Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-30 / 228. szám
8 ii'PEnwi SZILVESZTER ’90 1990. DECEMBER 30.. VASÁRNAP Ki mit fújt meg? / Ev végi számvetés A magyar nép tetemes része év végén megfújja a trombitát. Ezre- léknyi tömegek mást fújtak meg az esztendő folyamán: a pénztárcánkat a villamoson, a videónkat a lakásunkból. Az infláció megfújta a fizetésünk javát, Szaddám Húszéin megfújta benzinünk felét. A pártok sem maradtak tétlenek. Fújtak ők is derekasan, s nemcsak egymásra. Az MDF megfújta a nemzeti centrumot. A populisták megfújták a lakitelki szellemet, a konzervatív jobboldaliak megfújták a múlt harsonáit. A parlamentben valaki megfújta Ráday Mihály képviselői fizetését. A szocialisták megfújták az elmúlt negyven évünket, és a megrágott hitünket. A szociáldemokraták megfújták az európai baloldal értékeit. A kisgazdák megfújták a saját 47-es földprogramjukat. Az SZDSZ megfújta saját magát. A FIDESZ is kezdi fújni hamvasságát, ártatlanságát. A kereszténydemokraták nem fújtak semmit, nem volt mit. A szakszervezetek megfújták a másik tagságát. Egyiküknél sem maradt semmi. A népfront megfújta önmagát. Sokunkat megfújtak gázspray- vel. Kit egy rendőr, kit egy bűnöző. A spray típusa ugyanaz volt. Fúj, bíró! Mi fújoljuk a bírót, a kormányt és a villanyszámlást. A blokadisták fújolták a tüntetőket, a tüntetők a taxisokat. Fújd, ki tudja meddig fújhatod? Úgy tűnik, még sokáig. Fújj, fújj, zöld ág, zöld leve- lecske! Nyitva van az aranykapu, csak fújjatok rajta. Rajtunk nem fog múlni. Befújjuk magunkat Európába. Fújj, fújj, ti rabjai a Földnek... (majláth — mikes) PÁR BESZÉD — A szovjet katonák nem akarnak hazamenni Németországból. — Vérrel szerzett föld..., meg szappant is lehet kapni. * — Alakulnak az iskolaszékek. — Gazdagabb körzetekben iskola- fotelok. * — Új főnököt neveztek ki a Komondorok élére. — Bérgyilkosságot nem vállalnak, bérfedeztetést igen. — Ez az évszázad legnagyobb aszálya. — Az új kormány történetének első „leg "-je. * — A Népszabadságban éles hangú cikk jelent meg az MSZP politikájáról, vezetőiről. — Azanyja, Krausz! * — A Vígszínházban Kém András játssza III. Richárdot. — Vajon kire veszi a figurát? A kiadónk és lapunk által kezdeményezett és szervezett Nógrád Szépe '90 választásra a képen látható hölgy kissé későn kúldte nevezését, ezért azt nem fogadtuk el. Kárpótlásul közöljük a felvételt, s döntse el mindenki, hányadik helyre sorolta volna a szépséget? Újévi üzenet Ilyentájt, az új esztendő küszöbén államfők és egyházfők újévi üzenettel fordulnak népeikhez, az emberiség részéhez-egészéhez. Értékelnek, mérleget készítenek, számvetést csinálnak. Hogy hol tartanak, hol tartunk? Merre indulnak, merre menjünk? Most, úgy is, mint családfő, én is eljátszom a nagy államférfit, magam is szózatot intézek az enyéimhez. Akár a fejesek. A család helyzete, az elmúlt év mutatói, a fejlődés iránya és üteme — ez lesz a téma. Adataink: Két kereső, három diploma, két második házasság, egy plusz két gyerek, egy lakás (lakótelepen), két szoba meg két fél, négy kerék, két ütem, kert a zöldben, félig bekerítve, három sárgabarackfa, két almafa, egy szilvafa. Rokonság elviselhető, baráti kör kialakult, bár fogyóban. Felnőttek, gyerekek törvénytisztelők. Pénzügyek: Bruttó bevétel: háromszázezer forint, nettó bevétel: kétszázezer forint. Kiadás kettőszáznegyvenezer forint. Erőfeszítéseket kell tenni a családi költségvetési deficit csökkentésére. Fogyasztás: Szépen volt, de a tendencia csökkenő. Elfogyott hét és fél mázsa fehér kenyér, hatszázhúsz zsömle, tejből háromszáz, benzinből kilencszáz liter. Ötven pár gyulai, több kilométer csőtészta, száznyolcvan Marci szelet és huszonnyolc kis tábla Nestlé csokoládé. Ezenkívül a tavalyihoz képest kevesebb hús, burgonya, sajt és még egy sor más élelmiszer. Ruhafélék alig, többségük a használt fajtából, kilósboltból, kivéve a cipőket, melyeknek talpa 1990-ben mintha gyorsabban kopott volna. Tartós fogyasztási cikkek: inflációs várakozás ide, inflációs várakozás oda, tőkehiány miatt ezúttal elmaradtak. Munka: Egyelőre még volt... A gyerekek teljesítették az előirányzatokat. Az előrejelzések szerint a minőség még javítható. Belpolitika: A családi demokrácia elfogadható szinten áll, bár itt- ott némi diktatórikus törekvések is tapasztalhatók. Anyuka duzzogott apukára két hétig, apuka morgott anyuka miatt tíz napon át. Nagyobbfajta gyereknevelés kétszer, kisebbforma, rutinszerű, minden héten. Külkapcsolatok: Szomszédokkal fagyos a viszony. Szerelmi jellegű kapcsolatépítés kenyérgondok miatt szünetelt. Veszteséglista: Elsőkerékdefekt egyszer, koccanás két alkalommal. Elveszett öt tomazsák, a hozzávaló teljes szereléssel, továbbá a lakáskulcs három ízben. Meghiúsult betörési kísérlet után zárcsere, ajtójavítás. íme, ennyi az újévi üzenet. Leíratott és eljuttatott valamennyi családtaghoz a legújabb rendszerváltás első és második évének fordulóján. a kor divatját követve, az Országos Sajtószolgálat (OS) útján. Münz András Szuperrazzia földön—vízen—levegőben Kettesben Bajusz Fürkésszél, de ez még semmi A sors úgy hozta, hogy interparlamentáris razziára indultunk Bajusz Fürkésszél, aki rangjára nézve — ez titkos — nem semmi saját berkeiben. Szuperfürkész ez a Bajusz, ennek mindegy, hogy kénköves légterünkben csavarogjon, a mezei sztrádákon riogassa a megengedettnél lassabban és józanabb állapotban ügyködőket, de kedvenc razziahelye a víz. Sajnos, a víz alatti ellenőrzésektől megyénk több országnyi területű tengereinek haldelegációja tiltakozott a Legfelsőbb Fürkésznél, lévén, hogy Bajusz annak rendje, s módja szerint tengereink mélyében több órás előadást tartott a csukáknak, pontyoknak a helyes vízi közlekedés szabályairól. Ezt még elnézték neki, de amikor egyik alkalommal az ejtőernyő-hajtogatásból akarta vizsgáztatni tanítványait, az már nem fért a kopoltyújukba. Különben is kikérték maguknak azt a blamázst, hogy Bajusz órákig lent van, csak úgy, pincérruhában, de legalább egy légzőkészüléket illett volna magával hoznia. — Mi itt a balhé? Összekevertem azt a vacakot a pipámmal, azt vittem le. De nem szeleit a nyavalyás. A varjak fütyültek a Bajuszra Kellőképpen kioktatva, külsőleg látszólag rendben, belsőleg prímán — Bajusz a fináncoktól lopott zugpálinkával öntött bátorságot belém —, ahogy az illik, csak a szerelőnk nézett ránk kissé sandán, amikor járőrtársam jófajta kerozinnal kínálta... Egyszemélyes, dúsított ólomból készült sárkány- repülőnkön emelkedtünk a drága nógrádi lankák fölé, és a varjak elé. Bajusz kolléga már készítette a szondát, mert irtó sebesen közlekedtek ezek a fekete gyászvitézek, de az egyik—állandóan visszatérő renitens, akit Fürkész úgy százharminc éve bírságolt meg először—, szóval ez a pernahajder odavágott haverom kezére, aki kiejtette jobb kezéből a finánclátta kerozinos üveget — már megint szórakozott volt—, az öreg varjú pedig kapta a lábfájás ellen kiváló szondát és zuhant. — Utána! A guta üsse meg! — üvöltötte, majd kilökött az ólommentes ólomból készült alkalmatosságból, és így utasított: kapd el, és visszafelé hozd föl a másik bütyköst... Ez még ment. Nehezebb dolgunk volt egy ideiglenesen itt fészkelő MÍG 28-assal, aki nem akarta megérteni, hogy Bajusz jobb kézzel hogyan tudja magyarázni, hogy a Pável madaracska , az nem palimadár, bal kézzel egyszerre két palackot nyom a kezébe, közben rádión tárgyal a varjakkal, és egy erre készülődő Etes—Karancslapujtő között ingázó Boeing 747-es pilótájával, de ez má* az ő dolga... Mikor megkérdeztem állandóan veszélyes barátomat, hogy a két gusztusos esernyő mit keres a lábamnál, elkáromkodta magát, mondván, én mindig összekeverem ezt a sok vacakot. Mérgében fölírta a rendszámát két bárányfelhőnek, akik csak bégettek rá, mondván tranzitúton vannak. Emlékül egy gyorsfényképet Napnyugta előtt, amikor már nyugszanak a kocsivezetők, elindultunk rejtekhelyünkről, az egyik autóscsárdából. Járművünk senkiben sem keltett feltűnést, ugyanis Fürkész ezt évekkel ezelőtt szerezte kéz alatt a MALÉV egyik repülőterén. Gond csak az volt, hogy állandóan villogott rajta szép piros betűkkel, hogy „Follow me". Ami a leszálló gépek előtt szokott járkálni, és követésére kéri a pilótát. Ezért nem értettem, miért indul vagy kéttucatnyi jármű utánunk. Nem vagyunk a reptéren! Ja, igaz az előrelátó Fürkész női kihívó ruhát javasolt ez alkalomra, és élénk sminket... Mikor már követelték, hogy álljunk me g és kiszálltunk, kis híján botrányba fulladt a razzia. Bajusz ugyanis lábbelinek az ilyenkor szokásos munkás- őrcsizmát javasolta, és az én szakállam sem volt már olyan meggyőző. Kölcsönösen igazoltattuk egymást, készítettünk a társaságról néhány jó kilométerórás képet, átöltöztünk, átültünk a zöld-fehér Topolínó kocsiba, és a sok autós halálra röhögte magát, amint diszkréten egy lovas kocsi mögé parkoltunk. Ekkor már vígan ment a munka. Nem volt munkánk. És akkor kacagtak a halak Amikor egyik tengerünkbe ereszkedtünk, furcsa bugyborékolásra figyeltem. Kiderült, hogy Fürkész hű volt önmagához: szakember lévén ezúttal jégeral- sót kellett húznunk — fontos az álcázásnál — az Italy-star sötét napszemüveg is jól mutatott, és én el lettem küldve két jó nyársat keresni, mert parancsnokom este hétkor szalonnát fog sütni a víz alatt. A hagymát az ismerős halakkal akarta megtisztíttatni, de azok röhögve kikérték ezt maguknak. A röhögés volt a bugyborékolás. A szalonnasütésből nem lett semmi, mert ismét delegáció indult a Legfőbb Für- készhez, és Bajusz étvágytalan lett... Inkább ellenőriztünk. Előírás szerint — rozsdásodnak-e a vasmacskák, vihognak-e a fakutyák, kíváncsiak voltunk arra is, hogy a halőr feleségének apósa űzi-e még a tiszteletre méltó orvhalászatot. Rendes volt az öreg, most is szokott helyén lógatta madzagját a vízbe talpig katonai álcahálóba és törkölyfelhőbe burkolózva. Másnap 214 följelentés érkezett állítólagos túlkapásainkról a Legfőbb Fürkészhez, amit ő a Bajusz esetében még elfogadott volna, de ismerve az én makulátlan előéletemet egyelőre csak két hónapra csukott le. Sólymos László Vannak még hibák... ... de követünk el néha eredményeket is Ismét vége egy esztendőnek. S mint ilyenkor mindig, most is tanácstalanul bámulhatunk egymásra, hogy most akkor könnyek között búcsúztassuk a mögöttünk hagyott 365 napot, vagy inkább röhögjünk a markunkba, hogy pénzügyminiszter ide, APEH oda — ezt is csak átvészeltük valahogy. Változatos év volt 1990. Tele újdonsággal, mint például a képviselő-, vagy polgármester-választás. Az ígéretek esztendejének is nevezhető — lévén a megteremtett demokráciához „elfelejtették” megteremteni a demokráciagyakorláshoz nélkülözhetetlen törvényeket. A türelemfalvi polgármester, Pató Pál ugyan leszögezte polgár- mesteri szűzbeszédében, hogy „ej, ráérünk arra még” — aztán ugyanezt megismételte a díszebéden is, egy tál gőzölgő húsleves fölé hajolva, és majd lefordult a székről, és éhen halt... Szóval, ez is intő jel: vigyázni kell az efféle halogatásokkal. Aminek pedig bőviben vagyunk mind a mai napig. Halasztgatják a költségvetés elfogadását. Felső szinten. Van, ahol a teho eltörlését. Alsó szinten. Meg a népet. Éhen. Minden szinten. Amúgy megvan mindenki — képviselők felső szinten, polgármesterek középszinten, a nép — alsó (alsóbb, legalsóbb, legeslegalsóbb stb.) szinten. Nem topoghatunk tovább! Lépnünk kell! Lépünk is. Nagyokat. Sietve. Mint az a tudós, aki elkerüli az apró tévedéseket, miközben hanyatt-homlok rohan a grandiózus téveszme felé... Mert vannak még hibák. Naponta omlik a fejünkre a plafon, „magad uram...” módján javíthatjuk saját zsebből, fizethetünk a szemétszállításért, miközben a fél kilométerre levő legközelebbi kukáig nem kapunk útiköltségtérítést. Tüdőgyulladást kapunk a fűtetlen vonaton, lineárisan emelkedő jegyárak és mocsokhalmaz mellett, és sorolhatnám a végtelenségig, mi minden áll rosszabbul, mint egy évvel ezelőtt, csak épp sokkal többet kell fizetni a nyomorért. Azért követünk el eredményeket is. Néha. Például a személy- szállításban. Melyben — mint köztudott — nagyok a veszteségek. Megoldásként csökkenő járatszámok kínálkoztak. Csökkentették 30 százalékkal — s Ion csoda. Oda még nem értünk el, hogy a Beszterce-telepre kedden, Zagyvapálfal.vára csütörtökön utazhassunk — de jó úton járunk afelé! Bár ezáltal sikerült a 30 százalékos járatcsökkentéssel egyidejűleg 30 százalékot lefaragni a veszteségből, 30 százalékkal pihentebbek a közlekedési dolgozók, s 30 százalékkal kisebb a valószínűsége, hogy becsukjanak az ajtóba, vagy esetleg hasonló bajokat szenvedjünk. Hírlik, a vasút is készül szolgáltatásai javítására... Várjuk! És hogy még mit várunk? Annyit, hogy ki se merem mondani. Félek: hiába várnánk. Meg a nyomdai kapacitás is véges. — b. j.— (Nem biztos, hogy) RÉM-JÓSLATOK — BÚLiÚÚ-s évek elé nézünk, és nemcsak mi marhák. Figyeljétek csak meg derék tejivók és húsevők. Én már csak tudom — a képen gondoktól kifehéredett homlokkal — és a mellettem álló férjem is, aki lengyelhonból jött hozzánk szénanézőbe. Én Holstein Bözsi vagyok, és a napfényes Texasból hoztak, repülővel, marhaosztályon. Szóval mi már látjuk... Ti még nem? BUUUU, de marhák vagytok.
