Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-19 / 220. szám
1990. DECEMBER 19.. SZERDA MEGYEI KÖRKÉP rrt'Vrjwi 3 T elei onközelben Több mint ezer méter telefonkábelt fektettek le az elmúlt napokban a nem ti crossbar központ és Dorogháza között a Magyar Távközlési Vállalat hálózatszerelési üzemének dolgozói. A tervek szerint Nemtiben rövidesen megkezdi működését a telefonközpont, s ezzel a környező falvak telefonellátása megoldódik. Kép: R. Tóth S. A pénz Szokás mondani: bajban mutatkozik meg az emberség. Bajért pedig nem keli messzire menni. Itt van mind járt a műveseállomás, ami ugyan elkészült, viszont működhet is meg nem is. A bó kezű minisztérium példán nagylelkűen gépeket kölcsönzött hozzá, aminek fe jében bérleti díjért tartja a markát. A többi ránk vár! Ha pénz nincs,- ötleteinket kell pénzzé tenni, használt rfchát, emléklapot árusítani amint az a minap meg is történt. Olyan vasáron, ahc1 a pult két oldalán vevő is eladó is pénzért nyújtotta a *ü*ezét. Olyan, ahol az élet mentés volt a tét S, mégis, «tki tudja, helyet csatéjialfavoí. 'na-e egymással vevők és árusítók? Kunyerálni avagy esetleg sokatmondó ajkbigy- gyesztéssel tovább állni volt-e könnyebb? — Tessék venni! A művese állomásra adjuk az árát! - kínálták portékájukat Salgó tarjánban a NODISZ. a SKÜ fiataljai, a TESZ akti vistái olyan hangon, mely a kősziklát is meglágyítaná. S toporogtak hozzá, mert a hidegben lábujjaik meggém- beredtek. Sokaknak megesett a szíve .. . s némán a pénztárca jukba kotortak. Némelyek megütközve nézték a kopot tás ruhatömeg mögött álldogáló alkalmi eladókat Nem értették, hogy Így k' lehet állni . . . ? ! Mások ön feledten turkáltak, vettek és mentek. Ki így, ki úgy fizette meg a pénz árát, mégsem ma radt senki sem vesztes. (m. j ) Karácsonyi koncert Pásztón A Szt L( rinc-templomban december 18-án 16 óra 30 perckor kezdődő koncerten az alábbi művek szerepelnek: Bach Adagio, Telemann, Szonáta, Vivaldi g-moll concerto, C. Franck Panis Angelicus, Bach Sziciliano. Közreműködnek: Balázs Ferenc (orgona, csembaló), Bartusné Mile Mária (ének, oboa). Bartus László (kürt), •Jordán Attila (fagott), Pénzes József (cselló), Szabó Katalin (klarinét) és a Gárdonyi Géza Általános Iskola énekkara. Karvézető Szabóié Váradi Erika és Sándor Péterné. Az éjféli mise előtt fél órával zenés áhítatot tartanak, amelyen a Szt. Lőrinc- templom kórusa énekel. T*r ígérik: itt minden olcsóbb lesz Francia üzletház épül Hazai áruk cserébe — szóba jöhet az idegenforgalom is (Folytatás az 1. oldalról) európai változások felkeltették a francia tőke érdeklődését és a Leclerc cég is — úgymond — fantáziát lát a hálózat magyarországi kiterjesztésében. Nemkülönben összefügg ez a „lépés” miniszterelnökünk legutóbbi párizsi utazásával, ahol többirányú megállapodás született. Ennek részeként a Leclerc 30 nagy bevásárló- központ létesítésére tett ígéretet, melynek fele a Dunától innen eső területen, mindenek előtt Salgótarján, Miskolc, Debrecen, Szeged, megyei székhelyen, illetve más városokban épülne meg, A „menetrend” pedig a következő: az említett városok helyhatósági vezetői tegyenek ajánlatot, illetve bocsássanak rendelkezésre a városba vezető főútvonal mellett (célszerűen a településen kívül) megfelelő területet, ahol egy minimum 600 személyt foglalkoztató, legalább 1000 autó befogadására alkalmas (külön ben- zinkúttal ellátott) modern bevásárlóközpontot ' lehet megépíteni, amelyben az élőállattól kezdve a bútorokig az égvilágon mindent lehet árusítani. (A francia bankár anekdotázva jegyezte meg: egyszer megpróbálták „lajstromba” venni, hogy .hálózatukban hányféle árucikk kapható? A háromszázezredik tételnél elfáradtak és abbahagyták...) A helykijelölés után meg kell keresni —- akár pályázat útján is — azt a személyt, lehetőleg házaspárt, aki a hipermarketet felépíti és tulajdonilag (!) átveszi. (Itt most egy kis érdekesség, legalábbis számunkra szokatlan dolog következik. A pályázók közül a Leclerc cég 60 főt, ha házaspárok, akkor 120-at „visz ki” franciaországi üzleteibe több hónapos betanulásra, ahol fizetést kapnak és a francia munkásokat megillető összes jogokat élvezik. Közülük választják majd ki azt a 30-at, akik a magyar- országi hálózat vezetői, később pedig tulajdonosai lesznek... Hogyan? Az építést finanszírozó bankoknál a Leclerc-tulajdonosok vállalnak értük kezességet, s amint a kölcsön — várhatóan öt év alatt — visszatérül, az áruház a vállalkozó tulajdonába megy át.) Etienne Nemeth úr szokatlanul kedvező ajánlata meglepte a polgármestereket. Völt aki meg is jegyezte: ez afféle karácsonyi ajándék, vagy reklámfogás? Sem az egyik, sem a másik — felelte a bankár, hanem a Magyarország felé mozduló francia tőke jól felfogott érdeke. Épp' az a baj, hogy a magyar terepet a Nyugat egyes vállalkozói afféle gyarmatlehetőségnek tekintik. A mi vállalkozásunk — mondotta, — ettől erkölcsileg és politikailag is távol áll. Lapunk tudósítójának arra a kérdésére pedig, hogy a salgótarjáni vásárló mikor térhet be ebbe az üzletbe, azt felelte: a szerződés " megkötésétől száEmlékek terhét cipelem... Csodálattal vegyes tisztelettel néznek rá a klubtársak: 81 esztendős „matrónájuk” nyolcgyermekes család sarja. Első férjét a világháborúban veszítette el. Három gyermekét is eltemette, a legkisebb egy 16 hónapos kisfiú volt. Angolkóros kislányát nyolc évig a hátán hordta, s végül tőle is örökre el kellett búcsúznia. Nagyfiát sárgaföldért küldte a falu szélére, és sajnos már későn vették észre, hogy a fal ráomlott. Tizenkilenc éves volt. A rimóci Jusztin Bertalanná. született Vincze Krisztina tíz éve özvegy, második férjét betegség ragadta el. — Beteg a szívem — mondja az idős asszony, aki hét testvérén kívül a rimóci idősek klubjához kötődik leginkább. Ott van a társasága, ott főznek rá, s a hozzá hasonló sorsú falubeliekkel ha kedve tartja órákig beszélgethet. Annál inkább, mert a kézimunká- zástól már ;,elszokott" a szeme és a keze. Jusztinná hányatott élete miatt nem emel panaszszót. Szerencsétlen sorsú gyermekeiért elsiratta minden könnyét, szívében megnyugodott. Múltjának összes keservét emlékezéssé szelídíti az idő, s csendes szóval megállapítja: — Jobb már most nekem, mint fiatalon. Eljárok a templomba, teszek-veszek a ház körül. Van egy kis nyári konyhám, abban kényelmesen eléldegélek: ha kell, főzök magamnak egy kis ételt, s ott is alszom, szinte ülve, mert fojtogat az asztma. Mint a falun élő idős asz- szonyok többsége, ő is min-' dig hazasiet. Mintha a tűzmított húsz (!) hónap múlva. Említettük: a salgótarjáni városi vezetés nem tudott a tárgyaláson részt venni. Érdekeink azonban „patroná- lóra” leltek a tanácskozást megszervező Valaska Lászlónak, az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat vezérigazgatójának személyében, aki szóba hozta a térség további fejlesztésének (szállodaépítés, idegen- forgalom stb.) lehetőségeit is. Hiszen vidékünk egyfajta híd szerepét is betöltheti a Nyugat és Kelet országai között. Ezzel kapcsolatban a tudósító nem mer jóslatokba bocsátkozni, de egy tényt határozottan rögzíthet: a francia bankár érdeklődését felkeltették az ajánlatok és ígéretet tett rá, hogy a bevásárlóközpont létesítésétől függetlenül az érzékeltetett lehetőségek tanulmányozására rövidesen Salgótarjánba utazik. Ezek ugyanis sokoldalú vizsgálódást kívánnak, számítások elvégzését igénylik, de az biztos — mondotta —, hogy a gondolat nem idegen tőle. Elmondotta még, hogy a kapcsolattartás végett Budapesten irodát nyit, a keleti térség ügyeinek koordinálására pedig Miskolcon, a Tudomány és Technika Házában létesítenek kirendeltséget. Amint ez megnyílik, arról hírt adunk és térségünk vállalkozói bizonyára élnek is majd a lehetőséggel. .....- " Önodvárr Miklós h ely várná, vagy az éhes cica, de lehet, hogy csak egy üres vizesvödör. Már csak saját fnagának teremt otthont, a házi tűzhelynél egyszemélyes ..család” melegszik. Mégis vágyik a kuckójába, melynek szinte minden téglájához, minden darab bútorához fűződik egy- egy emlék. Az eltelt idővel, a jövendővel. számot vetett s hiszi: az történt, aminek történnie kellett. A napszámba járás nehéz esztendőire úgy gondol: kenyeret adott az a munka, akárcsak a hold föld, amit szinte egyedül művelt meg. Azon sem méltatlankodott soha, hogy nem volt segítsége, sőt megütközve menteget rokont, ismerőst: volt elég dolguk azoknak is. Megkönnyezi az „atyát”, vagyis a falu papját, akit nemrégen temettek, s dicséri a gondozónőket, mert neki mindennap gondját viselik. Környezete apró szépségeire rácsodálkozik: mindez itt van, elérhető közelben. csak a kezét kell kinyújtania érte. — Mihalik — Jugoszláviába, Szovjetunióba Exportál a Karancshús A Karancshús Szövetkezeti Közös Vállalat, amely 1991. január 1-től részvénytársaságként működik majd, az év hátralevő részében Jugoszláviába és a Szovjetunióba küldi termékeinek egy részét. A jugoszláv megrendelő már tavaly is kapott Salgótarjánból darabolt húst és bőrös félsertést. Ugyan ezt az igényét elégítik ki az idén is. A listán új partner a Szovjetunió, ahová 4000 tonnának megfelelő húst, és húskészítményt, félsertéseket szállítanak, olajért cserébe. Mivel jelentős feladatról van szó, a teljesítés érdekében a karácsony előtti hétvégéken is dolgoztak és dolgoznak. Tudják, kik kapnak telefont — Salgótarján. A Gizella úton lakók nevében kívánjuk kifejteni véleményünket az Üj Nógrád december 17-i számában „Kik kapnak telefont?” címmel megjelent írással kapcsolatban. Először is: szeretnénk megköszönni a Nógrád Megyei Távközlési Üzem vezetőjének, hogy nyolc-tíz éves telefonigényünket végre teljesítették. Továbbá: az újságcikkben közöltekkel ellentétben nem igaz a szóbeszéd, miszerint „csak egyesek kapták meg a befizetési csekket”, tudniillik azt valamennyi jogos telefonigénylő átvehette. Végezetül: a rosszindulatú hangokról az a véleményünk, hogy áz' irigység sohasem volt jó tanácsadó! Varró Jánosné Keresztúri Zoltánné Emléktáblát avatnak — Szécsény. Németi Kálmán postafőtanácsos, őslénytankutató, könyvtárnok születésének 135., halálának 70. évfordulója alkalmából szerdán délelőtt 11 órakor avatják fel a helyi posta falán elhelyezett emléktáblát. A város lakossága így tiszteleg egykori híressége előtt. Boldog évekért — Salgótarján. A hónap elején alakult meg a Salgó Zenemű Kiadó Betéti Társaság több éve együtt zenélő nógrádi amatőr muzsikusokból. Azóta már megjelent hangkazettájuk, a Boldog évekért, amely tizenhárom — részben saját szövegre konponált — dalt tartalmaz. Gázlánggal égették Egont Véres erőszak, kora hajnalban Egonnak lábaira hurkoltak egy kötelet, amelyet gálád emberek szorosra fűztek, majd meghitt lakából a havas udvarra vezették őt. A torkába mártott kést már szinte nem is látta, halálsikoltása pillanatokig tartott. A gázpalack végére szerelt alkalmatosságból kékes láng lövellt bőrére, de ez őt már a legkevésbé sem érdekelte. A további ceremóniába aztán végképp nem volt beleszólása. Egon a szó legszorosabb értelmében átalakult. És finom lett. Sikerült eltalálni a hurka, a kolbász fűszerezését, mesébe illő aromákkal dicsekedhet a disznósajt, és, hogy közben — a kemény hidegre való tekintettel — mennyi házi kisüstön főtt vándorolt le a homokszáraz garatokon, arra Egon már nem figyelt. Egon, nyugodj békében, jó étvágyat nekünk! — Sólymos — >
