Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-05 / 182. szám
1990. NOVEMBER 5.. HÉTFŐ TÁRSADALOM 5 mzFnzzj Ki vágná le az égig érőt? Az Új Nógrádban megjelent az „Égig érő gazerdő” című cikk. Erre szeretnék reagálni. Az Eperjes-telepi játszótér nem mai téma, de úgy tűnik, egyesek számára örökös. Amikor három éve 10-12 szülő (és nem három négy) fölvetette, úgy kellene átalakítani a teret, hogy a rendezetlenül elhelyezett játékok használatával ne zavarják egymást különböző korosztályú gyerekek, akkor mindenki örömmel vette, hogy nagyrészt társadalmi erőből átalakul a játszótér. Ezt nem is kezelték titokként. Egyszerű emberként kérdem, mi a „mi” beleszólásunk a változásokba? Mit kaptunk „mi", kétkezi dolgozók, akik öt-hétezer forintos fizetésből élünk ebben az állandóan változó szegény országunkban. Kaptunk egy amnesztiát, ami az amúgy is gyenge lábakon álló törvénykezés balfogása volt. Szerencsére az amnesztiát kapott bűnözök 80 százaléka már megint rács mögött van. Biztos arra volt jó az egész, hogy emelje a rendőrségi statisztikát. Könnyebb elkapni, mert ismerjük a módszerét. tudjuk a lakcímét. Üzenem különben a bűn „tisztelt” embereinek, hogy nyugodtan agyonverhetnek bárkit - akár a nyílt utcán is - az ötven forintjáért, szabadon védekezhetnek, ha töredelmesen beismerik a bűneiket akár húsz- vagy huszonötszörös visszaesőként is. A pártok különböző képviselői könyörögtek, sőt fizettek a szavazatokért. Magánemberként megértem, hiszen befolyásos ember lehet belőlük, meg aztán jól kiröhöghetik a parlamentbeli több tízezer forint havi jövedelemmel rendelkezők a többi 10 millió e m- bert, aki a bevezetőben említett összegből próbál - bún, lofpás, rablás nélkül - megélni. Nem értem hát a változás lényegét. ígéret van bőven, igaz, nekünk már ígért Grósz „elvtárs” is, aki most testőr után scwárog a jól végzett munkája, meg a „fizetésből” megspórolt vagyonkája mellett. ígért nekünk változást az Antall is, aki már „úr", nem elvtárs. Kaptunk is. Szabad kijárást, lassan már a világ minden országába. Viszont egy dolgot elfelejtett a tisztelt Antall úr. Az öt-hat nap különbségű árváltozások mellett hogyan te;gyem félre a havi 5500 forintos fizetésemből a spórolt pénzt, hogy Párizsban mennyeien éreztem magam. Változás történt, de miben? Akit eddig elvtársként kellett tisztelnünk - mint főnököt - azt most úrként kell szólítanunk. Aki eddig nem tudta felvirágoztatni az országot - uram bocsá’ csak valami kis vállalatot, vagy valami kis gyárat az most is ugyanazon a helyen lopja a „nép kenyerét”. Mi változott? Ugyanazon vezetők. ugyanazon emberek, csak A gond alapvetően akkor kezdődött, amikor a játékok részét gépi erővel emel ték ki eredeti helyükről. Ekkor néhány szülő vétót emelt a munkák ellen. Aláírásokat is gyűjtöttek. A hercehurca viszont azzal járt, hogy a korábban nagy kedvvel dolgozó társadalmi munkások a [későbbiekben mind nehezebben voltak kaphatók a munka folytatására. Végül is a játékeszközök a helyükre kerültek., és a focit, lábteniszt, tollast kedvelők is teret kaptak szórakozásukhoz. Időközben azonban a padok deszkái „elkoptak”, a más néven, inás címen, „más”- ként megszólítva építik nekünk az „új világot". Kérdem én, hányadszor? Kérdem én, mennyiért? Kérdem éri., mikorra? Egy kollégám mondta, hogy edzi a halait. Teljes egy hétig nem adott nekik enni. Mire megszokták az éhezést, megdöntötték a hátúszás világcsúcsát. Valahogy ott tartunk mi is. Hallottam egy FIDESZ-fiataltól egy nyilatkozatot. Szerinte Magyarországon azért politizálnak az emberek, mert - a nyugattal ellentétben - a 8 órás munkaidőben nem tudnak annnyi pénzt keresni, hogy gondtalanul éljenek, vagy még a családjukat is el tudják tartani. Ébresztő emberek! Hová megyünk? Kellett nekünk új címer? Kellhet a száraz kenyérhéj mellé? Kellett nekünk „új kormány”? A névtelen egymásra mutogató áremelések mellé? Olyan mikor lesz, hogy „Te” nyugodtan hazavihe- ted a fizetésedet és nem kell attól rettegned, hogy a napra kiszámolt kenyérpénzed kevés lesz, mert nem tudod, hogy jövő hétfőn nem emelnek-e árat? Antall urat hívták Izraelbe díszdoktornak. Lehet, hogy annyira jó politikus, hogy Izraelben díszdoktor lehet. Én, a szegény földhöz ragadott nem tudom megítélni. De azt igen, hogy itt, e helyen, ahol én most jelenleg élek, nem arra vagyok kíváncsi, hogy kit, hol, miért ismernek el, hanem arra, hogy holnap miből fogok kenyeret, uram bocsá’ talán még húst is venni. Ne legyen szégyenkező érzésem, ha netalán húst, sonkát, vagy valami mást eszem, hogy most valami bűnt követek el. No nem az emberek ellen, csak a saját pénztárcámat rabolom ki egy-egy ilyen „kilengésem” alkalmából. Hallgattam az Illés-koncertet. Amit azok a fiúk, akik most már meglett tisztes emberek. 1%7- ben énekeltek, még most is igaz. Uraim!!! Huszonhárom év telt el. locsolatlan salak elporosodott és a gaz ugyanúgy megnőtt mint korábban. De térjünk vissza arra a játszótérre, mely a cikk szerint a telep életében egykor központi helyet elfoglaló terület volt. Ami a futballpályát illeti egyáltalán nem nevezhető néptelennek, mert szinte minden nap késő estig „be van táblázva”. A kerékpározók, focizok, jó időben a bográcsozók vagy az esti beszélgetést kedvelők gondoskodnak kihasználtságáról. Eperjes-telepi szülők Salgótarján Nézem a tévét. Mondják - nekem! - hogy legyek türelemmel. Ugyanezt már mondták nem is olyan régen csak az a problémám, hogy aki mondta mindig harmincszor, nem tévedés harmincszor többet keres mint én, vagy úgy is mondhatjuk, hogy mint mi. Olyan emberek „igazgatják napi" politikánkat, olyan emberek ítélik meg „napi" helyzetünket, akiknek fogalmuk sincs arról, mi egyáltalán a napi helyzet. Szívesen elmennék egyszer a parlamentbe, sorra kérdezni a honatyákat: mennyibe kerül egy liter tej, vagy egy kiló kenyér. Attól félek, olyan árakat mondanának, hogy hasra esnék a röhögéstől. Nem hiszem ugyanis, hogy ilyen gondjai lennének a T. országgyűlési képviselőknek, hiszen nem is ezzel foglalkoznak. Hoznak egy „törvényt”, amiről két-három nap múlva kiderül, hogy törvényellenes törvény. A Hit, Bizalom, a Remény a szebb jövőnkért még mindég az övék. Csak azt szeretném mondani a „mélyen tisztelt képviselő uraknak”, hogy szavazzanak egyszer az életben önmaguk ellen is! Mondjuk olyan formában, hogy egy darab képviselő = 15 ezer forint. Egy darab segédmunkás = 15 ezer forint. Ez is az országot építi - és nem takarékra állított szempillákkal - meg az is. Kíváncsi lennék az áremelgető bizottságokra, hogy akkor is emelgetnék- e az árat, ha mondjuk az ő zsebük, meg az ó háztartásuk bánná. Sorolhatnám tovább, de jobb abbahagyni. Nem rongálom tovább sem az olvasó, sem a fenn említett úriemberek idegeit. Jobb a békesség - kenyér nélkül is. Kovács Tibor A napi megélhetési gondok ismeretében olvasónk indulata teljesen érthető. Akkor is így van ez. ha tudjuk: a sarkos fogalmazás, az itt-ott túlzottnak nevezhető mondandó mások ellenvéleményét válthatja ki. (A szerk.) Változás? POSTÁNKBÓL Más szervezte a szociális étkeztetést Ujlakpusztán Október 6-i lapunkban megírtuk, hogy Újlakpusztán is megszervezte a vizslási tanács az arra rászoruló idős emberek szociális étkeztetését. Levelet kaptunk az MSZP vizslás-újlaki szervezetétől, amelyben megírják, hogy a tanács csak a szociális étkeztetés keretösszegét biztosította. Az előkészítő- és szervezőmunkából az MSZP helyi szervezetei vették ki részüket. A tanácsi keretösszeg ismeretében összegyűjtötték az igényeket, segítették elkészíteni az ehhez szükséges adminisztrációt, s így juttatták el a tanács szakigazgatási szervéhez. A jelenleg 19 lakó ebédjének biztosítására a Fűtőber- nél találtak segítőkész partnerre a párt aktivistái. Az étel újlakpusztai kiszállítását - anyagi ellenszolgáltatás nélkül - az ottani költségvetési üzem végzi. Forradalom és szabadságharc - 1956 Egy hegyvidéki kisközség forró napjai 2. Reggel, ahogy kiderült, és az októberi nap kellemesen felmelegítette a levegőt, megérkezett a kis falu keskeny főutcájára vagy százhúsz, nagyrészt civil ruhás forradalmár, puskákkal, géppisztolyokkal felszerelve. De a bűnösök elfogása most se járhatott sikerrel. Hiába szegődött hozzájuk az elnök egyik távoli rokona, a falu leghírhedtebb orvvadásza is nyomravezetőnek. A községet dombok, hegyek övezik, azokat sűrű erdők fedik, s azokat az üldözöttek úgy ismerik, mint a tenyerüket, ők onnan fentről mindent láthatnak. Mit tehettek a felkelők? Hagytak a számunkra tíz-tizenkét hadipuskát, szervezzük meg a helyi nemzetőrséget, és próbáljuk lesből elfogni őket. Ha ez sikerül, jelentsük telefonon a járási székhelyre. Míg az akció tartott, a fegyveresek a kíváncsi tömegből többet igazoltattak. Találtak is egy fiatal férfit, akit ugyanúgy hívtak, mint az egyik körözöttet. Persze, hisz az elnök fia volt. Amikor elfogták, még csak nem is tiltakozott, hisz ő se volt ártatlan. Ó meg - igaz rövid ideig - a szomszéd faluban volt tanácselnök, és ott meghurcolta a kulákokat. Azt hitte, ezért kell felelnie. De azzal az üggyel most nern foglalkoztak, így a félreértés kiderülése után elengedték. Délutánra már csak néhány fegyveres idegen maradt a faluban, amikor az első lalugyűlés összejött a tanácsháza előtt. Egy nyurga főhadnagy egyik kijelentésére ma is emlékszem: „Mi felőlünk viselhetnek a kommunisták harminchat piros könyvet is a zsebükben, mi nem haragszunk rájuk. De nem lehet több joguk, mint más pártok tagjainak.” A tragikus eseményt követő harmadik napon indult meg a faluban a politikai élet. Ekkor már külső ráhatás nélkül is összejött a tanácselnök-választó falugyűlés. De másnap újat kellett összehívni, mert az első elnök lemondott, a következő nap lemondott a második is. Én nem nevezem ezért gyávának őket. Nem tudhatták, nem kerülnek-e egy hirtelen fordulat után a bujdosó elnök sorsára ók maguk is. Saját nemzetőrségre, megbízható helyi karhatalomra szüksége volt a falunak, amit az elnökök cserélődése még indokoltabbá tett. Nehogy az itthagyott puskák felelőtlenek kezébe kerüljenek. Amikor megtudtam, hogy csak katonaviselt férfiakat hívnak ebbe a szervezetbe, az első felszólításra magam is beálltam. Szívesen járőröztem a közrend fenntartásában, de egy feladatot képtelen lettem volna végrehajtani, ami a járási parancsnokság szerint pedig a legfontosabb lett volna: lelőni, vagy élve elfogni a tanácselnökéket. Még idegen emberre se könnyű - főleg közelről rásütni a fegyvert, ezt tudtam határőr koromból, hát még olyanra, aki az emberrel sok jót tett. S az se volt titok előttünk, ha