Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-25 / 173. szám
4 /i7*iy/y*7»7 KULTÚRA 1990. OKTÓBER 25., CSÜTÖRTÖK Családias hangulat a Petőfiben A balassagyarmati Petőfi Sándor Általános Iskola a város legkisebb oktatási intézménye. Összesen 207-en tanulnak itt, s első osztály is csak egy indult szeptemberben. Az alacsony létszám előnye, hogy a diákok és a pedagógusok bensőséges légkörben végezhetik munkájukat, így alkalom nyílik egymás jobb megismerésére, mélyebb kapcsolatok kialakítására. Az iskola felszereltsége megfelelő, bár gondot jelent a tornaterem hiánya - a gyerekeknek csak egy tornaszoba áll rendelkezésére - és az ebédeltetést is a tantermekben kell megoldaniuk. A tanulók elsőtől harmadik osztályig német, negyedik osztálytól pedig angol nyelvtanfolyamokon vehetnek részt. A délutánok hasznos eltöltését számos szakkör segíti: torna, egészségügyi, számítástechnikai, természetjáró, szabadidős szakkör mellett énekkar is gazdagítja a kínálatot, a felsősök háztartási fakultációra járhatnak. A szülőkkel való jó kapcsolat érdekében elmaradhatatlan az anyák napja és a karácsony közös megünneplése. Felső sor balról: Guja Krisztina, Jónás Péter, Boros Ildikó, Csolák Gábor, Pistyur Petra, Imre Noémi, Bódi Gergely, Vaszari Tamás. Középső sor balról: Pleva Péter, Kanyó Rita, Lugosi Dóra, Bállá Orsolya, Nagy Tímea, Puporka Csaba, Gyürki Gergely, Vincze Bernadett. Alsó sor balról: Rácz Ilona, Berkes Sándor, Szabó Máté, Csapó Adám, Molnár Katalin, Szeghalmi Beáta, Lázár Csaba, Yidamusz Erik. Tanítónők: Koplányi Lászlóné (balra) és Harmat Sándorné. Holnapi számunkban a balassagyarmati Ifjúság Üti Általános Iskoláról olvashatnak. Erdei iskolák találkozója A közelmúltban tartották meg Galyatetőn az erdei iskolák országos találkozóját. A salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskola és Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet rendezésében lezajlott randevúra az ország minden részéből érkeztek tanárok, olyan iskolából is, ahol már hagyományai vannak a kezdeményezésnek és olyanból is, ahol még csak barátkoznak a gondolattal. A tanárok az eddigi tapasztalatokról és a jövőről cseréltek gondolatot. Az erdei iskolák pedagógiájáról és ezek gyakorlati megvalósításáról volt szó, igazodva a sajátos körülményekhez. Fölvetették, hogy szükség lenne az erdei iskolák hálózatának esetleges kiépítésére. S ami már konkrétum: alapítványt hoztak létre, melynek pénzeszközeiből segítik a kutató- és a pedagógiai munkát, különféle kiadványok megjelentetését, a most még érthetően sovány szakirodalom bővítését. Megalakult az erdei iskolák egyesülete, amelynek legfontosabb feladata az érdekvédelem. Az elnökségbe beválasztották Czene Gyulát, a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatóját. Galyatetőn elhatározták, hogy minden évben más-más helyen rendezik meg az erdei iskolák találkozóját. A közelmúltban elhunyt Borsos Miklós nevét és művészetét még azok is ismerik, akik kevésbé érdeklődnek a kortárs magyar művészet iránt. A festőnek indult szobrász jelentős szerepet játszott a magyar művészettörténetben. A mai élet összetett, gyorsan változó világát megérteni, illetve megjeleníteni csak a lényegük megragadásával lehet. Borsos Miklós a művészetnek ezt a fő igényét a régi és az új különös ötvözésével valósította meg. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy kőszobrok mellett fém domborműveket is készített, nem különben a magyar érmészet egyik legjobb mestere is volt. Grafikai munkásságát illusztrációi tették közismertté. Pályája során egyes műfajok váltakozva kerültek előtérbe. Művészete egyszerű, minden raffináltságtól mentes. L. Kovásznai Viktória elsőként kísérli meg Borsos művészetének, életpályájának összefoglalását és rendszerezését. A könyv bevezetőjében a következőket írja: „Ha az életművön végigtekintve azt keressük, hogy az mit fejez ki korunkból, illetve mit szándékszik a jövő nemzedékeinek tanúságként átörökíteni, akkor az életszeretetet, az ember- központú, humánus gondolkodás, az örök emberi keresését kell kiemelnünk.” L. Kovásznai Viktória Borsos Miklós című monográfiája most látott napvilágot a Képzőművészeti Kiadó gondozásában. A több mint 300 oldalas kötet körülbelül 150 fekete-fehér és több mint 50 színes reprodukciót tartalmaz. A mű áttekintést ad Borsos Miklós életművének minden jelentős vonulatáról. A hollywoodi sikergépezet legfrissebb terméke gördült be fantasztikus sebességgel. Négy keréken. A kormánynál - ki más lehetne? - maga az isteni Tom Cruise! Kitekint az ablakon, mosolyogva villantja mind a hatvannégy fogát. Az érzékenyebb lelkületű lányok, nők, asszonyok azonnal elolvadnak a gyönyörtől. De Tom mindezzel nem törődik. Bájos üstökére húzza bukósisakját, drága szemecskéi elé pedig szemüvegét. És beindítja a motort. Hisztérikus női sikolyok, a Beatles idejében volt valami ilyesmi. Még egy futó mosoly a rajongók felé. Azok a hölgyek, akik most tértek magukhoz az iménti „Tom-aján- dék” óta, most ismét ájultan rogynak össze az örömtől. Rajt! Főhősünk padlóig nyomja a pedált. Huhú, ez igen! Szenzációsan vezet ez a fiú! Káprázatos a technikája! És milyen vakmerő! Hát igen, ez ő! A derék Tom. Előtte nincsen legyőzhetetlen akadály. Legyen az baleset, karambol, sérülés, női szívek meghódítása (számára ez a legkönnyebb). Nincsen megoldatlan feladat. Most éppen a NASCAR- féle autóversenyek. Ez sem új Tom számára. Miért is lenne? O a sztár. A fenomén. Az ügyeletes zseni. Egyszer ő a csúcsfegyver, máskor a legjobb cocktailk everő, most pedig „Mint a villám”. Mindegyik profi, mindegyik óriási siker, mégis... Mint a villám. Pontosan. Nagy zajjal és fénnyel érkezik, hatalmasat dörren és kész. Vége, nincs tovább, csapó. Semmi maradandó nincs utána. Szilágyi Norbert Kétszáz éves a magyar színjátszás varrta gyönyörű színpadi kosztümjeiből „bújtak ki” az eljövendő korok nagy magyar színésznői: Kántorné, Déryné, Jászai Mari, Blaha Lujza, Bajor Gizi, Tolnay Klári és a többiek. Rájuk hagyta Moór Náni, ahogyan kollégái hívták, Kazinczy által is feljegyzett játékintelligenciáját, a magyar nyelv iránti elkötelezettségét, honleányi lelke- sültségét, s az átlag feletti, európai mércéjű műveltségét. 1990. október 25-én, a magyar színészet nehezen kivívott, ám dicsőséges kezdeteire, és az azóta eltelt küzdelmes, nagy sikerekkel és bukásokkal teli két évszázadára emlékezünk. Augusztus 25- én már volt egy méltó „előjátéka” az évfordulónak, a budai Várban megrendezett Színészkarnevál. A színészek százai léptek fel a kilenc szabadtéri színpadon, a közönség ingyen gyönyörködhetett, szórakozhatott a produkcióikon. A dátum szerinti évfordulónak lesz természetesen úgynevezett hivatalos része. Az Állami Operaházban nemzetközi színháztörténeti konferenciát tartanak, újra megnyílik a Bajor Gizi Színészmúzeum. Nyilvánvaló immár, hogy mégsem a központi rendezvények adhatják meg az ünnep igazán bensőséges jellegét. Minden magyar színház e napon a maga módján emlékezhet meg közönségével együtt a legmegfelelőbben és leghatásosabban nemzeti színészetünk alapítóiról. S.GY. 1790. október 25-én korszaknyitó esemény színhelye volt a - kivételes szerencsénkre ma is fennálló - budai Várszínház. Aznap este itt tartotta bemutatkozó Színészkarnevál 1990 nyarán előadását a Magyar Színjátszó Társaság, nemzeti színészetünk lelkes kis úttörő hada, élén a legendás emlékezetű Kelemen Lászlóval, mindaddig a pesti Belvárosi templom nyugati országokat megjárt kántorával. A tomboló siker - a korabeli feljegyzések és újságcikkek tanúsága szerint - nem is maradt el, s két nap múlva a pesti Rondellában működött színházhelyiségben megismétlődött. Aztán, befogadó fedél hiányában több mint másfél évre megszakadt. Az első tizenöt magyar színész - tizenegy férfi és négy nő - kezdeményező bátorsága és ereje előtt tisztelgünk - a kétszáz éves évfordulón. Mellettük azok nevét és tetteit is illő az emlékezetünkbe idéznünk, akiknek oroszlánrészük volt a magyar szó elültetésében a színpadon. Elsőnek említhetem Kazinczy Ferencét, de Ráday Pál, Kálmán József, Lavotta János érdemeiről sem feledkezhetünk meg. Az utóbbiról szólva a magyar zene alkotó szerepére is gondolok a nemzeti színművészet meghonosításában. Mert a szóhoz, zenéhez, látványnak, szellemnek is kellett társulnia, hogy magyar legyen. A művészek között akadtak született és önműveléssel csiszolt tehetségek. Magát Kelemen Lászlót is jó színésznek minősítették. De a legtöbbet dicsért tag Moór Anna volt, az első magyar primadonna és diva. Sok más nevezetes szereplése közt ő jelent meg magyar színpadon először Shakespeare Júliájaként. Elmondhatjuk: Moór Anna maga Borsos Miklós művészetéről filméi Mint a villám
