Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-08 / 211. szám

1990. DECEMBER 8., SZOMBAT SPORT nnnnrnj 11 Tettes nincs, látlelet van Szűk a játékoskeret Pálfalván Pisztolylövés a szondái focipályán! Messze vagyunk Kolumbiától. Most persze nem gazda­sági és politikai hasonlatokra gondolok, hanem egyszerűen a földrajzi távolságra. Annyi ellenben biztosnak tűnik, hogy a kábítószer-termelés és -kereskedelem terén nagy a különbség kis hazánk és a dél-amerikai ország között — az ő javukra —, ám a futballpályák nézőterein történő eseték lassan kiegyenlítődnek. Mint ismerete® Kolumbiában történt meg az a tragikus eset, amikor egy futballmérkőzésen lelőtték a bírót. Noha, nálunk ilyen eset még nem fordult elő, pisztoly már dur­rant. Ami pedig küllőn is elszomorító: éppen szőkébb pát­riánkban, Nógrád megyében. Még pontosabban Szándán. Elszabadultak az indulatok Látszólag sima volt a november 26-án játszott Szanda—Nógrádsipek össze­csapás, melyet végül a ven­déglátók 7—1 arányban megnyertek. A tudósítás sze­rint nem volt egy súlycso­portban a két gárda, s a vendégszurkolók minősíthe­tetlenül viselkedtek. E gon­dolatot erősítette meg a ta­lálkozó bírája, Szűcs játék­vezető is. Igen ám, de nem minden kását esznek forrón! Ugyan­is a szandai bajnoki össze­csapás körülményei sem egy­értelműen tisztázottak. A nyolcvanadik percig úgy, ahogy rendben men­tek a dolgok. Jó volt a han­gulat a nézőtéren, melyhez nagybani hozzájárult, hogy az egyik szögletzászlótól jó tíz méterre egy piros színű Wartburg Combiból szeszes italt mértek. Hogy a já'fék- vezető ezt nem látta, vagy egyszerűen nem akarta ész­revenni — édesmindegy. A lényeg, hogy néhány drukker bizony alaposan felöntött a garatra, mi több, a sipeki sportvezetők véleménye sze­rint a hazai rendezők né­melyikének is a szokottnál erősebben csillogott a sze­me. Elérkezett hát a 80. perc, amikor Szűcs bíró leküldte a pályáról az egyik magáról megfeledkezett szandai lab­darúgót. Nos, ezzel betelt a pohár, ekkor kezdődött el a csetepaté. Pofonok, dulakodás Hogy ki, kit lökött, hová és miért, azt aligha deríti ki nyomozó, legyen az Maig- ret vagy Colombo. A szan- daiak azt mondják, a ven­dégszurkolók, míg a sipéki- ek úgy vélekednek, hogy a hazai drukkerek vpltak ag­resszívak. Egy tény: elcsattanr tak pofonok tetőfokára hág- tag az indulatok. A hazai csapatkapitány például majd neki rontott a sipeki sport­elnöknek ám annak meg­termett „valósága” hátrá­lásra, majd a találkozó vé­gén — ilyen is előfordul­hat! — bocsánatkérésre kész­tette. Az külön érdekesség, hogy a bíró dulakodás jeleneteit nem vette észre. Jelentésé­ben csupán arról ír, hogy a sipekiek csürhe módjára vi­selkedtek. A fentiek persze bármely pályán megtörténhettek vol­na. (Sajnos hasonlókra volt már precedens, nem is egy, a közelmúltban.) Ám ami köz­ben Szandán megesett, az példátlan — meglehet az egész hazai — focitörténe­lemben. Pisztoly durrant. Igen, nem tévedés, pisz­toly. Még szerencse, hogy emberélet kioltására alkal­matlan „műszer”. De dur­rant. Egy helyi illetőségű néző kezében sült el egy ri­asztópisztoly, szólt is egy han­gosat. A bíró ezt sem akar­ta meghallanni. (Erre mon­daná a felbőszült szurkoló: ez se lát, se hall...) Ami viszont döbbenetes a pisztolyos • históriában, az, hogy a „stukkeros” egy nóg rátjsipeki ifjúsági korú labda­rúgó nyakánál durrantott. Ijesztése tökéletesre sikere­dett, mert a fiatal labdarú­gó említett testrészén égési • sebet okozott. (Még szeren­cse, hogy nem a szemébe célzott1' Tanúk bizonyítják, hogy a pálya széfén álló civilruhás • rendőr azonnal szerette vol­na megtudni a vakmerő pisztolyos kilétét, de ebben a „kutatásában” nem akadt segítőre. Így a pisztolyos személye ismeretlen ma­radt, ám a sipekiek — ha már ilyen szerencsétlenül alakult számukra az ügy — hazafelé, a balassagyarmati kórházban látleletet vetet­tek fel a sérültről. o o o o Tíz perc története a fen­ti botrány. Azt követően bé­kében levonultak a csapatok, hazamentek a legények. Az ügynek még nincs vége. A balassagyarmati labdarúgó­szövetség versenybizottsága folytatta a vizsgálatot. Segítségünket a magunk módján ezennel felajánljuk. Amennyiben jelentkezik a riasztópiszolyos néző, úgy fényképpel ellátott kis írást készítünk róla. Várjuk a szerkesztőségben! Vaskor István M € csereakció; y Salgótarjánban, a Lakberendezési Áruházban Sy Megunt, használt ékszerét új ékszerre cseréljük, kedvező* t fazondíj terítés ellenében. Különleges fazonékszerek nagy választékban. ÚJ LEHETŐSÉG! Js? Törtarany eladása esetén különleges fazonékszereket vá-® Spsárolhat reklámáron. (1841 Sz) Vége az „üveggyári rapszódiának"? Dávid Róbert elégedett és bizakodik Második évét kezdte meg az ősszel a Salgótarjáni Sík­üveggyár csapata a labda­rúgó NB II-ben. Forró volt a nyár az üve­gesek házatáján. Ismeretes, hogy egyetlen árva ponttal maradtak benn a másod- osztályban. Ezután Kölln és Baranyi személyében két kulcsember eltávozott a gár­dából. Ráadásul edzőcsere történt, bár igaz, Dávid Ró­bert (képünkön) személyé­ben tapasztalt szakvezető vette át az irányítást. Ilyen előzmények után, mit mond­junk, kevesekben tengett túl az optimizmus. Aztán elkezdődött a baj­nokság. A Síküveggyár iga­zán szeszélyes arcát mutat­ta nekünk. Nagyszerű győ­zelmek és kínos vereségek váltogatták egymást. Mind­azonáltal a csapat magabiz­tosan tartotta magát a kö­zépmezőnyben. Jóllehet az utolsó három forduló felért egy vesszőfutással, a fél évet a tizenegyedik helyen zár­ták, pontszámban tisztes tá­volságra vannak a három „kiesőjelölttől”. — Milyen most a közér­zete, a nagy visszatérés után, fél év elteltével? — tettük fel a kérdést Dávid Róbert- nek. — Nem mondanám, hogy rosszul érzem magam, de azért örömmámorra sin­csen okom. Az elmúlt fél év számos feladatot rótt rám. Meg kellett ismernem a já­tékosokat, a vezetőket; a le­hetőségekhez mérten ütőké­pes csapatot kellett formál­nom a meggyengült játékos- állományból. Az eredmé­nyekkel, s a mutatott játék­kal — eltekintve a forma­ingadozásoktól — az utolsó három forduló kivételével elégedett vagyok, s a tanul­ságok közös levonása után bizakodva várom a tavaszt. — Az még messze van. Milyen célokkal vágtak ne­ki augusztusban a bajnok­ságnak? — Azzal, hogy együttesem stabil középcsapattá érik. s az első tíz között végzünk. Tizenöt-tizenhét pontot ter­veztem az őszi idényre. Nem sikerült maradéktalanul tel­jesítenünk a céljainkat, mert csak tizenhárom pontot gyűjtöttünk, s ez a tizen­egyedik helyre lett elegen­dő. — Nyilván a játékrend­szert, a játékfelfogást ille­tően is voltak elgondolásai. — Hogyne. Idehaza hár rom védővel, négy közép­pályással és három csatár­ral játszva igyekeztünk nyílt támadójátékkal fellépni. Idegenben a három védő előtt öt középpályás és két ék szerepelt. Zárt, biztonsá­gos védekezésből próbáltunk Értesítjük tisztelt vásárló­inkat, hogy a Viktória ügynökség által kibocsáj- tott bonokra XII. 23-ig a következő engedmény­nyel vásárolhatnak: Kék színű bon: 5 % Piros színű bon: 7 % Narancs színű bon: 8 % Keressék fel boltjainkat, éljenek a lehetőséggel. Angyal István ügynök (1856, Sz) ellentámadásokat vezetni. Nos, ez utóbbi harcmodor ment jobban a csapatomnak. — Ennek tulajdonítható a helyenkénti rapszodikus pro­dukció? — Ennek is. Az első nyolc fordulóban nem volt semmi problémánk, utána kezdő­dött el a hullámzás. Ennek többek között az az oka, hogy egyre többen kezdték úgy érezni, biztos helyük van a csapatban. Sőt, a vé­ge felé egyesek úgy gon­dolták, jó az együttes, és ők is jó futballisták. — Pedig ha így lenne, nem lett volna az utolsó három forduló kínos, vesszőfutá­sa. .. Hallhatnánk valamit ennek okait illetően? — Ennél a három vere­ségnél a labdarúgás összes bizonytalansági tényezője szerepet játszott. A fegyel­mezetlenség, a balszerencse, a sorsolás szeszélye és a já­tékvezető tévedése. De az igazi okokat saját magunk­ban kell keresnünk. A kap­kodott, fegyelmezetlenül ját­szott védelem, a közép­pályán Balga kiválása után nem volt igazi irányító. Elől pedig egészen elképesz­tő gólhelyzeteket hibáztunk el sorozatban. Kulcsjátéko­saink képtelenek voltak hozni szokott formájukat. A BVSC-mérkőzést követően lelkileg sem tudtak helyre­rázódni a gyerekek. Fizikai problémáik nem voltak. A Kazincbarcika elleni ra­gyogó játék után négy nap Labdarúgás A múltban roppant nép­szerűnek számítottak a lab­darúgó Közép-európai Ku­pa küzdelmei. Az idők so­rán azután szép fokozato­san veszített sportértékéből ez a torna. Egyesek azzal magyarázták ez utóbbi tényt, hogy az UEFA-kupa egy­szerűen „leszorította” a po­rondról a KK-t. Ám a KK Bizottság legutóbbi prágai ülésén érezhetőek voltak azon törekvések, hogy a Mitropa-kupát, (ez a kupa elnevezése külföldön, de nyugodtan átültethető a ma­gyar sportnyelvbe is!) új­fent fontossá, rangossá te­gyék. A prágai megbeszélése­ken a bizottság soros alel­nöki minőségében is dr. Ter- pitkó András képviselte a magyar szövetséget. Ö adott összefoglalót az ottani ta­nácskozásokról. — Nagy örömmel fogad­tuk Ausztria ismételt je­lentkezését — mondta dr. Terpitkó András. — Tíz­éves szünet után szövetsé­gük jelezte: szeretnének új­ra egy csapatot indítani a KK-ban. így azután az 1991-es, olasz földön sorra • kerülő eseményen öt ország csapatai mérkőznek. A házi­gazda jogán a Torino és a Pisa is indul. Ez a rende­alatt ennyire nem lehetne visszaesni... — Nem lenne igazságos a részünkről, ha a tizenöt mér­kőzés közül csak erről a há­romról beszélnénk... — A kupamérkőzésekkel együtt tizenkilenc tétmér­kőzést játszottunk az ősz­szel. A bajnokságban csak az utolsó fordulót követően estünk vissza a tizenegyedik helyre, addig a harmadik­kilencedik helyezés vala­melyikén tanyáztunk. A ku­pában bekerültünk a leg­jobb 32 közé. — Értékeljük egyenként a csapalr észeket! — A két kapus közül Ha­lász kapott nagyobb bizal­mat. Az első 8—9 mérkőzé­sen nyújtott teljesítményé­vel elégedett voltam, ké­sőbb többször bizonytalan­kodott. Védelmünk helyen­ként hajlamos a figyelmet­lenségre, a fegyelmezetlen­ségre, itt Gyetvai és Stark, időnként Babcsán játékával voltam elégedett. Középpá­lyásaink ingadozó formát mutattak, közülük Juhász és Balga nyújtotta a legtöb­bet. Elől mindvégig problé­máink voltak a helyzetek kihasználásával. — Ha már neveket emle­getünk. Sokaknak szemében szálka volt Mohácsi szere­peltetése. — Szegény ember vízzel főz; nem tudok nála jobb játékost beállítani a közép­csatár posztjára. Való igaz. volt, amikor nem tudta fel­venni a ritmust. Máskor vi­szont engem igazolt. Hoz­zátenném még, hogy tizen­hat játékossal küzdöttük vé­gig a tizenkilenc tétmérkő­zést, nagyon szűk a játékos­keretünk. — Mit várnak a tavasztól? — Céljainkat, vágyainkat nem kell átértékelnünk: az első tíz között kívánunk vé­gezni. Sok tennivalónk van ugyanakkor. Ezek közül legfontosabb, hogy elveszí­tett közönségünket vissza­szerezzük. Baiás Róbert zési alapelv a jövőben is gyakorlat marad. Ezen azt értem, hogy a rendező or­szág mindig két legénység­gel vonulhat fel, a me­zőnyben tehát öt nemzet hat gárdája verseng. Az olaszok mellett osztrák, jugoszláv, magyar és csehszlovák együt­test láthat 1991. május 30. és június 3. között a két olasz város futballrajongó közönsége. — Valamit a kiírásról, ha mondana! — Torinóban és Pisában küzd a két, egyenként 3—3 csapatra sorsolt csoport. A torinói trióban az olasz gár­da mellett a magyar és oszt­rák reprezentáns lép gyep­re, míg Fisában a helyi az- zuri legénység mellett a ju­goszláv Hajdúk és a cseh­szlovák Bohemians Praha mutatja be tudását. — Magyar részről ki in­dul? — Ezt meghatározni az MLSZ joga. —• Hazánk mikor rendez KK-t? — A rendezési színhely az öt ország szövetsége között „körbejár”, folyamatosan változik. Annyi már eldőlt, hogy Olaszország után 1992- ben az MLSZ lesz a házi­gazda. Tíz év után Ausztria visszatér Jön a lesiklás — Ausztria—Franciaország. A hét végén két helyszínen Altenmarkban (nők) és Val- disere-ben (férfiak) folyta­tódik az alpesi sí, a Világ Kupa-sorozata. Idén elő­ször mindkét mezőny a leg­veszélyesebb és egyben leg­látványosabb számban a le­siklásban is összeméri ere­jét. Cselgáncsozók közgyűlése — Budapest. Szombaton tartja küldöttgyűlését a Ma­gyar Judo Szövetség. Az új városháza nagytermében, várhatóan kora délelőttől, es­tig tartó tanácskozáson igye­keznek szót érteni, a sportág valamennyi gondjáról, ba­járól, öröméről. Megválaszt­ják az új vezetőket is. Doppingügy — Berlin. Az egykori NDK néhai mindenható sportfő­nöke cáfolja, hogy valaha létezett volna központilag irányított, vagy elrendelt doppingolás a keletnémet sportolók körében. Manfred Ewald hazug megállapítá­soknak minősítette, egykori sportolók, illetve sportor­vosok beismerő vallomásait, a keletnémet sportolók dop­pingolásáról. Utazó kosárlabdázók — Budapest. Karácsony után útra kel a férfi- és női kosárlabda-válogatott is. A férfiak december 28. és 30. között Luxemburgban vesz­nek részt egy nemzetközi tornán. A hölgyek messzebb­re készülnek: december 26— 30-a között Madridban ját­szanak, majd január elején egy svédországi eseményen lépnek pályára. Tyson készül — USA. Szombaton este — magyar idő szerint, vasár­napra virradóra — a New •Jersey állambeli Atlantic Cityben kerül sor az ameri­kai Tyson és a jamaicai Alex Steward közötti profinehéz­súlyú ökölvívó-mérkőzésre. Most még mindkét ökölví­vó szinte percre pontosan megjósolja hányadik menet­ben teszi végleg harcképte­lenné ellenfelét. Tysonnak van több veszíteni valója, mert ő győzelem esetén új­ra mérkőzhet a világbajnok Evander Hayfielddel, s visszahódíthatja elveszített koronáját. STÁRT-gála — Budapest. Az S éves fennállását ünneplő START diákegyesület negyedik alka­lommal rendezi meg hagyo­mányos gáláját szombaton, délelőtt fél 11 órai kezdet­tel, a Nemzeti Sportcsarnok­ban. A rendezvényen a ne­velőotthonokban élő fiata­lok tartanak sportbemutatót. A gálát karácsonyi ünnep­séggel kötik össze, s ezen neve« művészek ajándék­műsorokkal kedveskednek. Ugyancsak szombaton talál­nak gazdára, a „jó tanuló, jó sportoló” címek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents