Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-01 / 179. szám
1990. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK TÁRSADALOM LLnjmnu 5 ff EMLEKEZO GYERTYAFÉNY Népi kalendárium November - Mindenszentek hava November /. Minilcnszcntek napja Hogy ;i halottak nyugalmát ne zavarják, korábban általános dologtiltó nap volt: kerülték a földmunkát, a répa és a krumpli el- vermelését, a varrást, mosást, takarítást, meszelést, az élelmiszerek télire való eltevését. Ma már a dologtiltás szokása lényegében elévült, de az elhunytak tisztelete elevenen él. Már az előző napokban, de legkésőbb mindenszentek délutánján megtisztítják a sírokat, virágokkal borítják be, kora este pedig gyertyákat égetnek az elhunytak lelki üdvéért. Otthon is ég a gyertya, mégpedig annyi, ahány halottja van a családnak. A templomok tornyaiból hosszan kondul a harangszó. November 11. Márton. Érdemes megismerkednünk Szent Mártonnal, hiszen ő volt a korai középkor egyik legnépszerűbb szentje, kultusza hazánkban is virágzott. Számos helységnév őrzi emlékét. (Bükkszentmár- ton, Kunszentmárton, Szalk- szentmárton, Tiszaszentmárton, Zalaszentmárton stb.) 316-ban született Pannonhalma közelében, amikor még a magyaroknak hírük-hamvuk sem volt a dunántúli dombokon. A Római Birodalom századosaként szolgált. Egy ízben rongyos, didergő koldussal találkozott, aki kérőén, reszketve nyújtotta feléje kezét. Ekkor Márton kihúzta hüvelyéből kardját, kettéhasította vele köpönyegét, és a szerencsétlen embernek adta. Azon az éjszakán aztán különös álma volt. Jézust látta, vállán a koldusnak adott köpönyeggel. Az álom hatására fölkereste városa plébánosát, magyarázatot kért tőle. Mégis kapta:- Jézusunk egyszer azt mondta: bármit is tesztek egynek a legkisebbek közül, nekem teszitek. Amikor köpönyeged felét a koldusnak adtad, az éppen annyi, mintha Jézusnak adtad volna. Ezután Márton megkeresztel- kedett, megvált a katonai szolgálattól, kolostorba vonult. Egész életét a szegények és a betegek gyámolítására szentelte. A népi időjóslás szerint kemény tél várható, ha Márton fehér lovon jön (ha Márton napján esik a hó), ha barna lovon jön (ha nem esik) enyhe. E napon vágják le Márton lúdját, e napon kóstolják meg az újbort, melynek Márton a bírája. November 19. Erzsébet. Kevesen tudják, hogy Árpád- házi Szent Erzsébet li. Andrásnak, és annak a gőgös, pompakedvelő Gertrudisznak volt a lánya, akit a Bánk bánból oly sokan ismerhetünk. Erzsébet még csak négyesztendős volt, mikor eljegyezték egy német gróf fiával. Hazáját hamar elhagyta, és Wartburg várába került. Rövid életében a szegények és a betegek istápolója volt. Egv ízben bélpoklost fogadott be a kastélyba, akit férje ágyába fektetett, csakhogy éjjel-nappal ápolhassa. A hazatérő őrgrófot először némi indulat fogta el, de a szobájába térve már barátságosan tekintett Erzsébetre, és azt mondta: „Erzsébet, kedves testvérem, ilyen vendégeket máskor is fektess az ágyamba, ezért csak köszönet jár részemről.” Wartburg várába - a legszebb német várba - érdemes elbarangolnia minden magyarnak, ahol Árpád-házi királyunk nagyszerű gyermekéről mesélnek a freskók. Palóc népünk is híven őrzi Erzsébet emlékét búcsús énekekben, legendákban, gyermekdalokban. A hollókői asszonyok kedvelt dala ma is a „Hol jársz, hová mégy Szent Erzsébet asz- szony?”. Több falut róla neveztek el. (Alsószenterzsébet, Felső- szenterzsébet, Bükkszenterzsé- bet.) November 25. Katalin. A lányok védőszentje, akit keresztény hitének követéséért Ma- ximinius császár parancsára börtönbe vétettek, megkínoztak, majd lefejeztek. Képét - kerékkel ábrázolva - számos képzőművészeti alkotás őrzi. A képén ábrázolt kerék alapján a vízimolnáTörékeny lángocska nyújtózik. Fénye az élő üzenete a holtakért. Forró könnyei a testén végigcsorognak, s csak ég, ég. Már csupán egy csonk, már csupán egy lehelet. Mire utolsót lobban, küldetése véget ér. rok tisztelték pártfogójuknak. Időjóslás fűződik a naphoz: ha Katalin kopog, karácsony locsog. November 30. András. András apostol Jézus 12 tanítványának az egyike, a néphagyományból közismert Szent Péter édestestvére. Hitéért kereszthalált halt („andráskereszt”). Magyarországi népszerűségét bizonyítják a róla elnevezett helységek (Békésszentandrás, Hernád- .szentandrás, Jászszentajidrás .stb.). András az utolsó mulatságnap. hiszen éjfelén kezdődik a népi ádvent, melyet több helyen éjféli harangszóval jeleznek. Ettől kezdve lakodalmat, zenét, táncos összejövetelt nem tartanak. A babonás lányok András-nap előestéjén egy pohár vízbe piros almát tesznek, a poharat ágyuk alá helyezik. András-nap reggelén aztán megisszák a vizet, megeszik az almát, és kiszaladnak az utcára. Akit először meglátnak - hitük szerint —, az lesz a mátkájuk. Andrást „disznóölőnek" is nevezik, mert ezen a napon szokás elkezdeni a disznóölést: a szerencsétlen állatok nagy bánatára, a háziaknak nagy örömére. Nagy Zoltán Szeresd az élőt! Gyermekkori emlék: a hideg őszi éjszakák fagya ellen betakartuk a virágokat, hogy meg ne csípje őket a dér. Édesanyám arra törekedett, hogy szép, fehér virágok kerüljenek a koszorúkba, és még díszítésképpen a sírra is. Már besötétedett, amikor elindultunk a cuppogó sárban a falusi temető felé, ahol ezernyi gyertya lángja imbolygón. Sötét ruhába öltözött emberek járták a temetőt, egyik sírtól a másikig. Ezek az emlékek évről évre felidéződnek bennem. S most az élőkhöz szeretnék szólni. Ha valaki környezetünkben meghal, milyen emlékek maradnak meg bennünk az elhunytról? Hogyan bántunk vele, hogy viselkedtünk vele szemben? Milyen érzésekkel, milyen lelkiismerettel tudunk visszagondolni rá? Megtettünk érte mindent? Jó barátai, rokonai, ismerősei voltunk? Sokszor mennyi kedves szó hangzik el a halottakról. Emlegetjük jó tetteiket, s dicséretünkkel nem fukarkodunk. Pedig ezek a szavak már nem jutnak el fülükig, és szívüket sem melegíti fel. Ha akkor mondtunk volna kedveset és szépet, amikor még éltek, örömet okozhattunk volna, s érzéseink is mások lennének. Életünk során valósítsuk meg azt a szépséget, szeretetet és jóságosságot. amire csak képesek vagyunk! Törekedjünk a másikért, a mások örömére élni! Ne fukarkodjunk az elismerő, kedves, barátságos szavakkal! Ami ma örömöt okoz, vigasztal és bátorít, lehet, holnap már nem jelent semmit. Ma az élőkhöz, az élőkért szóltam. Gyűrűs István Minden síron legyen virág! Emlékezés és újjászületés Az emlékezésé ez a találkozás, mely a múltat faggatja: mi végre élünk? E napon- ha percekre is- a legbüszkébb arc is a föld felé fordul, hozzá hajol. Győz az alázat. A kivirult sírhalmok felett az idő három arca, múlt. jelen és jövő néz biztatón egymásra, fohászt suttog a csend: élted nem lehet hiábavaló múlandóság. Újjászületés az. emlékezés, s minden találkozás feltámadás. Őrá majd vigyázunk... Felé sem nézünk hetekig. Néha eszünkbe jut, el kellene szaladni hozzá, ntert egyedül van. Segíteni kellene neki. kicsit beszélgetni vele. Bármikor betoppanhatnánk. mindig minket vár. De hosszú a munkaidő, és még otthon is sok dolgunk van. Amikor olyasmit főzünk vacsorára, amit nagyon szeret, eszünkbe jut, és nem nyúlunk az ételhez. Kevés a benzin a kocsiban, a gyerekkel kényelmetlen buszozni - majd elmegyünk máskor. Nemsokára. Így lesz neki ünnep a vasárnap. Pedig nem is vagyunk ott sokáig, mert délután meccs lesz a tévében, és azt már otthon akarjuk nézni. Pénteken váratlanul csöngetnek. sápadt rokon all az. ajtóban, és rohanunk a kórházba. Az ágy már üres. A kezelőben összeszorult gyomorral állunk, izzadt kezünkben a táskáját és a papucsát szorongatjuk. Csurog a köny- nyünk és nekimegyünk a szekrénynek. A kórház földszinti telefonjába bedobjuk a kettest, tárcsázunk, de csak annyit tudunk mondani: mama... Fs kitör belőlünk a sírás. Hazamegyünk, feketébe öltözünk, csak sírunk, sírunk, és állandó lelkiismeret-fur- dalás gyötör bennünket. Hirtelen kezd iszonyatosan hiányozni. A temetésen egymás kezét markoljuk, és rögöt dobunk a koporsóra. De még nem tudjuk felfogni: meghalt. Falfehér nagymamánkra nézünk és nagyon megijedünk. Rögtön azt fogadjuk magunkban. őrá majd vigyázunk. De aztán felé sem nézünk hetekig... (dudcllai) Birtalan Ferenc: Halottak napja, élők napja Gyújtanak-e értünk gyertyát az ÖRÖKLÉTŰ EK? Van-e ÉLŐK NAPJA? Átutaznak-e a SEMMI VIZÉN letekinteni ránk? Mi elmegyünk. Mi megyünk, míg lábunkból kifogy a lépés, míg van út N1NCSE1NK felé. Elmegyünk, áldjuk az őszi napfényt, ha eső, ha köd, mert áldhatunk. Fenyőág, krizantém, fagyöngy. És a mécsesek... Reszketnek a léleknyi fények. Reszketünk. Jönnek-e hozzánk így, szeretettel, lesz-e ki jöjjön, lesz-e hová? Hát óvjuk, tesszük szélvédett helyekre, lángjon, segítse haza, segítse az éppen-élőt, mert minden mi van, milliomodszor is liirnvinigzik innen, hol már nincs joga a szónak, s csillagokra szóródnak a miértek. I . ek a tisztaság percei. Ma, út, HALOTTAK NAPJA VAN. Látjátok feleim... s voltunk bár Istentől bármi távol, itt reszketünk mind, miként a sok kis mécs világol, ... por és hamu... Nehéz a járás az évek súlya és a ,\z élei a gyászban is több, mini a halál, virágteher alatt. Mindenszentek tavaszi ünnep volt Tizennégy kocsirakomány ereklye November elseje a halottak napja, ugyanakkor a mindenszentek ünnepe is. Mindkettő nélkülöz minden bibliai alapot, megtartásuk hagyomány. A halottak napjának eredete a X. századig nyúlik vissza: a cluny-i szerzetesek -akik az ezredik év közeledtének különös jelentőséget tulajdonítottak - buzgón imádkoztak a pokol tisztítótüzében senyvedő halottakért. Ez a nap november másodika volt. 998-ban Odilé> apát elrendelte, hogy a bencések is sorolják be ünnepeik közé, II. Szilveszter pápa pedig - aki szintén bencés volt - az egész egyházra kiterjesztette. Nem tudni miért (talán a sok ünnep miatt) mégsem terjedt el. Rómában például csak a XIV. században váll szokássá a megünneplése. Nagyobb jelentőséget századunkban kapott: 1915-ben XIV. Benedek pápa erősítette meg, hatására vált általánossá. (A görögkeleti egyháznál a pünkösd előtti szombat a halottak napja.) Mindenszentek ünnepe eredetileg tavasszal volt. A keletrómai császár a VII. században az egyháznak ajándékozta a Parthe- nonl, amit átépítettek templommá. Ezt a vértanúk tiszteletére 610. május 13-án IV. Bonifác pápa szentelte fel. A kortársak szerint erre ti napra a katakombákból összegyűjtötték az őske- resz.iénvck csontjait. A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy 14 kocsi rakomány csontot helyeztek el a Parthenonban. Ennyi ereklyével egy templom sem büszkélkedhetett. Az évfordulókon tömegek keresték fel. A baj estik az volt (lévén tavasszal), hogy ekkorra a lakosság rendszerint már felélte a téli élelmiszertartalékait, s a zarándokok éheztek. IV. Gergely pápa ezért mindenszentek napját 835-ben áthelyezte november elsejére. A közeli dátumok miatt a két ünnep egybeolvadt. M. J.
