Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-12 / 188. szám
1990. NOVEMBER 12., HÉTFŐ TÁRSADALOM LíÍ'L'IIlLlI 5 A Magyar Agrárkamara segítségével A magángazdaságoknak is enyhítik az aszálykárt Saját boltjuk helyett máshol vásárolnak a kallóink A vállalkozások szabadságát és serkentését hirdetjük, de még a régi mechanizmusok működnek. A mezőgazdaságban nincs esélyegyenlőség; szavakban a magángazdaságok élvezik az előnyt, tettekben viszont a nagyüzemeké az elsőbbség. A Magyar Agrárkamara hívta fel az ellentmondásra az agrárkormányzat figyelmét a közelmúltban: az aszálykárokat rendező kormány- határozat ugyanis kihagyta a magángazdálkodókat a kedvezmények köréből. Közismert, hogy aszálykára- sultnak az a termelő nevezhető, akinek a szántóföldi növénytermesztésből származó hozama az előző három év átlagához képest legalább 15 százalékkal csökken. Több száz nagyüzem és több ezer magángazda tartozik a károsultakhoz. A Magyar Agrárkamara közbenjárására a magángazdaságok is kaphatnak célhiteleket és az aszálykár miatt a földhasználati adó is csökkenthető. A központi pénzügyi program a vállalkozási nyereségadóval osztotta ketté a termelőket. A mezőgazdasági nagyüzemek és a nagyobb magángazdaságok fizetik ezt az adót, így közvetlenül és eleve részesednek az aszálykár rendezését szolgáló pénzügyi kedvezményekből. A kistermelők és a magángazdaságok többsége azonban nem fizet nyereségadót, így rájuk az intézkedések csak külön szabályok szerint érvényesek. Célhitelt kaphatnak azok a nem adóalany magángazdálkodók is, akiknek aszálykárát a helyi önkormányzati szerv igazolja. E bizonylat beszerzése után nyújthatják be hitelkérelmeiket a kereskedelmi bankok helyi fiókjaihoz november közepéig. Azok a kistermelők, akiknek aszálykárát az önkormányzat igazolta, kérhetik a földhasználati adó ötven százalékának elengedését is. A kérelmekről ugyancsak az ön- kormányzat dönt, de az elengedett adókat a pénzügyi kormányzat utólag megtéríti a községi kasszáknak. A károk felmérésében, a kérelmek benyújtásában a területi agrárkamarák segítséget nyújtanak a magángazdálkodóknak. Az agrárkamara kezdeményezte a földművelésügyi kormányzatnál a közvetett aszálykálí I /ktli l'nlt otnlaí Mit mond az áfész főosztályvezetője? rok mérséklését is. A kormányhatározat ugyanis a szántóföldi növénytermesztés veszteségeit rendezi csak, így a többségében állattartással foglalkozó gazdaságok és kistermelők a kárvallottak között maradnak. Hátrányuk pedig nem vitatható, hiszen a tartós szárazság miatt kevesebb takarmány termett, s az ára az „egekbe szökött". A kukorica ára egyetlen év alatt csaknem megduplázódott, s ezt a költségnövekedést alig lehet érvényesíteni a hízóállatok értékesítési áraiban. Az aszálykár - ha közvetetten is - sújtja az állattartókat. A tapasztalatból és a statisztikákból egyaránt ismert, hogy a hízóállatoknak megközelítően a fele a kisgazdaságokban nevelkedik, s a termelők nagyobb részben vásárolt takarmányokra alapozzák a hizlalást. Erre alapozva sürgette az agrárkamara a közvetett aszálykárok elismerését és rendezését, melyet azonban a földművelésügyi kormányzat a szűkös anyagi forrásokra hivatkozva elutasított. F. J.- Legalábbis nagyon sok esetben vásárolnak máshol, számos olyan árucikket, s főleg olcsóbban, amelyet normális körülmények között itt a boltban is meg kellene, hogy kapjanak! - kesereg Du- lai Józsefné, az ABC vezetője. - Húsz éve vagyok a szakmában, de még ilyen szegényes ellátás nem volt. Még az alapvető cikkekből: tejből, kenyérből és húsféléből remi- szeres az ellátás, addig háztartási cikkekből, mirelit áru\ kép önmagáért beszél... bői, élelmiszerből keveset es ritkán kapunk. Azelőtt ruhaneműt és háztartási eszközöket is árusíthattunk, jelenleg ezek is hiányoznak az üzletből. Rossz, amikor a vevőnek azt kell mondanom: sajnos nincs. S, amikor a lesz-e kérdésre sem tudok válaszolni, az még rosszabb. Biztos, hogy a kállói ABC szegényes választéka nem egyedüli gond a megyében. Hasonló problémája sok boltvezetőnek lehet még. Mivel a kállói üzletet a pásztói áfész üzemelteti, Brazda János kereskedelmi főosztályvezetőnél érdeklődtünk: várható-e javulás e téren a közeljövőben?- A szövetkezetünkhöz tartozó kereskedelmi hálózat áruellátási színvonalát megfelelőnek értékeljük, elsősorban az alapellátást szolgáló cikkekből. A/ iga/. hog\ a kereskedelem áruösszetétele, a választék átrendeződik, mindenki a helyi igényekhez alkalmazkodó forgalomképes árut igyekszik beszerezni és értékesíteni. Hogy miért ?- Lényegesen csökken a fizetőképes kereslet, ami elsősorban a ruházati és vegyes- iparcikk-áruknál jelentkezik. - Tovább nőtt az élelmiszer- árukból a saját termelés, az önfogyasztás.- A nagy kereskedelmi vállalatok a megrendelt áruféleségeket nem mindenkor tudják a kért mennyiségben és választékban kiszállítani.- Szövetkezetünk az elmúlt időszakban és a jövőben is a fő hangsúlyt az alapellátást biztosító élelmiszer-, vegyi áruk beszerzésére, értékesítésére irányítja. Fentiek éreztetik hatásukat szövetkezetünk egységeinél is, így a Kálló községben üzemelő ABC-áruházban is. I ti"l lie'vctlenül a forgalom alakulását is figyelembe véve nem érezzük, de nem is szeretnénk ha előfordulna, hogy Kálló község lakossága máshol vásárol. Egyedi esetek persze előfordulhatnak, mint az is, hogy egyik áruféleséget nálunk, a másikat pedig a más megyei kereskedelmi egységben vásárolják olcsóbban, vagy éppen magasabb áron. Ami az egység áruellátását illeti, az utolsó áruszállítás a bolt részére október 17-én és 19-én történt. Ebből eredően átmeneti ellátási gond azon áruféleségekkel fordulhat elő, amelyeket a nagykereskedelmi vállalat nem a megrendelt mennyiségben szállított le. Ennek megszüntetése érdekében azonnal intézkedünk és soron kívüli áruszállítással kiegészítjük a bolt áruválasztékéit.-szgysROMBOLÓ KÉZ Sápról napra tapasztalom az emberek egymástól való elszigetelődését, a közönyt. Valamikori barátok próbálják elkerülni azt is, hogy egymásnak köszönjenek. A KISEMBER óhaja csak egy csepp a tengerben, mégis úgy érzem, nem lesz hiábavaló a törekvésem, mely arra irányul, hogy felkeltsem az emberekben azokat az érzéseket, melyek mindannyiunkban megvannak, csak a rohanó életritmusunk nemigen ad lehetőséget az önvizsgálatra és sokszor akaratunk ellen sodródunk a rossz felé. /I minap egy ismerősömmel mentem a főutcán és ő hívta fel a figyelmemet arra az emberre, aki két alkalommal is meggyalázta a szovjet hősi emlékművet. Állítólag a másodszori „műalkotása" után bekísérték a rendőrségre az elkövetőt, de miután máris felemelt fejjel sétálgat az utcán, nem sok bántódása eshetett. Bizonyára megmondták neki, hogy „ttotio, többet ilyet nem szabad elkövetni". Érdekes, gondoltam, ha az utcáit