Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-22 / 223. szám

1990. DECEMBER 22.. SZOMBAT SPORT imnthju 7 Segítsen a döntésben! Nyerhet! Kik az év legjobb nógrádi sportolói? Tisztelt Szerkesztőség! A december 19-i számban Balázs József úr nagyon le- hangoltan ír az SBTC hely­zetéről. Többek között: „...ki­zárólag amatőrként folytat­hatják a küzdelmeket, pél­dául labdarúgóink a har­madosztályban. Tehát, sem munkahelyi támogatást, sem sem pontpénzt nem kapnak..." Írásaiból ismerem Balázs úr mély sportszeretetét, ag­gódását az SBTC sportolói­ért, főleg természetszerűen elsősorban a labdarúgókért. Egyetértek vele, de én most ezen írása után nem elke- seredek, hanem boldog re­ményt érzek, hogy végre nagyon sokéves kihagyás után újra kimehetek majd labdarúgást nézni és ra­jongva szurkolni a stécének, mint pár évtizeddel ezelőtt, amikor még amatőrök küz­döttek a pályán igazi stécés szívvel sok ezer néző előtt. Nem azért nem járunk sok ezren manapság a mécs­esekre, mert a csapat a har­madosztályban szerepel. Mi annak idején együtt szeret­tünk izgulni a játékosokkal, akik valóban labdarúgást mutattak be a pályán még vereségük esetén is. Most csak hallásból tudom, hogy hiányzik a stécé szív, de annak nincs semmi köze a labdarúgáshoz, ami a pályán folyik. Persze ez az egész labdarúgásra vonatkozik ha­zánkban. Ezért örülök hát most, hogy majd a grundok- ról bekerült srácok meg­tiszteltetésnek és nem üz­letnek fogják venni ha fel- ölthetik városunk mezét, és játszhatnak nekünk*. Miért nem hallgatnak Szojka Ferire, hogy ő mit kapott annak idején? Ne­kik volt ugyan munkahelyi támogatásuk, de négy órára bejártak dolgozni, melynek többnyire eleget is tettek. Pontpénzt kaptak ugyan, de azért előbb meg kellett dol­gozniuk a pályán, hogy az állandó többezres nézőkö­zönség ne csökkenjen. Valóban gyenge lábakon állnak ezek a fiúk és pon­tosan azért, mert nem dol­goznak, hiszen senki nem ismerteti velük meg a mun­kát. Sokan emlékszünk még; csak egyetlen esetre emlé­kezve, hogy Bablena egy fontos meccsen a mezőny legjobbjaként játszotta vé­gig az előmérkőzésen (tar­talékok mérkőzésén) a ki­lencven percet. A főmérkő­zés kezdetén derült ki, hogy Vasas Misinek nincsen rend­ben az orvosija. Bablena vállalta ezt a meccset is, melyen, ha jól emlékszem három gólt is rúgott, és a mezőny legjobbja volt és a többiek is derekasan küz­döttek. Hát igen, ők előbb dol­goztak, szívüket és testi ere­jüket adták a városért, és még, csak meg sem kapták érte azt, amit érdemeltek volna. Szojka Feri is annyit kapott magyar válogatottként, mint társai, hogy a vámosok kis­sé félrenéztek a határon a vizsgálatnál. Persze nem is rendelkeztek dollár- vagy fo­rintmilliókkal. Ne keseredjen el hát ked­ves Balázs sporttárs! Majd meglátja, mennyivel jobb és élvezetesebb, valódi labda­rúgást fogunk még sok ez­ren látni, ha városunk a fel­lelhető pénzt egyesületek he­lyett az iskolai sportolásra fordítja. Onnan (és a grun- dokról) fognak kikerülni az amatőr labdarúgók, akik majd profiszinten fogják sze­retni városunkat is, a néző­ért fociznak. Természetesen ebben nagy szerep jut a családnak, a ta­nítónak, az egyesületi edzők­nek és vezetőknek, akik a régi ismerős szavakkal fog­ják őket serkenteni: Fiaim, ti csak a játékkal törődje­tek! Majd mi emberségesen el fogjuk dönteni, mit érde­meltek és mit tudunk nyúj­tani. Tisztelettel kellemes ün­nepeket és sikerekben gaz­dag új évet kíván: Mező Sándor Tizenkettedik alkalommal adják át januárban Az év legeredményesebb Nógrád megyei sportolója címet. Meghirdetője és támogatója ebben az évben a megyei sportosztály, az AS—B Kiadói Kft. Nógrád Megyei Irodája és az Űj Nógrád szerkesztő­sége. Az elsőségeket és a vele járó díjakat — serleg, pla­kett, oklevél, pénzjutalom — a beérkezett javaslatok alap­ján ezúttal is egy szakér­tőkből álló bizottság dönti el. Tagjai újságírók, sport­vezetők, edzők és a legered­ményesebb sportágak szö­vetségeinek képviselői. Természetesen az egyéni díjak mellett most is odaíté­lik a megye legeredménye­sebb csapatának címét is. így összesen öt kategória legki- válóbbjaira lehet javaslatot tenni. 1991. január 5-ig a mellékelt szelvényen, vagy levélben. Cím: Megyeháza, megyei sportosztály, 3101. Salgótar­ján, pf.: 95. Azon javaslattevők közül, akik mind az öt kategória első helyezettjét eltalálják — telitalálat híján a négytalá- latosok — négyen negyed­éves Új Nógrád-előfizetést nyerhetnek, ezenkívül három emblémás sporttrikó talál gazdára az öt- és négytalá- latosok között. Kisbali és az Alkotmány­bíróság Ki hinné, hogy a har­madosztályú futballis­ták átigazolási csete­patéi a legmagasabb fó­rumokat is érintik? Pe­dig ez így van! Illetve — így lesz... Az elmúlt hetekben már minden futball­kedvelő megyénkbéli értesülhetett arról, hogy Kisbali Gábornak, és egyesületének viszonya nem felhőtlen. A téli holtszezonban pedig a labdarúgó az SKSE ed­zéseit kezdte látogatni. Sokan sejtettek (újabb) háborút a két szomszéd­vár között, ez azonban elmarad. Az Alkotmánybíróság a közelmúltban határo­zatot hozott, hogy ja­nuár 1-jétől az amatőr játékosok ott folytatják pályafutásukat, ahol akarják. Egyesületük hozzájárulása nélkül is! Hogy ez a futballnak jó-e, nem tudjuk. De Kisbábnak biztosan. El­végre ő dönthet saját sorsa felől... Beckenbauer marad Javaslat az 1990-es év legjobb nógrádi sportolóira Kategória Név Sportág Sportegyesület Felnőtt női:___________________________________________ _ F elnőtt férfi>___________________________________________ Ifjúsági leány:___________________________________ Ifjúsági fiú:_________________________________________ F elnőttesapat: Beküldő neve: Címe; Á gyerekekért futballoztak Nemes cél érdekében csa­pott össze a minap a Sal­gótarján és Vidéke Áfész tíz éve fennálló kispályás lab- dargócsapata a DVTK öregfiúk együttesével a sal­gótarjáni városi sportcsar­nokban. Szerény ajándékkal szerettek volna kedveskedni a GYIVI és a baglyasaljai 3. sz. óvoda gyermekeinek, mint egy karácsonyi ajándék­képpen. Támogatóik is akadtak szépszámmal, hiszen az áfé- szen kívül, a ROYÁL COOP Kft., a Tartós Kft., a Miklós Sándor és Társai Hűtőtech­nikai Kft.. Chikán István vízvezetékszerelő kisiparos, Kadlót Csaba villanyszerelő kisiparos, Szabó József a bárnai bolt vezetője, a 107- es. számú Somosi Fogadó dol­gozói és az Árkád Kft., „szállt be” az ajándékok fi­nanszírozásába. Nem zavart senkit, hogy a mérkőzést a Verébét, Görge- it, Váradi Ottót és más nagy neveket felvonultató profik nyerték 4—3 (3—2) arány­ban Fekete (2), Görgei, Dobó ill. Koplányi, Fejes és Sere­gi góljaival sokkal fontosabb volt. hogy a Somosi Fogadó­ban tartott kis ünnepségen a megajándékozottak öröme minél nagyobb legyen. n német atléták sem voltak „tiszták” Wagner doppingolt, \ megsértődött, kipakolt A volt nyugatnémet atlé­tákat az elmúlt héten igen­csak „megrázta” Alwin Wagner (40) ötszörös NSZK- bajnok diszkoszvető nyilat­kozata, amely szerint társai­val együtt ő maga is az ed­zők és sportvezetők tudtá­val szedett teljesítménynöve­lő szereket 1983 előtt. Hogy senki se higgye „véletlenül kicsúszottnak”, elhamarko­dottnak kijelentését, az 1978- as Európa-bajnokság és az 1984. évi olimpia hatodik helyezettje a kölni „Express”- nek megismételte: ..Igen, doppingoltam, s erről min­denki tudott!” Sőt, további részletekkel szolgált az ügy­ről. Wagner 1988-ban csalódot­tan, haraggal fordított hátat a sportnak, mivel nem ne­vezték a szöuli olimpiára. Pályafutása alatt 44 alka­lommal szerepelt a váloga­tott színeiben, legjobb ered­ménye 67,80 méter volt. — A fokozott elvárások, ,az előírt normák, a kiemel­kedő teljesítményekért járó magas pénzjutalmak vitték a versenyzőket tilos útra. Köz­tük engem is. Amíg „tisztán” tehát doppingmentesen ed­zettem. vagyis 1976-ig, csak 61,88 méterig jutottam. Ek­kor, 26 évesen abba is akar­tam hagyni a diszkoszvetést, mert úgy éreztem, semmi esélyem sincs arra, hogy va­laha is kijussak Európa-baj- nokságra vagy olimpiára. Karlheinz Steinmetz, a vá­logatott későbbi edzője azon­ban rábeszélt a folytatásra. Elkezdtem az egyik tiltott szer, a Diánából szedését. Be­vallom, kezdetben nem hit­tem benne, de aztán hama­rosan jöttek az eredmények. Megerősödtem, gyorsabb lettem, és megjavítottam legjobb eredményemet. Nem ■wolt lelkifurdalásom. * A német labdarúgó-váloga- gatott és az atléták orvosa, Wilfried Kindermann pro­fesszor amellett érvelt, hogy a doppingszernek számító Ephedrint és Cudeint vegyék le a tilalmi listáról. Amint mondta, e gyógyszerek nél­kül nem tudja hatásosan ke­zelni a köhögést és a megfá­zást a sportolóknál. Kis adagban mindkét készítmény gyógyszer, csak nagy dózis­ban számít izgatószernek — mondta —, s ezt a tényt fi­gyelembe kellene venni. Sakkszimultán Szécsényben December 30-án. Kádas Gábor nemzetközi mes­terjelölt, többszörös országos schnell-bajnok hu­szonöt táblás sakkszimultánt ad Szécsényben. Aki szeretné összemérni tudását a szolnoki mesterje­lölttel, az a jelzett napon 15 órától teheti ezt meg. A rendezvénynek a művelődési ház ad otthont, a nevezési díj száz forint, melyet közvetlenül a játsz­mákat megelőzően róhatnak le a helyszínen. Háziverseny Nagytan A nagylóci sakkszakosztály, a hagyományokhoz híven ebben az esztendőben is megrendezi tázi- bajnokságát, melyre közvetlenül a karácsonyi ün­nepek után december 27—28—29-én (mindhárom na­pon 17 órai kezdettel) tartanak a helyi 2p-as szá­mú Afész-italboltban. Mivel ez a verseny erőfelmérő és rangsoroló jel­legű, a szakosztály valamennyi tagjának részvéte­lét várják! Természetesen szívesen látják a kör­nyék valamennyi sakkbará-tját is. Erről (is) beszélnek PIROSPOZSGÁSOK ÉS HALDOKLÓK. Az egész­ség és a sport között min­dig is meg volt az össze­függés. Úgy tartották, aki sportol, az hosszabb földi létre rendezkedhet be, ne- zebben döntik ágynak a betegségek, s életvitele is kiegyensúlyozottabb a rendszeres mozgást vég­zőknek. Ezáltal az embe­reket két skatulyába gyö­möszölhették: pirospozs­gásokra, és holtsápadtakra. Régen. De hol van az már... Jöttek ugye, a foly­ton izgő-mozgók közötti hirtelen halálok, s már nem nagyon válogat a „Kaszás”, mit tettünk egészségünkért. Lélegez­hetsz száz évet vastüdő­ben, de meghalhatsz húsz­évesen, kipirulva, kocogá­sod közepén. Mindegy. Tudvalévő, egy múltjára joggal büszke megyeszék­helyi sportegyesület* most kibérelte a „vastüdőt”. Egy évre? Tízre"? Évszázad­ra? Ki tudja, ki tudhatja? Jó képességű ifjú titánja­ik talán (ha ITT vészelik át a szűk esztendőket, s nem lesznek bagóért el­ajándékozva tudj’ Isten, hová) újra a Honvédhoz, Dózsához, Fradihoz szok­tatják hét végeken az (át* menetileg?) Apcban, Dány- ban, Szolnoki Cukorban „gyönyörködő”, kitartó hí­veket. De sokáig kell még hallgatni a vastüdő sípo­lását, még újra áttérhet a klub a spontán légzés újbóli gyakorlására.. . Bár, a pirospozsgás arc még nem minden! Hírlik, az I. osztályú SKSE-vívó­szakosztály az utolsókat harapja a szabad levegő­ből. Hiába harcolták vol­na ki az első osztályban maradás jogát, fegyver nélkül döfik le őket? A döntés napok kérdése, a harcra nem odafigyelni le­hetetlen. Mi lesz Veletek’v Kohász-vívók? MELEGEBB ÉGHAJ­LATRA MENNEK labda­rúgóink. Nocsak! Betelje­sedett volna a szurkolók álma? Már azoké, akik év­közben egy-két halovány produkciót látva bizony éppen oda kívánták válo­gatott labdakergetőinket? Ám aki ezt hiszi: téved! Válogatottainkat hívták. Méghozzá az őszi levél­hullás idején hirtelen fel­javult produkcióik kész­tették arra a dél-amerikai­akat, az indiaiakat és az Egyesült Arab Emírségek sportvezetőit, hogy ven­dégjátékra hívják a honi futball elitjét. Vagy netán a tervezett jövő évi ma­gyar infláció messzeszálló híre késztette a felsorol­takat a meghívók kinyom­tatására? Akik tudják, hogy itthon valószínűleg nem lesz pénz meleg víz­re sportolóink edzés utáni lezuhanyozásához ? Megannyi megválaszo­latlan kérdés. Lényeg: a meghívók elkészültek, a focisták mennek, s már nem csodálom a kisegye* sületek tehetséges focipa­lántáit, akik tömegestől igyekeznének a fővárosba. Onnan könnyebb váloga­tottnak lenni. És legalább telenként nem lesz gond­juk. . . A BOKSZ NEHÉZ KE­NYÉR. Főleg profi szin­ten. Jean Paul Belmondó mondta egyszer, hogy „a boksznak sokkal inkább, mint más sportágnak — hősies oldalai vannak, amelyeket a szó legszoro­sabb értelmében verejték­kel és vérrel írnak...” Most már nekünk is van olyan hősünk,^mint Irwing Shaw Tommy Jordache-ja, a „Gazdag ember, szegény ember”-ben. Aki ifjú ko­rában maga is verejték­kel és vérrel kereste ke­nyerét, puszta ökleire volt utalva. Erre az útra lépett a mi Botos Tibink is, kinek ne­vét vasárnapi győzelme után már elkezdték je­gyezni a világranglistán. És ez már valami. Ha nem is fizet úgy, mint a te­nisz, s sokak szemében túl vad ez a sport, azért félórára bezárkózni a po­fonok völgyébe — miköz­ben mások őrzik a kulcsot a kijárathoz —- és onnan egyre nevesebb ellenfele­ken túljutva menetrend­szerűen diadallal távozni hősiesebb élmény, mint mondjuk ütővel a kézben leballagni a teniszpályáról. A nem könnyű győzel­met most épp kipihenő Botosra még biztos nagy csata vár a szorítóban. Ha létezik örömteli fejfá­jás, a menedzseréé, Geier úré az lehet. Mert fájhat a feje, kit nyerjen meg új­donsült felfedezettje kö­vetkező ellenfelének. Ha jól választ. mindkettejük szerencsecsillagának fé­nye erősödik majd. Már- csak két dolog van: Meg­találni az illetőt — és le­győzni. .. Balázs József Bemard Tapie, a francia bajnoki címvédő Olympique Marseille labdarúgócsapa­tának az elnöke nem az a típus, aki megijed a nehéz- ségektőől. Az üzleti életben is azzal vívta ki rangját, hogy bátran felvásárolta, majd ügyes manőverekkel megmentette a csőd szélén tántorgó vállalatokat. Eddig a kikötővárosi futballcsapa­tot is sikeresen irányította az egyre nagyobb sikerek felé, az ősszel azonban — a jelek szerint — elkövette el­ső baklövését: menesztette Gérard Gilit, a korábbi ve­zető edzőt, s a helyére már­kamilliókért a világbajnok NSZK volt szövetségi kapi­tányát, Franz Beckenbauert szerződtette. A „Kaiser” őszi eredmény­listájára nemigen lehet pa­nasz, hiszen a Marseille el­jutott a legjobb nyolc közé a BEK-ben, a hazai bajnok­ságban* pedig hárompontos előnyre tett szert. Az már Beckenbauer egyéni balsze­rencséje, hogy az igények enyhén szólva, nem voltak megalapozottak. Tapie sze­rint, az O. M.-nek veretle­nül kellene nyernie a hazai küzdelemsorozatot, s a BEK- ben is csak az elsőséget tart­ja elfogadható eredmény­nek. Gigantikus terveinek a megvalósítását egy olyan ed­zőtől várta, aki soha nem dolgozott klubcsapatnál, s a nyelvtudás hiányában nem­igen tud szót érteni játéko­saival. — Belátom, hibáztam — mondta Tapie, miután csü­törtökön hosszasan tárgyalt a távozását fontolgató Be- ckenbauerrel. — Megállapod­tunk, a közeljövőben szer­ződtetünk egy francia edzőt, aki segíti a szakvezető mun­káját. Hogy kit, azt majd később hozzuk nyilvános­ságra. A francia sajtókörökben két nevet emlegetnek a leg­gyakrabban: Michel Hidalgo volt szövetségi kapitányét és Jean Tiganát, az egykori vá­logatott középpályásét. Igaz, mindketten akkor kerültek szóba még Beckenbauer eset* leges lemondása volt napi­renden. A „Kaiser” azonban az utolsó pillanatban meg­gondolta magát, s vállalta, hogy legalább az év végéig ellátja feladatát. Amatőrként jobb lesz!?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents