Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-20 / 195. szám

1990. NOVEMBER 20.. KEDD TÁRSADALOM inrnzny 5 Pista bácsi foglalkozása: Csupaszív A kedves ismerős, fehér ing­ben, nyakkendőben sietve nyit be a szerkesztőségi szobába. Levegő­ért kapkod, homloka verejtékes, arcán reggeli gyors borotválkozás nyomai. Mondja, sürgős és fontos bejelentenivalója van. Arra kér bennünket, figyelmeztessünk mindenkit: a gyógyszertárakban a gyógyszerek átvételénél ellenőriz­zék a fiolákat, dobozokat, mert előfordul, hogy azok tartalma hi­ányos.- Én utána kérdeztem, mi az oka ennek, s a salgótarjáni Ta­nácsköztársaság téri patikában el is mondták, hogy a gyári adagoló­automata meghibásodása. Csu­pán azért szeretném, ha megír­nák, nehogy olyan kínos hely­zetbekerüljenek, minién...-foly­tatja akadozva mondókáját.- Mi történt?- A betegeim előtt magyaráz­kodnom kellett az elmondottak miatt. De már megyek is, sietnem kell - mondja, s botjáért nyúl.- Talán valami új elfoglaltság után nézett?- Nem, csak a caritatív szolgá­latot csinálom. Kiváltom és ház­hoz viszem az orvosságait néhány magatehetetlen, teljesen egyedül­állónak - feleli mintegy melléke­sen, miközben szedelőzködik. - És hát, most megjártam.- Mióta szolgál?- Tizenhét éve.- Azóta rendszeresen járja a várost? - szegezem neki hitetlen- kedve újra a kérdést, mert évek óta ismerem, s erről soha említést sem tett.- Igen, de már itt sem vagyok. Várnak, - szól vissza kifelé menet Lami István, a hetven éven felüli, Somoskőújfalui egyedülálló, aki minden lépést segítséggel tesz meg. „Foglalkozása": csupaszív, nyolcvanszázalékos rokkant nyugdíjas... Exkluzív! Öninterjú! Mi történt Mimosával?- Az Új Nógrádban hét-nyolc héten át a Mai karcok című rovatban hetente jelentek meg ironikus tudósítások Bojtorjánból. Sokak sze­rint ez Balassagyarmat.- A századelőn élt Hetényi Hessz Vilmos kollégám itt a városban, aki Sopronból érke­zett és a korabeli megyei lap főmunkatársa­ként írta bojtorjáni karcolatait. Hatásukat nem ismerjük; a modellt valóban Hetényi adta...- Miért volt szükség modellre, miért kellett Bojtorjánként szerepeltetni Balassagyarma­tot?- Csak így lehetett igazat írni.- Hogy került elő éppen most Hetényi?- A Nógrádi történeti évkönyvben dr. Ko­vács Anna publikált egy érdekes tanulmányt róla és munkásságáról; ó is álnéven szerepel­tette magát a várost és a közismert korabeli figurákat. Ezt csak folytatni kellett, a cél most is azonos volt: viszonylag kíméletesen megírni mindenről és mindenkiről az igazat.- Akkor is, ha fájdalmas? Ha haragosokat szül?- Az igazságnak nem lehetnek ilyen szem­pontjai.- És az írónak? A közönségnek? Az érintet­teknek?- írója válogatja. És közönsége. Ennek tudtommal nagy sikere volt. Voltak persze, akik másnap nem köszöntek, de ez elhanya­golható körülmény. A Mai karccok és Bojtor­ján, a bojtorjáni páholy, Mimosa, a társasági jegyző, valamennyi tisztességtelen „úr” és kedves csirkefogó Muki és az ő „viszonyla­tuk” egymással, a politikával, várossal - teli­találatnak minősült sokak szemében. ~ Állandó helyszín volt a páholy, az asztaltár­saság, valóban létezett ilyesmi?- Létezett, sót létezik is, bár jó néhányan elmaradtak, amikor bekerültek a karcokba, vagy azért, mert mások megtiltották nekik a jelenlétet.- ???- A bojtorjáni karcokban a pártharcok körüli valóság ironikus képe rajzolódott ki közismert mai szereplőkkel, vezetőkkel... Az utóbbiak közül néhány önvédelmi reflexszel eltiltotta a páholyból egynémely hívét, holott erre nem volt szükség. Bojtorján kis város.- Mi történt Mimosával, a karcolatokban szereplő társasági jegyzővel, akiről tudható, hogy maga a karcíró?- Mimosa betöltötte hivatását. Most az utóbbi két év bojtorjáni változását írja kisre­gényben. T. Pataki László Óh, mister Alkohol! Magyarok A feltárások, a leleplezé­sek korát éljük. Mostanában számos, eddig szigorúan tit­kos, szigorúan bizalmas jegy­zőkönyv, jelentés, okmány kerül a nyilvánosságra. Kol­légánk egy egészségügyi in­tézmény kiselejtezett papírjai között matatva talált rá az itt következő kórlapra. Törzsanyag: a beteg neve: Bortalan Bertalan, foglalko­zása: szeszkazánfűtő, anyja neve: Kövi Dinka, lakhelye: Pilisborosjenő. * Az intézetbe utalt válaszai a kórlapon szereplő kérdé­sekre:- Hol született? - Borszé­ken.- Gyermekkorában mi akart lenni? - Előbb borfiú, később hordószónok.- Mióta iszik? - Amióta nyelni tudok.- Mit szokott inni? - Az a betűs italokat szeretem: a sört, a bort, a pálinkát.- Alkoholista volt a csa­ládban? - Igen, az apám.- Mit ivott? - Utoljára lúg­követ. Részegen, tévedésből.- Testvérei vannak? - Ki­zárólag szesztestvérek.- A felesége kicsoda?-Je­lenleg egy egri lányka. Egy­szer összejöttem a Mohai Ág­nessel is, de nem kedveltük egymást.- Milyen a szexuális élete? - Nyitott házasságban élek. Az egri lányka mellett a szür­kebarátot is szeretem.- Milyen a lakása?-Kőbá­nyai világos.- Mennyit keres? - Ha na­ponta ezer, jó ha összejön, akkor oké!- Melyik a kedvenc állata? - A zsiráf, de csak sörben.- Kedvenc étele? - A bor­leves.- Kedvenc hobbija? - A pálinkamérés.- Példaképei vannak? - Igen. A Szkander bég, meg a Napóleon. Konyak formájá­ban.- Politizál? - Nem. A csil­lagokat is csak a konyakos­üvegen szeretem.- Múzeumba szokott jár­ni? - Kizárólag csak sörkata­kombákba.- Olvasni szokott? - Csak italárjegyzéket.- Sportol? - Igen, borkor­csolyázom.- Versenysportja is van? - Reggel, délben, este szesztor­na. A talajgyakorlatokat a sárga földön szoktam befejez­ni.- Dohányzik? Mit szív? - Kizárólag lopótököt.- Büntetve volt? Ha igen, miért? - Bementem egy ital­boltba.- Ez még önmagában nem büntetendő? - Igen, de én záróra után mentem be.- Mivel az agya állandóan az ital körül forog, mondjon olyan szót, amelyik nem bor­ral kezdődik! - Sósborszesz.- Azt mondja meg, ha in­nét gyógyultan távozik, mi­lyen tervei vannak? - Mie­lőbb szeretnék újra rászokni Grazban Titeket is érdekel a grazi vá­sár? Én is megyek, én is! A jelentkezőkből megtelt két busz. Irány: Graz. A busz önmagát meghazudtoló lassúsággal vergő­dött Rábafüzes felé. A határon innen gyakori pisilési inger kí­nozta az utasokat, - forintért -, ami odaát vásárlási viszketeg- ségbe csapott át. Felállt Nagyfej az első ülésről, és velősét intézett (a busz) népéhez: Előbb vásá­rolni menjünk, aztán a vásárba, vagy fordítva? Többen nem értet­ték a kérdést, aminek nem feltét­lenül a hangzavar volt az oka. Hogyan? Hát nem a vásárba jöt­tünk? - Mindenki vásárolni akar, nem? - állt fel Nagyfej mellől a Szőkeség. A választ megelőle­gezte magának. Hüledeztünk. Sofőr: A múltkori csoport is előbb vásárolt. Olajsütő, olajsü­tő, sustorgott a busz. Beálltunk egy parkolóba. Méregdrága áru­ház. Kivéve a rohadásnak induló- banánt. Horgásznyelven csalinak hívják. Tudták, hogy jövünk, vagy mi? Tekergés, unalom, szakadó eső. Egy óra elmúlott, mire a vásárba értünk. A múlt­kori csoport városnézést is kért. Mi nem, de volt benne részünk - eltévedtünk a busszal. Belépők osztása, csoportokra szakadozás. Nézelődés, prospektusok kunye- rálása, szemerkélő eső. Rohanás. Beugrunk még egy boltba. Va­csora az Arany Bárányban. Első osztályú hely, drága és szerény porció. Ital nélkül. Esik. Men­jünk. Előbb tankolunk. Sötét van. Nagyon sötét. Sz. L.J. Mindenki rosszul érzi magát Ennyit nem ért az egész! Elosztották a lakástámogatást A NODISZ 5 millió forint ér­tékű vissza nem térítendő lakás­hoz jutási támogatást hirdetett fiataloknak idén tavasszal. Az akció ügyében próbáltunk nyo­mozni szeptember elején a városi és a megyei tanács illetékeseinél, de kérdéseinkre akkor nem kap­tunk konkrét válaszokat. Arra hivatkoztak, hogy a pályázat ha­tárideje szeptember 30. Káosszal találkoztunk, mind fel-, mind el­osztás terén. Most már túl va­gyunk a határidőn, így újra utá­nanéztünk: mi lett az osztozko­dásból? Bonyolult volt a pályázati rendszer A salgótarjáni városháza ható­sági osztályának helyettes veze­tőjétől, Tulipán Miklóstól a helyi eredményeket kérdeztük.- Szeptember 14-én született meg a végeredmény: 13, a NO­DISZ által lakástámogatásra ja­vasolt pályázó nyert. Ennyien kaptak 20 és 60 ezer forint közötti elosztásban összesen 425 500 fo­rintot. A fejkvóta szerint ennyi pénz nem járt, a saját keretünk­ből pótoltuk 100 ezerrel. (A me­gyei tanács közgazdasági főosztá­lya által kiszámított fejkvóta 6135 forintjával számolt. Amennyi pa­pírt beszerezni tudó fiatal felke­rült a listára, annyiszor 6135 fo­rint jutott egy-egy tanácsnak - a szerző).- Hány induló közül került ki a 13 befutó?- Összesen ötvenhármán pá­lyáztak...- Utólag hogyan értékeli ezt a támogatási szisztémái?- Túl bonyolult volt a pályá­zati rendszer, és kicsik voltak a pénzek. A jelenlegi árakhoz ké­pest niég a legnagyobb összeg is kevés. Ha azt nézzük, hogy a többségnek valóban csak az után­járás maradt, akkor úgy tűnik, hogy ennyit nem ért az egész... Nem lehetett egyszerűbben csinálni Kis-Csitári Tibort, a közgazda- sági főosztály csoportvezetőjét a megyeházán kerestük.- Maradéktalanul szétosztot­ták az. 5 milliót?- Nem maradéktalanul, mert több tanácson nem volt annyi építkező, mint amennyit bejelen­tettek. Volt olyan is, aki azt mondta: egyáltalán nem veszi igénybe, mert nem tudná úgy szétosztani, hogy azzal elégedet­tek legyenek. Így csak 4 millió 235 ezer lett kiosztva.- És a maradék?- Arra pótigények érkeztek, amit úgy osztottunk el, hogy aki az előző két fordulóban nem kert, annak teljes mértékben kie­légítettük az igényét, aki koráb­ban is kért, az ebből kevesebbet kapott.- Az. alapösszegből végül is há­nyán részesültek?- Körülbelül 300 igénylő kö­zött osztották ki, ez az összes igénylő egyharmada. 14 500 fo­rint lett a támogatás átlagos összege, tehát a fejkvóta (6135 forint) több, mint kétszeresére emelkedett.- Ön szerint nem lehetett volna egyszerűbben csinálni?- Nézze, minél kevesebb a pénz. annál több vele a papír­munka. A/t hiszem, nem lehetett egyszerűbben elvégezni. Illetve akkor lehetett volna, ha marad a tavalyi rendszer, vagyis a mi sze­repünk csak annyi lett volna. hogy pénzügyileg finanszírozzuk a NODISZ (akkor még KISZ) döntéseit. De hogy az igazságo­sabb lett volna, abban nem va­gyok biztos... Mire bólintott a megyei tanács? Domonkos Tamással zárjuk a kört, aki NODISZ-osként mondja el a véleményét.- Ez az eklatáns példája an­nak. hogyan tehet tönkre a bü­rokrácia egy jó kezdeményezést. Mi abból indultunk ki, hogy van egy rettenetes helyzet, csillagá­szati árakkal, viszont nincs lakás- koncepció. Ezért próbáltunk a lehetőségekhez mérten segíteni. Tudjuk, hogy ez a segítség csepp volt a tengerben. Nem értjük, miért kellett ennyire túlbonyolítani az egé­szet, és miért bukott meg egy jó kezdeményezés a bürokrácián. Mindenkinek sok munkája volt, és most mindenki rosszul érzi magát. Az igazságosság kapcsán mondom, hogy a politika nem motivált bennünket. Más kérdés, hogy legyen igazságos az ember ennyi pénzzel? Mi az első pilla­nattól elleneztük a módszert, de a megyei tanács rábólintott. Biz­tos nem gondolták végig, hogy mire... Ha arra gondolok, akik kaptak pénzt és jól jártak vele, akkor azt mondom, megérte. De ha eszembe jut az a sok gond, akkor úgy érzem, nem... Dudellai Ildikó Nagy Frigyes újratemetése A német újraegyesítést megko­ronázandó, Nagy Frigyes porosz uralkodó kétszáz évvel halála után, végakaratának megfele­lően kerülhet végső nyughelyére - közölte Louis Ferdinand von Hohenzollern az utolsó német uralkodó II. Vilmos unokája. A Poroszországot katonai nagyhatalommá fejlesztő Nagy Frigyes kései leszármazottja a vasárnapi Berliner Morgenpost- nak elmondta: a német egyesítés megkoronázásaként, végakara­tának megfelelően temetik el nagyapja földi maradványait a potsdami Sanssouci-kastélyban. Nagy Frigyes végrendeletében azt hagyta meg, hogy egy filozó­fushoz méltón, minden ceremó­nia nélkül, egy lámpás fényénél helyezzék porhüvelyét örök nyu­galomra a kastély teraszának jobb oldalánál. A hálátlan udvar azonban nem teljesítette az uralkodó végakara­tát, mert a koronás főhöz vég­képp méltatlannak tartották, hogy a korábban a királyi kutyák temetési helyéül szolgáló terasz mellett temessék el. Földi maradványa így került apja, I. Frigyes Vilmos mellé. A történelem sodra azonban nem hagyta békében nyugodni. A szövetséges csapatok előretö­résekor, 1944-ben földi maradvá­nyait a Stuttgart melletti Hechin- genben lévő családi kriptába szál­lították át. Nagy Frigyes leszármazottja azt is elmondta, hogy jövő augusztus­ban, halálának 105. évfordulóján hántolják el újra minden idők leg­nagyobb porosz uralkodóját. Ha esik, ha fúj Tízórai szállítás kézikocsival Motorizált világunkban igen­csak feltűnő jelenségre lettem fi­gyelmes Felsőpetényben. Egy ételszállító kézikocsira és a „gaz­dájára”. Csinos fehér köpenyben tolta a járgányt. Sohan György- né, a helybeli óvoda konyhai kis­egítője. Émelkedőn föl, lejtőn le. Mosolyogva. Láthatóan nem la- rasztotta e munka. Az őszi napsü­tés lehetővé tette, hogy ne nagy­kabátban gurítsa alkalmatossá­gát­- Hogy-hogy ilyen „korszerű" itt az ételhordás? - kérdeztem.- Bevált módszer - felelte. - Mindig így hordom ki a tízórait, az uzsonnát a helyi általános isko­lába. Egyedül az ebédet szállítja gépkocsi. Nőtincsről. Tudja, itt nincs konyha, a nőtincsiek látják el élelemmel gyermekintézmé­nyeinket. Egy emelkedő előtt, beszélge­tés közben, segíteni akartam. Ri­portalanyom nem engedett.- A falubeliek is sokszor ki akarják venni a kezemből a ko­csit. Azt hiszik ez nekem, nőnek, nehéz. Sosem adom át. Megszok­tam én már, nem érzem nehéz­nek még felfelé tolni sem. Nem nagy mennyiség ez, de hiszen Petény sem világváros. Az iskolások húsz adag tízórait kap­nak a kézikocsiról. A héten ét­kező óvodások létszámát nehe­zebb volt megbecsülni.- Huszonkilenc beíratott óvo­dásunk van - mondta Bahor Andrásné vezető óvónő, - ebből azonban többen-kevesebben mindig hiányoznak megfázás és más betegségek miatt.- Borús időben, esőben ho­gyan szállít? - kérdeztem Sohan Györgynél.- Ugyanígy tolom a kocsit. (Kovács)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents