Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-07 / 184. szám

1990. NOVEMBER 7., SZERDA TÁRSADALOM tzEFnmj Hagyományőrzők Cereden A ceredi faluhúz fiatal népmű­velője Somoskői László úgy be­szél az asszonykórusról, mint a község egyik legféltettebb kincsé­ről. Olyan közösségről, amely eddig a legtöbbet tette Cered kul­turális építéséért. Lehet ezt a - kőművesmunkára illő - kifejezést itt is használnunk, mert a tizenki­lenc éve létező népdalkor mint erős kovász, úgy fogja össze a kisközség értékes kezdeménye­zéseit. Nem is csoda, hiszen évekig olyan vezetőjük volt, mint Nagy Zoltán tanár úr, aki lelkes gyűjtő­munkájával bővítette az asszony­kórus dalkincsét, és szervezte lankadatlan szorgalommal a pró­bákat, programokat és fellépése­ket. Most Szabó Gáspár irányítja a munkát, akit szeretetből csak „tanár úrnak” hívnak az asszony­kórus tagjai. A Röpülj páva-mozgalomból kinőtt népdalkörnek sikerült megtartani a kitűzött célokat: a helyi hagyományok, a népviselet és népművészet ápolását. Nincs olyan ceredi, aki ne emlékezne a Luca-est, a fonóház, a lakodal­mas. vagy a szüreti felvonulás sikerére. Olyan eredeti, mívesen kidolgozott produkciók voltak ezek, amelyekkel más színpado­kon is elismert tapsot kaptak. Esti próbáikon - a ceredi falu­ház ablakain kiszűrődő fénnyel együtt - kiszáll a borongós-vidám dal juhászok, csikósok, aratók, summások, nagyapáik bányászé­letét idézve. Él és dolgozik az asszonykó­rus! És a jó példa terjed. Az elmúlt évben nyolcfős népi zene­kar alakult, dolgozik egy kisebb létszámú középiskolás és szár­nyait bontogatja egy népes általá­nos iskolás tánccsoport is. Mindezeknek fellépőöltözet, ruha, csizma kell. Anyagi lehető­ségeik szerények. Amit tehet­nek, azt lelkesedéssel, lelemé­nyességgel pótolják. Az asszony­kórus lelke és motorja Vlasies Pé­ter né. Az ő irányításával varrják a rózsaszín blúzokat és a menyecs- kefejdíszeket. Jövőre jubileumhoz érkezik a ceredi asszonykórus. Húsz év ki­tartása, szorgalma és megszál­lottsága hatalmas értéket halmo­zott fel. Munkájukat tovább foly­tatják. A hagyományoknak meg­felelően.-szgys­Halló! Mire várunk? A ma már Távközlési Vállalat néven ismert cég illetékesei készek a válasszal, ha kielégítetlen telefonigények felől érdeklődnek náluk. Többnyire megegyező, vagy . közel azonos, gépiesen begyakorolt válaszokat hallani, tudakozódjék az ember Nógrádban, Szabolcsban, vagy Zalában. Például: „A kérelmek elbírálásánál az 1072/1973-as vezérigazgatói utasítás szerint járunk el”. (De hogy ez mit tartalmaz, szinte mellékes). „Időrendi sorrendben kötjük be az új előfizetőket.” (Ezt persze nehéz megmagyarázni annak, aki tudja, hogy ismerőse jó fél éve kért telefont, az övé pedig már hovatovább egy évtizede pihen valahol.) Olaj a tűzre, ha így próbálnak nyugtatgatni: „Van még 1966-os telefonkérelem is Salgótarjánban.” Ha a kitartóbbakat ez sem elégíti ki, következnek a műszaki természetű válaszok: „A város több tápterületre van osztva, mások a műszaki adottságok. Számokat is kell tartalékolnunk.” És így tovább. Külföldön élt, és nemrégiben hazatelepült ismerősömtől hallom: odakint, ha más-más községbe, városba költözik valaki, az új lakhe­lyén - szinte a hurcolkodással egyidejűleg, sőt azt megelőzően - három-négy telefontársaság is felkeresi ajánlatával. Ha az üzlet megköttetett, órákon belül csöröghet a Bell-féle találmány modern leszármazottja. Akkor miért nem az álomországok valamelyikében próbálkozom? Sokmilliónyi társammal együtt, e hazában szeretnék hasonló feltétele­ket! Azt mondják, pénzkérdés? Aligha ez a legfőbb, hiteles, elfogad­ható érv! Sokkal inkább elhatározás kérdése az egész. Feladjuk-e a monopolhelyzetet? Akarunk-e egyáltalán egészséges versenyt? Ja, hogy így nehezebben ellenőrizhetők a telefonvonalak? Nem valószínű. Állambiztonsági szempontból a lehallgatás módszerével nyilvánva­lóan ott is élnek, ahol több telefontársaság szolgáltat. Hallani olyan véleményt is, miszerint bizonyos - fejlett technikával rendelkező - cégek akár egy éven belül képesek lennének megoldani telefongondjainkat. Akkor pedig mire várunk? Legalább a hőn óhajtott döntésen, az elvi állásfoglaláson legyünk már túl! S.J. Importált polgármester A nagy ugrás: Hollandiából Legéndre A legéndi polgármester legény a talpán! A kis nógrádi település­ről, Legéndről irányítja négy, Hollandiában működő cégét, nyugati tőkét ígér falujának, s szerinte a magyar telefonhelyzet akár hónapok alatt, ingyen meg­oldható. A salgóbányai poigár- mester-„továbbképzésen” be­szélgettem Takács Lászlóval. Takács László markáns arca, dinamikus fellépése, elegáns, de célszerűen kényelmes öltözéke elüt a salgóbányai Medves Hotel­ben összegyűlt „államigazgatási szakemberek” csoportjától. Megjelenése a tévéreklámok me­nedzservállalkozóit juttatja eszembe. Vajon valóban ilyen ember Legénd polgármestere?- Hogyan került Hollandiá­ba, s aztán miért hagyta ott a nyugati jólétet egy kis magyaror­szágifaluért?- Tápiósápon születtem 1944- ben, és Budapesten, Zuglóban éltem szüleimmel 12 évig. Aztán 1956-ban, mint oly sokan mi is útra keltünk, s végül Hollandiá­ban kötöttünk ki.- Miből élt Hollandiában ?- Kereskedelemmel foglal­koztam eleinte, tíz évvel ezelőtt pedig belevágtam az ipari auto­matizálásba. Ebben az üzletág­ban sikerült mára négy céget lét­rehoznom.- Hogyan lehet négy céget a távolból irányítani?- Legéndről sehogy. Sem a te­lefont, sem a telefaxot nem lehet normálisan használni. Egysze­rűen nem értem, hogy a telefon­helyzet miért ilyen katasztrofális Magyarországon! Szerintem a megoldás egy jó miniszter határo­zott döntésébe kerülne. Ha meg­bíznának 3-4 amerikai céget, egymással versenyezve, csak a beszedhető díjakért - ami nem sok - ingyen megcsinálnák! Egyébként van Pesten két iro­dám, onnan intézem a vállalat ügyeit, és elég sűrűn átrepülök Hollandiába is.- Mindenre jut ideje?- Be kell vallanom a polgár- mesterség több időmet elveszi, mint gondoltam. De szívesen csi­nálom, és úgy érzem tudom me­nedzselni a falu ügyét, és előre tudunk lépni. Később, ha egy kicsit egyenesbe jövünk, remé­lem több időm marad a cégemre is.- Hogyan került Legéndre?- Tavaly októberben vettem egy kis kúriát itt, hogy ebben a gyönyörű környezetben töltsük a családi \ akaciókat. Aztán az idén nyáron a feleségem - aki holland, - felvetette, hogy ide is költöz­hetnénk. A gyerekeknek is, ne­kem is tetszett az ötlet, így rövi­desen nyélbe üttöttük a dolgot.- Nem fájt a szíve a gazdag Hollandiáért?- Tudja, 1956-ban Hollandia még egy tiszta, egészséges, szép ország volt, ahol nyugodtan lehe­tett élni. Ez ma már nem így van. Sok a bevándorló, nagy a környe­zetszennyezés. Képzelje el. hogy ott egy akkora területen, mim Magyarország egyharmada, 15 millió ember él. Éz a zsúfoltság egyre elviselhetetlenebb.- És a polgármesteri poszt?- Egyszerűen megkerestek a legéndi barátaim, hogy legyek polgármester és én beleegyez­tem. Elutaztam az USA-ba, s mire hazajöttem már el is intéz­tek mindent.- Mik polgármesteri tervei?- Legelső feladat a környék­beli, gyönyörű műemlékek rend- behozatala, mert gyalázatos álla­potban vannak. Az a baj, hogy az állam meg akarja tartani őket, ahelyett, hogy eladná. Miért? Ha eddig nem tudott gondoskodni a műemlékekről majd ezután tud? De mindegy, ezeket mi felújítjuk. Szeretném, ha a turizmusra nagy hangsúlyt fektetnénk. A nógrádi táj gyönyörű és Európá­ban kuriózum. Ezt kell ápolni, megőrizni. A másik nagyon fon­tos feladat, kisebb vállalkozások létrehozása. Ebben az országban viszonylag olcsó az anyag, olcsó a munkaerő, ezt kell kihasználni.- S mindezt miből, hogyan?- Külföldi tőkével. Nekem jó kapcsolataim vannak nyugaton, vannak barátaim, akik szívesen fektetnének be Magyarországon. Tőkét tudok hozni. A vállalatok alapításához úgy kezdtem hozzá, hogy mindenkinek adtam egy kérdőívet; írja fel mihez ért. Ez alapján döntjük el, milyen üze­meket hozunk létre itt.- A helybéliek támogatják az elképzeléseit?- Hogyne. Van egy jó csapat, amelyik velem dolgozik. Min­denkinek megvan a maga felada­ta, a saját területe. Ki az egészségüggyel, ki az ellátással, ki mással foglalkozik.- S milyen a viszony a kör­nyező településekkel?- Sokan beszélnek arról, hogy önállónak kell lennünk. Ez így is van rendjén. Eddig Nézsa, a köz­ponti település kapott mindent, mi meg semmit. Ez így nem me­het tovább. Ám nem lehet külön csinálni mindent. Az önálló isko­la, orvosi ellátás, gyógyszertár sokba kerül. Jó, hogy mindenki­nek meg van a saját felelőssége, de bizonyos dolgokban össze kell fogni. A nézsai tsz-szel létrejött egy megállapodás, hogy a segítsé­gükkel műanyagfólia-üzemet és fűrészgyárat telepítünk Legend­re.- Ön szerint mi lesz azokkal a falvakkal, ahol nincs „holland'' polgármester, külföldi tőke?- Aki csak hazai beruházások­kal próbálkozik, annak nem fog sikerülni. Külföldi tőke kell, hite­lek alacsony kamattal, nyugati segítség. Ma a külföldi cégek nél­kül nem tudunk előbbre lépni. L.T. Fájó búcsú Barják Gyula nagybátonyi képeslapgyűjtő szerzemé­nyei között bukkantunk rá erre a „jelentésre”...-Mikuska­GYÁSZJELENTÉS 12 ÉVI HOSSZÚ SZENVEDÉS UTÁN ELHUNYT VISEGRÁDI VÍZLÉPCSŐ A Cbe) temetéséről később gondoskodunk Gyészotjék szerető «ütei OVtBERCl-tőf KVM-ig BAJAI HALOTTJÁNAK TEKINTI A SZTÁLINIZMUS Isten veled politika Végre. Befejezték. Befejez­tük. Remélem semmiféle pártok nem zaklatnak egyhamar politi­kai hirdetésekkel rádióban, tele­vízióban, postaládánkat nem tö­mik meg választási cédulákkal, nem ragasztgatják össze utcáin­kat, tereinket harsány plakátok­kal. Bár az* <inkormányzatok fel­állítása körül még folyik a harc, „a mór megtette kötelességét, a mór mehet". Most talán jó ideig járhatunk meccsre vasárnapon­ként, mehetünk kirándulni a családdal, dolgozhatunk má­sod- és harmadállásainkban, nem kell megérdemelt pihenő­napunkon újra és újra az „urnák elé járulnunk ", s nem kell jelölt­listák fölé görnyedve azon tépe- lódnünk, kire adjuk voksunkat. Most már a kormány is dol­gozhatna nyugodtan. Jó volna elfelejteni a parlamenti szócsatá­kat, a pártok állásfoglalásait, a sajtótájékoztatókat, nagygyűlé­seket, annak biztos tudatában, hogy ők nem feledkeznek meg rólunk. Jó volna már egy kis nyugalom. S, bár tudjuk mind­annyian, ez a vágyunk a közeli jövőben nem teljesülhet, re­ménykedni azért reménykedhe­tünk. Hogy miben? Talán abban, hogy országunk választott veze­tői ezután már azon munkál­kodnak, hogy mi, egyszerű pol­gárok ne lessük kétségbeesve minisztereink minden monda­tát, hogy tőlük függetlenül, bé­kében, biztonságban tegyük a dolgunkat. Mert a politika, minden ellen­kező híreszteléssel ellentétben, igenis „úri huncutság”. Mege­gyezések, titkos kis kompro­misszumok, adok-veszek, hoci- nesze, taktika, fifika, ügyes sakkhúzások, még ügyesebb be­tartások - ez a politika. A de­mokráciában is. Ami a diktatú­rától alapvetően megkülönböz­teti, az a társadalmi ellenőrzés, a kontroll, az hogy (klasszikus esetben) mindennek a mi érde­künkben kell(ene) történnie. A fociban azt mondják: az a jó bíró, amelyik minden sza­bálytalanságnál ott van, de játék közben észre sem lehet venni a pályán. Én ilyen kormányt sze­retnék. Azt szeretném, hu olyan tör­vények, olyan döntések szület­nének, amelyek biztosítanák a gazdaság egészséges működésé­nek elindítását (s nem szigorú kordában tartását), s olyan ön­magát mobilizáló és ellenőrző mechanizmust hoznának létre, amely nem függ a pártok csatá­rozásainak eredményétől, kor­mányok összetételétől, miniszte­rek személyétől. Svájc, Finnország, Kanada ritkán szerepel a világsajtó cím­oldalain. Állampolgáraik lubic­kolnak a csendes jólétben, ke­nyerük, megélhetésük politikai szándékoktól független. Olasz­országban „hetente" változnak a hatalmi viszonyok, közben a gazdaság változatlanul, lassan, de biztosan prosperál. Rég tud­juk, ezek az államok követendő példák ilyen vonatkozásban is. Nyilvánvaló persze, hogy a történelmi helyzet, a kelet-euró­pai forradalmi változások nem teszik lehetővé, hpgy máról hol­napra életre keltsük ezt az ön­fenntartó, önfinanszírozó rend­szert. De talán el lehetne kezde­ülyan országban szeretnék élni, ahol a szabadság azt is jelenti, hogy az állam, a politika nem dúlja fel nap mint nap az életemet, ahol mitsem számít a pártok szerinti hovatartozás, ahol nyugodtan, becsületesen dolgozhatok, függetlenül attól, ki ül a bársonyszékben. (II) Huszárok falovon Ezek a vitézek a 5. sz. óvodában pattantak nyeregbe, Salgótarján­ban a Csizmadia úton. Tehetik, mert van mire. A közelmúltban kaptak ajándékba 3 falovat az apróságok. Amint megtudtuk, a faanyagot a Karancs Tsz-től kapták, és az öblösüveggyár dolgozói leheltek lóleiket a fába és rafiába. Mindenesetre az igazihoz felettébb hasonlító játékok nagy népszerűségnek örvendenek. Fotó: Horváth AZ ÉVI DIVATHÁZBAN AZ ÁRUSÍTÁS MOST MÁR ZAVARTALAN! & MAR ZAVARTALAN! AJÁNLATUNK régi és új vásárlóinknak: november 8-án, csütörtökön MINDEN FÉRFIING 30%-kal olcsóbban kapható. A CIPŐOSZTÁLYON: egyes női és gyermekcsizmák 30% engedménnyel kaphatók. VÁSÁR CSAK EGY NAPIG. (1647/Sz)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents