Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-13 / 215. szám

1990. DECFMBFR 13. CSÜTÖRTÖK iinnn-ni 5 PÁSZTÓ ES KÖRZETE Csetepaté Béren Levelünk írója azt kérte, nevét és címét ne közöljük az újságban. Idézünk írásából: Az incidens két szereplője a sofőr és a képviselő. Az eset november 20-án történt. A sofőr ezen a héten éjszakára járt dol­gozni, ezért este 8-kor indult munkába vállalata gépjárművé­vel. Miközben indítja a buszt, az italboltból sörösüvegek, vala­mint két ivócimbora társaságá­ban botorkál ki a képviselő. Mikor látja, hogy füstöl a jármű, se szó, se beszéd odavágtat, és befogja a kipufogócsövet. Ezál­tal a motor fulladozni kezd, ezért a sofőr kiszól a kisablakon: — melyikőtök szórakozik? Mire jön a képviselő a busz mögül, veri a basz oldalát, és lefitymáló hangon közli: — Azonnal állítsd le ezt a ron­csot! — Eszem ágában sincs — feleli a sofőr. — Vedd tudomásul jövő héttől nem állsz itt — így a képviselő. — Ehhez te kevés vagy — szólt ki utoljára a sofőr. Es ekkor a képviselő úr fenyegetőzik, öklét rázza, majd köp. Sajnos, a képvi­selő úr részéről nem ez volt az első ilyen megnyilvánulás. (...) így el lehet játszani az egész önkormányzat becsületét. Meg­rendül az emberek bizalma, mert akinek példával kellene elöl jár­nia, azt kell fegyelmezni. Hogyan forduljon a képviselő úrhoz ezek után ügyes-bajos dolgaival az át­lagpolgár? * Szerettük volna a másik felet is meghallgatni, de a nevét előttünk sem fedte fel levélírónk. Ezért a béri polgármestert, Maczó Lász­lót kerestük meg, aki így véleke­dett az ügyről: — Személyeskedések előzték- ezt meg, már a választások idején is, és az ember nem felejti el egykönnyen a tüskéket. A képvi­selőt megrovásban részesítettem, mert csakugyan nekünk kellene példát mutatnunk. De azt javasol­tam mindkét félnek, békésen ren­dezzük a helyzetet, mert harag haragot szül. Nem lehetek ou minden képviselő mellett. A magam dolgaiért teljes mérték­ben felelősséget vállalok. Nincs hét vége, nincs ünnep — Alsótold. Bogáti Sándor 22 éves traktorossal és Csikány Fe­renc 23 éves fejőgépház-kezelő­vel beszélgettünk a Cserhátvöl­gye Mgtsz-ben. Univerzális em­berek — mondja róluk a főnök — takarmányozástól a trágyakitaka­rításig mindent elvégeznek. He- gesztenek, vízvezetéket szerel­nek — persze, nem mesterfokon — teszik hozzá. A fizetésükkel elégedettek, tíz­ezer forint körül keresnek. Bogáti Sándor a hadseregből jött vissza a téeszbe. — Három munkahelyem volt már a környéken — tudjuk meg Csikány Ferenctől —, öt-hatezer forintokat kerestem. Máshol sem jobb. A szakmabeli fiatalok nem keresnek itt jól. Az a feneség a/ egészben, hogy nincs hét vége. nincs ünnep, és mindennap hajna­li négykor kell felkelni. Nevetve mondja, ez főleg akkoi okoz gondot, ha éjfélkor ér haza. De amikor megkérdezzük, hova járnak szórakozni, válaszadás előtt egymásra néznek, majd Bogáti kiböki: — Itt nincs semmi... te kocsival el tudsz menni — néz a társára — de én mit csináljak? Üljek bicikli­re? Amikor felvetjük, megnéznénk a fejőházat, arról már büszkén beszélnek: emberi kézzel, leve­gővel nem találkozik a tej az euró­pai színvonalú, 24 állásos fejő­házban. Táncélet Pásztón — A kedd a vigalom napja Poszton — gondoltuk, amikor Andóné Haga- ra Judit társastánc-tanfolyamán vettünk részt — nézőként — késő este. A gimnázium francia tagozatos diákjai alkotják a csapatot: har- mincketten gyakorolják hetente két órában az angol és bécsi keringőt, csárdást, tangót, rock and rollt, a rumbát és a szambát. A foglalkozásokon nemcsak tán­colnak, hanem az ő korosztályuknak megfelelő illemtanból is ízelítőt kap­nak a tanárnőtől. A párban jelentke­Szalagavatóra készülnek fél­órás műsorral a postaforgalmi szakközépiskola negyedikesei. Szombaton délután 5 órakor kezdődik az ünnepély a művelő­dési központban, ahol az egész osztály (3 fiú és 34 lány) szerepel majd. Műsorukban a tánc is helyet kapott, felvételeink a kedd délelőtti próbán készül­tek. Zsugya Tímea és Tóbiás Éva állította össze, tanította be a koreográfiát. zők engedményt kaptuk a tandíjból, így a jó szervezés eredményeként csaknem tökéletes a felállás: 3 kis­lány marad néha-néha pár nélkül. F.lső nyilvános szereplésük a 24 órás tanfolyamat kővető záróvizsga lesz. ahol fellépnek a legjobb tarjáni tán­cosok is (akikkel szintén Hagara Judit foglalkozik), hogy bemutassák, mivé lehet ezt az alapot fejleszteni. A fáradhatatlan tánctanárnő a fél ó-kor kezdődő társastánc-tanfolyam előtt már egy másik órát is tartott. Ugyancsak hetente egyszer gyakorol modern táncot a lányokból álló cso­port, akik a klasszikus táncok disz- kősított változatával ismerkednek. Cserkészcsapat a faluért — Szurdokpüspöki. Ez év nya­rán alakult újjá a 601-es számú, gróf Apponyi Albert nevét viselő cserkészcsapat, akik cselekede­teikkel is szeretnének méltó jog­utódja lenni a hajdani cserkészet­nek. Annak érdekében, hogy se­gítsék lakóhelyüket, elképzelései­ket így fogalmazták meg: Szurdokpüspöki területén gaz­dátlanul vannak katonasírok, ők gondoskodnak majd ezek ápolá­sáról. Felkutatják a falu néprajzát, helytörténeti jellegzetességeit, felelevenítik a néphagyományo­kat. Már-már műemlék jellegű, igen régi kutak vannak a községben, vállalják ezek külső feljavítását. Siralmas állapotban vannak a településkörnyéki erdőkben lévő források (például a Szurdokban), a cse készek kitakarítják a forrá­sok környékét. Tavaszra készül el a könyvtár — Szurdokpüspöki. A község­házával szemben lévő valamikori jegyzőlakást, majd későbbi orvo­si rendelőt újítják fel a faluban, helyi iparosok segítségével. Nyá­ron kezdték a munkát, tavaszra készül el az újjáalakított épület. Egyik fele könyvtárként, másik szolgálati lakásként működik majd. Az összes költségekre 2 és lel millió forint állt az önkor­mányzat rendelkezésére, egymil­lió maradt még a befejezésre. Rögzített felszólalások — Bér. Falugyűlést rendeznek december 22-én a községben. A rendezvény attól lesz esemény, hogy kamerával rögzítik a hoz­zászólásokat. Az újításnak távol­ról sem az elriasztás a célja, in­kább az indulatok féken tartása, a kimondott szóért való felelősség \ állalása. Falugyűlés Jobbágyiban Tóth Sándor országgyűlési kép­viselő (KDNP) lesz a vendége a december 14-én, 18 órakor kez­dődő falugyűlésnek, melynek helye a Magyar Hadsereg üzemi klubja. Az Országgyűlés által tár­gyalt aktuális politikai és gazda­sági kérdésekről váltanak szót a falugyűlésen, majd ezt követően a képviselő fogadóórát tart. Emléktáblákat terveznek — Szurdokpüspöki. Cserké­szek gyűjtötték össze a második világháborúban elesett helybéli katonák névsorát. A napokban lartottak megbeszélést a polgár- mestéri hivatalban, ahová a hoz­zátartozókat és a község plébáno­sát is meghívták. Abban egyeztek meg, nem emlékművet állítanak, hanem egy-egy emléktáblát avat­nak majd Szurdokpüspökiben és /.agyvaszentjakabon (1926-ban egyesítették a két települést). A táblákat a templomok falán he­lyezik el az elesettek neveivel. Titkos lépcső a kastényban — Szirák. Kuriózumként nyitottak meg azt a titkos lejárót, amely a kas­tély egyik szobájából a hátsó udvar­ba, a pincék elé vezet. A monda sze­rint itt jártak fel a társai Teleki gróf­hoz, aki a száműzetésből hazatérve állandó megfigyelés alatt állt. Két hétig dolgoznak a feltáráson, a hét r égére már befejezik a munkát. Andor bácsi magánya véget ér — Tar. Kürtössi Andor bácsi korát meghazudtoló energiával vesz részt a falu életében. Nyolc­vankét év ide, vagy oda, kis jár­müvet eszkábált, azzal fuvarozza a darát, búzát, gázpalackot, amit kell — mondja, majd hozzáteszi: — hál’ istennek, még bírom! Andor bácsi hetedik éve él egye­dül az Ady úti kis házban, macská­jával és Morzsi nevű kutyájával. Este kopogtattunk be hozzá, mindhárman együtt melegedtek a konyhában. — Gépész voltam a pásztói ma­lomban, de lópatkoló kovács len­ne a szakmám—hallgatjuk Andor bácsit. — ’69-ben mentem nyug­díjba, abban az évben készült a jármű is. Danubia motor hajtja, 3 mázsa a teherbírása. 1927-től van jogosítványom. Hasznom nincs a fuvarozáson, jóformán csak azt kapom vissza, ami a benzinre kell. Mégis csinálom, mert addig se vagyok itthon. Apám kőművesmester volt — folytatja —, engem is annak akart, de nem bírt rábeszélni. 13 éves voltam, hogy inasnak elmen­tem. Nem 8 órát dolgoztunk mi akkor, hanem látástól mikulá­sig... —Mennyi a nyugdíja?—kérdé­sünkre legyint: — 5848forint. Az uradalmi 7 évet nem számították be. Nem sok, de beosztom... (Andor bácsi 1969. április else­jén ment nyugdíjba 1330 forint­tal.) A kutyára néz: — ez többe van nekem, mint én! Maga fóz—meséli, majd körbe­mutat: — család van, muszáj. — Mikor kerül hús az asztalra? — faggatjuk, mire ezt mondja: — Most is volt szombaton. Vettem 2 csirkecombot .főzök hozzá tésztát, kész az ebéd. Andor bácsi magánya hamaro­san véget ér. Lánya Sopronban lakik, már ő is nyugdíjas. A karácsonyt együtt töltik.—Itt ma­rad nálam — mosolyodik el a bácsi. —Már a nyaral is itt akar­ja tölteni. > Andor bácsi — az emlékeivel Ködös elképzelések — kisbagyon. \ templommal s/emben lc\o, Kakoe/i nli kastélyt (ami a/, ujabl) időkben már magánlakás volt) a hatvani Genaral-COOP kisszövetke­zet vásárolta meg. Novemberre tervezték a tatarozás befejezését, de az átadás még december közepén is távolinak tűnik. Elképzeléseikről egyelőre csak annyit tudni, hogy egy finn céggel közösen golfpályát építenének a kastély mögötti impozáns parkban. Az oldalt írta: ■ K ■ v A fotókat Mikuska 4 István Dudellai Ildikó 0 készítette

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents