Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-22 / 197. szám
4 nr-TTTFr-i KULTÚRA 1990. NOVEMBER 22., CSÜTÖRTÖK t Ki a hunyó Szécsényben? Lenyelte a pénzt a tanács Rosszul gazdálkodik a szakközépiskola Zsebnaptár Hat hónapja nem kapnak ösztöndíjat a szécsényi mezőgazda- sági szakközépiskola diákjai. A tanulók panaszkodnak, a szülők reklamálnak, okokat, felelősöket keresnek. Jogosan. A havonta járó ösztöndíj elmaradása ugyanis nem csak az „ösztönző erő” csökkenését jelenti, de számos család költségvetésében gondot jelent a néhány ezer forintos apanázs hiánya. Kiss Gyula az iskola igazgatója a következőkkel magyarázza az ösztöndíjak és egyéb, a diákoknak járó juttatások elmaradását:- A tavalyi 35 millió forintos költségvetési támogatással ellentétben idén a fejkvóta bevezetésével csak 25 millió forintot kaptunk. Ebből a pénzből szeptember elsejéig tudtunk gazdálkodni, ezután gyakorlatilag fizetésképtelenné váltunk. A városi tanácsnak már a költségvetés-elkészültekor jeleztük, hogy a működésünkre szánt összeg nem lesz elég. Akkor azt a választ kaptuk, hogy nem tehetnek semmit, ebből kell gazdálkodnunk. Ugyanis a megyei tanács egymilliárd forinttal kevesebb pénnzt kapott, 1990-re, mint az előző esztendőre, s így értelemszerűen a városoknak is kevesebbet oszthatott. Igyekeztünk persze felhívni a figyelmet arra, hogy intézményünk fenntartásához a legszük- egesebb anyagi támogatás sincs meg - és nemcsak ösztöndíjra, sok másra nem jutott, - de a megyei és városi tanáccsal .folytatott többszöri levélváltás után is ■adózatlan maradt a helyzet. Illetve, egy szeptember 5-i kelte- é'-.ű levelemre, melyet a megyei tanácsnak küldtem, Sára János a következőket válaszolta: a központi támogatás felosztása, melyben januári ülésén döntött a megyei tanács, határozatával (3/1990. 1. 22.) a szécsényi városi tanács részére is biztosította a normatív állami támogatáson túl olyan többlet lehetőségét, amely- lyel a város intézményeinek működését biztosítani tudja. ” Mint kiderült tehát - folytatta Kiss Gyula -, a hiányt a megyei tanács tartalékalapjából kiegészítette, Szécsény kapott plusz 22 millió forintot. Ha ebből az összegből a mezőgazdasági szak- középiskola is megkapta volna a ráeső részt minden kiadásunkat fedezhettük volna! A szécsényi városi tanács a gyerekek szájából vette ki a kenyeret azzal, hogy a pótlólag juttatott összegből nem egészítették ki költségvetésünket.- A diákok tehát ezután sem kapnak ösztöndíjat?- De igen. Az önkormányzat kezességet vállalt arra, hogy az iskola hárommillió forint kölcsönt vegyen fel az OTP-tői, amiből kifizethetjük az elmaradt ösztöndíjak egy részét. Ezt a kölcsönt valószínűleg még ezen a héten megkapjuk. Ám, hogy miből fogjuk fenntartani magunkat december 31-ig, azt nem tudom. Az mindenesetre világosan látóik, hogy nem az iskola gazdálkodik rosszul, hanem egyszerűen kevés a pénzünk. Kölcsönökből nem tartható fenn a szakközépiskola, a finanszírozás, a helyi önkormányzat feladata. Megkérdeztük tehát, nekik mi a véleményük az ügyről? Varga Tibor polgármester, és Gordos Árpád a pénzügyi osztály vezetője másképpen vélekedik, mintáz iskola igazgatója:- Az alapvető ellentétet köztem és Kiss Gyula között ebben a vitában az jelenti, - mondta Gordos Árpád -, hogy ő egyszerűen figyelmen kívül hagy 10 millió forint bevételt, amely az iskola költségvetésének fontos részét képezi. Ez a 10 millió forint az úgynevezett szakképzési alapból származik, melyet a diákokat foglalkoztató tsz-ek, vállalatok, mint állami pénzt kötelesek befizetni. A szakközépiskola költség- vetésének elkészítésekor ezt az összeget nem tervezték, ezzel mint külön bevétellel szerettek volna számolni. Mert ha a 10 millió forintot hozzáadjuk a tervben szereplő 29 millióhoz, kiderül, hogy az intézmény - az általa szükségesnek mondott 36 millió forinttal ellentétben - közel 40 millió forinttal gazdálkodhat. TeGyűjtögetnek a tolmácsiak A tolmácsi elsősök, balról: Török István Balázs, Szalai Szabolcs, Orsós László, Harmatos Magdolna, Laksa Ágota. Tanár: Németh Csaba. A tolmácsi iskola a rétsági intézmény tagiskolája, s itt csak alsó tagozatosokat oktatnak. Az összesen 27 diák összevont osztályokban tanul, az idén beiratkozott öt elsős a második osztályosokkal együtt dolgozik. Ebben az évben újították fel az egyik tanterem padlózatát, csempével borították a mosdók falát és elkészítették a szellőzőberendezéseket is. Szűkös anyagi lehetőségeiket papír-, vas-, hársfavirág, és gesztenyegyűjtéssel igyekeznek bővíteni, mikor, melyikre van lehetőség. A befolyt összegeket a gyerekek klubdélutánokon, kirándulásokon vagy más rendezvényeken használják fel. Holnapi számunkban a pásztói Dózsa György Általános Iskoláról olvashatnak. hát többel, mint amennyit ők maguk megjelöltek.- Egyszerűen figyelmen kívül hagyható ekkora összeg?- Kiss Gyula arra hivatkozik, hogy az érvényes jogszabályok szerint a szakképzési alap bevételeit csak fejlesztésre használhatják fel, ebből a működési jellegű kiadásokat - ilyen az ösztöndíj, a ruhapénz is - nem fedezhetik. Ezzel én nem értek egyet, de az iskola ebből a megfontolásból ezt pénzt, erősen vitatható beruházásokra költötte.- Melyek voltak ezek?- Például ebben az évben cserélték ki a régi buszukat. Vagy egy másik beruházásuk: krumpliültető gépet vettek. Én nem vitatom ezeknek a fejlesztéseknek a szükségességét, de amikor nem biztosított az intézmény működő- képessége, beruházások helyett inkább arra kellett volna fordítani az elköltött, több mint négymillió forintot. A városi tanács már áprilisban, levélben figyelmeztette a szakközépiskolát, hoj$ mérsékelje fejlesztésre fordított kiadásait, különben veszélybe kerül működőképessége. S most kénytelen felvenni hárommillió forint kölcsönt, amiből a lyukat betömheti. Aztán majd csak lesz valahogy.- A döntő kérdés tehát, hogy a szakképzési alapból származó 10 millió forint felhasználható-e a működési költségek finanszírozására. Mit mond a jogszabály?- A jogszabály engem igazol - mondja Gordos Árpád. Az 1988. évi XXIII-as törvény a szakképzési hozzájárulás teljesítésénél elszámolható költségek közé sorolja: az ösztöndíjat, az ösztöndíj-kiegészítést és pótlékot; a munka- és védőruha-juttatást; az étkezési hozzájárulást és az útiköltség-térítést. A mezőgazdasági szakközépiskola igazgatója úgy véli tehát, hogy 29 millió forinttal rendelkeznek, a városi tanács pedig 40 milliót mond. A 10 milliós különbséget egy jogszabály eltérő értelmezése okozza. Akinek volt már dolga a jog nyelvén megfogalmazott szövegekkel, jól tudja, ahány prókátor, annyi vélemény. Laikusok, ebben a kérdésben nem dönthetnek. Egy biztos: az elmaradt ösztöndíj egy részét az átutalási procedúra után megkaphatják a diákok. De hogy jövőre mit kapnak? Ez ma még bizonytalan... Ozsvárt Tamás Gábor, égi deszkákon Rövidke hír jelent meg november 16-án az újságokban arról, hogy hosszú súlyos betegség következtében 53 éves