Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-13 / 164. szám
6 {innrncj OKTATÁS 1990 OKTOBER 13., SZOMBAT Iff a pedagógusok beszélnek i Lapunk múlt szombati (1990. október 6'i) számában „Tan(ári) mese” címmel közöltünk írást, mely tartalmában kifogásolta a pedagógusok bérrendezési elképzeléseit. Az if j. Bőhm aláírással ellátott cikk szerzője Czifra Zsolt, aki nem munkatársunk, hanem külső szerzőnk. Problémafelvetésére számos észrevétel és jelzés érkezett, ezért szerkesztőségünk úgy döntött, hogy ezeket csokorba szedve adja közre. Ha pedig már az oktatás a téma, összeállításunkban tesszük közzé a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének egy szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményét is. Es megszólalnak a mese szereplői Tisztázzuk a takarítást! A Tan (ári) mese című cikknek sem tartalmát, sem hangnemét nem minősítjük szívesen, ám mégis lehetetlen kitérni előle, mert írójának elfogultságát, cinizmusát vélhetően az a hit táplálja, hogy indulataival nincs egyedül, hogy joga van kioktatni, rendreutasítani. Magabiztosan vádló hang, semmi töprengés, mérlegelés, kétség. Mellőzi az érveket, így következtetések helyett is megfellebbezhetetlennek látszó közhelyeket fordít a pedagógusok ellen. Indulatokra nem kívánunk indulatokkal válaszolni, de nehéz vitázni egy olyan cikkel, amelyben a vitához nincs elegendő alap, Méltóságos magatartás lenne talán kitér-' ni az útjából, és az egyén dönthet is úgy, hegy félreáll. Nem tehetik meg azonban a pedagógusok, ha komolyan gondolják szerepüket, mert nem is pusztán önmagukról van szó. A cikk a társadalmi értékrend torzulásait mutatja, melynek elszenvedői most a pedagógusok. holnap talán mások. Ezért nemcsak jogunk, de ■kötelességünk is megszólalni. Lehet bírálni az oktatási rendszert, teljesítményét — melyért nem elsősorban a pedagógusok felelősek —, vagy lehet bírálni pedagógusokat, de nem lehet és nem szabad azért is rájuk hárítani a felelősséget, amiben vétlenek, azért is őket hibáztatni, amit rájuk kény- szeritettek, vagy amibe beA sokak által ígért nemzeti összefogás helyett sajnos. az általános fogadkozás időszakát éljük. Ügy tűnik, hogy vezető politikusaink módszerét megirigvelte az .ifj. Böhm nevű glosszaíró is. Erről árulkodik az. Új Nógrádban „Ismét keveslik a fizetésüket... Tan(ári) mese című hányavetett stílusú fermedvénye. A vélhetően témahiányban szenvedő szerző a világ tudtára adja. hogy nemiég fejezte be tanulmányait, és még melegen élnek benne az iskolai emlékek. Ezt és Beke Kata államtitkár legutóbbi megnyilatkozását használja fel ürügyül a pedagógusok elleni általános és értelmetlen kirohanásra. Sőt az államtitkár sajnálatos — bár sokak szerint félreértekezett — kijelentésére rátesz egy lapáttal. Olyan szófordulatokat használ. amely gyér tanügyi ismeretekre vallanak, viszont bőven kimeríti a demagógia fogalmát. Pökhendi módon kijelenti, hogy nem méltányolja a pedagógusok panaszkodását, hiszen tanárait egyáltalán nem érezte annak idején túl- terheltnek, és egyébként is a tanulásukra a világ változásaival való lépéstartásra szélyesebb és félelmet kel- , több szembeállítani a pedagógusokat másokkal. Mert egymásra vagyunk utalva. Szükségünk van fájdalmunkban az ápoló felénk nyújtott kezére, s az ő gyermekének szüksége van a miénkre, ha sírva fakad. A pedagógusok nem mások rovására kívánják helyzetük javulását. És ha befészkelné magát a gondolkodásba, hogy a társadalom rétegei csak egymás ellenében tudnak élni. akkor ez a demagógia veszélybe sodorja békénket. Mit akarnak a pedagógusok? Sürgetik az oktatás körülményeinek és feltételeinek javítását. Ki van mellettük ebben a fontos ügyben? Gyakran úgy érzik, senki, s reménykednek, hogy hamarosan nem kell majd bizonygatniuk az igények jogosságát, hogy a szülők fogalmazzák meg mindezt, mert gyermekükről van szó, s a társadalom, mert jövője a tét. A pedagógusom nem akarnak kiváltságokat, régóta hátrányos helyzetük megszüntetését szeretnék csak. Hogy miért? Mert nem rosz- szabbak másoknál. Ezért jogos igényük, hogy bérük felzárkózzék a többi értelmiségi béréhez. S mindenki, aki meg akarja fosztani érdekei képviseletének jogától, az. az öntudatra ébredt, szabad, szuverén pedagógust készül elpusztítani benne. Am bizonyára támadók lesznek majd. akik azt várják, hogy a megfélemlített, megalázott pedagógus szabad, a pedagógusok számára. ,... . Elég a tavaszi, nyári és a téli szünet. Akinek pedig nem annak nem kötelező tanítania. A diploma nem jár kötelező munkahellyel." Ez igen! A közszellem a közmegítélés ilyen stílusú gerjesztésével aztán ..közelítünk" Európához! „Hogy a kormány megalakulásakor tett ígéretére, mely szerint „az oktatástól nem szabad sajnálni az anyagi erőket, mert azok a leghatékonyabban térülnek meg". Figyel-e valaki? Nem lehet tudni. Ügy tűnik, hogy ifj. Bőhm úr nem. Végezetül: azon a „korszakalkotó" — bár nem túl eredeti — glosszazárc „csattanójáról ’, mely szerint: „aki tudja csinálja, aki nem tudja — tanítja". Nekem az. jut eszembe bár bocsásson meg ifj. Bőhm úr —, hogy szerencsés lenne, ha ön a gyakorlati „művelés" helyett inkább tanítaná az újságírást. Bár nem hiszem, hogy a jövő, a formálódó új rendszer zsurnalisztái tenn- tartás nélkül elfogadnák az. ön módszereit, etikai alapállását. .. Mindenesetre a csinálást sürgősen bízza másra!, Czcne Gyula Iskolaigazgató egyenes derekú, emelt fejű gyermekeket neveljen. Csak- hát ez lehetetlen. Milyenek a pedagógusok? Mint mások. Sokfélék. Vannak a bármilyen körülmények között is jók, akik a munkájukban élnek, vannak közömbösek. s vannak, akikben ott van az igazán jó pedagógus lehetősége. Ebben a játszmában a társadalom az. utóbbiakat To gja megnyerni, vagy elveszíteni. Őket, akik vívódnak, akik elégedetlenek önmagukkal. akik szeretnének mindig jól tanítani, akik éjszaka javítják a dolgozatokat, vagy készülnek az órára, s ha végre nyugodt a lelkiismeretük, akkor másnap gyakran fáradtak. Pedig egy pedagógusnak nem szabad fáradtnak lennie, mert akkor c-aknem hiába az egész. Igen. Önöknek választaniuk kell. hoáy melléjük állnak, vagy elfordulnak tőlük. Ha az. utóbbi történne meg, akkor azok, akikben van önbecsülés, ha lehetőségük lesz. el fogják hagyni a pályát. Keserűen írjuk le ezeket a sorokat. Nem akarunk lebecsült, a társadalom céltáblájává vált pedagógusok lenni. A Tan(ári) mese című cikk írója, ifj. Bőhm úr pedig, aki a pályából a könnyű munkát és a hosszú szüneteket látja, majd a pályaelhagyók helyére lép. A tapasztalatok rövid időn belül megfontoltságra fogják nevelni. Pedagógusok Szakszervezete megyei intéző bizottsága Tárgyalások A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete tárgyalásokat kezdett a Művelődési és Közoktatási Minisztérium vezetőivel és osztályainak irányítóival a pedagógusok hatékony érdekképviseletéhez. szükséges együttműködés különböző formáinak kialakításáról, egy a szakszervezetek és a minisztérium közös munkáját pontosan meghatározó megállapodás tervezetéről. Hegedűs Zsuzsa. a PDSZ ügyvezetője Cáfol a tanárnő Az. Új Nógrád 1990. október ti-i. szombati számában megjelent Tan(ári) mese című írás szerzője nem azonos ifj. Böhm Sándorral, a balassagyarmati Balassi B. Gimnázium IV. d. osztályos tanulóval. A névazonosság pusztán a véletlen müve. Ruga Ilona tanár Balassi Bálint Gimnázium Balassagyarmat Az örökké elégedetlenek? Az Vj Nógrádot lapozgatva hangzatos feleimen akadt meg a szemem: „Ismét keveslik a fizetésüket..." Nahát! Hogy még ilyen is van! Kik lehetnek?... Hát ők! „AZOK”. Az örökké elégedetlenek. Kiket tűzött hát tollhegyre ez az újságírói tökély? A pedagógusok! Hát persze! Mindig és megint csak a pedagógusok. Bizony, igaza volt a szép emlékű Gerő Ernőnek! (Müv. miniszter 1954-ig.) ö mondta: „A pedagógusnak nem kell fizetés, hiszen egész nyáron nem csinál semmit...” Ügy van! Sőt! Az egész nyavajgó, morgolódó társaságot el kellene küldeni kapálni! És mindenkit, ki kevesli... De ha úgy lesz. mi lesz akkor az ifjú Böhmökkel? S mi lesz a még ifjabbak- kal? Hova menjenek?... Kiss Sándor pedagógus Pásztó Már-már azt hittem, egy újabb nao múlik el, mindent biztosan megítélni tudó erkölcsi géniusz felbukkanása nélkül, amikor kedvenc napilapom október 6-i számában rátaláltam ifj Böhm böffenetére. amelyet ..Ismét keveslik a fizetésüket..." feleim alatt egy „Tan(ári) mese" főcímmel tisztelt meg. Lám csak valaki megmondja. ki a jó tanár és ki a rossz. Sőt különböző eddig nehezen összehasonlítható munkát is összehasonlít. viszonyít és rangsorol, megállapítva, kiknél milyen felelősségtudat létezik. Egy ilyen ember kincs lehet egy leendő önkormányzat száBár Beke Katával, a politikussal és az államtitkárral több kérdésben nem tudtunk, s most sem tudunk egyetérteni, mégis úgv vélem, az elemi tisztesség és az egykori barátság arra kötelezi a PDSZ Választmányának szóvivőjét, hogy tisztázza: egyetért azzal, amit Beke Kata mondott riválisunk, a PSZ vezetőségi ülésén a pedagógusokban még ma is élő „passzivitásról és félelemről", s melynek kapcsán régi fordulatával élt, .mely szerint „Nem érti.. . , hogy a pedagógusok mitől félnek. .*., hiszen ezt a pénzt mindenhol meg lehet keresni, legfeljebb elmegy az ember takarítani." Természetesen e szépírói fordulat mögött mai oktatási rendszerünk abszurd valósága áll: az. iskolákban még ma is létező diktacori- kus vezetői gyakorlattal, mára. Javaslom általános tanácsadónak. mondjuk Tiszteletbeli Általános és Mindenre kiterjedő sziirke eminenciás státusban. (Csak meg ne sértődjön a „szürke" miatt.) Hivatala ellátásához segítségül néhány praktikus tanácsot adnék: 1. Ne legyen szelektív a hallása. Beke Kata ugyanis nem csak az ö általa idézetteket mondta, hanem azt is. hogy a pedagógusok ne sírjanak, mert el mehetnek takarítani is. ezért a pénzért, tehát tisztelt ö-Szürke- ségének éppen szövetségese ezáltal. Akkor miért támadja le ily gorombán? Csak szellemi munka alulértékelésével. a pedagógusi hivatás vállalásának kilátástalansá- gával együtt. Értetlenül állunk az előtt, hogy mindazok, akik az államtitkárt meghívták, szavait hallották — egyszóval a régi szakszervezet vezetősége — miért nem tisztáztak Beke Kata szavainak eredeti összefüggését, értelmét? Miért hallgattak az országosra duzzadó indulatáradat közepette csendesen? Beke Kata ma nem tagja egyik szakszervezetnek sem. bár közös ügyet szolgálva, de mégis az asztal másik oldalán ül. nyilván vitázni, harcolni fogunk vele, de nem ellene. Pokorni Zoltán, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Országos Választmányának szóvivője nem azért, mert ez olyan herczig. 2. Beke Kata nagy hibát követett el. de bízza ránk, pedagógusokra, hogyan reagálunk erre. .1 A jövőben beszélgessen is el néhány pedagógussal, miből és hogyan él. van-e pénze a szellemi feltöltödés- hez szükséges szakirodalomra. s ha ezt a pénzt megszerzi. marad-e elég ideje az ebből vásárolt irodalmat elolvasni. 4. Végül kedves ifjú Böhm. szívesen átengedünk önnek néhány órát. Ki tudja, talán tanulhatunk öntől. Maradok tisztelettel Rákos Csaba A csinálást bízza másra! Már megint ezek a haszontalan tanárok... Olvasom az. Új Nógrádban, egy bizonyos ifj. Bőhmöt nagyon meglepte, hogy a tanárok már megint bérrendezést követelnek: „Ismét keveslik a fizetésüket. . — Tan(ári) mese” (1990. október 6.) Előkeli ismerni, a cikk mint jelenség egyedülálló. — Miért? — Nos. az utóbbi egykét évben, se szeri, se száma az olyan szakmáknak, melyek képviselői béremelést követeltek (esetleg ugyanazok többször is). Mindegyik megmozdulást a közvélemény együttérzése vagy legalább is belenyugvása fogadta. Ez a sor most megszakadt. A tanárok követelése az első, ami a közvélemény felháborodásába ütközött, és az Új Nógrádé az „érdem", hogy először adott hangot eme felháborodásnak. A cikkből (és címéből) megtudhatjuk, csak mese. hogv a tanárok fáradtak lennének a plusz keresetért végzett túlmunkától. Hiszen most emelték a bérüket, aztán ott van nekik a téli. meg a nyári szünet; és különben is szégyellhetnék magukat a markukat tartani, amikor az ápolók náluk kevesebbet keresnek. Egye fene, a jó tanárok — ha egyátalán létezik ilyen kategória — azért kaphatnak kiemelt fizetést. Mindez nem a sarki talponállóban hangzott el, hanem az Új Nóg: dban jelent meg mindenféle szerkesztői k mmentár »nélkül. A dolog innen kezdve már nem tekinthető csak egv iskoláskori frusztrációk utóhatásaitól szenvedő fiatalember indulatkitörésének. Ez már közvélemény vagy legalább is a köz értékítéletét alakító vélemény. Válaszul engedtessék meg néhány mondat: Nem csodálkozom, hogy a szerző túlzottnak tartja a pedagógusok bérrendezéseinek gyakoriságát. A legutóbbit például a miniszter több mint félévvel előre bejelentette. A fél év alatt a rádió a tévé, írott sajtó folyamatosan szólt róla, azt az irritáló benyomást keltve a közönségben, mintha hetente emelnék a pedagógusok fizetését. A felelősségtudat nem egyenlő azzal, hogy nem kérjük meg a munkánk árát. Nem a. tanárok tehetnek arról, hogy az ápolóknak még kevesebb a bérük. A két szakma cikkbeli szembeállítása tipikusan demagóg fogás; továbbá a két szakmát akár a bérskálán, akár a felelősségtudat-skálán egymás pólusainak tekinteni — egyhén szólva — aránytévesztés is. A nyári szünet valóban komoly kedvezmény a pedagógusok számára, mert egy ügyes tanár, a nyári két hónapban az egész évi bérének többszörösét megkeresheti. A cikknek, a mai fiatalság kulturálat- lanságát érintő bekezdése vagy azért hamis, mert ez n kulturálatlanság általában nem igaz. vagy azért, mert nem egyedül az iskola határozza meg a kulturáltság szintjét. Az iskola felelősségének ilyen abszolutizálásából a pedagógusok univerzális bűnbak volta könnyen levezethető. Dr. Gyurkó György Böffenet