Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-07 / 210. szám

I 4 iiEHzny LÁTÓHATÁR 1990. DECEMBER 7., PÉNTEK POPSAROK Három éve, 1987-ben két volt Snakes of Shake tag, a majdnem Presley-hangú énekes-gitáros Saori Burnette és a gitáros Neil Scott Keith Gilles basszusossal és Mike Sturgis-szal elhatározta, hogy Summerhill néven zenekart alakít. Most Rhod, Saori testvére ül a dobok mögött, mert Mike Sturgis tőlük is megvált, mint ko­rábban az A—HA-tól. Nyolcvannyolc őszén „Low- down” (Ami a lényeg) címmel a Demon Records kiadta egyetlen hét alatt felvett nagylemezüket. Egyszerit, szívet-lelket melenge­tőén simogató, már-már mélabús countryzene. Ha például a Byrds- szel, vagy a Texas-szel összeha­sonlítjuk, rögtön „fülbetűnik” két dolog: az előbbieknél szerényebb képességekkel rendelkeznek a Summerhill muzsikusai, az utób­biaknál viszont mintha autentiku- sabbak, azaz (a stílusban) hitele­sebbek lennének. Második, zenéjéről szólva meg­nyugtatóan és simán gördülő al­bumukon — a címe „West of Here” (Innen nyugatra) — nagy és a ritmikában'fontos szerepet kap­tak a klasszikus húros hangsze­rek. — Minden hangszer részét én dolgoztam ki, így ezekét is. Mi­lyen, frappánsan szólnak az „If you hold á gun” (Ha puskát fogsz) című számban — mondja Saori egy rövid interjúban. — Ez a dal a világban uralkodó erőszakról szól, és derűs színt akartam a húrosokkal belevinni, hogy ellensúlyozzam a szöveget. Egy szál gitárral ezt a finom hatást nem lehet elérni. Ugyanez a hely­zet a rezekkel is. Nagyon kevés rockzenész tudja ezeket a hang­szereket fantáziával használni. Mindig eszembe jut, hogy’ fújja a trombitát Masekela a Byrds- számban, aminek az a címe: Szó­val rock and roll-sztár akarsz len­ni. Amit ott a trombita hoz, az már majdnem free-jazz, a többiek meg játsszák a rock’n’rollt. Ha már szóbajött a Byrds, hadd mondjam meg, hogy mi skótok vagyunk, a Byrds meg amerikai. Ránk a nép­zene, a folk hatott úgy, mint rájuk a country. Ok nagy zenei egyéni­ségek amalgámja, mi inkább együttes akarunk lenni. Az újságíró további kérdéseire Bumette elmondja még, hogy a legtöbb hatás Amerikából éri a Summerhillt. Mindenféle zenéket hallgatnak, húsz, harminc évvel ezelőttieket is, de a Sex Pistols-t például mindig kiszorította náluk a Television vagy Johnny Thun­ders. Az, hogy inkább (szomor­kás) countryt játszanak, termé­szetes — úgy véli —, mert ennek a muzsikának Skóciában, illetve Írországban vannak a valódi gyö­kerei. Sok embert érint, és az emberek a narratív country- dalokkal beszélgetni is tudnak egymással. Rögtön hozzáteszi, hogy a zenekar szereti és nagyra- becsüli a bluest, mert az emóció kitűnő kifejezőeszköze. Jobb bluest énekelni —és abban kiadni minden bánatot, haragot, dühöt —, mint más fejét betömi. Jó is, rossz is van egy dalban, mondja Bumette, ám jobb azt írni, hogy táncoljunk, ünnepeljünk. De ki vidám örökké? Hozzá, Saori Bur- nette-höz például sokkal köze­lebb áll a csendes szomorúság, mint a boldogság nem egyszer szerfeletti öröme. Vass Imre DUMA: „Nem arról van szó, hogy a fehé­reknek van valami bajuk a nége­rekkel. Nem is arról van szó, hogy a négereknek lenne valami bajuk a fehérekkel. Arról van szó, hogy a fehéreknek van bajuk saját ma­gukkal.” (Public Enemy) * „Találkoztam Billy Idol szülei­vel. Tudom, hogy hülyeség, de soha nem hittem volna, hogy Billy Idolnak van papája meg mamája.” (Phil Collins) * „Van nekem egy szobám és van benne egy-két Elvis Presley-kép a falon, de van egy másik szobám is, amiben meg állati sok Elvis Presley-kép van a falon.” (Eddy Murphy) Zsebnaptár Ki kapjon Madách-díjat? Szépítik az alkotóházat —Erdőtarcsa. Garanciális ja­vítási munkákat végeznek ezek­ben a napokban Erdőtarcsán a Magyar Tudományos Akadémia alkotóházában, hogy az új eszten­dőt ismét megszépült környezet­ben köszönthessék az idelátogató vendégek. Manójáték Salgótarjánban A karácsonyi ünnepek jegyében és természetesen a közelgő téli szünet hangulatában kezdődik hétfőn a Kohász Művelődési Köz­pontban az óvodások és kisiskolá­sok körében igen kedvelt Manójá- ték-sorozat. Négy napon keresz­tül naponta több előadásban a Ki- ViSzI színjátszócsoport szóra­koztatja verses, zenés műsorral a gyerekeket. Pásztón a Népszínház A művelődési központban de; cember 1 ()-én este 7 órakor Bródy Sándor A tanítónő című színmű­vét adja elő három felvonásban a Népszínház társulata. Jegyek a művelődési ház pénztáránál még kaphatók. A váradi pap. Aki mára már katolikus püspök. Püs­pöktársa a váradi Tőkés Lászlónak, ha más felekezetben is (Tőkés reformá­tus). Két csendesen nagyszabású, lelkiekben- vállalásokban nagyformátumú ember. Ha lehet ilyet emberre, Isten szolgáira mondani. Miért ne lehetne? Miért kellene bemu­tatni a most betegségéből, baleseti sé­rüléseiből felépült és hazatért Tőkés Lászlót? Miért ne most! mutassuk be Tempfli Józsefet, a „másik” püspököt. Nagyváradnak szerencséje van. Két ilyen szolgálóval... Tempfli József neve persze nem cseng magyarosan. Ősei az 1700-as évek ele­jén telepítettként kerültek a Szatmár vármegyei Csanálosra. Würtenberg- ből érkeztek valamennyien, jöttek máshonnan is szlovákok, későbbi „szenvedők,” tirpákok. Azt írta az er­délyi barangolásokban is kitűnt Beke György tavasszal az Új Ember hasáb­jain megemlékezve éppen Tempfli atyáról, hogy ragaszkodóbb magyaro­kat a szatmári sváboknál még nem lá­tott soha... Ragaszkodóbb Madách- szerető embert magam is ritkán, mint amilyen a váradolaszi pap. Még nyolcvannégyben jött hozzám a levél. A rádiótól, Liptay Kati földink, szerkesztő küldte. Kissné írta Váradról segítséget kérve (mindhiába) a rádiótól: ha nem teszünk azonnal vala­mit mi. itteni, ithoni magyarok, akadé­mikusok, irodalomtörténészek, politi­kusok, rádiósok, újságszerkesztők, dip­lomaták, költők, magyar írók, nagy hangúak és csendes szavúak, ha nem teszünk valamit azonnal, akkor be­szántják Madáchné Fráter Erzsébet váradolaszi laposra süppedt, majd­nem jeltelen sírját egészen! Ott roha­mosan tovább épül, terjeszkedik a Rogerius lakótelep. Még néhány hét, hónap és blokkház tornyosul Madách feleségének, a Tragédia Évájának (így tartja ezt mindenki) porladó csontjai fölé! Akkoriban írtam magam is vagy öt cikket. Itthon a betonközöny, odaát Váradon a közönyös beton maradt a legnagyobb ellenség. A beton pedig rohamosan terjedt, Ketten útnak indul­tunk végeredményben mindenre el­szántan. Kerékpárral, nagy táskákkal. Hogy ha kell, a tíz körmünkkel kapar­juk fel és hazahozzuk. Mások szamiz- dattal voltak elfoglalva. Tempfli József megelőzött mindenkit. Vállalta a gya­núba keverő vitákat rendőrséggel, hi­vatalokkal. miközben a Nagy Rém őr­jöngött és mindenre, ami magyar, külö­nösen ha a legnagyobb költőnk felesé­géről van szó! legszívesebben tüzet nyitott volna. Később megtette Temes­váron, Bukarestben, még később Ma­rosvásárhelyen dorongokkal. Tempfli József a váradolaszi temp­lom (ott szolgál) kriptasorában helyez­te el Fráter Erzsi földi maradványait. És még 117! egykorvolt váradi porait is bevitte föld alatti pantheonjába. A dik­tatúra orra előtt, mindenki szeme láttá­ra. A döbbenettől szólni sem tudtak. De megtehette volna, hogy ezt az egyet veszni hagyja. Ezért a kérdés most: — Ki kapjon Madách-díjat? Ki szóljon a váradi papért? (T. Pataki) Kiállítás Szügyben Nagy Márta balassagyarmati művésztanár tűzzománc alko­tásaiból nyílt kiállítás a szügyi Madách Imre Általános Mű­velődési Központban. Az ér­deklődők a bemutatott alkotá­sokat december 22-ig tekint­hetik meg. —RT— Speciális felzárkóztató a horpácsi nevelőotthonban Idegileg, szellemileg sérültek a horpácsi nevelőotthon és a négy- osztályos speciális felzárkóztató ál­talános iskola gyerekei. Körülmé­nyeikről, lehetőségeikről Czinege Lajosné nevelési igazgatóhelyet­tessel beszélgettünk. — Milyen a gyerekek összetétele? — Elvált, alkoholizáló szülők gye­rekei, ők. Akad köztük olyan, akiről lemondtak és születésétől fogva ott­honban él. Sok közöttük a túlkoros, tot kaptunk egy gyerekre. Tulajdon­képpen soknak tűnik ez, hiszen nem jut minden családban ennyi pénz egy gyerekre. De ha beszámítjuk a fűtést, a legutolsó színházjegyet, a karbantartást, akkor csak arra elég, hogy a legelemibb dolgokat bizto­sítsuk a számukra. Most kicsit tágab- bak a lehetőségeink, mert a fejkvóta (és férőhely) 60 fővel számol, de csak negyven lakója van jelenleg az otthonnak. néhányan más megyékből kerültek hozzánk. Szomorú, hogy sok gyere­ket kezeltetünk az ideggondozóban. — Négy csoport van az intézetben, mindegyikhez egy gyermekfelügye­lő, egy nevelő és egy tanító tartozik. Ok milyen képesítésnek? — Nem csak a tanítók, hanem a ne­velők is tanítói oklevéllel rendelkez­nek, tanítói képesítéssel. — Milyen az otthon gazdasági helyzete? — Ebben az évben 198 ezer forin­— Csak köztes állomás a horpácsi nevelőotthon. A felsőpetényi óvodá­sotthonból és a salgótarjáni GYIVI- ből kerülnek ide a 7—13 éves gyere­kek, majd Kisterenyére kerülnek. Hogyan élik meg a fiatalok a család nélküliséget? — Nagyon kell őket szeretni. Őszinték, ragaszkodók, szeretik azokat a felnőtteket, akik ember­számba veszik őket. Felmenő rend­szerben tanítjuk a csoportokat, így tovább vannak együtt a megszokott társakkal. Ez jó hatással van rájuk. Akik most augusztus végén kerül­tek Kisterenyére, sírtak, amikor el­búcsúztak egymástól. Leveleznek, visszajárnak látogatni, sőt, volt, aki vissza is szökött. Azokkal a legnehezebb, akik ko­rábban szüleikkel éltek. Nem vol­tak kötöttségeik, itt viszont meg­szűnik a szabadosság. Ok nehezen alkalmazkodnak, ugyanakkor bi­zonyos dolgokban többet tudnak, mint azok, akik csecsemőkoruktól intézetben nevelkednek. Megpróbálunk olyasmit is nyúj­tani, ami pótolná a családot. De a legtöbb dolog, ami a családban ter­mészetes, itt nem valósítható meg. Ezek a gyerekek a kenyeret csak szeletben látják. A pénz értékét nem ismerik, a kis zsebpénzüket édességre költik el. — Látogatják-e a szülők a gyere­keket? — Sokukat hazaviszik az iskolai szünetek idejére, leveleznek ve­lük, látogatják is őket: 16—17 gyerek van, akivel rendszeresen tartják a kapcsolatot. Nagy gondot fordítunk arra, hogy ne szakadjon meg az érzelmi szál a szülőkkel. *— Mit jelent a gyerekeknek az otthon, majd újra az intézet? — Nem mindig pozitív az otthoni élményük. Előfordult, hogy vissza kellett hozatni a gyereket, mert be­zárták, három napig rá sem néztek. Olyan is megtörtént, hogy azért kellett érte mennünk, mert a szülők nem hozták vissza a szünet végén. Ha éhezett, fázott otthon, később, akkor is haza akar menni. Mert a családot akkor sem pótolhatja semmi. Dudellai Ildikó Garanciákra nem a hatalomnak, hanem a népnek van szüksége Mindenekelőtt üdvözöljük az Új Nógrád kezdeményezését, amely a politikai vitafórum életre hívá­sával lehetőséget teremtett a pár­tok közötti rendszeres, írásos esz­mecserékre. Az elsőként megszó­lalt SZDSZ aktuális, sokakat érin­tő és érdeklő témát vetett fel, ami­kor nyilvánosságra hozta helyi szervezeteinek nyilatkozatát a megyei önkormányzati választá­sokról. Bár elvi álláspontjuk szel­lemének. koncepciójának fő vo­nalaival egyetértünk, néhány kér­désben fontosnak tartjuk saját véleményünk kifejtését. Mi azt hangsúlyozzuk, hogy a választásokon — az alacsony részvételi arány ellenére — legi­tim képviselő-testületek jöttek létre, de az önkormányzatok önál­ló, zavartalan működésének egye­lőre csak az elméleti esélyé van meg. Életképességük anyagi, szervezeti és jogi feltételeinek megteremtéséért komoly küzdel­met kell vívniok mind nekik ma­guknak, mind a kormánykoalíció centralizációs törekvéseivel szemben álló pártoknak. Az örökölt terhek önmagukban is az összeroppanás veszélyét je­lentik az önkormányzatok számá­ra. Ezt a helyzetet súlyosbítják a jogszabályi és finanszírozási fel­tételek problémái. Konkrétan: az államháztartási, a közszolgálati törvény hiánya, az önkormányza­ti tulajdon rendezetlensége, a ha­táskörök kidolgozatlansága. E joghiányos szituációt elkerü­lendő javasolták a szocialisták a parlamentben, hogy az önkor­mányzati témakörrel komplexen, az összes kapcsolódó törvényt együtt tárgyalva kell foglalkozni. Ehelyett a kormánykoalíció halo­gató taktikája érvényesül. Az egyedüli gyógymódként ajánlott privatizációval kapcso­latban is vannak megjegyzéseink. Az önkormányzatok tulajdoná­ban lévő intézményeknek csak szűk köre alkalmas nyereség- orientált hasznosításra. A terve­zett privatizáció nem jelentheti az önkormányzati vagyon felélését. Ehelyett arra kell törekedni, hogy a különböző .választások kereté­ben működtetett vagyon hozzájá­ruljon az önkormányzatok gazda­sági stabilitásához. A megyei önkormányzatokkal összefüggésben mi sem értünk egyet azokkal a dekoncentrációs törekvésekkel, amelyek a kor­mányzati hivatalok meghosszab­bított karjaiként felfogott megyei szervek túlméretezését, párhuza­mos kiépítését szorgalmazzák. Úgy látjuk, hogy e jelenségek csorbítják az önkormányzatok jogkörét, nem biztosítják a jogál­lam funkcionálását, gátat szabnak a szerves fejlődés megindulásá­nak. Mi is azt valljuk, hogy minél több megyei hatáskör kerüljön az önkormányzatok kezébe, Salgó­tarján maradjon közigazgatási székhely, a megyei közgyűlés pedig különböző településeken ülésezzen. Véleményünk szerint a megyei önkormányzat azon intéz­mények működtetésére, olyan fe­ladatok ellátására hozható létre, amelyekre a helyi önkormányza­tok törvényileg nem kötelezhe­tők, illetve amelyeket nem tudnak felvállalni. Legyen továbbá integ­rációs pont, amely képes az önerő­ből megoldhatatlan térségi prob­lémákat kezelni, az itt élő embe­rek érdekeit hatékonyabban köz­vetíteni és lépéskényszerbe tudja hozni a kormányzatot. Az a meg­győződésünk, hogy a megyei ve­zetésnek nem a kormányzatot kell itt helyben képviselnie, hanem a megyei ügyeket központi szinten. A megyei önkormányzat meg­választásának módszereként mi az úgynevezett hat városkörzetes megoldást javasoltuk, feltételez­ve, hogy a személyes ismertség lehetősége, a települések közötti összefogás esélye így sokkal na­gyobb, mint az egymástól távol­eső települések esetében. A pár­tok közötti egyeztető tárgyaláso­kon eleinte úgy látszott, hogy e kérdésben kompromisszumot le­het kötni. Meglepődve tapasztal­tuk azonban, hogy az SZDSZ hir­telen megváltoztatta véleményét, és a négy körzetben lebonyolítan­dó választási metódus került elfo­gadásra. így most arra törek­szünk, hogy a választásokon ne a „kiszorítósdi” érvényesüljön, ha­nem lehetőleg a megye minden részéből a lakosság és a települé­sek arányainak megfelelően ke­rüljenek be képviselők a megyei önkormányzatba. Úgy véljük, hogy az SZDSZ személyi kérdésekre vonatkozó álláspontja bizonytalanságot okoz a közigazgatási apparátus köreiben. Szerintünk a politikai megítélés, a pártok közötti osz­tozkodás nem képezheti a funk­ciók betöltésének fő szempontját. Egyedül a szakértelem, a szakmai hozzáértés, az emberi tisztesség lehet a hiteles mérce mind a vá­lasztott funkciók esetében mind a különböző beosztások pályázat útján való betöltése során. Végze­tes hiba lenne az apparátus teljes szétszéledése, a dilettantizmus fe­lerősödése. Puszta Béla Magyar Szocialista Párt Nógrád Megyei Irodája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents