Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-17 / 14. szám
HEPTEH LÁTÓHATÁR 1991. JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK I film %pxei Ford(ulatos) trágárságok „Hé, öcsifejek! Vettétek már a fáradságot — na nehogy már elmenjetek a piacra—ésösszelej- moljatok annyi zsugát, hogy redőnyötöket felnyitva megpis- lantsátok optikátokat horizontálisan szétfeszítve, az elmúlt esztendő egyik baromian kóser moziját? Egy szó, mint ötven — mert ez a film csak a félnótás filmőrülteknek szerez rohadtul kellemes élményt — kukkoltá- tok már a Ford — na ne idegesítsetek már, hogy MUSTANG, mert berobban a kifürkészhetetlen és beláthatatlan kanyarokkal tarkított idegpályám, és hátsó felen billentelek benneteket, drága havercsávóim, hogy a földre érkezéshez már ejtőernyőt kell vételeznetek — Fairla- ne kalandjait? Na, csak azért, mert ez egy olyan baromian dögös fickó, hogy ha jelzést vesztek felőle, a röhögéstől rágógumivá válik neve-izmaitok százas százaléka! Úgy, hogy lejmolja- tok, vagy gyűjtögessetek manit, de ki ne haggyátok ezt a marha jó filmet!” Mindjár! mondandóm elején leszögezem: a Ford Fairlane az 1990-es esztendő legnagyobb és legkellemesebb filmmeglepetése. Persze a gyanútlan mozilátogató mindent hitt volna a cím láttán, csak azt nem, amit aztán a nagy mű megtekintése után tapasztal. Történetesen, hogy a moziból távozván egyetlen gondolata van az embernek: egy szenzációs filmet láttam! Persze. így utólag már könnyű okosnak lenni. Elvégre a stáblistán végigtekintve, könnyedén le- gyinthet az egyszeri filmrajongó: ilyen mesterektől nem is csoda a remekmű kérem szépen! Elvégre a rendezőRennyHarlin, finn származása és harmincegy esztendős kora ellenére Hollywood egyik legkeresettebb sztárrendezője lett, röpke két év alatt. Gondoljunk csak bele: ő jegyzi a Rémálom az Elm utcában horrorsorozat negyedik, eddigi legsikeresebb epizódját és a Még drágább az életedet is... A főszereplő Andrew Dice Clay nevét jobb lesz, ha mindenki megjegyzi. Lehet, hogy mostani kijelentésemért tucatnyian fognak megkövezni, de bánja a kánya: ez a pali ott és akkor teszi zsebre a másik nagy komikust, az istenített Eddie Murphyt, ahol és amikor csak akarja... A Ford Fairlane kalandjai egy bizonyos mister Rakendroll detektív nem hétköznapi nyomozásait és hülyeségeit meséli el — szenzációsan. Egyetlen unalmas másodperc, egyetlen halvány poén nincs a száznégy perc alatt. Kár szaporítani a dicsérő jelzőket: ez a mozi tökéletes telitalálat! Persze a leányszobákon edződött lelkek úgy vélekednek, hogy ilyen ronda, trágár filmet még nem láttak. Lelkűk rajta, kérem szépen ez a belevaló, tökös fickók (na, jó és hölgyek) filmje. Ok viszont nem mondhatnak mást, mint e sorok írója és Nagy Feró (öt pirospont a hazai forgalmazónak!) Ford Fairlane magyar hangja: ó.jeeeeee... •—szilágyi— Ford Fairlane kalandjai írta: Dániel Waters, James Cappe, David Amott Fényképezte: Oliver Wood Zene: Yello Főszereplők: Andrew Dice Clay, Wayne Newton, Priscilla Presley Rendezte: Renny Harlin Amerikai, szinkronizált Forgalmazza: MOKÉP POPSAROK Laurie Anderson több mint ,.egyszerű” művész, avantgarde zenész, egy nő a rockvilúgban. Laurie Anderson igazi személyiség, e fogalom és megjelenés minden tartozékával. Ugyanannyira, hogy az ember inkább vele magával, mint zenéjével foglalkozna legszívesebben. Nem is lepődnénk meg, ha olyan filmben látnánk például mint az Annie Hall, vagy a Manhattan. Sokan, akiket zenéje megfogna ugyan, de ötletei, a mindennapi rockban szokatlan ötletei mégiscsak zavarba ejtenek, meglehetősen riasztó képet próbálnak festeni róla. Azt mondják, ezt a nőt inkább tisztelni, mint szeretni lehet, ha úgy adódna, inkább csak beszélgetnének vele, mintsem udvarolnának neki, egyszerűen azért mert annyira entellek- tüel, oly hűvösen és tartózkodásra intőén okos. Erre a szeme megrebben ugyan, de érezhetően nem lepődik meg. Egészen halvány mosoly tűnik át az arcán amint elgondolkodva mondja, hogy ha igazán entellektüel lenne, nem zenét írt volna, és nem képeket festett volna, hanem az írásban lelné örömét, s abban, hogy a gondolatait Laurie Anderson ártatlan másokra rákényszeríti. Nem bölcseleti, vagy lélekelemző értekezéseket szerkeszt, hanem képeskönyveket ad a kezünkbe. Történeteket mesél a hallgatónak, de ezekre előbb dallamruhákat ad: játszik a hangokkal, a képekkel, a hangulattal, nem mániája a gondolat és a koncepció, meggyőzni nem akar. Csak csemegézzünk abból, amit kínál, és éljünk: nem kell nagy igazságokra rátalálni, mert az fárasztó is lehet. Azt mondja, van olyan előadó, aki együtt szórakozik a közönséggel, van aki a sikerhez vezető utat fürkészi az előtte ülő. vagy álló sorokban. O a reagálásokat figyeli, keresi, élvezi, ezért csinál koncertjein hirtelen, váratlan, s meglepő dolgokat. Úgy szeretné elmondani kis sztoriait a zenében, ahogy Wim Wenders meséli el a magáéit filmjeiben. Egyszer, mondja, útban volt Párizs felé, és egy közbeeső repülőtér várójában egy férfi odalépett hozzá és megkérdezte, ő e Laurie Anderson. Aztán szerényen annyit mondott még. hogy szereti a dalait és hogy segítik a munkájában. Már el is köszönt, azt mondta, a neve Wim Wenders. Nem tartja hát magát entellektüel- nek, de azt elfogadja, hogy olyan valaki, aki elég erősen önmegvalósító. Nem érdekli, ki mit mond a zenéjéről, együttesben nem tudna létezni, nem kell neki se producer, se menedzser, nem akar senki parancsai szerint ugrálni. A stúdióban legjobb, ha békénhagyják, hisz számos hangszeren játszik és a technikai munkában is jártas. A politika? Nos, harcos feminista volt, s egy alkalommal nagy lelkesen bevonult több tüntetővel együtt egy playboy bárba, hogy harsányan követelje a nők jogait meg hogy szűnjék meg a nők kizsákmányolása végre. Például abban a bárban is, ahol rengeteg nő, mint „nyuszi” (volt) kénytelen magát megalázni és kiszipolyoztatni. Az egyik nyuszi dühösen kérte ki magának a cirkuszt, mondván, hogy nyolcszáz dollárt kap hetente, és ilyen remek munkahelye még az életében nem volt. Akkor Laurie Anderson megértett és belátott valamit. Kiment a bárból, és attól a pillanattól kezdve — ahogy mondja, alig észrevehetően megigazítva magán a vékony pulóvert — már nem feminista többé. Vass Imre A Hidrofilt Kft. Víz- és szennyvízkezelő berendezéseik, vegyszerálló műanyag szerelvényeinek terjesztésére. Üzletszerző ügynököt keres jutalékos rendszerben történő díjazással. Érdeklődni levélben: Nagykanizsa pf. 139. 9 Telefonon: (93) 14-049, vagy 14-188 (189664/M) Mégis inkább vasúttal külföldre? Repülőjegyek — négyszeres áron Természetesen mindenki tisztában van azzal, hogy az egykori szocialista országok rendszer- váltásaival egyidőben azok egymás között egykor megkötött szerződései is változnak, jórészt meg is szűnnek. Mégis sokkhatású volt a közelmúlt vasúti jegyáremelése. mely egy 1950-es konszenzus értelmében „nyomott áron” tartotta a nemzetközi tarifákat. Erre a hírre tromfolt rá a MALÉV — nyilvánosságra hozva saját új díjtáblázatát. Ugyanis az 1963-ban (!) megkötött államközi szerződések felbomlását követően minden átmenet nélkül volt kénytelen érvényesíteni saját árképzésében a ma realitásait. Ennek megfelelően például az eddigi moszkvai 11 328 forintos repülőjegyet már 52 340 forintért vásárolhatja meg az utazni szándékozó, vagyis több mint négyszeres áron. Hasonló a helyzet valamennyi más keleti és északi szomszédunkkal is, hiszen Prágába 22 820, Varsóba 24 980, Bukarestbe 30 920 és Berlinbe 33 380 forintba kerül egy komfortosztályú menetjegy. Üzletkötő ismerősöm is csak széttárta a kezét, mondván: alighanem vonaton utazom majd, mert az még mindig tízszer olcsóbb, ha pedig mégis sürgős az ügy, hát alighanem marad a repülő. Azt már csak gondolatban mertem hozzátenni, hogy ez a megnövekedett összeg is költségként kerül elszámolásra. Többszöri utazás esetén természetesen annyi, amennyi. A kérdés csak az. hogy a drasztikusan magasra szökő menetdíjak óvatosabb tervezésre, meggondol- tabb útiprogram-összeállításra késztetik-e az érdekelteket? Vagy hidegen hagyja őket? Mert akkor lesz, aki nyer ezen a változáson, és akad, akit közömbösen érint. Ugyanakkor viszont kell legyen olyan is. aki veszít vele, mivel a közgazdaságtan törvényei szerint bármely költség növekedése előbb-utóbb búvópatak módjára felszínre kerül áremelkedés formájában. Sokszor a legváratlanabb összefüggésben — ámde annál keményebben. Erre pedig egyvalaki teljesen bizonyos, hogy ráfizet. A „szürke állampolgár”! G. Sz. L. Tisztelt szerkesztőség! Nem előszörfordul elő, hogy a ,.Különvélemény” rovat téves adatokon, vagy féligazságokon alapuló kirohanást intéz legtöbbször a Magyar Demokrata Fórum ellen. ' Szeretnék reflektálni — ha lehet nyilvánosan — ezúttal a január 12-i számukban megjelentekre, amely főleg egy. a Heti Világgazdaságban megjelent írást vett alapul. Először is. tartalmaz az írás— vélhetőleg ismerethiányból fakadó — tárgyi tévedéseket! Az MDF több ízben deklarálta ugyanis. hogy nem ideológiai és nem osztálypárt. ennek megfelelően a cikkben enűített ..párt- fóideológusa" sincs. A másik tévedés súlyosabb. Egy picike oda szúrt szó: „a legutóbb’ ’ azt sugallja, hogy az MDF politikai divatból vagy késői felismerésből emelte volna a liberalizmust ..népnemzeti berkeibe". Bizonyítható. hogy ez az állítás sem valós! Az alapításkor, majd az első országos gyűlésen már látható volt, hogy az MDF eszmei áramlatai között egyik meghatározó a nemzeti liberalizmus! (Más kérdés minősíteni azt a törekvést, amely nép és nemzet fogalmunknak bizonyos írásokban pejoratív kicsengést igyekszik adni.) Mikor elolvastam a HVG-ben az idézett írást világossá vált, hogy a kiragadott mondatok nem a ,.Különvéleményben" felvetett kérdéshez kapcsolódnak. Tárgyi tévedéseken és legalábbis vitatható idézetek alapján levont következtetések helyességéről vitatkozni természetesen célszerűtlen. De a cikkben történik egy hivatkozás több mint kétmillió, liberalizmusra voksoló szabad - és fiatal demokratára is. Ez olyan nagy szám, amely mellett viszont senki sem mehet el szó nélkül. A kérdés csupán az, hogy ezeket a választókat valóban a tiszta liberalizmus óhajtása motiválta-e szavazatukban, mind azt a Különvélemény sejteti. Ha igen, akkor a baj nagyobb, mint gondolni lehet, ugyanis éppen a hivatkozott HVG-cikkben, közvetlenül az úgy-ahogy idézett Csengey-mondatok előtt, az SZDSZ-es Tamás Gáspár Miklós emigyen nyilatkozott:,.Pártomon belül nem látok liberális erőket, noha a kifejezés divatba jött'' Erről ennyit. Meg kell, hogy mondjam, én őszintén tisztelem a publicista elszántságát, ha az igazságkeresés következetesen átérzett igénye vezeti, akkor is, ha felvetésével és levezetésével a fentiek miatt nem értek egyet. Ha valóban szívügye a liberális gondolkodásmód — vagyis a másokat nem korlátozó szemlélet — nyilván benne is fölmerült napjaink sok ellentmondása között az, hogy bár megyénkben a kormányzó pártok az induló 12 párt közül bő 40 százalék szavazó bizalmát szerezték meg, éppen azokon a hasábokon, melyeken lehetősége van publikálni, e pártok lehetőségei nem ..liberalizáltak’ '. Ezért, és hasonló jelenségek miatt attól félek a legjobban, hogy mindnyájan elszalasztjuk azt, ami e zaklatott korban nagy- gvá tehet, és bölcsé az utókor szemében írót, újságot, embert: a tisztánlátó objektivitást! Frisch Oszkár Egy amatör művész vallomása „Kődrogos” lettem Kezemben, az 1989 decemberében kiállításra került, amatőr alkotások szakmai értékelése. Egy jegyzőkönyv, mely szerint Kovácsné Csepregi Piroska mátrai kövekből készült harmonikus és finoman mértéktartó munkáit, a zsűri művészi értékűnek találta. Élőttem pedig az az ember, aki az amatőr művészek rögös útját járva, féltő gonddal alakítja a természet apró gyöngyszemeit. — Honnan ez a kitartó és erős ragaszkodás a kövekhez? — Lehet, hogy közhelynek számít, mégis azt kell mondanom, hogy már gyermekkoromban vonzottak a kövek. A Tisza-part- ján heverészve, sokszor fedeztem fel különös állatfigurákat, virágokat egy-egy kavicsban. Az élet aztán úgy hozta, hogy szülői kötelességből el kellett hagynunk az Alföldet, mert a gyermekünknek mátrai levegőre volt szüksége. így kerültünk Jobbágyiba, aminek már lassan 15 éve. A hegyek befogadtak és megajándékoztak jáspissal, kalcedon- nal. mohakvarccal. „Hivatásos” kirándulók lettünk. Barátaink nagy megrökönyödésére tele hordtuk a házat kövekkel. — Mi indította arra, hogy az első ékszereket elkészítse? — Évekkel ezelőtt olvastam egy képes riportot Reményi Katalin ötvösművészről, aki Magyar- országon fellelhető ékkövek és ásványok segítségével dolgozott. Arra gondoltam, hogy nem kell szégyelnem a magam eszkabálta kőékszereket, az aranyba foglalt drágakövek mellett, ezért én is megpróbáltam. — Itt most nem véletlen, hogy az „eszkabált” szót használom, hiszen nem voltak speciális eszközeim a megmunkáláshoz. A férjem, látva, hogy „kődrogos” lettem, a segítségemre sietett, és készített egy-két olyan szerszámot, gépet, amivel könnyebben dolgozhattam. Kibonthattam azt a kőbe zárt valamit, amit én látok és érzek. — Hol, milyen rendezvényeken szerepeltek eddig a munkái? — Amatőr képzőművészek kiállításain Egerben, Pásztón és a Hatvani Galériában. —Véleménye szerint, milyen lehetőségei vannak ma egy amatőr művésznek Magyarországon? — Szerintem, az amatőröknek az a legnagyobb problémája, hogy nincs aki az érdekeiket védje és támogassa! —Ha ez így van, akkor a kérdés az, hogy meddig lehet ezt a tevékenységet folytatni? — Saját példámmal válaszolok. Munka közben, gyakran előfordul, hogy a kő váratlanul elreped, s ezzel minden eddigi fáradozásom úgy tűnik kárba vész. Ilyenkor én, sírva eldobom, és megfogadom, hogy soha többé nem veszem a kezembe! A fogadalmam azonban nem tart sokáig, két nap múlva újra előkeresem, és folytatom tovább. Jancsó Henriett Végh Antal Patvarcon Balassagyarmat. Hároméves a patvarci paraszt népfőiskola, mely a Palóc Lovasok Baráti Köre és a Megyei Közművelődési Központ támogatásával működik. A hónap elején megtartott első összejövetelen a lótartás problémáiról volt szó, a továbbiakban pedig az Országos Gazdaszövetség elnökének dr. Hajagos Antalnak a Hogyan lettem magángazdálkodó? című előadását hallgathatják meg. Körzeti orvos, plébános, pszichológus és állatorvos közreműködésével az ezt követő programban egy rendkívül sokakat foglalkoztató problémát kívánnak boncolgatni: az agyvérzés gyakoriságáról, okairól, s a megelőzéséről beszélgetnek. A téma sajnos rendkívül időszerű Patvarcon, ugyanis nemrégiben száz nap leforgása alatt négyen vesztették életüket a településrészen agyvérzés miatt. Végh Antal a meghívottja a rendezvénysorozat záró eseményének. Az író arról beszél majd a jelenlévőknek, hogyan látja a vidék, a parasztság helyzetét, jövőjét. Az utolsó előadást a balassagyarmati művelődési központban, az azt megelőzőket a patvarci kastélyban tartják. (m.j.)