a járási forradalmi parancsnokság kezébe jutnak, rövid úton kivégzik őket. És akkor igazat kellett adnom nekik. Szerencsémre, ha akartuk volna, se sikerült volna őket elkapnunk. Jó „összekötőik” voltak a faluból. November 4-én este már ismét odahaza voltak. Az elnök hamarosan elfoglalta hivatalát, bár eleinte hallani sem akart arról. (Veje a később megalakult munkásőrségjárási parancsnoka lett). De nem volt bosszúálló. Csak két emberért nem állt ki. Az egyik az a rokona volt, akinek elnézte számos kisebb szabálysértését, s az mégis önként indult a forradalmi csapattal a felkutatására. Ez nem is jött haza a börtönből, nem ez volt az első „börtönélménye”, ott pusztult. A másik a csaknem beszámíthatatlan egykori csendőr, aki utoljára vállalta a tanácselnökséget. A saját szavai szerint bosszúból, mert egyszer Laci bácsi őt megsértette. És így akart krumpliföldet szerezni! De többéves börtönbüntetéstől mentette meg azt a fiatalembert, aki a forró napokban kivezette rádiójának a hangját az utcára, hogy mindenki hallhassa a Szabad Európát. Ráadásul november 4-e után teleírta a falut Kádár- és Rákosi-ellenes mondatokkal. Megúszta azzal, hogy ízelítőt kapott a „Kádár-kolbász”- ból. Nekem se vetette a szememre, hogy fegyveres szolgálatot láttam el a forró napokban. Pedig még a hozzátartozóinak az őrzésében is részt vettem, amíg azok ideiglenes letartóztatásban voltak (senki sem bántotta őket). Sőt, neki köszönhettem, hogy hamarosan iskolaigazgatóvá neveztek ki. S továbbra is jóbarátságban maradt mind a két lemondott „1-1 napos” elnökkel. Gondolkodása se változott meg: Kádárnál jobban szerette Rákosit, de legjobban faluja népét, akiket haláláig - a körülményekhez képest - becsülettel szolgált, s aki - szerintem - véletlenül került a véres események középpontjába. (Vége) Petényi László Salgótarján Egyetemek a Demokráciáért Szövetség Budapesten a Közgazdaságtudományi Egyetemen vasárnap írták alá 30 közép-európai és 13 amerikai egyetem elnökei, illetve rektorai az Égyetemok a Demokráciáért Szövetség alapító okiratát. E szövetség létrejöttét azért kezdeményezték - mondotta Lamar Alexander, a Tennessee Egyetem elnöke az ünnepséget megnyitó beszédében -, hogy együttműködésük révén a keleteurópai országok egyetemei hazájukban ugyanúgy elősegítsék a demokrácia kialakítását, a demokratikus gondolkodást, miként tették, teszik ezt az amerikai egyetemek - független intézmények -, amelyek jelentős mértékben hatnak a társadalomra. Részt vett az ünnepségen Charles Thomas, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Jelen volt a diplomáciai testület több más képviselője is. Az okmány aláírása alkalmából a 43 egyetem képviselői november 5-7 között konferenciát tartanak Budapesten. A felsőoktatási szakemberek egyebek között a közép-európai egyetemek fejlesztésének irányairól tanácskoznak. Legénden lakik Matus Gyűld- né, akinek az a dolga, hogy helyettesítse a távollévő hivatalvezetőket. A fiatalasszony Pásztón a postaforgalmi szakközépiskolában végzett. Ott szerette meg igazán a postásszakmát. Busszal, vonatta] közlekedik. Hol ebben a faluban van, hol abban, mindig ahova a feladata szólítja. Mi éppen Berkenyén, a szép kis postahivatalban találkoztunk Matusnéval, aki akkor öt napig helyettesített a faluban. Becskén fél esztendeig volt, megszerette. megszokta! az ottani postát. Érdekes a vándorélet-mondja -, de az igazi mégiscsak az lenne, ha Legéndre kerülnék, a hivatalba...-cs- A helyettesítő hivatalvezető munka közben. Fotó: Rigó
