Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-21 / 171. szám
Pedagógus Balassagyarmatról Négy évtized a gyerekekért Tóth Lajosné húsz éve tanít a balassagyarmati Dózsa György Általános Iskolában. Volt már munkaközösség-vezető, igazgatóhelyettes, érték kudarcok és érték pályán tartó sikerek is élete során. Találkozásunkkor arra kértük meséljen munkájáról, indulásáról, tapasztalatairól.- Lehet, banálisán hangzik, de már gyermekkoromban vonzódtam a tanári hivatáshoz. Babáimmal, a gyerekeket pótló fadarabokkal iskolást játszottam, őket tanítottam, a magam kislányeszével őket neveltem. Magam is szerettem tanulni, iskolába járni, így - bár szüleim igyekeztek lebeszélni róla - a pedagógus pályát választottam. Budapesten születtem, itt végeztem el 1954-ben a tanítóképzőt is, majd férjem révén - aki szintén pedagógus - Nógrád megyébe, Tolmácsra kerültem, ahol két évig dolgoztam.- Hogyan alakult pályafutása a későbbiekben?- Később szolgálati lakást kaptunk Borsosberényben. Itt született meg egyetlen lányunk is, akivel sajnos mindössze hat hétig maradhattam otthon, azután egy tizenöt éves gyerek vigyázott rá amíg én tanítottam. A fizetésem felét is neki kellett adnom. A falusi munkának persze megvoltak a maga előnyei. Mint pestit, először némi fenntartással fogadtak, de sikerült beilleszkednem az ottani közösségbe. Jól ismertük a gyerekeket, családi körülményeiket, együtt éltünk a falusi emberekkel. Úgy érzem mintha nagyobb megbecsülést, tiszteletet élveztünk volna akkor...- Mikor került Balassagyarmatra? Tizenkét év után, 1970-ben jöttem Borsosberényből ide, a Dózsába. Jól éreztem, és ma is jól érzem itt magam. Hagytak dolgozni, kibontakozni. Szerencsére olyan igazgatóm volt, aki segítette, támogatta elképzeléseimet. Abban az időben, amikor itt tanítani kezdtem, kisebb volt az iskola családiasabb volt a légkör. Ez most nekem nagyon hiányzik.- Voltak olyan tanítványai, akik különösen megmaradtak az' emlékezetében?- Igen. Azt hiszem ilyen minden tanárnak van. Vannak tanítványok, akikre azért emlékszem mert nagyon sok gond volt velük, s vannak olyanok akikre azért, mert kiváló képességekkel rendelkeztek. Nekem ugyanolyan maradandó élmény, ha azt látom, hogy egy „zsivány” diákból rendes, tisztességes ember lesz, mintha egy tehetséges gyerekből, •tudós, művész vagy más kiemelkedő személyiség válik. És nemcsak egyes tanulókhoz, de egész osztályokhoz fűznek erős érzelmi szálak.- Ön mit tart fontosabbnak a tanári munkában: az oktatást, vagy a nevelést?- Számomra a kettő elválaszthatatlan, hiszen minden mozdulatommal, gesztusommal nevelek. Bár mostanában nagyon sok olyan óra van, amikor a gyerekeket valósággal hajtani kell. Nem szabad elhanyagolni, hogy a tanórán kívül is foglalkozzunk a tanulókkal, hogy beszélgessünk velük, mert igénylik ezt. Ezért is mondom azt, hogy szeretnem ma újra kezdeni a pályát. A tanároknak több lehetőségük van arra, hogy súlypontozzanak, eldöntsék mi az igazán fontos, hogy valóban megpróbálják formálni a gyerek személyiségét.- Hogyan gondol vissza a katedrán eltöltött évekre?- Nyugdíj előtt állok, kicsit elfáradtam. Várom a pihenést. De azthiszem nagyon hiányozni fognak azok a 6-10 éves gyerekek, akik között, akikkel együtt leéltem az életemet. Lénárd Tamás Osztrák fotóművész Salgótarjánban Néhány nappal ezelőtt Benes Josef St. Pölten-i fotóművész látogatott el Salgótarjánban a Nógrád Megyei Fotóklub meghívására. Magával hozta fekete-fehér és színes alkotásait, melyekből a salgótarjáni fotógalériában nyitottak kiállítást. Képei több mint 700 nemzetközi és hazai bemutatón vettek részt. Tudását bizonyítja, hogy 60 díjat nyert velük, és megkapta a nemzetközi fotószövet- ség, az AFIAP, majd az EFIAP kitüntető címet. Ma* Hazájában ismert egyénisége a fotóséletnek hiszen tagja az Osztrák Kulturális Egyesületnek és az Osztrák Fotóművész Szövetségnek is. Többmint80 képét őrzik a Traumban lévő fotógalériában. Rendkívül szerény, szimpatikus, akár bemutatott képei, amik az embert és világát ábrázolják. A ma divatos színes felvételekkel ellentétben szívesebben készít, hagyományos fekete-fehér fotókat. Képei önmagukért beszélnek. A galériába látogatók kellemes élménnyel lesznek gazdagabbak. A kiállítás egy hónapig látogatható. jjj. Hagyományos tantervű osztály. Felső sor: Radvánszky Gábor, András Eszter, Kiss Zsolt, Kovács Péter, Simon Katalin, Nyika Zoltán, Katkó Andrea, Molnár Jenő. Alsó sor: Tóth Balázs, Barna Sándor, Bodnár Péter, Nagy Bernadett, Lenkó Péter, Papp Tamás, Csörge Rita, Nagy Judit, Bize Gergő. Tanítók: Cserháti Józsefné osztályfőnök és Horváth Anita. Hagyományos tantervű osztály. Alsó sor: Sebestyén Katalin, Száz István, Keszi-Petik János, Takaró Eszter, Villányi Edina, Menczel Dániel, Susán Ildikó. Felső sor: Dombi Artúr, Nagy Péter, Sári László, Huszár Gergő, Petróczi Gergely, Gál Gergely, Boros András, Fülöp Veronika. Osztályfőnök: Petneházi Bálintné, Moravszki Andrásné tanító. , , ,, . Kép es szöveg: R. Tóth Sándor Ének-zene tagozat alsó sor: Vilimi Tamás, Marczinek András, Susán Bernadett, Vertich Tamás, Kókai Zsuzsanna, Guzsaly Flóra, Pelyhe Dániel, Lengyel István, Bazsala Judit, Bazsala Emese, Révai Gabriella. Középső sor: Czuprik Gábor, Holecz Anita, Juhász Adrienn, Válóczi Zoltán, Pászti Mária, Mármarosi Ivett, Lukács Heléna, Juhász Edit, Gazsi Eszter. Felső sor: Kassai Zsófia, Gordos Gábor, Pünkösdi Mónika. Pintér Gergely, Sáfár Sándor, Nágel Annamária, Deák Júlia, Tóth Alexandra, Andó Viktória, Michna Gabriella. Osztályfőnök: Kazinczi Ernőné, iskolaotthonos társa: Tóth Ferencné. Ének-zene szakos tanár: Valecsikné Tamás Zsuzsanna. A salgótarjáni Kodály - két épületben Az iskola 560 tanulója két épületben tanul. Hosszú évek óta teljes a szakosellátottság. Az alapoktatáson kívül két profilja van az iskolának, mégpedig a művészeti nevelés és az angol nyelvi tagozat. Az iskolából kikerült tanulók jól helytállnak a középiskolákban is. Sokféle szakkör működik, eredményes kórusmunka folyik, a sportkörök, nyelvi klubok, önképzőkörök széles választási lehetőséget nyújtanak a tanulóknak, ki-ki megtalálhatja az érdeklődésének és képességeinek legmegfelelőbb formát. Az ének-zene tagozatban nyolc éven át kiemelt szerephez jut az ének-zene, a hangszeres muzsika és a néptánc. Egész napos foglalkozások Vannak, a délutáni órákban a tanításon kívül szabadidős, köztük kulturális foglalkozások, játékok színesítik az iskolai életet. Szerdai számunkban a balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskoláról olvashatnak.
