Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-29 / 227. szám

4 imnznn LÁTÓHATÁR 1990. DECEMBER 29.. SZOMBAT Politikai pártok vitafóruma Halaszthatatlan a nemzeti összefogás ^ebnaptá ar Felirat a Sátánhoz Az elmúlt 40 év szellemi és gaz­dasági romjain új országot építünk. Ezt a hosszútávú történelmi felada­tot sem a kormány, sem az ellenzék, sem a'pártok külön-külön nem képe­sek elvégezni. Az ország válságos helyzete és jövője az egész társada­lom minden rétegének aktív részvé­telére, nemzeti összefogásra hív bennünket. Mai nyomasztó gond­jainkat a megdőlt rendszer hagyta ránk. Olykor terhet hagyott öröksé­gül, amelyet az ország csak rendkí­vüli erőfeszítéssel, hosszútávon tud kiegyenlíteni. Az elmúlt korszak szocializmusa az egyes ember a totális állam függ­vényeként, kiszolgáltatottjaként kezelte. Kiölt a polgárokból minden kezdeményezési készséget. Enél- kül viszont nincs kibontakozás a sokoldalú válságból, nincs gazda­sági felemelkedés sem. Átmenet a kitartottságból a vállalkozói maga­tartásba nehéz, mert nemcsak a gazdasági feltételeket kell hozzá átalakítani, hanem a polgárok gon­dolkodását, értékszemléletét is. Az elmúlt 40 év hasonló rombo­lást végzett a közéletben is. A jogo­kat csak a hatalom birtokosai és kivételezettjei élvezték. A népnek csak, kötelezettségek jutottak. A magyar társadalom elszokott a hite­lét vesztett közélettől, de az önálló és szabad egyesületi élettől is. Már­pedig a helyi közösségi élet nem­csak a demokrácia gyökere, az ott lezajló viták egyben a közszellem forrásai és a közéletbe való belépés iskolája is. A Kereszténydemokrata Néppárt vallja, hogy senkinek sem lehet több kötelezettsége, mint amennyi jogot gyakorol. A feltáruló erkölcsi, szellemi és gazdasági válságból kivezető út alapja a jövőbe bevett remény és aktív támogatása azoknak a demo­kratikus és humanista erőknek, amelyek a nemzet fejlődéséért munkálkodnak. Fontos ez azért is, mert egy remé­nyét és bizalmát vesztő országba a külföldi tőke sem áramlik úgy, ahogy arra szükség lenne. Ez pedig nélkülözhetetlen feltétele a talp- raállásunknak és gazdasági fejlődé­süknek. Nem várhatjuk, hogy az Várnom kellett Angéla asz- szony szavára, kit másképpen is igencsak tiszteltünk, de pilla­natnyi állapotában még több vigyázással voltunk irányában. Körben szárnyas gyermekek képeivel házaltak: ,,Akiknek nem születik, annak nem is támad fel” — kántálták szünte­len, ahogyan ez ilyen karácsonytájt szokás. Az izzadó ablakokon túl a türelmes hegyek már napok óta hagyták hátukra telepedni a havakat, amint az az év végi ünnep — nyílás alkal­mán illik, mikoris minden csupa hó és hó és különben csönd erre a hegyek között. Csak átutazóban, hajnali vonalomra várakozva időztem itt, s kerestem hajdani baráto­mat mindég új örömmel, kulcso­lódó kézfogással. Most azonban Angéla asszony a hetedik hó­napban, otthon vigyázta magá­ban a moccanó életet. S már nem tartottam számon há- nyadszorra történt ez a vigyázó igyekezet, az előző sok-sok hiá- bavalóak után. Benedek pedig szaladt az orvosi rendelő feletti lakásba megtudakolni: nem zavarná-e a várandóst, ha vendég érkeznék? A hír úgy jött, hogy piros volt az arca s párás szemüvege villaná­sán látszott nemhiába törte magát a havas gyalogösvénye­ken át hazáig, s onnan vissza az állomásra. Nyomban búcsút is mondot­tunk a füstben szomorkodó he­idegen vállalkozók jobban bíznak bennünk, mint mi önmagunkban. Az a felfogás, hogy a nyugati kormá­nyok barátságból olyan jelentős tá­mogatás adnak, amely kiemel ben­nünket a szakadékból, káros ábránd. A tőke nem jószívű, hanem nyereségvágyó és oda megy, ahol a vállalkozói és munkakedv pezseg. Nemzeti összefogás nélkül a vál­ság megoldása tovább tart. Ma egy­más megsegítésére, megbecsülésé­re, áldozatvállalásra, és önbizalom­ra van szükség. Kezdeti hibái ellené­re is meg kell becsülnünk demokra­tikusan létrehozott intézményein­ket, — Országgyűlésünket, kormá­nyunkat és önkormányzati rendsze­rünket. Serdülő demokráciánkban az ellenzék szerepe is más, mint a kifejlett, sok próbát kiállt, erős demokráciákban. Ma az ellenzék- .nek a kormány minden olyan javas­latát támogatnia kell, ami hazánkat kimozdítja az erkölcsi, szellemi és gazdasági kátyúból. Ugyanakkor á kormánynak is támogatnia kell az ellenzék építő javaslatait. Jó hatással lenne az ország köz­hangulatára, ha a hatalomban lévők, a tisztségviselők és a tehetősebbek jó példát mutatnának a szűkölkö- dőknek az áldozatra. Tudatában vagyunk annak, hogy a szavazástól nagy számban távol­maradtak magatartásához hozzájá­rultak azok is, akik még mindig visszarendeződésről álmodoznak. Ezek nem akarják tudomásul venni, hogy az elmúlt rendszer mögött a kapu végleg bezárult, nemcsak ná­lunk, de a környező országokban, sőt a Szovjetunióban is. Ennek ellenére vannak még az országban, akik nem a jövőt építik, hanem az elmúlt rendszert siratják vissza. Alátámasztják ezt a neves magyar politikusnak a pártjához (MSZP) intézett kilépőlevele, amelyben elhatározásának okait is­mertetve az alábbiakat írja: „Küz­döttem... a hatalomkívüliséget megszokni nem tudók revansvágyá- val.” Súlyos megállapítás, mert ta­pasztalatunk szerint nemcsak egy parlamenti pártban, hanem a parla­menten kívül is vannak olyan erők, akiket jobban hevít a revansvágy, mint az ország előrehaladása. Ebből lyiségnek, meg a szárnyas gyer­mekekkel üzérkedőknek is, hogy táskám és zsebeinket megtöltsük azzal, mi itt kapható volt. Angéla asszonynak, olyan szerény figyel­messég okán s magunknak is az­zal, miről úgy gondoltuk szüksé­ges lehet a hajnali vonatig, kitar­tás céljából. — Útközben, hogy egy fiatal bojtos ága is csomagunk mellé szegődött, már a földszinti rendelő csillogó üvegszekrényei, fehér bútorai között nyomakod- tunk hátra az egyszemélyes csiga­lépcsőn fel, az egyetlen szobából álló szolgálati lakás ajtajába. S benn színes csergék, s időfakította paraszti tárgyakkal jóbarátság­ban keveredő, nemespatinájú bú­torok között várt Angéla asszony. Érett, finom arca sápadt volt, széles homlokát, s mosolyát szép ívű zárójelbe fogta hosszú, fekete haja. S a szelíden lépő üd­vözlet nemcsak minket, hanem a azt a velünk érkezett csillogó, ezüstzöld golyót is köszöntötte, akit egy fiókos komód szőttes ta­karóján pihenő, régifüleskancsó, kék üvegtestére bíztunk megőrzés végett. Persze egy gyertya is ke­rült— a tél ablakába kitett meleg pillogás. S körben minden olyan csöndes és barátságossá melege­dett, mintha az már maga az ün­nep lenne.—Természetesen ha az az következik, hogy ezek a politikai barlanglakok ezt a véleményüket lefelé terjesztik helyi pártszerveze­teikben és a helyi önkormányzatok­ban, amivel feltehetően hozzájárul­nak a nép politikai közömbösségé­hez és a várakozó magatartáshoz. A Kereszténydemokrata Néppárt: — Bízik a magyar népben, annak józanságában, történelmi érzékében és tudatában: elsősorban annak fel­ismerésében, hogy hazánk jövő­jéért, nemcsak a vezetők, hanem az ország minden polgára is egyénileg felelős. — Hangsúlyozza, hogy ugyan­ilyen felelősség terheli az ország hírszolgálati szerveit, közvéle­ményalakítóit is. • — Szükségesnek tartja, hogy a kormány tegye intenzívebbé tájé­koztatási politikáját a problémák részletesebb feltárásával és folytas­son állandó párbeszédet a társada­lommal. — Az adott helyzetben lényeges­nek tartja az ország hitelképességét biztosító költségvetés elfogadását és a kormány határozottabb és vilá­gos, mindenki által követhető, egyértelmű gazdaságpolitikai kifej­tését. A politikai rendszerváltás még tart és nem járt együtt a gazdasági rendszerváltással. Nem alakult át megfelelő mértékben a gazdaságirá­nyítás rendszere sem. Úgy látszik, hogy a gazdasági hatalomszerkezet ellene dolgozik a demokratikus po­litikai rendszer megszilárdulásának. Ezért hangsúlyozzuk, hogy az or­szág további sorsa nagymértékben függ a társadalom minden rétegének segítő cselekvésétől, a nemzeti összefogás átfogó szellemének kia­lakulásától az előttünk álló további nehézségeket és gondokat hozó esz­tendőben. A Kereszténydemokrata Néppárt a világnézetéből és a programjából eredő felelősséggel és jövőbe vetett szilárd hittel kiveszi a részét az or­szág újjáépítésében és kérjük mindazok részvételét, akik hazájuk sorsát a szívükön viselik. Kereszténydemokrata Néppárt Intéző Bizottság már nem dobogott volna Angéla asszonyban, születésre váró új csodaképpen. Közben kiürült mindkettőnk pohara, s a gyetrya is ellobbantotta fényét, mint­ha csak búcsúzást intő kezünk le­gyintette volna meg. A hajnal már derengette ma­gát, mikor egymás nyomát tapos­tuk csak ide nem messze az állo­másra. Lehet, hogy a hold gyúj­totta azokat a békés csillagszóró­kat, közöttünk az oldalakon, mégis úgy tűnt, azt a világot in­kább csak onnan bennröl hoztuk magunkkal, eligazodni a hófalak között. És különben sem a földön jártunk már, hanem csillagok szórta ropogós avaron. Benedek aztán még eligazított némi ajándékféle bevásárlások ügyében, melyekért a másnap délutánján majd tiszteletét teszi és integetett, hogy alig egy szusszanásnyi időn túl velem is megérkezzék a vonat a város csi­korgó hajnalába. A hideg patyolat azonban hir­telen ronggyá foszlott a reggel­ben. S a tétován szállingó fehér pillék lucsokká hervadtak mire földet értek. A maradék tisztaság csupán a tetőkről hullott hatal­mas puffanással a járdákra, hogy egyképpen keveredjék el a hasz­nos fűrészporral, hamuval, ott a Tegezni foglak, mert mégiscsak furcsa lenne így kezdeni, hogy ,,Mélyen Tisztelt, Rettegett Sátán Úr Öméltósága...” Kevesebb vi­deofilmét nézzél pajtás, mert a sok videózás árt a potenciának. Ez az egyik. A másik: feltehetően fogal­mad sincs, mi az igazi sátánizmus, ami valóban létezik emberi válto­zatban, egészen ,.magas” körök­ben, de inkább csak a ,.művelt Nyugaton”. Ahonnan eddig is minden modellünk érkezett. A nyugati Sátán, az eszmeileg ala­pozott Rém persze más. Ott a Sátán kinőhetett valamiből (val­lási eltévelyedésből, izmos anar­chizmusból — ha ugyan tudod, mire gondolok itten...) Itt azonban — beláthatod — alig van márlmég valami, amiből valami kinőhetne. Antikor a nadrágomat kezdted hordani, a farmert, amit jómagam már ötvennyolcban meguntam (bár máig hordom függetlenül attól, mit tartasz Te divatnak), szóval akkor nem szóltam semmit. Nem zavart nagyon az sem, ami­kor kopaszra nyírattad magad, én ötvennégytől ötvenhatig voltam ‘DÍSZfTÁVl‘RWT Sándor Istvánné- nak Vizslásra! Szü­letésnapod alkalmá­ból sok boldogságot kíván: István és Fe­renc! kásás pocsolyák környékén. Latyak fröccsent a szárnyas gyermekek gipszarcára, s a házalók nyomán méltatlanko­dó morgolódással törölték fel a járda szürke levét a frissen súrolt ünnepi küszöbökről: kit is érdekel az, hogy születik, vagy feltámad-e valaki, ha már a törlőrongyot ki kell csavarni. Az ünnep azonban így is ünnep maradt, az örömszerzés különféle csomagjaival, a sze­retet skatulyázott meglepeté­seivel meg a többi jókívánsá­gokba öltöztetett gondolatai­val sietős jókedvet vitt az ut­cán. Némi bokrétás gondolatok­kal és dobozokkal tarisznyá- zottan vártam én is Benedekre és meg is érkezett. Átvette pakkjait s az érkezendő számá­ra csomagolt apró, emberi holmikat. — A születendő új csoda virradatra elmaradt. Ezúttal is elmaradt... — mondta. — Angyal lett belőle... Aztán vál­lára csapott batyujával hátat- fordított és elsietett, bizonyára már az angyal dolgát elrendez­ni, vissza a legközelebbi vo­nattal, mely fájdalmasat sip- pant, amikor hazaindul, oda, hol a tiszta ágy huzat on Angéla asszony haja elkeveredik a jövő esztendei égi fehérséggel. (Elhangzott a Salgótarjáni Városi Televízió karácsonyi műsorában) kopasz katona (.páncélos felderí­tő), amikor az op-art volt szerin­ted a divat, akkor én már rég túl voltam rajta, de erre nem emlé­kezhetsz. Minek soroljam. Most a videót bámulod, rémisztgeted magad és másokat is arra veszel rá, hogy nézzék a videóidat és rémüldözzenek. Néha megnyúzol egy kutyát vagy macskát, leda­rálsz egy csirkét, krétával firkálsz a táblára „jön a Sátán, egyetek csodoládét, hogy édes legyen a véretek...” Láttál valamit te is, pajtás. Amiről azt gondolod, hogy nagy dolog. A sátánizmust. Minket negyvenöt után ilyesmivel nem lehetett megetetni. Nekünk ott volt ugyan a halottaiból feltámasztott Frankeinstein, az elcserélt agyú gonosz, de ezen mi kínosan röhög­tünk a háború után a moziban. Ott volt nekünk azonban és valóban a Sátán, aki SS is volt, vagy a nyi­lasvezér, vagy a nőket (is) hajku- rászó felszabadító. Ott voltak nekünk a valódi éles gránátok, géppisztolyok és dióverők, min­denféle kemény lőszer a kezünk Kedves Anyuka! Megtisztel a bi­zalmával. Igazat adok önöknek, va­lószínűleg a kistestvér váratlan megérkezése, a megfelelő pszichés előkészítés hiánya lehetett kisfiúk bepisilésének közvetlen kiváltó oka. De hozzájárulhatott a tünethez a testvéféltékenység is, hiszen a szülők az első hónapokban akaratu­kon kívül is sokkal több időt tölte­nek az új jövevénnyel, ellátásával. Gyermekük tünete, az ágybavizelés figyelemfelhívás, hogy őrá is odafi­gyeljenek a szülők. Mindenekelőtt érdemes lenne elbeszélgetniük gyermekükkel arról, hogy amikor ő kicsi volt, ugyanilyen ellátásban részesült, mint kistestvére, mert a kicsik még nem tudnak önmagukról gondoskodni, tehetetlenek, és min­denre' meg kell tanítani őket. A be­szélgetést meggyőzőbbé lehet tenni a gyermek régi fényképeivel, játé­kaival. Érdemes gondot fordítani arra is, hogy a szülők munkamegosztást alakítsanak ki. Amíg az egyik szülő a picivel foglalkozik, a másikuk ezzel párhuzamosan a nagyobbal. Úgy gondolom azonban, a 8 éves kisfiút is mihamarább be lehet vonni a kistestvérrel kapcsolatos teendők­be. Gondolok itt a pelenkázásra, cumiztatásra, büfiztetésre stb. A tapasztalat szerint a gyermekek szí­vesen vállalját ezt, sőt élvezik az „apásdit-anyásdit' ’. Mivel úgy tűnik, hogy a gyermek bepisilését lelki feszültségek okoz­zák, ennek megoldását, a gyógyu­lást mindenképpen előmozdítaná, ha a környezetétől az eddiginél több gyengédséget kapna, ha a szülők