korában elhunyt Bicskei Gábor, a Játékszín alapító igazgatója, amatőrszínházi rendező, a Zsámbéki Szombatok előadássorozat művészeti vezetője. Temetéséről később intézkednek. Mire majd e sorok megjennek, talán az intézkedés és maga a temetés is múltidővé válik, amint azok a hónapok (évek?), amikor Bicskei Gábor úgy a hetvenes évek végén, nyolcvanasok legelején Balassagyarmaton szolgált. Azt, hogy szolgált, szó szerint kell érteni. Fiatal salgótarjáni (pénzügyi-számviteli) főiskolánk 1978-ban vagy 1979-ben alakult irodalmi színpada benevezett az első (legközelebbi) gyarmati színpadi napokra. Néhány hete volt együtt a gárda, nagy merészségnek volt nevezhető az indulás, így is hátulról a második helyet szereztük meg olyan korban, amikor a hagyományos! irodalmi összeállítás főbenjáró bűnnek számított. A sok extravagáns megoldás-témaválasztás, avantgárd és groteszk játék mellett. Bicskei akkor volt a gyarmati városi művelődési ház (a mai zenede helyén) igazgatója. Úgy fogadott minket, mintha Jászai-dí- jakkal lennénk kitömve, ugyanígy a ma is ugyanott szolgáló Molnár Jancsi, a színpadi és környéki világítás-hangosítás régi mestere. Mindketten mindent megtettek annak érdekében, hogy sikerünk legyen. Nem számított a múlt, ami a mi eseten- tünkben valóban elhanyagolható... Gyakorta ennyi elég is, hogy embereket egy életre megszeressünk (vagy fordítva: megvessük az elmaradt gesztusokért, ami mindenkinek ki jár). Milyen volt Bicskei színpada? Láttam előadását, amit gyarmatiakkal csinált, a mitológiai nőlázadást dolgozták fel - sziporkázott minden, még a jelmezek is. Mer- czel Erzsi és a többiek. Izzott a levegő. Néha vaskos volt a humor, borízű, masztixillatú a levegő, csillogott a por a fényben és kivillantak a húsok is. Gábor az életet rendezte és (talán megbocsát) a korabeli város, Balassagyarmat máig legjobb vers- mondó-színésze-rendezöje Csi- kász István is akkor volt a legmeggyőzőbb a színpadon. Talán egyedül Bicskeinek fogadott szót, hagyta magát rendezni, megérdemelték mindketten a sikert. Amit nem lehet elfelejteni, letagadni, amit úgy is szokás emlegetni, hogy „akkor volt a csúcson a Madách-színpad az Ipoly zavaros partján. ” Bicskeit kikezdték. Összeütközésbe került a korabeli hivataliakkal, s néhány „patriótával”, kivirágzott rajta is az irigység penésze. Hiába volt minden. Mennie kellett. Ment szíves-örömest magától, de legalább ezt mutatta. Vidám volt, nagy dülledő kék szemeiben mégis valami ködfátyol látszott. Tudjuk, szerette a bort is. Vagy a rövidet. Az oldást és kötést. Irt egy novellát erről a korszakáról - abban mindenki magára ismert. De senki sem változott. Sőt, semmi sem. Azóta van szó „Bicskei-jelenségről” műveltebb körökben. Amikor el- kényszerüi a nyugtalan érték. Van-e amatőrszínház odafent...? (T. Pataki) Könyvespolcra Aranymosás a Kárpát-medencében A néprajztudomány legizgalmasabb ágazatai magával a termelő emberrel foglalkoznak. A legtöbb könyv, tanulmány - érthetően - a halászattal, vadászattal, s a földműveléssel, s jóval kevesebb az iparral, kézművességgel. N. László Endre könyve a maga nemében egyedülálló. Olyan ősi mesterséget ír le, amelyet kutatásai szerint már vándorló őseink is ismertek, sőt az aranygyapjú-legenda tanúsága szerint az ókori görögök is. Az aranyról van szó, amelyért gyilkos háborúk is folytak, amely még a mai modern világunkban egyik értékmérő, kincsképző. E sorok írójának ugyan még egy gyűrűje sincs, sem tehetsége, sem kedve kincsgyűjtésre, de N. László Endre könyve, az aranymosószakma története lenyűgözte. Mert gondoljuk csak el! A patakok, folyók állandóan koptatják a hegyeket, görgetik a tengerek felé a kavicsot, homokot, s benne a parányi aranyszemcséket is. Tudós szakemberek kiszámították, hogy a Duna medrében több ezer tonna arany szunnyad, illetve hömpölyög a Fekete-tengerbe. Ezt a kincset, illetve ennek egy részét az áradó folyó lerakja a parton. Nem kell sem mohónak, sem kapzsinak lenni (bár egy ilyen szegény országnak minden aranyszemért le kell hajolnia...), ahhoz, hogy ez a lábunk alatt heverő kincs fölcsigázza a fantáziánkat. A szerző, aki a Duna mellett nőtt föl, s még gyerekkorában olvasott az aranymosás mesterségéről valóságos szerelmese lett a témának. Az aranymosás nehéz fizikai munka ugyan, mesterség, de hobbiként is űzhető. S végeredményben miért is ne? Vízpart, tiszta levegő, testmozgás, s még valamely haszon is származhat belőle. Itt kell elmondani, hogy a könyv minden erénye mellett is kicsit bőbeszédű. Egy olyan ember vallomásértékű írásai, akit fogva tart, nem ereszt a téma. Nem is tagadja, hogy lemondott a néprajzkutató távolságtartásáról olykor „bele”, máshol meg „kibeszél” a könyvből. Tehát nem csupán egy igen ritka, ősi mesterséget ír le, de meglódult fantáziája annak továbbélésén, korszerűsítésén is töpreng. Legszívesebben fövenyt lapátoló, szitáló aranymosókkal népesítené be a folyópartokat, hogy kimentsük a folyóból, ami kimenthető. Tény, hogy ez a még ma is csak kézművesipar sokkal szelídebb, hasznosabb, kevesebb kárt okoz, mint a gigantomán, folyókat elterelő, gátak közé szorító erőmű-építkezés. Több hasznot is hozíhatína az országnak. (Gondolat Kiadó Bp.). Horpácsi Sándor Érdekességek mnen-onnan- A múlt században még rengeteg vándoriparos, vándorkereskedő és házaló járta Pest- Buda utcáit. Az Árvából, Liptó- ból, Zólyomból, Trencsénből érkező felvidéki szlovákok faputtonyból almát, kőkorsókból borovicskát mértek. A fenyömada- rasok Budán, a Széna téren kínálták szíjakra fűzött portékáikat. A „könyves tótok” bibliát, álmoskönyvet, nótáskönyvet, rémregényeket árultak, a mára már teljesen elfeledett nevű kereskedők, a „vozárik” pedig egérfogót, tor- mareszelőt, vasalótartót, drótból font kosarat, vagyis háztartási cikkeket kínáltak eladásra.- Jelek szerint az igencsak vallásos lengyelek mindennapi éltébe is belopta magát az államilag engedélyezett erotika, amely az elmúlt évtizedekben náluk is a „tiltott gyümölcsök” listáján szerepelt. A mozikban szexfilmeket vetítenek, szexis újságokkal vannak teli az újságosbódék, és Lodz után a lengyel fővárosban, Varsóban is van már szexshop. Az üzlet tele van érdeklődőkkel, vásárlókkal, akik leginkább a speciális, illatosított védekező eszközöket és a vibrátor-masszí- rozó készülékeket vásárolják. ÜNNEPI AJ AN LA TAIN K! A Lakberendezési Áruházból: A Pécskő Áruházból: ■ márkás elektromos háztartási gépek, . mikrohullámú sütők, . hőálló tálak, . teflon szeletsütők, . réz falitálak és dísztárgyak nagy választékban. Asztalterítők, törlőruhák divat selyemkendők, női blúzok 1000 Ft alatti árban Galery szemkozmetikai készítmények. Újdonság hölgyek részére SUNFLEUR fogyasztózselé. * AJANDEK VÁSÁROK a PECSKÖ — LAKBERENDEZÉSI—IPOLY áruházban az ÉVI DIVATHÁZ-ban és a szaküzletekben. 20% engedménnyel. Az Ipoly Áruházból: . divatos női táskák, . különleges kozmetikai készítmények. Egyes ajándékozási cikkek 30% engedménnyel.
