb Antal Pendragon legendájának fel- használásával készült. Huszonötödikén Haumann Péter Minden csak komédia című estjével fejeződik be a Balassi Pódium előadássorozata. Harmincegyedikén Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című színműve látható a Madách Kamaraszínház előadásában. Február elsején a rádió humorfesztiváljának győztes stábja szerepel a József Attila Művelődési Központban. Negyedikén a kecskeméti Katona József Színház Paprikáscsirke címmel mutat be egy zenés bohózatot PappÉváés a salgótarjáni származású Hollay Kálmán főszerepélésével. A József Attila-bérlet — februártól májusig — négy előadást tartalmaz. Az egri Gárdonyi Géza Színház a Szabin nők elrablását, a Madách Kamara Zemlényi Zoltán— Mészöly Gábor Hoppá Rézimi című mű\é\.,é% Dario Fo France Rame a Nyitott házasság című darabját mutatja be. Utóbbiban Koncz Gábor és Schütz Ila játsza a főszerepet. A sort a Budapesti Kamaraszínház zárja Heltay Jenő Naftalin-jával. Új Pódium bérletsorozat is indul: ezúttal a színházteremben. Az első előadásra február 15-én kerül sor: ekkor Kovács Kriszta mutatja be My Boney című dzsesszsláger műsorát. A továbbiakban a Hacser Jó- zsa—Pécsi Ildikó—Schütz Ha „trió” (Hófehérke és a két törpe); a Moór Mariann—Hegedűs D. Géza páros (víg-játék — színház a pódiumon); és a Balázs Péter—Tahi Tóth László kettős (Mama fogjál nekem békát) vendégszerepei. Természetesen tovább folytatódnak a Négy évszak című zenés irodalmi estek és a Thá- lia mosolya diákszínházi programok is. Igazán imponáló kínálat, nagy választék a színházbarátoknak. — csébé — A maffia inkasszál Az üzletnek sajátos szabályai vannak. Telefonál valaki, vagy telefaxot küld, idő-» pontot kér, aztán megjelenik, leteszi a névjegykártyát, rajta a címmel és a telefonszámmal, és kéri a pénzt. Nemlétező méregdrága lap előfizetéseként, a tanácsaiért, vagy csak egyszerűen követeli a dohányt. És a cég fizet. Minden öt japán vállalat közül kettő rendszeresen fizet a szigetországi maffiának. Merthogy ez az iparág is itt halad a tökéletesedés felé. Igazolja ezt a japán rendőrség nemrég nyilvánosságra hozott vizsgálata, miszerint a megkérdezett 3 ezer üzleti vállalkozás közül 2106 közölte tapasztalatait s ebből vonták le azt a következtetést, hogy a zsarolás a legjövedelmezőbb „iparágak” közé tartozik. A helyi maffia—a jakuza — szervezetten dolgozik. A rendőrség becslése szerint 85 ezer alvállalkozójával mintegy 10 milliárd dollárt „forgalmaz” egy esztendőben. (A zsaroláson kívül uralja a prostitúciót, a szerencsejátékokat és a szervezett csempészést.) És természetesen a pénzt is forgatja, uzsorakamatra ad hitelt, és ingatlanokat vásárol. A japán rendőrök azt is tudják, hogy három „család” irányítja az alvilágot, a Jamagucsi, a Sumijoshi és az Inagawa. Jóllehet egymás határait ismerik, a maffiaháborúk azonban kivédhetetlenek. Ám ha rendezték a számlát, a győztes család szóvivője közleményben tudatja, hogy a béke helyreállt. A japán precizitás a lebukás ellenszerét is kidolgozta. Ha a háborúk után áldozatok is maradnak (és miért ne maradnának?), valaki feladja magát a rendőrségen, aztán megkapja az ország legjobb és legdrágább védőjét, leüli a büntetést — de a vezetők a helyükön maradnak. Természetesen a hatóságok is tudják, hogy az igazságosztás csak színjáték, tökéletes forgatókönyvvel.' Megszépült kegyhely viii : t SZENTKÚT. Évente mintegy 250 ezer, a nagyobb búcsúkon ötven-hatvan ezer za- rándok keresi fel a kegyhelyet, melynek felújítására négymillió-hatszázezer forintot költöttek az elmúlt időszakban. Az összeg adományokból gyűlt össze (a volt megyei tanács félmilliót adott). Rendbe hozták a templom tetőszerkezetét, a lour- des-i oltárt, a támfalra kerítést húztak, a búcsúíérre új padokat szereztek be. Restaurálták a háromszáz éves, körtefából készült szobrokat, olasz import fedlapokat és új nyílászárókat is vásároltak. Nemzeti emlékeink kárlistája Sétáink alkalmával lépten- nyomon találkozunk befirkált falakkal, elhanyagolt parkokkal, megrongált köztéri alkotásokkal. Baj van a nemzeti tudattal. Egyre kevésbé ismerjük történelmünket és azokat az értékeket, melyek az összetartozás érzését ébren tarthatnák. Nem becsüljük meg, nem tiszteljük jelképeinket, emlékműveinket és emléktábláinkat. Somoskőn a Petőfi-kunyhó elhanyagolt állapotban van, az épületet az elmúlt év nyarán megrongálták (ajtó és az ablakok betörve...) A Salgó-várrom északi falán, a végvári hősök emlékezetére 1984-ben (Nógrádi Múzeumok Igazgatósága) elhelyezett emléktábla is eltűnt, darabjait szétszórták. A várrom alatti Petőfi-em- léktábla évek óta sérült: „Emelte ezt a táblát Salgótarján és vidékének közönsége a költő centenáriuma emlékére”. 1988-ban három kopjafát állítottak (salgótarjáni TMK- klub tagjai) itt Petőfi és az 1848/49-es szabadságharc emlékére. Ősszel mindhárom oszlopot kiemelték, megpróbálták eltüntetni. Akadt azonban valaki aki ezt önzetlenül helyreállította. Köszönjük! Eresztvényben az egykori Salgó-menedékházon a Dor- nyay Béla „honismertető” emléktáblája mellett „...természetszerető” feliratú tábla látható. (Ha kegyeleti megemlékezés, akkor nem itt van a helye!) Salgótarján új negyedében az emléktábla felirata szerint: „Beszterce-lakótelep, melyet testvérvárosunkról neveztünk el.” (1979. március 21.) Beszterce (Bistrita) város — szász település — Erdélyben van! Besztercebánya (Banská Bystrica) közép-szlovákiai város — német bányászok alapították a XII. században. Melyik a testvérvárosunk? Természetesen az utóbbi. E tábla fölött egy — cipészkisiparosnak — cégtáblája díszük. Emléktáblát általában nevezetes helynek vagy személynek emlékére állítunk. Mindnyájunk közös érdeke, hogy szép és megnyugtató környezetben éljünk, ne engedjük, hogy a vandalizmus és az ízléstelenség tovább terjedjen. Nemzeti jelképeink, emlékműveink és emléktábláink megbecsülésével tiszteljük hazánkat! Vongrey Béla múzeumbarátok köre Majdani „szakik” szakismeretei Különösen magas volt a bukási, lemorzsolódási arány a szakmunkásképző iskolákban (25 százalék)! Ennek csökkentése érdekében nem adminisztratív intézkedést sürgetett és követelt a Nógrád megyei művelődési osztály, hanem érdekes kísérletbe fogott néhány szakmunkásképző intézettel karöltve. Új szakképzési modellt alakítottak ki, ahol a közismereti — magyar, matematika, történelem és fizika — tárgyak oktatását külön választották a szakképzéstől, pontosabban időben eltolták, átrendezték. A lényege tehát a következő: az első évben a közismereti tárgyakat tanulják a diákok, és ebből vizsgáznak tanév végén. Ha eredménnyel veszik az első akadályt, felsőbb osztályba léphetnek, ahol a második és harmadik évfolyamon már csak a szaktárgyakat tanulják, és folyamatosan vesznek részt szakmai gyakorlaton. Akik leverik a lécet az első év végén, megismételhetik a kezdő évet. Ezt követően nagyobb energiabedobással vethetik be magukat a szak- ismereti tárgyak rejtelmeibe. A tavaly szeptemberben indult kísérlet jelei máris biztatóak. Míg a hagyományos formában, a fél évi eredményt meg sem várva, a tanulók közel sem elhanyagolható része már lemorzsolódott, addig a kísérleti osztályban mindössze egy diák adta fel eddig a küzdelmet. (sánta) FÖLDI PÉTER VARÁZSLATA Minden igazi művész kiállítása sajátos atmoszférát teremtő kis világ, melynek hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat. Ezek a mikrokozmoszok azonban — ha be akarják tölteni feladatukat: az alkotót foglalkoztató jelenségek művészi úton való közlését — nem szakadhatnak el a külvilágtól sem. Különös, mágikus világ Földi Péteré. Nem törekszik a valóság közvetlen megjelenítésére, mégsem vonatkoztat el attól. Egy-egy festménye jelképi erejűvé emelkedik. Ősi félelmeket, indulatokat jelenít meg. Legtöbb képének hőse a vegetációból, illetve a minket körülvevő állatvilágból