szemetelek, nem úszom meg pénzbírságolás nélkül, be kelt látnom, ez így is van rendjén. Vigyázzunk a városunk tisztaságára. Ugyanakkor ez az ember büntetés nélkül ússza meg az egvik legnagyobb vétséget, hiszen halottak emlékét gyalázta meg, és jelentős anyagi kárt is okozott az emlékmű talapzatának megrongálásával. Keresem a választ magamban, vajon miért tette? Mi kényszerítene erre a cselekedetre? Csak a rombolás vágya? Vagy netán az a kudarc, amit a túlzott önbecsülés szenvedett el, amikor nevetségessé vált, önmaga ajánlgatásával különböző vezető posztok betöltésére. Ezért nekirontott olyan valaminek, ami nem tud visszaütni. Sajnos, ő és a hozzá hasonló emberek képtelenek felfogni, hogv a jó érzésű polgároktól megvetést kaplak. Bizonyíték erre uz a megmozdulás is, mely november 6-án zajlott le, ahol emberek sokasága önként, nem kivezényelve, koszorúkkal, virágokkal tisztelte meg azt az emlékművet, melyet bemázolt egy rosszindulatú kéz. A vandálszándék parttalannak látszik. Az Uj Nógrád november 6-i számában jelent meg egy pár soros fenyegetés, mely a Pjpis- hegy csúcsán álló partizánszo- borra irányul. Ettől a szobortól miért félnek? Nem bánt senkit és nem azoknak az emlékére állították. akik - teszem azt-a Dunába lövöldözték az ártatlan zsidókat. Nem is azt jelképezi, hogy mi utolsóként hurcoltunk a fasiszták oldalán, hanem éppen azok emlékét őrzi, akik ezeknek a szörnyűségeknek a megakadályozásáért küzdöttek. Göncz Árpád köztársasági elnökünk már felemelte szavát a szobrok döntögetése ellen, és Antall József miniszterelnök is betegágyából felkelve elsőként az együttélés alapvető normáira, a csőd szélén álló országunk megmentésére irányuló közös erőfeszítésre és munkára hívta lél a figyelmet. Ezeknek a felhívnod mik kell eleget tennünk. Eg\ t ktiilék szélén álló szobrot kon\ ttyebb ledönteni, mint egy szakadék szélén álló országot megmenteni. Be kell látni - és aki nyitott szemmel jár. az látja és tudja is -, hogy az elmúlt évtizedeknek vannak jelentős eredményei, ezeket tovább kell fejleszteni, ami rossz, volt, azt el kell vetni. Legfontosabb napjainkban odafigyelni árut, hogy az, ami jót jelent ennek az országnak, annak érdekében össze kell fogni, különben a gyermekeink és unokáink fogják elszenvedni a mai felnőttgeneráció meddő és áldatlan harcait. Legyen a munka és ne a szájtépés az. emberi érték megítélésének jelké- pe. Kelemen Józsefné Salgótarján, Idegér Felhívás, de mire? Szokatlanul ízléstelen és sértő képet tettek az 1990. november b-i lapszám címoldalára. Nem tudom, hogy az otromba megjegyzést is a fotós agyalta-e ki hozzá, vagy más, de amellett, hogy sérti a jó ízlést, még történelmietlen is. Isinek a szemét bántja a nógrádi partizán Pipis-hegyi szobra? Volt-e Nógrád megyében parti- zánmozgalom? Voltak ellenállok, akik nem tolták a németekés magyar szolgáik szekerét, hanem szcmbcszálltak velük? Még ha nem is olyan mérvű volt és nem is olyan sikeres és tömeges, mint később talán igyekeztek azt beállítani, erről nem tehetnek azok a hősök (igenis hősök!), akik az eleinket adták a haza felszabadulásáért, cs akiknek az emlékét őrzi ez a szobor is. A kis szöveg kiagyalója valószínűleg jópofa akart lenni azzal az ölletével, hogy a szohoralakot összefüggésbe hozta az előtte tátongó szakadékkal. De ez visszafelé sült el a jó érzésű emberek szemében. Nem azt akarta talán elérni a szerző (vagy fotós), hogy vandál garázdák ezzel a szoborral is ugv bánjanak cl. mint sok más munkás- és munkásmozgalmi emlékkel és szoborral? l)r. Mező Imre salgótarjáni lakos, aki nem volt partizán Tiltakozás A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének Nógrád Megyei Elnöksége tiltakozását fejezi ki az Uj Nógrád november b-at számának első oldalán megjelent képes észrevételével szemben, melyben a eikk szerzője „Csak egy lépés hiányzik..." címmel akarva-akaratlanul az ország egyetlen partizán emlékművének eltávolítását szorgalmazza. Í z az emlékmű nemcsak a nógrádi parli/ánosztagnnk mementoja. de jelképe annak a mintegy 10 ezer magyar partizánnak is. akik szerte Európában, a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Francia- ország, Belgium, Hollandia területén harcoltak fegyverrel a kézben a német fasizmus ellen. A Nógrád megyei szövetség elnöksége reményét fejezi ki, hogy a város új önkormányzata kellő toleranciát tanúsít a memento megvédése érdekében. Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének Nógrád Megyei Elnöksége Út az Európa-házba Nem vitás, hogy nyugati szomszédunk, Ausztria, már az úgynevezett „Európa-ház” lakója. Hogy miként jutottak el ide? A válasz egyszerű: kulturáltan! Erre talán egy konkrét példán keresztül is kaphatunk feleletet. Közismert - és ezt turistáink is megerősíthetik - hogy Becsben a város egyik legszebb terén magasodik az ég felé a szovjet hősi emlékmű. A város polgársága igen kulturáltan ezt természetesnek tartja, s nincs még egy kisebb közösség sem, mely annak eltávolítását, s temetőbe való áthelyezését követelné, nemhogy azt falfestékkel meggyalázná. Igen, itt már valóban európai állapotok vannak, melyek nem hasonlítanak a balkáni állapotokhoz. De nézzük meg e téren a vidéket is. Egy barátom az elmúlt hetekben csaknem egy hetet töltött Ausztria keleti tartományában, Burgenlandban. Többek között fölkereste Bécsújhelyet. Kismartont és még két kisebb varost. Itt is, mint más európai országokban, a felszabadító szovjet hősök tiszteletére a városok valamely terén szovjet emlékművel emeltek. Ismerőseim meglepve tapasztalták, hogy az akkor emelt szovjet emlékművek sértetlenül, méltóságteljesen emelkednek a magasba. Egyetlen osztrák állampolgárnak sem jutott az eszébe, hogy ezeket az emlékműveket helyükről eltávolítsák. Mint mondják az egyszerű emberek, a nácizmus elnyomása alól a szovjet harcosok szabadították fel őket, s a dicsőségükre emelt emlékműveket miért kellene lerombolni, eltávolítani. Lám, ilyen kulturáltan is el lehet jutni az „Európa-házba”, nemcsak az eltávolított szovjet emlékműveken keresztül. Mucsi Lajos „Csak egy lépés hiányzik...” Az Új Nógrád november 6-i számában megjelent cikkhez szeretnék ismeretlenül is gratulálni, bár én még kiegészíttem volna egy-két mondattal. Évek óta hantja az ember szemét (bárhogy is ne„ zik. partizán vagy valami mási az a kifejezéstelen, a művészettől mentes „szobor". Ideje lenne onnan valóban eltávolítani, jobb helye lenne a MÉH-telepcn. (Persze úgy lenne igazságos, ha azok viselnék a felmerülő költségeket, akik azt zsűrizték, megrendelték és odaállíttatták.) Az is elgondolkodtató. mire pocsékolták ebben a városban a komoly összegeket, melyet hasznosabban is el lehetett volna költeni. Remélem, a cikk nyomán mielőbb sor kerül a lebontására. Kiss Lajos Salgótarján, Kémerovo krt.
