Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-29 / 176. szám
2 anjnzmj HAZAI KÖRKÉP - KÜLFÖLD 1990. OKTÓBER 29.. HÉTFŐ Rögtönzött „hírközpont” az éjszakai salgótarjáni utcán Felhívás az oktatási intézményekhez és pedagógusokhoz A kormány az MTI-hez eljuttatott felhívásában felszólította az oktatási intézményeket és a pedagógusokat, hogy mindent tegyenek meg intézményeik zavartalan és rendezett működésének érdekében. Felhívja továbbá a helyi önkormányzatok vezetőinek figyelmét arra, hogy ahol a közlekedési viszonyok miatt bizonytalan az iskolák megközelítése, vegyék fel a kapcsolatot az intézmények igazgatóival és közösen döntsenek arról, hogy ma, 29-én hogyan működjenek. (MTI) Polgármesteri hivatalokban mondták Nem taxistüntetés - népi megmozdulás (Folytatás az 1. oldalról) autósokkal. Az újságíró-igazolvány segítene, de a gyűrű áthatolhatatlan, kaput nyitni csaknem lehetetlen. Fejkendős. kötényes asszony segít a szervezőkkel egyetértésben. tizenéves gyereket ültetnek mellém: — Mutasd meg, hogyan lehet a földúton, egy kis kerülővel visszajutni a 21-es útra. Nemrégen még üres volt a nagybátonvi csomópont, a hídon most már teljes a zárás. A bányászemlékművön hatalmas, sebtében készült felirat: ,.A nép veletek van! Le a kormánnyal!" Kiegészítve még egy indítvánnyal, amely arról szól, a készítők melyik pártot látnák szívesen a hatalomban Ehhez a csomóponthoz, egy félóra múlva Csurgai Tivadarral térünk vissza. Az utat lezárók sebtében verődtek össze, < 'surgai egyfajta „el- igazitást" tart: mentők, rendteg embereket szállító járművek továbbengedését. A járművezetők a gyors kapcsolattartás érdekében CB-t kérnek, ezzel is jelezve, hogy ez itt nem taxisügy. A tömeg nagyra nő, a kiabálás néhány töredéke így hangzik: „Ha kell, idehozom a gyárból a darut is!” — „Annyi az elkeseredés miatti düh az emberekben. hogy nem szabad engedni!” — „Hétezer forintot keresek. Miből tankoljak... egyek... gyújtsak be?!” — „A plakátháborúra elszórták az ország pénzét, ezt az én zsebemből akarják kivenni?” Kisterenyén a szervezők rendre elterelik a kíváncsiskodó gyerekeket az útról, forró teát visznek egy Egerből érkezett kamion vezetőjének. aki indulna is tovább, áruért. Mindezt azonban egy háborúság szakítja meg. A DV 64-65 forgalmi rendszámú Lada vezetőjében szemernyi megértés sincs. Nem engedik tovább, erre ő lemár-már a tettlegesség szaga van a levegőben. A gépkocsivezető kikéri magának, hogy korlátozzák utazásában. a helybéliek csodálatra méltó higgadtsággal bizonygatják: ..önért is cselekszünk, uram!” — „Értem éppen nem!" „Megmondaná, mennyi a fizetése?” — „Ez nem tartozik ide!” A húr már-már elpattan, amikor mentőangyálként érkezik az ADJ 391 rendszámú kenyeresautó. A sértett úr még a kocsi belsejébe is benézne, de azt már nem meri vállalni, hogy ilyen járműnek is útját állja egyszemélyes, különbejáratú demonstrációjával. Mérgesen félreáll, mehet a kamion, a kenyeresautó, a közben összetorlódott szlovák és lengyel autókkal együtt. Késő este — győzelemittas mámor. A salgótarjáni öblösüveggyárból fél tízkor hazatérő fiatalasszony ujjongva fogadja a tévéadás megszakításának. a kormány A pásztóiak „tábori konyhája” hozza a hírt a tudósító, hiába említik, hogy ugyanezzel, a 12 forintos árcsökkentés örömteli tényével — azaz a megbékélés lehetőségével — leszaladt a demonstrálókhoz dr. Várkonyi József, az új városi képviselő-testület korelnöke is. A szaporodó hírek nyomán felszabadul a hangulat, egy testes fiatalember magasba emelt kézzel tudatja: — Ha tíz forintot nyertünk, akkor is győztünk. Megmutattuk, hogy itt vagyunk, hogy az utcára figyelni kell. A kétkedés azonban mégis ott van a levegőben. Kételyeket eloszlatni néhány taxissal a szerkesztőségi szobában ülünk le, meghallgatni a késő esti krónikát. Tíz órakor a döbbenet iszonyatos: becsapták, féllevezették az ország közvéleményét, egyezség nincs, hamis volt a hír. Az utcán paprikás a hangulat. Provokációt, megosztási törekvést emlegetnek, felelősségre vonást követelnek. A gépkocsivezetők ismét csalódottan ülnek parkoló járműveikben. Egy ifjú ember este tizenegy órakor leint: — Vigyen el az üveggyárig. Elmegyek a diszkóba, hajnalban alszom egy keveset. — S azután? — Reggel hétkor beülök az álló autóba és folvtatom tovább. . . galmi sávon folyamatos a közlekedés. Ezen a napon este összeült az önkormányzati testület; tárgyaltak a taxisok és fuvarozók vezetőivel is. Megegyeztek a kölcsönös információátadásban, a polgár- mesteri hivatal felajánlotta technikai felszereltségét a demonstrálóknak. Azt kérték tőlük, szervezettek legyenek, és legyen központi helyük, ahol elérhetők. A testület felmérte a város tartalékait. Háromnapos átlagos fogyasztásra elég a víz. Tejből, tejtermékből és húsból bőséges a készlet. Az üzemanyaggal viszont gondok vannak. Diesel-olaj bőven vásárolható, de benzinből csupán tizenötezer liter tartalékkal rendelkeznek. A kórházban megoldódott a műszakváltás. Az utcák néptelenebbek, mint egy átlagos vasárnapon. Vita azokkal, akik nem értenek egyet a blokáddal őrök, tűzoltók, közszolgáltatók kapjanak szabad utat. Higgadtságot, mértéktartást kér. Azzal együtt, mérlegeljék a munkásjáratok, a kisgyermekeket és a koros, bezárja az autóját, megbénítva az átjáró elállásával a megkülönböztetett járművek továbbjutását. A Lada orra előtt ott várakozik a kamion is. A vita egyre hevesebb, visszakozásának hírét. Mellesleg. autója nincs. A Pécs- kő Üzletház előtt bizonytalan a magatartás, az emberek nem hisznek, nincs hivatalos információ. Hiába (Folytatás az 1. oldalról) monstrálók tájékoztatták a testületet, hogy szombaton 21 órától vasárnap éjfélig biztosítják a városon történő áthaladást és a belső közlekedést, tekintettel a közelgő halottak napjára. Vasárnap a városközpontban csak két sávon tartózkodtak autók és megindult a helyi közlekedés is. Bíztak abban, hogy vasárnap megállapodás születik, és mára visszatér Salgótarján élete a rendes kerékvágásba. Balassagyarmati hírek a polgármestertől, dr. Németh Györgytől. A város hangulata nyugodt — említette. Szombat éjféltől egy forNincs másik ország Remélem, a múlt hét végén elemi erővel kitört társadalmi elégedetlenség, aminek a taxisblokád csupán megnyilvánulása — és nem előidézője — volt, e sorok megjelenésekor már viszonylagos nyugvópontra jut. A válságos napokban a társadalom döntő többsége fölismerte, hogy itt nem a személy- és teherfuvarozók „törpe kisebbségének terrorja” bénította meg az országot, hanem az első szabadon választott felelős kormány gazdaságpolitikájának hiánya, aminek következtében a gazdaság szereplői, a bérből és fizetésből élők, a kisvállalkozók, a középrétegek, végső soron az egész lakosság csak az átgondolatlan kapkodást és sorsának romlását érzékeli, anélkül, hogy tudná, mikor és főként hogyan jön létre majd az ígért szociális piacgazdaság. Remélem, minden felelős politikai erő érzékelte azt az állampolgári felelősséget, ami ellentétben a kormánytényezők némely zavart — és zavart keltő — megnyilatkozásával ezúttal megnyilvánult, s aminek köszönhetően a legválságosabb órákban is látszott a helikopterekből, hogy „még magasról nézvést” is megvolt és magmaradt az ország, a társadalmi szolidaritás, aminek megbontására pedig történtek kísérletek, a rég bevált gyakorlat szerint. Remélem, ezek a kísérletek nem folytatódnak, nem történik meg a legválságosabb órákban felelős államférfiként viselkedő köztársasági elnök elmarasztalása, a bűnbakképzési gyakorlat ismételt föl- erősítése, s a blokád által amúgy is megviselt utcák nem válnak a különböző előjelű utólagos demonstrációk indulatokat továbbszító színtereivé. Remélem, a válság tárgyalásos rendezésén lesz a hangsúly, s a tanulságok levonása következik be. Kiindulópontként annak fölismerésével, hogy a kormány iránti bizalom, az a politikai és erkölcsi töke, amivel a koalíció öt hónappal ezelőtt rendelkezett, vészesen megcsappant — erre már a helyhatósági választások is figyelmeztettek —, s az az ország, amelyet a kormány az előzőtől súlyos örökségektől terhelten, de működőképesein átvett, bármely pillanatban közel kerülhet immár a működésképtelenséghez, amit senki sem kívánhat. Miként ezt a blokádot sem kívánta senki. Sem most, sem a jövőben, hiszen az is nyilvánvaló, nem ez lehet a megnyugtató válságkezelési mód, ez csupán a végső eszköz. S jó lenne, ha a további gazdasági intézkedések nem automatikusan az utcára vinnék az embereket. S mert nem remélem, hogy a további súlyos következményekkel járó, ám közgazdaságilag indokolt intézkedéseket a jövőben bármely kormány elkerülheti. Amit megtehetne az a társadalom, az állampolgár felnőttként való kezelése a nehézségek merőben apolitikus eltitkolása helyett, hiszen épeszű ember most sem a benzináremelés szükségességének tényét, „csupán” a módját és a mértékét vitatta, nem látván bele a kormány költségvetési, külső és belső adósságkezelő mechanizmusaiba. S mert nem remélem, hogy hosszú évekig nagy tömegek számára mód nyílhat a fölemelkedésre, reményem csak annyi, hogy végre nem a múltba nézés lesz a fő „cselekvési” program, hanem a válságkezelő gazdaságpolitika kialakítása, a társadalommal való kiegyezés megteremtése. Nincs kormány a modern demokráciákban, amely bizalom- hiányban eredményesen működhetne. A bizalmat azonban nem kérni kell, hanem meg kell teremteni. A társadalom az első szabad választásokon bizalmat szavazott. Most azokon a sor, akik annak idején megkapták ezt a bizalmat, amit illene viszonozni a felelősség vállalásával, a demokratikus struktúrák ki- terjesztésével. S amit elsőként kell említeni, jóval több empátiával az ország népének mind súlyosbo- dóbb gondjai iránt egy, a valóságban is használható gazdasági program egyidejű bemutatásával, amitől nem csodát várunk, hanem aminek a jegyében dolgozhatunk és élhetünk ebben az országban. Mert nincs másik ország, ahová tíz és fél millióan elmehetnénk. Mert ez a haza nem a magasban van, hanem itt lent, jelenére és jövőjére a valóság törvényei érvényesek. A politikacsinálóktól ezeket várják a politika által érintettek, vagyis a többség. (te)