kerül ki — ezáltal is jól elkülöníthető helyet biztosítva Földinek a magyar művészetben. A lényegre, a mondanivaló hangsúlyozására törekszik — ennek érdekében a hátteret csupán jelzi, mégpedig nagy, egységes, erőteljes színfoltokkal. Ezek a keveretlen, tüzes színek a megjelenített képi világgal összefüggésben mindig szigorúan a jelentést szolgálják — így a gyászos, szomorú, vagy szigorú sötétkékek, a heves indulatokat érzékeltető vörösek, a tikkadt narancssárgák. A színek kifejező ereje, a végtelenül leegyszerűsített, expresszív formák, a jelképi rendszer Földi Péter képeit nemcsak a magyar népművészet ősi formáival, hanem az általa oly jól ismert gyermekrajzokkal is kapcsolatba hozza. Ez azonban nem olcsó pri- mitíveskedés, népieskedés. Földi forrásaiból nem a sallangokat, az álnaivságot veszi át, hanem a mítoszt teremteni képes erőt—a kifejezés erejét. S ez Földi Péter nagy útja — a főiskolai tanulmányokon, s a vagy a végletekig valókihasz- nálásra ítélt háziállatok. Ha megfigyeljük az EM BÉR szinte csak mellékalakként szerepel e képeken — amint valamilyen módon beavatkozik a természet folyamatába: akár segítő szándékkal, de gyakran inkább ártóan, gonoszul. Kicsiny alakok ezek — ugyanis a gyengék, a periférián lévők mindig mellékalakok — mindig kisebbek a hősökhöz képest. S ki lenne itt védtelenebb az állatoknál, gyengébb a természetben helyét már nem találó embernél? » Földi Péter képeinek varázslata, titka van. Varázslata — mert ha van is olyan valaki, aki nem tudja elfogadni festményeit, az sem vonhatja ki magát hatásuk alól, hiszen megállásra, töprengésre késztetnek. S végül is ez a cél. Egyikünknek sem könnyű mindennapi (kicsiny, de meghatározó) tragédiáinkkal, félelmeinkkel szembesülni. S korunk, s benne korunk Magyarországa nem lehet táptalaja a feltétlen harmóniának, idillnek. Mégsem pesszimista Földi mus Földi képein a szüntelen megújuló, újjászülető életet szimbolizálja. A sűrűn ismétlődő kerek — az éltető napot, s a termékenységet egyaránt idéző—kosarak a bennük rejlő terméssel a természet élő, s éltető körforgását jelenítik meg. Nem idillikus, harmonikus tehátFüldi Pétervilága—néha szinte kegyetlenül szembesít önmagunkkal, s a minket körülvevő környezettel. Mégis arra kíván ráébreszteni minket, hogy ne adjuk fel a szépségbe, a saját emberségünkbe vetett hitünket. Peák Ildikó * Földi Péter legújabb — eddigi művészi tevékenysége összegzésének számító — 22 nagy példaképen, Van Goghon túl visszatér a művészet ősi gyökereihez. Ahogy a palóc pad faragott támláján néhány figura egy egész történést sűrít, úgy tömörít egy-egy képén szavakkal nehezen körülírható mondanivalókat — ennyiben népi Földi Péter művészete. Számosán feltették, s feltehetik még a kérdést: miért van az, hogy Földi kacsái, nyulai— szívesen választott és vállalat szűkebb környezetének „lakói” — nem idillikusak, harmonikusak, hanem gyakran rémítetek, idegborzolóak? Földi számára az ősi félelmek, indulatok legjobb kifejezői kiszolgáltatott lények: levágásra, szemük mindig figyelő, s megfigyelő. Mennyire más Földi állatfiguráinak tekintete: az aszályban kínlódó borjak, a csapdába esett nyúl kétségbeesetten forgó szeme, vagy akár a végső kínban egymásba gabalyodó madarak halálfejbe illő üres szemgödrei! Kiszolgáltatottak, védtelenek ezek az állatok — talajuk az üres festékmező, körülöttük figyelő, gyakran rosszakaratú szemek. Kiszolgáltatottak azonban valamilyen módon a mellékalakok — az emberek is. Itt köt vissza Földi (számos más jegy mellett) a népmesékhez, s az ábrázoló népművészethez. Ott Péter művészete. S ennek kulcsa a Titokban van. Abban a titokban, amelyet a tökmag- gyűjtő nő a föld gyümölcsében keres — a létezés titkában. A magába visszatekeredő csigaforma, a lüktető organizképéből, amelyek a közelmúltban a Párizsi Magyar Intézetben is bemutatásra kerültek, január 16-án kiállítás nyílt a Bolyai Iskolagalériában.
