Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-03 / 181. szám
1990. NOVEMBER 3., SZOMBAT TÁRSADALOM nt'LMWI 5 Forradalom és szabadságharc — 1956. Egy hegyvidéki kisközség (orré napjai (1.) Nem voltam igazi forradalmár. Fegyvert inkább csak a közrend biztosítása érdekében fogtam. Ahhoz, hogy kiálljak azokért az eszmékért, amelyekkel rokonszenveztem (aki 1947-ben első szavazóként a Pfeiffer - pártra adtam . a voksomat), nem voltam elég bátor. Főleg, hogy előre láttam, sejtettem, hogy Sztálin halála után három évvel, amikor az általa kiépített rendszer még erős volt, ez a forradalom nem győzhet. Akkor még nem. így viszont elfogulatlanul tudom elmesélni az eseményeket. Az események idején Cserépváralján éltem. E borsodi kisközség adottságai csaknem azonosak Nógrád megye valamennyi elzárt fekvésű kistelepülésével. így az ott történtek érdekesek lehetnek az Üj Nógrád olvasóinak is. Amikor 1952-ben engem odahelyeztek, a zsellérből lett tanácselnökkel azonnal ösz- szebarátkoztunk. Senkit se nyilvánított kuláknak, a beszolgáltatás során egyetlen padlást, magtárt se söpörte- tett le, és a járási szervek akarata ellenére önerőből, illetve nagyüzemek segítségével kultúrházat épített a Minden hónap utolsó hétfőjén összegyűlnek a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban az intézmény baráti körének tagjai, hogy megbeszéljék, ki mit talált a szellemi és tárgyi gyűjtés során az elmúlt hetekben, vagy egyszerűen csak találkozzanak egymással, emlékezzenek a régi Tarjánra. Hidváry István, a múzeumbaráti kör titkára elmondja, a kör 1981-től működik, jelenleg több mint száz fizető tagja van, a találkozókon 30—40 ember mindig élénk eszmecserét folytat a város múltjáról, amire a jelen épül. A legutóbbi októberi ösz- szejövetelen Baráthy István emlékezett és beszélt a hajdan volt tarjáni kocsmákról, vendéglőkről és egyéb szórakozóhelyekről, a kaszinókról, kultúrházakról, a vendéglátás nevezetes helyeiről. Az emlékezet lehet hiányos. ezen az októberi estén azonban úgy tetszett, nem volt az, Baráthy István emlékezete fölszabadította mások emlékeit is, és megtörtént a hétköznapi csoda: jelen volt a múlt, fölíénylett az ifjúság az eltűnt időből. Hitték-e, az emlékezők ifjúsága idején legalább 45— 50 vendéglő és 20—25 kocsma, kaszinók. olvasóegyletek, cukrászdák, „röstik”, egyéb műintézetek várták a város és környéke lakosságát, adtak helyet elegáns községnek. Bár azt mindany- nyian tudtuk, hogy — legalábbis a szavakban — Rákosi és Sztálin megrögzött híve. 1956. október 27-éig a faluban senki se szólította fel távozásra. (Ekkor Salgótarjánban már ledöntötték a szovjet emlékművet.) Talán ekkor sem történt volna semmi, ha a járási székhelyről teherautóval három fegyveres forradalmár férfi nem érkezik a községbe azzal a céllal, hogy az elnököt felszólítsák, adja át a hatalmat utódjának, akit a sebtében összehívandó falugyűlés fog kijelölni. Érdekes dolog, hogy az ember néha megérzi közeledő halálát, legyen bár előtte makkegészséges. A faluba tartó gépkocsira egy munká ból hazafelé igyekvő asszony kéredzkedett fel. De az egyik felkelő azzal utasította el kérését, hogy ők veszélyes ügyben járnak, őket könnyen meg is ölhetik. Ez az ember fél óra múlva halott volt. Pedig az egész faluban talán egyetlen pisztoly akadt... A fegyveresek az elnököt, délután lévén, már nem találták a községházán, a lakására mentek. Ezekben a baloknak, jótékonysági célú és más kulturális rendezvényeknek, vagy egyszerűen csak kinyitottak, a hajnali óráktól és a késői zárásig „keretet” adtak a hétköznapi életnek. Igen, a legismertebbekre. köztük például a Pannónia Szálloda, Étterem és Kávéház, a Duda Lajos cukrászda, Polk Ferenc sportvendéglő- je (városi KIOSZK), vagy Bodó Lajos étterme és kifő- zése, az olvasók, kaszinók és körök belső világára sokan emlékeznek. Vagy Olga néni tánciskolájára. Annak idején Salgótarján fiatalságának nyolcvan százalékát ő tanította meg táncolni, híresek voltak a hét végi össztáncai. A Pannóniában a harmincas években énekesnő lépett föl. Nagy mulatságok, nagy mulatók és heccek emlékei kerültek elő. Az első pincérnő a negyvenes évek elején a Polk vendéglőben jelent meg Tar- jánban. Szó esett arról is, milyen volt a híres Szürke fiúk zenekar, kik voltak a híres cigányprímások, hol, milyen krémest, zónapörköltet adtak, milyen bort, vagy sört mértek, hol, milyen törzsközönség tanyázott, milyen volt Jóváriék- nál a reggéli pálinka, a délelőtti kispörkölt, ebédre a gulyás és túróscsusza. Vagy egyszerűen csak arról beszéltek, ahogyan a lovak megálltak a kocsmák előtt. (te) napokban nem akadt sok intéznivaló, de talán egy kicsit félt is a várható eseményektől. Mivel a járás többi községében simán történt meg a hatalomváltás, és mert a fegyveres felkelők egyáltalán nem voltak harcias hangulatban, mindenkivel nevetve, lelkesen váltottak szót, itt sem készülhettek véres leszámolásra. De a zsarnokság, annak a legkisebb közkatonája azonnal pánikba esik, ha ellenfeleinek kezében is fegyvert lát. Most is ez történt. Az elnök veje, akit arról értesítettek, hogy apósához fegyveres felkelők mentek, és aki, mint a járási PB-tagja, rendelkezett pisztollyal, meg se győződött arról, milyen szándékkal mentek azok oda, belépve a konyhába, hátulról tarkón lőtte az egyiket, aki természetesen azonnal meghalt. Most már az elnöknek is cselekednie kellett. Ő az agyonlőtt társát vágta arccsonton a tőle elvett fegyver tusjával, míg a harmadik elmenekült a teherautón, amelyből nem szállt ki. Halotti sötétség borult a falura. Villanyvilágítás nem volt még, de most a petróleumlámpa fénye serft szűrődött ki az ablakokon. Senki sem járt az utcákon. Majd eleredt a hideg, őszi eső. Egyhangúan hullt az eresz alatt hanyatt fektetett halott arcára. A sebesültére is, akinek enyhítette égő fájdalmát, s aki kénytelen volt a 18 kilométerre lévő járási székhelyre elbotorkálni. mert sebét csak ott tudták ellátni. Ám az egyik szeme- világát már ott sem lehetett megmenteni. S ahogy várható volt, a forradalmárok az éjjel csak halottjukat szállították el, a tettesek elfogását meg se kísérelték. Ez egy világí- tatlan faluban reménytelen vállalkozás. (Folytatjuk) Petényi László Salgótarján Le a kalappal a felelős nép, a felelős állampolgár előtt, aki múlt hét végén meggyőzően adott hírt arról, létezik, és nem kíván belenyugodni abba, hogy végképp kimaradjon a rendszer- váltásból. A polgári engedetlenségi mozgalom törvényes határait majd megfogalmazza az Alkotmánybíróság, hiszen világos: nem lenne kívánatos, ha a jövő várható gazdasági kényszerintézkedései közepette csak arra nyílna módja, hogy úttoria- szokat emeljen vagy más hasonló, a törvényességet figyelmen kívül hagyó spontán megmozdulásokkal válaszoljon. A hét végi engedetlenségi mozgalom úgyszólván pár óra alatt túlnőtt a spontaneitáson és politikai válsággá szélesedett. Le a kalappal az állampolgárok döntő többsége előtt, akik ezt fölismerték, s ennek jegyében magas fokú politikai kultúráról tettek tanúbizonyságot, midőn — a kormánynyal ellentétben — a blokádot megvalósítók mellé álltak. Nem azért, mert mindenáron figyelmen kívül akarták hagyni a törvényes utat, hanem mert az adott válsághelyzetben nem volt másra lehetőség. A politikai rendszerváltásból kimaradt nép imponáló egységről tett bizonyságot, bár például az egyoldalúan viselkedő Tv-híradó mindent megtett annak érdekében, hogy az engedetlenségi mozgalmat kezdeményezőket és a lakosságot egymásra uszítsa. Nem rajta múlott, s nem is a kormányon, hogy ez Arra emlékszel-e? Milyen volt Olga néni tánciskolája, s ahogyan a lovak megálltak... Salgótarján régi kocsmáiról Arra emlékszel-e?... Néhány an a baráti körből: Vertich József, Baráthy István, Somoskői István és Jóvári Tibor. Fotó: R. Tóth Sándor „Konstruktív ellenzékiséget fogadtam” Interjú Nyers Rezsővel — Csak tetteiből ítélem meg a kormányt. Egyelőre a tettei nem álltak össze olyan produktummá, hogy tudjam minősíteni — mondta Nyers Rezső, aki nem túl derűlátó a jövőt illetően. Véleménye szerint határozott és koncepciózus kormányzással meg lehet oldani a gazdaság válságát. Ám egyáltalán nem biztos abban, hogy ez megtörténik. Az MSZP országgyűlési képviselőjével többek között erről is beszélgettünk. — A Magyar Szocialista Pártot sokan még mindig úgy könyvelik el: cserbenhagyta a munkásságot... — Mi tudatosan vállaltuk azt, hogy nem munkáspárt leszünk. Szociáldemokrata páft kell, hogy legyünk, amelynek erős gyökerei vannak a munkásságban, az értelmiségben, és valamelyest még az agrárvilágban is. — „Egymagában nem erős az MSZP középtávon, szövetségre kell építenünk” — mondta a salgótarjáni választási gyűlésen. Mit éri ez alatt? — Ne arra számítsunk, hogy a szocialista párt egymaga lehet olyan erő, ami a baloldal egyedüli, vagy döntő ereje! Azt hiszem, a baloldal nem egy pártból szerveződik meg a következő évtizedben Magyarországon. A baloldali pártoknak a politikai kérdések széles sprektumán kell egymással szövetségben lenniük. Szükségesnek tartom bizonyos mértékig a nemzeti konszenzust a nem baloldali pártokkal is. Ez csak szűkkörű lehet, de azt vállalnia kell mindenkinek. — Önöket egy „ellenzéki kalap” alá veszik az SZDSZ- szel... — Nem szabad kizárni ebben a helyzetben egyetlen felelős politikai párt részéről sem azt, hogy együttműködjenek. Az utóbbi idők együttszavazása talán meglepő volt egyes — nagyon SZDSZ-ellenes — szocialisták számára, és egyes SZDSZ-esek számára is, akik nagyon elvetették a sulykot. Nagyon messzire mentek, és hibás vonalra csúsztak, amikor megkérdőjelezték a szocialista párt hitelességét. Számukra meglepő lehet, de szerintem egyáltalán nem az. A politikai demokrácia legtöbb kérdésében közel állunk egymáshoz. — Nehéz a ma Magyar- országában messzire látni, ön szerint mit várhatunk a következő egy évtől? — Gazdaságilag nagyon nehéznek látom az előttünk álló esztendőt: Az a lehetőség áll előttünk, hogy ebben az esztendőben határozott és koncepciózus kormányzással meg lehet oldani ,a gazdaság válságát. Hogy ez megtörténik-e, ebben én egyáltalán nem vagyok biztos. A jelek most nem erre utalnak, de meg kell várni, mi történik a földkérdésben? Amit a kormány ebben a kérdésben nem végzett el, az nagyon kritizálandó, mert termelési bizonytalanságot okozott vele. Továbbá attól is függ a jövő esztendő, hogy a gazdasági kérdések között kettőben hogy szerepel majd a kormány. Az egyik: képes-e kezdeményezésre a kelet-közép-európai gazdasági kapcsolatok szűkebb keretben történő átmentésére? Ehhez magyar kezdeményezés kell, az ország érdekében. Eddig a kormány passzív volt e tekintetben. A másik: képes lesz-e a jövő évi állami költségvetést úgy összeállítani, hogy a ipénzügyi rendszer egyensúlyi követelményeinek is megfeleljen, és politikailag is megvalósítható legyen? A parlament felé egyelőre titkolózóbb a kormány gazdaságpolitikai kérdésekben, mint az előző, a Né- meth-kormány volt. — Ilyen helyzetben milyen legyen a kormányon kívjili pártok magatartása? — Pragmatikus alapokon állok. Konstruktív ellenzékiséget fogadtam én magam is, a pártom is. Tehát csak tetteiből ítélem meg a kormányt. Egyelőre a tettei nem álltak össze olyan produktummá, hogy minősíteni tudjam. Egy konkrét példát említve: elmarasztalom a kormányt abban, hogy az érdekképviseleti kérdésben passzív, és nem tett érdemleges lépést azért, hogy a társadalmi érdekképviseletekkel, szakszervezetekkel szövetkezetekkel érdemben kapcsolatot tartson. Azzal kezdte a kormány a működését,, hogy g társadalmi vitákat beszüntette. '— Egységes-e ma a szocialista párt? i— A szocialista párt platformokból álló, szabadelvű párt, ilyen értelemben nem egységes. A pártnak még nem alakultak ki azok az igazán markáns vezető erői, amelyek a kívánatos mértékben a különbözőség ellenére is egységbe fognák a különböző platformokat. Dudellai Ildikó Felelős nép nem sikerült neki. Sajnos, a vezető kormánypárton sem, amely többször „spontánul” megismételt rádiófelhívásban szólította utcára tagjait és szimpatizánsait olyan helyzetben, amikor ennek éppen ellenkezőjére lett volna szükség a még nagyobb rossz elkerülése érdekében. (Mellesleg, ez a felhívás sem tekinthető jogszerűnek, s az ezt követő „spontán" kormánypárti demonstráció sem.) Ez a válság hónapokon át érlelődött. A nép alig fél évvel ezelőtt szabadon választott, s mondott nemet a korábbi évtizedek gyakorlatára. Legitim parlament alakult, az legitim kormányt választott, amely ugyancsak legitim ellenzékkel rendelkezik. Nem telt el sok idő, kiderült, a polgári demokráciára való áttéréshez e legitimáció birtokában sem elegendő, ha csupán a politikai pártok kívánják ellenőrizni egymást. Különösen nem, ha a jobbközép koalíció szavazógépezetének birtokában úgyszólván alig-alig ad valamelyes teret a felelős ellenzék működésének. Ráadásúl — és ez a leglényegesebb —, ha a politikai társadalmat semmiféle civil társadalom sem ellenőrzi, aminek létrejöttét a politikai hatalom birtokosai 'nem is túlságosan szorgalmazták. Ellenkezőleg, szándékkal vagy szándék nélkül, közömbösen nézték az érdekvédelmi és egyéb civil csoportosulások széthullását. Ami persze végső soron a kormány számára is hatalmas veszélyeket rejt, hiszen válsághelyzetben előfordulhat, hogy nincs kivel tárgyalniuk. A múlt hét vége remélhetőleg ezt a tanulságot is világossá tette. Le a kalappal az Országos Érdekegyeztető Tanács következetes és felelős tárgyalási stratégiája előtt, tisztelet illeti mindazokat, akik a válság súlyát fölismerve igazi politikusként viselkedtek, még ha többségükben sajnos nem is a kormánytagok számára fönntartott székeken ültek. Legalább ők képesek voltak arra, hogy saját munkavállalói és munkaadói érdekeiken túl az ország valódi érdekeit is fölismerjék, s ennek megfelelően tegyék lehetővé a megegyezést. Annál Is inkább, mert ezek az érdekek nem választhatóak el egymástól, nincs „harmadik út”, az átalakulás modern gazdaságipolgári tartalmának fölvállalása és támogatása nélkül mindenféle nemzeti identitás hangoztatása a „nemzeti öncélúság” zsákutcáját jelenti a modern világban. A valódi gazdasági-társadalmi változások letéteményese maga a társadalom, a munkavállalók és munkaadók összessége, az érdekeik mentén kialakított és folytonosan megújított nemzeti közmegegyezés, amely nem jelszavakban, hanem koncepciózus gazdasági és < szociális programban jelenik meg. Hiszen a társadalom eddig sem az ellenzék — még kevésbé a sajtó — miatt volt rosszkedvű, hanem az igazi polgárosodást elősegítő intézkedések és programok elmaradása miatt. Persze, ezek sem ígérik az, életviszonyok gyors javulását, a gazdasági kényszerpálya ezt nem teszi lehetővé. Viszont lehetővé teszik a távlati jövőkép kialakítását, az áldozatok értelmét. Ha a károkon kívül van haszna a múlt hét végén történteknek, akkor az az érdekegyeztető tanács megjelenése és magas szakmai, politikai értékeket mutató közszereplése. Le a kalappal a kormányfő utólagos politikai megnyilvánulása előtt,'’ amelyben jelezte, valóban új korszakba léptünk, mind a parlamenti, mind a kormányzati munkában stílusváltásra van szükség. Egyúttal maga is példát adott e stílusváltás mibenlétéről. Az ellenzék legutóbbi parlamenti szereplése szintén arról vall, előlegezi a bizalmat az eddig meglehetősen elzárkózóan viselkedő koalíciós kormánynak, amennyiben sor kerül a tanulságok ígért levonására, a társadalommal való valódi megegyezésre a sajnos elke-. rülhetetlen gazdasági nehézségek folytatódása közepette. E megegyezés nélkül semmiféle bűnbakképzéssel nem küzdhető le a válság. Ellenkezőleg, csak tovább mélyül. ' T. E.
