Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-03 / 155. szám
1990. OKTÓBER 3.. SZERDA unrnzz] A Szécsényi Műsorkalauz és a rendszerváltás Meglepődve olvastam a Szécsényi Műsorkaluz (Szécsény város és vonzáskörzetének műsortájékoztató kiadványa. Kiadja a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ, 3170 Szécsény, Ady E. út 7. Pf.: 50. Tel.: 520. Felelős kiadó: Balogh Ferenc igazgató) szeptemberi számát, különösen annak az első és utolsó oldalán lévő szövegeket. Az már fel sem tűnt, hogy megint egyik kedves barátom útján jutott el hozzám a fent említett kiadvány, hiszen jó ideje „kiestem” abból a körből, amelyiket a művelődési központ vezetése „fontos”-nak tart. Persze ma sem múlt el a felfelé való megfelelés ideje, csak most más párthoz (pártokhoz) kell igazodni és ennek megfelelően változott meg a műsorkalauz elosztó névsora is. A lelkes megfelelni vágyás szinte átsüt a borító első oldalán: „Városunk Állampolgárai (így, nagybetűvel) nevében őszintén köszöntjük a TELJES RENDSZERVÁLTÁST!” Magam részéről azokkal értek egyet, akik csak a politikai rendszerváltás tényét ismerik el (hisz a gazdasági még jószerével el sem kezdődött). Ugyanakkor tisztelettel meghajtok mindazok őszinte lelkesedése előtt, akik a kormánypárt képviselőinek felszólítására ilyetén módon reagálnak. De, mint adófizető magyar állampolgárnak van néhány igen A paprikahajtatás korszerű módszereit (támrendszeres, tápoldatos, időzített termesztés stb.), az újabban nemesített hib- rid-paprikafajtákat, a növényvédelem és a tápanyagellátás területén alkalmazott új módszereket és növényvédő szereket ismertető tanfolyamot indítunk a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem Zöldségtermesztési Intézetében. A tanfolyam novemberben kezdődik és a hajtatási idényben három alkatommal egy-egy napos elfoglaltsággal jár. halk kérdésem: Mit keres ez egy művelődési központ műsortájékoztatójában? És mit keres az utolsó oldaton a „Hogyan szavazzunk!” cím alatti szöveg négy utolsó bekezdése: ..Felhőjük Szécsény város polgárainak figyelmét, hogy a rendszerváltásra szavazzanak. Vagyis azokra a személyekre, akik hiteles emberek, azokra, akik nem kompromittálták önmagukat. Ne támogassák a múlt rendszer prominens kiszolgálóit, akik csak felfelé akartak megfelelni! Csakis új emberek, új arcok garantálják a teljes rendszerváltást! Óriási felelőségünk (így egy s-sel!) tudatában menjünk szavazni!” Az idézett kérések többségével egyetértek, mégis megkérdezem: Nem valamelyik párt-, társadalmi szervezet, választópolgári csoportosulás felhívásában, szórólapján kellene ezeknek az igényeknek szerepelniük? A józan jogérzék, s a választási törvény idevonatkozó paragrafusai is azt mondatják: igen. Hisz törvényellenes, ha állami pénzen, egy kulturális' információkat közvetítő kiadványban politikaireklám-érJelentkezési határidő: október 31. Jelentkezni írásban a következő címen lehet: Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem Zöldségtermesztési Intézet. 1118 Budapest XL, Ménesi út 44. Szóban történő jelentkezés esetén a jelentkezők adatait az 1-667-282-es telefonon regisztráljuk. A tanfolyamra elsősorban árutermelő hajtatókertészeket várunk! Dr. Balázs Sándor intézeti igazgató tékű, direkt propagandaszöveg kap helyet. A kedves olvasóra bízom ítélje meg, kinek, kiknek állt érdekében ez a törvénytelenség. S eddig arról még nem is szóltam, hogy a választási tájékoztatóban tárgyi tévedés van, hiszen akit polgármesternek akarnak megválasztani, annak a nevét nem aláhúzni kell. hanem egy körben elhelyezett két egymást metsző vonallal kell rászavazni. (Választási Törvény VII. fejezet 36. § 2. pont.) A fentiek politikai-erkölcsi tanulságairól alkotott véleményem pedig megegyezik a szeptember 7-i Élet és Irodalomban megjelent. Jancsó Miklóssal készített interjú egyik gondolatával: „Sokan. akik korábban más színű inget hordtak, most újfajta politikai demagógiával kívánnak pozícióhoz jutni. Változni persze mindenki változhat, de ahogy például a Jurta Színház igazgatója változott meg két év alatt, az nem igazán elegáns.” Burenszki Ervin Szécsény. Rákóczi út 113. A rokkantnyugdíjas mit egyen? Arra szeretnék választ kapni, több rokkantnyugdíjas társammal együtt, hogy ha mi már betegek vagyunk, „mert ugye azért százalékoltak le”?? Miért csak 67 százalékot adnak másodfokon? Nekem harminc évem van ledolgozva, ötvenhárom éves vagyok és a nyugdíjam 4200 forint. Kérdezem én, hogy éljek meg egyedül? Gyermekeim nincsenek. A rezsi sok. Segély nincs, csak másoknak! Kíváncsian várom a választ, mert szerintem ez a probléma igencsak sok embert print az országban. A rendes nyugdíjast alkalmazzák. még a nyugdíja mellett, de a rokkantnyugdíjasnak kuss! Mit lehet tenni! Kovács Pálné Szécsény Időben értesítsenek 1990. szeptember 18-i Új Nógrád lapban olvastam „Olcsó zsír" címmel egy cikket. Nagyon jó dolognak tartom, ha ilyen magas árak mellett hallok olyanról is, hogy alapvető élelmiszercikket kedvezményesen, akció keretén belül értékesítenek. Az már kevésbé nyugtat, hogy ilyen dologról utólagosan, újságból kell értesülni. Bátonyterenye (Kisterenye és Nagvbá- tony) úgy érzem, hogy egy település, mivel pár évvel ezelőtt ezt nagy pompával várossá nyilvánították. Kérdezem, ha ez így van. akkor miért csak a nagybátonyi lakosok részesülnek ilyen kedvezményben. a kisterenyeiek pedig nem? Jó lenne, ha ilyen akciók előtt egy-egy felhívással az illetékes szervek pár nappal előbb tudatnák a kisterenvei lakosokkal is. Kárpáti Zoltánná kisterenyei lakos POSTÁNKBÓL V Makulátlan ”érdekvédelem? Lemond-e tulajdonjogáról a salgótarjáni volt oktatási és művelődési intézmény tulajdonosa kérdésemre a Kíváncsiskodó rovat keretében „Nem mond le vagyonáról a szakszervezet" címszó alatt egy-két továbbgondolásra - s vélhetően közérdeklődésre - érdemes válasz érkezett, mely még kíváncsiskodobbá tett... Az érintett objektum területét legjobb tudomáson szerint 1980- ban államilag kisajátították, az intézmény elkészült, megkezdte működését. A tulajdonlapok tanulsága szerint - ezt követően - 1987. I. törvény 70. szakasz 3. bekezdés alapján, nevezett az intézményre - tollvonással! - tulajdonjogot ebben az évben szerzett!! De legyünk nagyvonalúak, s fogadjuk el a szerzés jogcímeként a közölt tagdíjváltozatot, mint tulajdonszerzési elméletet... Hogyan tudták titokban tartani mindeddig a szervezett dolgozók előtt, hogy tagdíjukból erre is tellett? Üdülési lehetőségeket többnyire a munkáltatók, vállalatok, intézmények biztosították, s a tagdíj többi részét - részben volt rátekintésem - elvitte az apparát, meg a segélykeret. Ha mindezek után is megállja helyét állításuk, szervezett dolgozóként, tulajdonosként az objektum bérbeadásáról a tagdíjbefizetőket ki kérdezte meg? Húsz-, harminc-, negyvenéves tagdíjlevonások alapján „az érdekvédelemben részesült dolgozó ” akár, az objektum részvényese is lehetne! Ha már mindenképpen a nevezett kft. kezelésébe került az intézmény, akkor további kérdésem, a szakszervezeti tagot, mint létrehozót, a létesítményben milyen kedvezmény(ek) illetik meg? A válasz további része: „A rezsiköltségeket a jelenleg ott működő kft. fizeti, mellyel bérleti szerződést kötöttünk ”. Nem hiszem, hogy van ma Magyarországon olyan vállalkozó, akit csak a rezsi érdekel. A kapcsolódó nyereségről vagy haszonról a cikk említést sem tesz - pedig nem lényegtelen - nevezetesen a nyereségszerzésben (a tagdíjak után) a dolgozó mennyiben érdekelt? Veszteség, mint fogalom is logikátlan lenne, mert akkor az objektumhoz való ragaszkodás okát végképp nem értem... Meggyőződésem szerint az utóbbiról - veszteségről - szó sincs, az említett kogglomerátumban a szerzés, a birtokon belüli jó étvágyra, a közpénzen való terjeszkedés lehetőségére már csak a körforgalom kialakítása iránti érdeklődés üti rá a pecsétet. Fenes Endre FKgP szóvivője Zöldséghajtató kertészeknek Volt egyszer egy titok... A bujáki honvédségi üdülőt már tavasszal is megkörnyékeztük, de nem kerültünk igazán közel hozzá. Nógrádi körökben a legváltozatosabb mendemondák kaptak szárnyra a „tiltott területről''. Eddig csak egy szűk kör vehette szemügyre a kerek erdő közepén kiépített, nógrádi viszonylatban páratlan szépségű létesítményt. Tavasszal tettük fel a kérdést: mit rejt a bujáki üdülő? Most felvételeinkkel válaszolunk. Fotók: R. Tóth Sándor Hadművelet a marcali cigányjelölt ellen „Jani, itt gazemberség ...” A választási előkészületek velejárója a korteskedés. Ennek vannak megengedhető fogásai, de elítélendő módszerek is bekerülnek a kelléktárba. Ma még nem bizonyos, melyikből került több a patikamérlegre Nógrád- marcalon. A tét nem volt kevés. Kik lesznek végül is a képviselő-testület tagjai? Jelölt bőven akadt, majd háromszor annyi, mint a törvény adta testületi létszám. Szőrös János egyedüli cigányként indult a 14 jelölt között. Ismerték igaz- ságszeretetéről, szókimondásáról. Voltak, akik úgy gondolták, ott a helye a falu ügyeit intézők között. Mások - a választás napjáig még létezett tanácstestület dolgozói közül - másként vélekedtek. „Nehogy rá szavazzatok, mert nem kaptok segélyt!” Ilyen és hasonló kijelentésekkel ültették el a félelmet a nógrádmarcali cigányok között. Elég jól sikerült a cigányjelölt ellen indított hadművelet. Talán túl jóra is! Szőrös nem jutott be. De nézzük az előzményeket. Szügyöt, Csesztvét és Nógrád- marcalt, hasonlóan sok kis társához, annak idején összevonták. A bajok ekkor kezdődtek. Nóg: rádmarcal társközségre egyre alárendeltebb szerepet osztottak ki az anyatelepülésen lakó tanácsi vezetők is. Marcal sorvadt. Még hajdani önállóságuk idején, a több mint ezer lelket számláló faluban két kocsma, három bolt és egy mészárszék volt. Most egy boltjuk és egy kocsmájuk maradt, igaz elment a falusiak fele is. Talán a hibás politikai szemlélet is közrejátszott abban, hogy a három község közül Szügy virult, szépült, míg a mostoháknak alig jutott valami. Ez egyre több nógrádmarcali embernek nem tetszett. Hiába tették szóvá. Ugye szél ellen nem lehet...! Most fordulhatott volna a kocka. Az új önkormányzati testület jelöltjei között akadtak Szőrös Jánoson kívül mások is, akik szorgalmazták a különválást, sőt szót emeltek egyes vezetők, hivatali dolgozók visszaélései, kiskirálykodásai ellen. Nem is nyert egyikük sem! Nem furcsa? A kocsmában egymásnak mondogatták az emberek: „Nagyon szervezkednek a tanácson! Agitálják a népet! Nem lesz itt változás!” Egy falubeli parasztember így vélekedett: „Jani, itt gazemberség van, saját magukat választják meg, úgysem bírunk velük!" (Nem bírtak!) Most talán még nem lehet eldönteni ki tett jó lóra? Az is csak később derül ki, a mostani győztesek nyerők-e? Az viszont már most nyilvánvaló, egyre inkább csípi egyesek szemét a hatalmi mámor köde. A köd pedig nem tart örökké! Vagy mégis? Sánta János