magatartásából több bizalmat, biz­tatást, odafigyelést, szeretetet, törő­dést érezne. Az érzelmi támasznyújtás mellett döntő fontosságú a gyermek higié­néje, az állandóan tiszta ágynemű és hálóruha, és legalább naponta két­szer, este és reggel a fürdés. Sok gyerek, kistestvére születé­sekor igényli, hogy ugyanolyan bá­ügyében suhancként, amíg le nem vitte valamelyik tőből a karunk. Mi a Sátántól nem tarthattunk. Annyi volt belőle. És mind más­nak mondta magát: nemzetveze­tőnek, kormányzónak, várospa­rancsnoknak. És akkor még ott voltak a besúgók, soha sehol annyian — a németek szerint —, mint éppen Magyarországon! Ezért mi mást választottunk. Az indiánvilágot. Ami közel esett mindenhez, amit addig átéltünk- tanultunk. Például a cserkészet természet-ember szeretetéhez. Nagy Barna Medve ma Jászai- díjas színész és Koltay Jánosnak hívják. Testvére, a Suhanó Nyíl, ötvösmester. Mi is kiírtuk a falra, hogy itt vagyunk, meg ott va­gyunk. Ott is voltunk. De nem nyúztunk macskát. Indiánok vol­tunk és alighanem meg is marad­tunk indiánnak, sőt kiscserkész­nek (amit többnyire ki szoktak mosolyogni, nem baj). Sátán te nem lehetsz ilyen sokáig öcsi. Nézz magadba! Egy rossz világ­ban akarsz tartósan rossz lenni? Ülő Bika (T. Pataki) násmódban részesüljön, mint a csecsemő. Pelenkát, cumisüveget követelnek, amelyről saját maguk mondanak le néhány héttel később. Ugyanakkor a guminadrág és pelen­ka azt az érzést is keltheti a gyer­mekben, hogy környezete elfogad­ja, sőt természetesnek veszi a bepi- silést, tehát nem is kell, nem is érde­mes vigyáznia — mintegy konzer­válhatja az ágybavizelést. Fontos, hogy a gyermek nyugodt, kiegyensúlyozott lelkiállapotban feküdjön le aludni, tehát ne olvas­son izgalmas könyveket, ne nézzen soká tv-t, ne szidják meg este, ne beszéljenek előtte félelmet, vagy ingerültséget kiváltó témákról. A rendszeres éjszakai felkeltés igen elterjedt módszer a tünet orvos­lására, de a gyermek gyakran a sze- retetlenség újabb jelének éli meg, ha erőszakosan felrázzák őt, megsza­kítják alvását. Ezért azt tanácsolom, amennyiben a fenti próbálkozások nem járnak sikerrel, forduljanak a nevelési tanácsadóhoz. A gyerme­ket ebben az esetben mindenképpen orvosi kivizsgálásban kell részesí­teni, ugyanis a szervi megbetegedé­sek is vezethetnek éjszakai ágybavi- zeléshez, és nem kizárt az sem, hogy a megbetegedés egybeesett a kis­testvér születésének időpontjával. Amint sikerült kizárni a hólyag­problémát, a pszichológus a gyer­mek akaraterejének mozgósításával olyan terápiát kezdeményez, ahol a gyermeket aktívan bekapcsolja a terápiás folyamatba, és értelmi szintjéhez mérten magyarázatot ad a hólyag működéséről, a feltételes reflex kialakításáról. Ugyanakkor körültekintően feltérképezi a gyer­mek körülményeit, segít a nem megfelelő nevelési eljárások rende­zésében. Ha szükséges, gyógyszer­rel is megtámogatja a kezelést. Mindez, kedves anyuka, gyors és tartós sikerrel kecsegtet, és visszaadja gyermeke önbizalmát. Pítia Zsibói Béla: ANGYALVÁRÁS Lelki labirintus A lélekbúvár válaszol... „Kedves Pítia! Nagyon el vagyok keseredve 8 éves kisfiam miatt, mert amióta a kishuga megszületett, szinte minden éjjel bepisil. Az iskolatársai megérzik rajta a vizelet szagát, csúfolják, és ő egyre visszahúzódóbb lesz. Arra már rájöttünk a férjemmel, hogy a kistestvér születése okozhatta a bajt, de már kifogytunk az ötletekből. Kérem, adjon tanácsot, mit csináljunk, mert semmi sem vezet eredményre kisfiúnknál.”

Next

/
Thumbnails
Contents