Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-12 / 188. szám

1990. NOVEMBER 12.. HÉTFŐ GAZDASAG immzu 3 Folytatás a bíróságon sen kellett volna jóváhagy Kommentár Tejszövetség Bevallom, nem szeretem a tejet. Ez természetesen magánügy. Az azonban már nagyon is közügy, hogy van-e elegendő tej és tejtermék az üzletek­ben, s ezeket a lakosság képes-e megvásárolni. Ma úgy néz ki a hely­zet, hogy például tejből fölösleg van. No, nem azért, mintha ugrásszerű­en növekedett volna a termelés. Inkább arról van szó, hogy visszaesett a hazai fogyasztás, s az exporttámogatás számot­tevő csökkentése követ­keztében a kivitel is vesz­teségessé váft. Ha tehát sürgősen nem történik in­tézkedés, kis túlzással, akár belefulladhatunk az „élet, erő, egészség !"- ként reklámozott és való­ban nagyon fontos italba. Szerencsére megmoz­dultak a szakemberek, s a Földművelésügyi Mi­nisztérium államtitkárá­hoz irt levelükben kérik az üzemek önállósítását. Abból az ésszerű meg­gondolásból, hogy így jobban tudnak majd iga­zodni a piaci igényekhez. Következő lépésként élet­re kívánják hívni a tej­szövetséget, a tejterme­lők és a tejfeldolgozók érdekképviseleti szerve­zetét. Együtt, vállvetve szándékoznak fellépni az ágazati érdekek védel­mében. Csak üdvözölni tudjuk az egyébként Nyugat- Európában már jól bevált szövetkezést, hiszen vég­eredményben mi, vásárlók is jól járunk. Hiszen a szövetség a kormány ille­tékeseivel való majdani tárgyalások során el kí­vánja érni, hogy ne szűn­jön meg a tej és tejter­mékek állami támogatása. Tehát a kispénzű emberek is megvásárolhassák az egészséges táplálkozás szempontjából nélkülöz­hetetlen, de sajnos, egyre drágább termékeket. Még akkor is, ha — mint említettem — nem szere­tem a tejet, szívemből üzenem: sok sikert teje­sek! (kola j) Japán delegáció Budapesten A Tokyo Building Mainte­nance Association rangos szövetsége a többmilliós vá­ros épületkarbantartó vál­lalatainak. November 13-a és 15-e között 66 elnök, ve­zérigazgató, főmérnök és egyéb magas rangú tokiói cégvezető látogat Budapestre, hogy tapasztalatcserét foly­tasson a nagyvárosok közös gondjáról, az épületek kar­bantartásáról és felújításá­ról. A budapesti látogatást Bécs, majd Frankfurt követi a tokiói küldöttség prog­ramjában. így különböző vá­rosok különböző revitalizáci- ós programjával ismerked­nek meg a japán szakembe­rek. R hiány oka: szabotázs Nyikolaj Konarjev, a szovjet kormány vasútügyi minisztere a Novosztyinak adott interjújában elmond­ta, hogy az országos cukor­hiány „tervezett akció”. — Ukrajna cukorgyárai csak termelésük 60 százalé­kát adják át a kereskede­lemnek — mondta. — Na­ponta körülbelül 40 ezer tonna cukor a gyári raktá­rakban marad, így a raktár- készlet már eléri az 1 millió 300 ezer tonnát. Ügy tudom, hogy az ukrán kormány ha­tározatot hozott arra vonat­kozóan, hogy korlátozni fog­ja a cukor kivitelét a köz­társaságból. E rendelkezés értelmében Ukrajna csak az utóbbi két hónap lemara­dásait szállítja le a meg­rendelőknek. Nyikolaj Konarjev egysze­rűen szabotázsnak tartja az ukrán kormány lépését. Az ukránok kezdetben vagonhi­ányra panaszkodtak, azzal indokolták a szállítások el­maradását, a miniszter azon­ban elmondta, hogy utasítást adott az igényeket is megha­ladó vagonszám indítására, az indoklás tehát alaptalan. (Folytatás az 1. oldalról.) Az elnök a közelmúltban megtartott