Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-09 / 160. szám
itFnrFT-i KULTÚRA 1990. OKTÓBER 9.. KEDD : Milyenek a fémhajlítók? A vizsgálatok során, szép lassan fontos dolgok derültek ki. Egyrészt az, hogy ez a különleges hatás gyengül lezárt edényekben, de nem tűnik el teljesen. Éppen ezért például Franciaországban a Pechiney Művekben végzett kísérletsorozatnál a kísérleti alany (Girard) úgy görbítette el a fém- rudakat, hogy egy lezárt, lepecsételt üvegcsőbe, vagy kémcsőbe helyezték el ezeket. Ilyenkor Girard hozzá sem érhetett az eredeti fémtárgyhoz. Természetesen mindig a laboratóriumban előállított speciális, jelölt fémminták görbültek meg a kísérlet során. A távolság növelhető is volt, akadtak olyan emberek, akik több méter távolságról is meg tudtak görbíteni egy-egy kisebb fémtárgyat. Világosan kitűnt az eredményekből, hogy nem pusztán mechanikai erőről van szó, nem mechanikai erő okozza a görbí- tést, mert amikor ezeket a próbatesteket fölfüggesztették egy vékony drótra, vagy cérnaszálra, akkor meg sem mozdultak miközben elhajlottak. Ezt mechanikai erő segítségével szinte lehetetlen lenne megcsinálni. A hosszú évek munkája végül is nem múlt el teljesen eredménytelenül, néhány fontos dolgot ma már biztosan tudunk erről a jelenségről. Az eddigi vizsgálatokból kitűnt, hogy döntő többségben balkezesek képesek ennek a jelenségnek a létrehozására, vagy olyan balkezesek, akik balkezesnek születtek és később „átnevelték” őket jobbkezesnek - vagy néhány olyan jobbkezes is akadt köztük, akiknak beszédcentruma sejthetően a jobb agyféltekében helyezkedik el. Az emberi agynál kialakuló asszimetria talán nem véletlen, és talán nem véletlen az sem, hogy csak az asszimmetriku- san kifejlődött emberi agy képes magas szintű gondolkodásra. Az élővilágban ugyanis a szimmetria a gyakori és a másfél millió állat- és növényfaj szinte kivétel nélkül teljesen szimmetrikus. Az emberi agynál egy érdekes asszimmetria alakult ki - a bal félteke a beszélő, míg a jobb a „néma” és az agy más funkciói is meglehetősen szépen elhatárolhatóak a két agyfélteke között: a balban van például az öntudat -, az analitikus -, az algebrai képességek centruma, míg a jobb félteke a muzikalitás, a térbeli tájékozódás, vagy például a humornak is a központja. Az embereknek mintegy 10 százaléka azonban balkezes, ezen belül is körülbelül négy-öt százalékra tehető azon egyének száma, akiknél az agyféltekéknél megcserélődik a beszédcentrum helye és a jobb féltekébe kerül át. A „fémhajlító” képességű emberek nagy részénél tehát valamilyen módon másként működik az agy, mint a megszabott. A fémhajlítók személyisége is egy nagyon határozott típusba, kategóriába tartozik; méghozzá kivétel nélkül humán orientáltságú, a festészet, a zene, a művészetek iránt érdeklődő emberek tartoznak közéjük és az elvont, mély analitikus gondolkodás, például az algebra, fizika, matematika nem érdekli őket. Ezeknek az embereknek szinte kivétel nélkül jó a humorérzékük, általában nyitottak, barátságosak és egészségesek is. Minden egyes esetben, amikor rendszeresen meg tudják ismételni ezt a furcsa effektust, akkor egész korai ifjúságukban, rendszerint tizenéves koruk elején jöttek rá erre a képességükre és ezt rendszeresen használták, fejlesztették is. Előfordul ugyan, hogy 30-40 évesek is képesek ezt a dolgot előidézni egy-két alkalommal, azonban nekik csak valamiféle rendkívüli pszichés stressz, vagy érzelmi felindultság esetén sikerül ez, nyugodt, normál „hétköznapi” körülmények között nem. Ahhoz a rendszeres edzés, „gyakorlás” föltétlenül szükséges tizenéves kortól kezdve. Azt mondhatnánk összefoglalóan tehát, hogy a fémhajlításra képes emberek beszédcentruma is a jobb agyféltekében van és minden más fontos személyiség- jegyük is ide lokalizálható, ezért a bal agyféltekének „nem sok dolga van”, túlzott egyszerűsítéssel azt is állíthatnánk, hogy az „munkanélküli”. Ilyen erős asszimmetria esetén valamilyen ma még nem ismeri módon kialakul ez a képesség, de csak akkor, ha rendszeresen fejlesztik. (Folytatjuk)-EgelyVéf emény Holdárnyék Bárhogyan változzanak is a politikai viszonylatok, — ha úgy tetszik rendszerek — a kultúrában mindig vannak vitathatatlan értékek. Ahogyan az elmúlt negyven év során sem tagadtatott meg a polgári társadalmak művészetének számtalan kiemelkedő egyénisége — Schillertől Ibsenig és O’Neilltől Balzacig—, éppúgy most semmilyen megfontolás nem indokolhatná a szellem kelet-európai kiválóságainak kirekesztését. Ilyen értelemben teljesen természetes, hogy alig tíz napon belül három jelentősebb tévéműsornak is „orosz témája” volt. A Jurij Ljubimowal készült interjú — érthető módon — a világhírű színházi rendező kálváriáját, a Tagankából és egyáltalán a Szovjetunióból való kiűzetésének, majd visszafogadásának stációit helyezte előtérbe. A beszélgetés kuriózumaként megszólalt a művész magyar felesége, Koncz Simon Barbarának Egyházasgergére. 3. születésnapja alkalmából sok boldogságot kíván: Édesapád. Garamvölgyi Melindának Szécsénybe! Sok szeretettel köszöntelek születésnapod alkalmából: Apa. Felső sor, balról: Csikós Natália, Krenács Péter, Aranyos István, Bátori Tünde, Bencze Diána, Bencze Máté, Czene Andrea, Balogh Norbert. Mögöttük: Králik Jónásné tanítónő. 2. sor: Puporka Viktória, Dénes Gellért, Krajnyik Olivér, Telek Tamás, Csikós András, Fodor Gergely, Vámos Beáta, Szalai Gertrud. 3. sor: Tóbiás Viktor, Dallosi Ágnes, Miskolczi Gabriella, Kalocsai Attila, Orosz Szabolcs, Orosz Ágnes, Radics Róbert, Balogh István. Bejárók a kis természetjárók Kétszázhúsz kisdiák tanul a ■ Homokterenyei Általános Iskolában, hivatalosabb nevén: az Általános Művelődési Központ homokterenyei egységében. Sok a bejáró tanuló. A helybélieken kívül Mátraszeléről, Nádújfaluból, Mátranovák-bányatlepról és Jánosaknáról hozza az iskolabusz a gyerekeket. Az „ingázók” nagy száma miatt sem lehet mozgalmas szakköri életet megvalósítani. Egy dologban azonban biztosan verhetetlenek a homokterenyei diákok: a természetjárásban és természetvédelemben. Tanáraik nyári táborokat és hét végi túrákat szerveznek a gyerekeknek. Kulturális és sportpályázatokat nyertek, s ez lehetővé tette, hogy megépítsenek Mátracserpusztán egy úgynevezett kulcsos házat. A természetvédelmi területen felépült víkendház valóságos paradicsoma a diákoknak. A tanítás végeztével az iskolakönyvtár várja a gyerekeket videóval, színes tévével és fonoté- kával. Tartalmason eltölthetik az időt az iskolajárat indulásáig. Fotó Biró Olga Holnapi számunkban a zabari elsősök mutatkoznak be. Katalin, és tizenéves fia is, aki öt nyelven beszél s a gyermek Rasz- kolnyikovot játszotta washingtoni színpadon. Lev Tolsztoj drámáját — A ló történetét — a leningrádi Gorkij Színház vendégjátékában a budapesti Nemzetiből sugározta a televízió. Az előadásra — egy másik színházi fenomén — G. A. Tovsztogonov születésének het- venötödik évfordulóján került sor. Az oroszul tudók Tolsztoj nyelvét is élvezhették a többség számára feliratos közvetítésben. Jó száz évvel ezelőtt — utolsó írásaként — vetette papírra Iván Szergejevics Turgenyev A halál után (Klara Milics) című elbeszélését, melyből a Fiatal Művészek Stúdiója Holdárnyék címmel forgatott játékfilmet. Turgenyev a tizenkilencedik század második felében egyike volt a legolvasottabb európai íróknak, s ma is a világirodalom klasszikusai közé soroltatik. Az orosz nemesi értelmiség jellegzetes típusának, az úgynevezett „felesleges ember”-nek az ábrázolása fűződik elsősorban nevéhez. „Egész életem benne van műveimben” — írta s csalódottságai ismeretében evidens, hogy nem idealizálja a férfi és a nő kapcsolatát. E disszonáns viszonyt találóan jellemezte Szerb Antal: „A szerelmet, mint Baudelaire és a századvég költői, ó is végzetes betegségnek látja, amely tönkreteszi a lélek szervezetét”. A Holdárnyékban visszaigazolódik Szerb Antal véleménye, ráadásul itt már felerősödve jelennek meg a rejtélyes, misztikus motívumok, amelyek arra utalnak, hogy Turgenyev figyelme élete vége tájt egyre inkább az önkívületi állapot, a tudatalatti létszféra, a halálproblematika kérdéseire irányult. A világtól elzárkózva élő, magányos moszkvai fiatalember közömbösen fogadja egy színésznő szerelmét, s csak a hölgy hirtelen halála után ébred rá, hogy nem tud ellnállni ennek a vonzásnak, s a szerelmes nő elszánt akarata — mintegy a halhatatlan lélek diadalaként — elháríthatatlan szenvedélyként sodorja magával. A film jöl érzékelteti a romantikus elbeszélés sejtelmes légkörét, de kevésbé sikerül Turgenyev szellemében megjelenítenie az orosz emberek mindennapi életének atmoszféráját. E milli- őre elsősorban Temessy Hédi érez rá, aki a főhős nagynénje szerepében igazán hitelesnek tetsző figurát teremtett. Ez különösen azért érdekes, mert a hiányosan eligazító stáblista szerint ő az egyetlen magyar a színészek között. Az sajnos nem derül ki, hogy a Fiatal Művészek Stúdiója által jegyzett, Márton Elizabeth rendezte produkcióban a közreműködők többsége miért “külföldi és — ennek ellenére — miért jár a film végén megfogalmazott köszönet a főiskola vezető tanárainak. Hacsak nem valamennyien itt tanultak Magyarországon. Ez esetben — mint Szergej Juriz- ditszkij beszédes operatőri munkája igazolja leginkább — nem hiába töltötték az időt neves szakemberek körében. (Csongrády) Kulturális kaleidoszkóp • Bárány István fotóművész kiállítása nyílt meg október 8-án a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium Derkovits Galériájában. A megnyitót Gáspár Aladár rajztanár mondta, a tárlatot november 2-ig látogathatják az érdeklődők, naponta 8-16 óráig. • „Örökségünk a szimbolikus álomfejtés” címmel Kustár Zsuzsa iparművész tart előadást október 10-én 17.30 órakor a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. • Indul a Lutra Klub. A rétsági Asztalos János Művelődési Központban szerdán délután tartja első foglalkozását a gyerekek körében népszerű Lutra Klub. Tervezik az országos „Lutra-hálózat- ba” való bekapcsolódást. • Rock táncház. Október 13-án szombaton a balassagyarmati művelődési központban a Rock táncház keretében este 8 órától a salgótarjáni Nulladik változat együttes ad koncertet. • Hídvégi Judit virágképeiböl nyílik kiállítás október 11-én 17 órakor a bátonyterenyei Bánya Kaszinóban. A tárlatot megnyitja: Földi Péter Munkácsi-díjas festőművész. A művek november 1-ig láthatók. Tisztelt Honfitársam! Nem tudhatom, hogy Ön és hozzátartozói voltak-e szavazni szeptember 30-án, hiszen a csalódottság, az életkörülmények súlyosbodása sokakat távol tartott az urnáktól. Megértve ezeket az érzéseket, véleményeket, mégis azt kérem, voksoljanak most vasárnap. Az új önkormányzatok csak akkor lehetnek a települések valódi gazdái, a város vagy község életének közbizalmat élvező szervezői, ha minél több polgár akaratából, szavazata nyomán foghatnak munkához. Ez az ország, de sokkal inkább a lakóközösségek, a családok, így az Önök legközvetlenebb érdeke. A jó helyi önkormányzat szebbé, tartalmasabbá, emberibbé teheti a település, az ottlakók életét. Ez most elsősorban Önökön múlik! Ön minden bizonnyal tudja, hogy a jelöltek közül választókerületében ki alkalmas a helyi képviselői tisztségre. Azért ajánlom külön figyelmébe a szocialisták jelöltjét és listáját, mert mi csak azt néztük, hogy akiket indítunk, a település ügyeit ismerő, felkészült szakemberek, tisztességes, becsületes polgárok legyenek. Abban pedig biztos lehet, hogy aki a Szocialista Párt színeiben vállalja a jelöltséget, azt nem hajtja karrier-, vagy hatalomvágy csak a közösség ügyeit kívánja szolgálni. E gondolatokat megfontolva kérem felelősségteljes döntését és szavazatát. Tisztelettel: iorn a Szocialistáért elnöke (Politikai hirdetés)
