Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-08 / 159. szám

1990. OKTOBER 8.. HÉTFŐ ZZS5ZZ2Z/ TISZTA VAROST, TISZTA KÖZÉLETET! SZAVAZZON AZ MDF JELÖLTJEIRE ÉS LISTÁJÁRA! (Politikai hirdetés) Kommentár Alma A Tv-híradó nyilvános­ságra hozta a tényt, ami a székházuk előtti Sza­badság ieret is elérte: a legkülönfélébb vállalatok (még a nehéz helyzetben lévők is), valamint a nép­jólétért komolyan tenni akaró szervezetek igye­keznek olcsón élelemhez juttatni a rászorulókat — vagyis lassan mindenkit. A Szabadság téren 12 forintos kilónkénti áron lehetett almához jutni, melyet a messzi Szabolcs­ból szereztek be. Ugyan­ez a messzi Szabolcs- Szatmár-Bereg az erede­ti lelőhelye a nógrádi megyeszékhely vállalatai közül az ÉMÁSZ-nak, az öblösüveggyárnak stb. Ezzel szemben a me­gyeszékhely piacán köztu­dottan nem érezhetjük az olcsóság áldásait. Az al­mát 20, a burgonyát 16 forintért kínálják - az ok ismert: drága a szállítás, a benzin, miegymás.. . Szerintem a Szabadság térre almát szállítók sem lopják a benzint (pedig nekik Szabolcs dupla táv!), de rájöttek: ha a nép nem vesz drágán, és éhen hal, másnap ők is. Apropó! Ugyancsak a Tv-híradóból tudjuk: már könyveket is árultak a fő­városban tízért, mert job­ban járnak így, mintha mindenhová pakolgatják az egyre drágább és egy­re sokasodó köteghegye- ket. Raktározni sem olcsó mulatság már. Nézzék a híradót! Meg­mutatja az utat a piac- gazdasághoz — Budapes­ten. Mert nálunk ez még ALMA. . .- balázs j. — A Metálcoop Kft. felvé­telre keres — csomagotokat, — géplakatosokat, — targoncavezetőket, — szegverő gépekhez gépkezelőket, — villanyszerelőt, — hőkezelő üzembe kemencekezelőket és — alulról vezérelt híddaruvizsgával rendelkező daru­kezelőket. V Kiemelt bérezés. Jelentkezni lehet: Bátonyterenye, Bolyoki u. 8. szám alatti telephelyén. (1411/Sz). A Pásztói Béke Mgtsz megkezdte a hasznosi dű­lőben az oportó és riz­lingszilváni-fajták szürete­lését. ár: 18.- Ft'kg, 10 q fe­lett 16.- Ft kg. A zöldveltelini-fajtát kb. október közepétől szüre­tijük. “rdeklődni lehet: a 18-as elefonszámon. (1453/Sz) Hét végeken túlórázik A munkásasszony fél a jövőtől Árutőzsde a Szovjet­unióban Az első adásvételek során •fémalapanyag, építőanya­gok, elektrotechnikai és szerszámgépek, valamint kü­lönféle szövet- és kőolaj­származék cserélt gazdát a moszkvai árutőzsde első üz­letnapján. A Szovjetunió el­ső tőzsdéjén egyelőre építő­anyag- és berendezésellátási cikk és hang-, illetve video­technikai részleg működik. A moszkvai árutőzsde rész­vénytársasági alapon alakult meg — nem állami vállalat, ■mint például az NSZK-ban, vagy Franciaországban. Ala­pítói között megtaláljuk a Moszkvai Városi Tanács anyag- és berendezésellátási főigazgatóságát, a Szovjet­unió fiatal vállalatvezetői­nek szövetségét éppúgy, mint az ipari-építőipari szövetke­zetek szövetségét, vagy az ifjú feltalálók, a kisvállal­kozók és az innovációs cé­gek egyesületeit is, nemkü­lönben alapítóként szerepel ■a Voltek szovjet—jugoszláv —olasz vegyes vállalat is. A tőzsde 30 millió rubeles alaptőkéjét a tőzsdeépület és a munkahelyek költségéből kiindulva határozták meg. 'Ezen összeg mintegy egyne­gyedét maguk az alapítók tették le, míg a többit a tőzsdei üzletkötésekben részt venni kívánók, akik fe­jenként 100 ezer rubellel „szálltak be". Ez egyben megfelel a moszkvai árutőzs­de részvényei induló árfo­lyamának is — bár e rész­vények egyelőre még nem forgalmazhatók. Jövetelem, érdeklődésem céljának ismertetése után, rögtön és közvetlenül saját bemutatkozásával folytatja. — Icának hívnak, egyéb­ként Kovács Gyuláné va­gyok. Fejér megyéből jöt­tem ide férjhez. Itt talál­tam munkát, a Váci Kötött­árugyár kazári gyáregységé­ben. s azóta is itt dolgo­zom. Három gyermekem van, két kislány és egy fiú. Mivel barátkozó típus va­gyok, hamar befogadott a kollektíva. Munkatársaimat is szeretem. Mint másutt, itt" is időnként akadnak némi problémák, például a bére­zésben, a munkaellátás fo­lyamatosságában. Ha min­den jól megy, akkor havi 6 ezer ötszáz, hétezer forintot keresek, de van amikor csak ötezret viszek haza. Az ilyen kereset kicsit visz- szavágja az embert. Hogy minél több legyen, ezért a hét végeken túlórézok. A keskeny arcú; szem­üveges, szimpatikus, őszinte, nyílt munikásasszonyban is feszülnek azok a kérdések, amelyekre nehezen, vagy egyáltalán nem tud vála­szolni. Bár az év végéig, a külföldi megrendelők ellát­ták a ■ kollektívát megbízá­sokkal, kétkedő gondolatait azonban nem tudja szám­űzni. t\jra és újra előtola­kodnak. — Igen, engem is. foglal­koztat az egyre növekvő munkanélküliség. Ez a rossz érzés feszültséget okoz ben­nem. Ha netán mégis — bár sose kerüljön rá sor — mi is az utcára kerülünk, vajon lesz-e új munkahelyünk? Ha igen, akkor miként fo­gunk, majd beilleszkedni ? Nem vagyok már fiatal. Az­tán az sem biztos, hogy szí­vesen fogadják az időseb­béket, bár nagy a tapaszta­latunk. tudásunk. — Ez a téma a családon belül is szóba kerül? — Férjem a bányánál, a külfejtésen dolgozik, itt a környéken, ön is biztos tudja, rnilyen fényes jövő vár rájuk. Benne is ugyan­az a feszültség munkál, mint bennem. Korábban mi munkások tudtuk, hogy hová tartozunk. Most meg.. Fé­lek, a nem sok jót ígérő jö­vőtől. .. Nem sokkal később a gye­rekek, jelenük és jövőjük kerül szóba. — Mónika ott ül azon a szalagon, — mutat a tőle levő második szalagra, és egy fekete csíkos pulóveres, helyes kislányra. — Harmad­éves szakmunkástanuló. A szakmunkásoklevél meg­szerzése után, az érettségire vállalkozik. Szeret rajzolni, s meglehet, hogy tervező lesz a szakmában. Anikó ugyanitt és ugyancsak harmadéves tanuló, ö úgy gondolta, hogy nem tanul tovább. A szak­munkásoklevél megszerzése után férjhez megy és itt dolgozik. A hatodik osztá­lyos fiam pályaválasztás előtt áll. Nincs kiforrott el­képzelése. Egyelőre az au­tószerelő-szakmával kacér­kodik. — Érdekelne, hogy a két fizetésből miként élnek meg? — Szűkösen nagyon be kell osztani. Éppen hogy csak a legszükségesebbekre jut. Mert manapság nem napról napra, hanem óráról órára emelkednek az árak. Nem, a gyerekekkel ezt még nem éreztetjük. Ráér­jek tapasztalni, amikor ön­állóak lesznek. Egyébként sohasem voltak elkényeztet­ve, olyat sem mondtak, hogy ezt nem veszem fel, vegye­tek mást. Mint a jó testvé­rek, megértették, hogy egy­szerre nem jut mindegyikük­nek. — ön egy boldog édes­anyának vallhatja magát? — Valóban nagyon sok örömöm van gyermekeim­ben. Becsületesen elvégez­ték az iskolát, helytállnak a munkahelyükön. Arról egy pillanatra sem felejtkeztek el. hogy szegény embernek a gyerekei Talán ez ösztön­zi, viszi őket abba az irány­ba, hogy bebizonyítsák: ők is tudnak annyit, mint azok, akiknek mindenük meg­van. Kovács Gyuláné varrónő kiegyensúlyozott felfogásá­ban, életében meghatározó szerepe volt és van annak, hogy a férj szülei úgy fo­gadták be. mint saját gyere­küket. Ö pedig alkalmazko­dó-, segítőkészségével az idő­sebbek iránti tisztelettel, olyan légkört alakított ki maga körül, amelyben nem csak kellemes, jó, hanem meghitt és kívánatos az együttlét. Venesz Károly Kempingszikek Kisterenyéröl Kempingszékek, piros, fehér, fekete és fémes színben. A Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek kisterenyei feldolgozó gyáregy­ségében készülnek, közel ne­gyed éve. Az alapanyagot a szintén kisterenyei csőgyárban állítják elő, míg a gyártási li- cencet a jónevü IKEA-tól vá­sárolta a vállalat. A svéd cég a termék külföldi értékesíté­sének jogát is fenntartja. Az első megrendelés 51 ezer da­rabról szól, melynek egyötödét belföldön, négyötödét nyugati piacon szándékozzák eladni. A jövő évben viszont már 15 mil­lió forint értékben gyártanak csőbútorokat az üzemben, s fali asztalokkal bővül a ter­mékskála. Felvételeink a gyár tócsarnokban készültek. Fotó: Mikuska István Meghalt a király, jöjjön a király, mondták a né­metek, amikor megtörtént az aktus, mely a két Né­metországot eggyé ková­csolta. A hírügynökségek világgá röpítették a hírt, az állampolgárok ingyen sört és pezsgőt ittak az ünnepség alatt. Ha a ma­gyar kormány kicsit ru­galmasabb, elkérhette vol­na az üres sörös- és pezs­gősüvegeket és annak be­tétdíjából egy-két korty nekünk is jutott volna, ha már nem hívtak át ünne­pelni. Az is igaz, hogy az ün­nepségre nem sok okunk van, gondoljunk a válasz­tásokra. Igazi győztesnek csak a közöny nevezheti magát. Ügy látszik neki volt a legjobb reklámja. Még szombaton is kihasz­nálta a kampánycsendet, kijátszotta utolsó aduját, a hétfői áremelést, és a sza­vazók voksának több mint 60 százalékát sikerült be- gyűjtenie. De semmi gond, két hét múlva újabb 500 millióért megismételjük a választást. Gazdag ország vagyunk. Van egy jó hírem is. Ma­gyarország Strasbourgban belépett az Európa Tanács parlamentjébe. A nyitott ajtón utánunk akart som­polyogni Románia is, de úgy az orrára verték a ka­put, hogy az olyan lapos lett, mint egy bokszerku-. tyáé. Én mindenesetre be­takarnám kabátommal, hogy addig a. néhány évig amíg a kapu előtt álldo­gál, meg ne fázzon. A fázásról a kupaszerda jut eszembe. Én tulaj­donképpen elégedett va­gyok a fiúkkal. A Dózsa játékosai látták Nápolyi, mi pedig cserébe Mara- donát. A játékot meg fe­lejtsük el. Majd legköze­lebb a Dózsa rúg egy ket­test a Volánnak és abból rögtön látjuk, hogy nincs itt komoly baj a futballal. Talán a Fradi érdemel még említést. Ezt a mér­kőzést 200 kilométerrel el kellett vinni Budapestről. A szurkolók kulturált vi­selkedése következtében, a további mérkőzéseket a Ferencváros, a Fokföldön lesz kénytelen játszani, a pénzbüntetést meg ne is említsem. Én a tévén ke­resztül néztem a meccset, de még másnap is csípte a szemem az a füstbom­ba, melyet bedobtak. Jó tenne egyszer már ezeket a szurkolókat kifüstölni. A füstből repüljünk el a napfényes Kubába. Az energiaválság érezteti ha­tását. Az ősz vezér kiadta a jelszót, lovakat az országúi­ra és a mezőgazdaságba. Ügy néz ki, a személyautókat fel­váltják a „Szőrlimousi- nek”, a traktorokat a bi­valyok. Engem csak az ag­gaszt, hogyha a vas is el­fogy, jön a faeke. Ahogy elnézem Kubát zabbal haj­tott egy lóerős járműveivel szép csendben visszaüget a középkorba. Kuba napfénye után jöj­jünk haza az őszbe. Jó hír vár' idehaza a kisnyugdí­jasokra. A kormány 2 400 forintot hagyott jóvá a számukra. Úgy gondolom, ebből a pénzből, először egy csomag papírzsebken­dőt vesznek, hogy kitörül­jék vele a szemüket. Végezetül egy rendőrsé­gi hír. A Budapesti Rend­őr-főkapitányság ma, hét­főn a lakosság segítségét senkinek az elfogására nem kéri. A kollektíva úgy döntött, hogy most kivé­telesen mégpróbálják egye­dül. Soós Géza

Next

/
Thumbnails
Contents