rendkívüli kül­döttgyűlésen tárta a nyilvá­nosság elé a fentieket. A fórumot azért hívták össze, hogy tájékoztassák a küldöt­teket az igazgatóság és a felügyelőbizottság szeptem­ber 21 -i ülésének döntéséről, valamint pontot tegyenek annak a hatalmi harcnak a végére, amely megosztotta a tagságot, s eg.vre sodorta a szövetkezet szekerét a sza­kadék felé. — Később úgy módosult Kelemen István taktikája, hogy fontos információkat titkolt el előlem — folytat­ta Hídvégi Ernő. — Az áfész valós gazdasági helyzetét nem fedte fel előttem., sőt. tudatosan félrevezetett. Az elmaradt selejtezésekről, a fennálló kétes követelésekről, az áthúzódó vevői, a meg nem térült dolgozói és az átalánydíjas tartozásokról semmit nem tudtam, ezeket egyszerűen „kifelejtették” az átvételi jegyzőkönyvből. Hol­ott összességében 19 millió forintról van szó, amely na­gyon hiányzik a kasszából. Harmos Ferenc, a felügye­lőbizottság elnöke többek között elmondta: . az általa vezetett szakértői bizottság arra kapott megbízatást au­gusztus közepén, hogy el­lenőrizzék az áfész gazdál­kodását, s vizsgálják meg, miként hasznosul a szövetke­zetnek a betéti társaságokba és korlátolt felelősségű tár­saságokba fektetett tőkéje. — A szükséges iratok ki­adását azonban Kelemen István megtagadta, s így az alaposabb vizsgálatot meg­hiúsította — jelentette be Harmos Ferenc. — A fel- ügyelőbizottság és az igaz­gatóság szeptember 21-i ülé­sén ezért a felügyelőbizott­ság nevében javasoltam, hogy október 1-től egy hó­napra, munkabére 50 száza­lékának visszatartása mel­lett, mentsék fel Kelemen Istvánt a munkaköréből. Ez megtörtént... Miért jutott mélységes kút­ba a szövetkezet? Az okok összetettek, így csak „sze­mezgetünk” a vizsgálat meg­állapításaiból. „A készpénz- fizetési képesség 1984—1989. között fokozatosan, 39,3 szá­zalékkal romlott... Amennyi­ben a készleteket is figye­lembe vesszük, úgy 62 szá­zalékos ez az arány... A szö­vetkezetnél vállalkozások be­indításában láttak lehetősé­get a gazdálkodás javításá­ra, betéti társaságokba és korlátolt felelősségű társasá­gokba összesen 68.3 millió forintot fektettek be, de nem számoltak azok pénz­ügyi romlást okozó hatásá­val... A betéti társaságokban levő töke után 10 százalé­kos az osztalék, a felvett hitelek után ugyanakkor leg­alább 30 százalékos kamatot kell fizetni... Az áfész szep­tember végén tisztán 64 mil­lió forinttal tartozott a szállítóinak... A szövetkezet ez idő szerinti vesztesége 17,7 millió forint volt, az egy év­vel ezelőtti 10 milliós nyere­séggel szemben... A hálózati költségekkel csökkentett fe­dezeti összeg 34 millióval kevesebb, az általános költ­ség viszont 3,5 millió fo­rinttal több. mint egy esz­tendővel ezelőtt volt...” A közgazdasági elnökhe­lyettes mit sem törődött a válságos pénzügyi helyzettel, s a jogtanácsossal megalakí­tották a Precizitás Kft.-t. melybe 3,5 millió forintot vontak ki a betéti társasá­gokból. Hiába volt az igaz­gatóság határozott figyel­meztetése, mindketten ügy­vezető igazgatói lettek a tár­saságnak. Sőt, Kelemen szer­ződés nélkül elvitte a szövet­kezet számítógépét és annak programcsomagját! A főkönyvelő-elnökhelyet­tes szép summát vett fei a társaságoktól, ennek összegét csak ő tudja. Arra azonban fény derült, hogy szabályta­lan szerződést kötött a fele­ségével, aki úgy jutott 186 ezer forinthoz (ezt az el­nöktől tudom — K. L.), hogy szinte semmit nem tett érte. Általános megdöbbenést váltott ki a küldöttgyűlésen, amikor Hídvégi Ernő felol­vasta a megyei bíróság át­iratát, miszerint dr. Bakó Miklósnak jogtanácsosi iga­zolványt nem állítottak ki, a névjegyzékbe való bejegyzé­sét elutasították. Ez 1984-ben történt, s a döntést a Leg­felsőbb Bíróság helybenhagy­ta. — Eszerint dr. Bakó Mik­lós címbitorló! — közölte az elnök, majd hozzáfűzte. — Ennek értelmében törvény- sértő volt a tizenegy betéti társaság és a hat kft. általa való ellenjegyzése. Holott ő ezért tetemes pénzösszeget (telefonon legalább 10(1 ezer forintot említett — K. L.) vett fel. A törvénysértést már bejelentettük a cégbíró­ságon. A felügyelőbizottság elnöke javasolta a küldöttgyűlésnek: hagyja jóvá Kelemen István munkaköréből történő egy hónapi felfüggesztését, s fegyelmi úton bocsássák el az áfésztől. Miután anya­gilag is felelős, ezért fizes­se be háthavi bérét. A tör­téntekért természetesen az elnök is hibáztatható, s így ő részesüljön szigorú megro­vásban. s a következő kül­döttgyűlésig 20 százalékkal mérsékeljék a havi bérét. Hídvégi Ernő kijelentette: — Felelősnek érzem ma­gam, de bűnös nem vagyok. Felelős vagyok, mert túlsá­gosan megbíztam Kelemen Istvánban, aki visszaélt a bizalmammal. De visszauta­sítom, hogy ejtőernyőztem a pártbizottságról, hiszen pá­lyázat útján, kettős jelölés után nyertem el az elnöki funkciót. Azt is visszautasí­tom. hogy arra méltatlanok az igazgatóság tagjai. akik szintén a „fehér házbó'” ke­rültek ide. Mindenki tudja: köztiszteletben álló, szakmai­lag kiváló emberek alkotják a testületet, akiknek a kül­döttgyűlés szavazott bizal­mat. Döntsön felelősségem­ről a küldöttgyűlés, s én belenyugszom a döntésbe. Visszatetszést szült, hogy a,főkönyvelő védekezését dr. Halász István olvasta fel. Többen is szóvá tették: ők inkább Kelement akarták volna hallani, nem pedig a jogi képviselőjét! Halász az­zal kezdte, hogv az igazga­tóság illetéktelenül függesz­tette fel Kelemen Istvánt a munkaköréből, hiszen az el­nökhelyettest a küldöttgyű­lés választotta. Erre később dr. Egyed Ferdinánd, az áfé- szek megyei szövetségének titkára azt felelte, hogy ez igaz. ám a két küldöttgyűlés között az igazgatóság gya­korolja a fórum hatáskörét és különben is az igazgató­sághoz tartozik a munkálta­tói jog. Halász István kifejtette: a vizsgálóbizottság összetételét a küldöltgyülésnek előzete­ni, nem pedig utólag szente­síteni. Vagyis kétszer kellett volna összehívni a fórumot. (Ez irányú kérdésemre azt felelte az egyik jogász, hogy ez kivitelezhető! lenül hosz- szadalmas lett volna — K L.) Ezután hosszú fejtegetésbe kezdett, s a „vád” mind a 16 pontját megcáfolta. Vélhet­nénk ezek útim. hogy Kele­men István olyan ártatlan, mint a ma született bárány. Közben a küldöttek meg csak kapkodták a fejüket, s azt sem tudtak, hogy kinek h Ígyjenek 7! Azért csak megszavazták a feliigyelőbizottság elnöké­nek javaslatait. Arra is igent mondtak, hogy a vezetőség könyvszakértővel vizsgáltas­sa felül az, áfész idei gaz­dálkodására vonatkozó pénz­ügyi dokumentumokat. Ha­tározatra emelkedett, hogy felszámolják a Nagyker PT.-it, s a Precizitás Kft.-bői ki­vonják a szabálytalanul be­vitt 3.5 millió forintot. A betéti társaságokból is ki­vonnak 15—20 millió forin­tot. a gazdasági egyensúly megteremtése és az áruellá­tás javítása érdekében. (Mert a helytelen üzletpolitika mi­att a falvak boltjai olyany- nyira szegényesekké váltak, hogy az alapvető cikkekért is a városokba kell beutaz­niuk a lakóknak — K. L.) A küldöttgyűlés kimondta: a talpra állás érdekében az áfész i vezetése sürgősen * dol­gozzon ki hároméves prog­ramot. A vagyonnevesítéssel kapcsolatban is állást foglalt a fórum, melynek részletei­re visszatérünk. Ahogyan láttam, a több mint négyórás szócsatározás után, felemás érzésekkel hagyták el a termet a kül­döttek. A hatalmi harcnak ugyan vége. ám a gödörből való kimászás egyáltalán nem tűnik könnyű feladat­nak. Igaz, az összefogás he­gyeket megmozgató erő le­het... A menesztett Kelemen Ist­vánt azonban már más irá­nyú elképzelések foglalkoz­tatják. Amikor megkérdez­tem tőle, hogy most mit lép­nek. lakonikusan, egyszerű­en felelt: — Bírósághoz fordulunk... Kolaj László Tözsdeszotar III. Bank szavazati joga: A letéti bankok szavaza­ti joga egy részvénytársaság közgyűlésén. Szükséges hoz­zá a részvényesek írásos be­leegyezése. Befektetések: összefoglaló kifejezés a pénz- és tőkepiacon befek­tetett eszközök megnevezé­sére. A befektetésekhez so­rolhatók még az ingatlanok, nemesfémek, műtárgyak stb. Befektetési alap: Befektetési társaság, amely a nála elhelyezett pénzt sa­ját nevében, a befektetők közös számlájára, a kocká­zatmegosztás elve alapján, saját vagyonától elkülönít­ve, értékpapírokba, vagy in­gatlanokba fekteti, és a rész- tulajdonosok jogait igazoló okiratot (befektetési jegy) állít ki. A befektetési alap lehet nyitott, vagy zárt. A nyitott alapok esetében a befektetési papírokat nem a tőzsdén adják-veszik, ha­nem közvetlenül az alap­tól vásárolhatók, illetve az alapnak adhatók vissza. A részjegy árát úgy számít­ják ki, hogy a meglevő ér­tékpapírok napi árfolyamá­hoz hozzászámítják a likvid vagyonértékeket, majd ezt az összeget elosztják a ki­bocsátott részjegyek számá­val. Zárt alapoknál a kibo­csátott befektetési jegyek száma nem változik, azokat csak a másodlagos piacon, a tőzsdén lehet eladni, vagy megvenni. Befektetési politika: A vagyonnak különböző országokban, különböző va­lutákban, különböző befek­tetési formákban történő elhelyezésére irányuló in­tézkedések összessége. Befektetési tanácsadó: Az egyes tőzsdék és tár-* saságok mindenkori kilátá­sairól a befektetőket tájé­koztató szakértő, illetve szakértő cég. Hírek a világgazdaságból Az iraki hadseregnek az augusztusi invázió óta csak most sikerült kinyitnia a kuvaiti központi bank széf­jét, de ez nem jelenti azt, hogy az ott talált aranykész­leteket Bagdad egykönnyen fel tudja használni. A rudak értékesítése jelen állapotuk­ban lehetetlen, mivel azokon Kuvait pecsétje látszik, beolvasztásuk és újra- becsételésük azonban je­lentős összeget emész­tene fel. A kuvaiti bank­épületet úgy tervezték, hogy a széfterem azonnal a ten­gerbe süllyed, ha bárki erő­szakkal próbálja felnyitni az ajtókat. Az irakiak azonban megtalálták a kulcsok birto­kában lévő alkalmazottakat, akiket családjuk kiirtásával fenyegetve kényszerítettek a kulcsok és zárkombináci­ók átadására. * A Szovjetunióban első íz­ben fedtek fel adatokat a külföldi aranyeladásokról, amikor a Gudok című lap megírta, hogy augusztus kö­zepén két hét leforgása alatt 85 tonna aranyat bocsátottak áruba, 1 milliárd dollár ér­tékben. Az év első 5 hónap­jában 300 tonna szovjet ara­nyat értékesítettek a londo­ni és zürichi tőkepiacon, ami 50 tonnával több annál, mint amennyit a Szovjetunió ko­rábban egész év alatt szokott exportálni. A szovjet arany­eladás a nagy mennyiség el­lenére nem hatott ki érezhe­tően a világpiaci árakra, mi­vel a nemesfémeket nem bo­csátották a szabadpiacra, ha­nem rövid távú szovjet hitel­igények fedezeteként rögtön a bankok páncéltermeibe vándorolt. November 7-én megtar­tották a hagyományos dísz­szemlét Moszkvában a Vö­rös téren. A legkorsze­rűbb katonai technikát vo­nultatták fel. Láthatták a nézők a több robbanófej­jel ellátható interkonti­nentális ballisztikus ra­kétát és egyéb modern eszközöket. Talán a legve­szélyesebb fegyver egy el­fűrészelt csövű sörétes pus­ka volt, melyet a dísz­szemle alatt ki is próbál­tak. Egy varjú súlyos, de nem életveszélyes sérü­lést szenvedett, a vadászt pedig kitiltották az ösz- szes vadásztársaságból és a Vörös térről. Az ünnepség egy kicsit a fuvarozók demonstrá­cióját juttatta az eszem­be. Vajon a forradalom akkori vezetői eleget tet­tek-e bejelentési kötele­zettségüknek és infor­málták-e az akkori kor­mányt arról, hogy 72 óra múlva meg akarják ostro­molni a Téli Palotát. Ha bejelentették, semmi gond, de ha nem, nem lesz be­lőle kellemetlenségük? Moszkvából hazafelé néz­zünk körül Moldáviában. Az itt élő román nemze­tiség követeli, hogy az or­szág egy részét csatolják vissza Romániához. A ké­rés megtámogatására fegy­veres román önkéntesek indulnának Kisinyovba. A dolog azért zavar engem, mert Romániában mást sem hallani, hogy a há­borúk utáni határok sért­hetetlenek. Innét üzenem román barátaimnak, hogy a kivétel nem erősíti a szabályt. De hagyjuk a politikát, beszéljünk másról. Az or­szág sok településén, de Nógrád megyéből is jöttek olyan hírek, hogy azono­síthatatlan repülőtárgya­kat láttak. Nem egészen érteni, miért csodálkoznak ezen, Magyarországon az összes hírközlő eszköz vi­lággá kürtölte. hogy szí­vesen látják a külföldi beruházókat, akárhonnét jönnek. Hát most itt van­nak. Itt keringenek az or­szág fölött és várják, hogy pénzüket befektethessék. Nógrádban, Bárnán, Etesen és Kazár felett látták őket. Valószínű, a szén bá­nyászatban szeretnének be­fektetni. örüljünk neki, mert már csak bennük bízhatunk, hogy megment­sék a szénbányászatot. Még egy pillanatra tér­jünk vissza az UFO-kra. Magyar és külföldi tudó­sok több évtizedes megfi­gyelése alapján a borter­melő vidékeken, mikor az első újborok megjelen­nek, az este a pincéből hazafelé igyekvők figyel­ték meg a legtöbb UFO-t. Egyelőre erre a jelenségre nincs magyarázat. Ahhoz viszont nem kell magyarázat, hogy összeért az alagút, melyet Francia- ország és Anglia között fúrtak. Csak sajnálni le­het, hogy ezen az épít­kezésen magyarok nem vettek részt, mert közis­mert, mi fúrásban nagy­hatalom vagyunk. Nem a fúrásról jut az eszembe, mi­niszterelnökünk megígér­te, hogy változás lesz még ebben az évben a kormányban. Csak java­solni akarom, hogy de­cemberben jön a Mikulás és ha már itt lesz, fel kellene ajánlani neki a Népjóléti Minisztériumot. Talán így el tudjuk érni. hogy tele legyen egy hé­ten egyszer a cipőnk, fél­té ve ha addig lesz ci­pőnk. Bár ne legyünk igazságtalanok, mert a hó­cipőnk már most is tele van. Az is elképzelhető, ha a Mikulás meghallja, hogy az a minisztérium népjó­léti. a hasát fogja a rö­högéstől. Koós Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents