Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-21 / 171. szám

Pedagógus Balassagyarmatról Négy évtized a gyerekekért Tóth Lajosné húsz éve tanít a balassagyarmati Dózsa György Általános Iskolában. Volt már munkaközösség-vezető, igazga­tóhelyettes, érték kudarcok és érték pályán tartó sikerek is élete során. Találkozásunkkor arra kértük meséljen munkájáról, indulásá­ról, tapasztalatairól.- Lehet, banálisán hangzik, de már gyermekkoromban vonzód­tam a tanári hivatáshoz. Babáim­mal, a gyerekeket pótló fadara­bokkal iskolást játszottam, őket tanítottam, a magam kislány­eszével őket neveltem. Magam is szerettem tanulni, iskolába járni, így - bár szüleim igyekeztek lebeszélni róla - a pe­dagógus pályát választottam. Bu­dapesten születtem, itt végeztem el 1954-ben a tanítóképzőt is, majd férjem révén - aki szintén pedagógus - Nógrád megyébe, Tolmácsra kerültem, ahol két évig dolgoztam.- Hogyan alakult pályafutása a későbbiekben?- Később szolgálati lakást kaptunk Borsosberényben. Itt született meg egyetlen lányunk is, akivel sajnos mindössze hat hétig maradhattam otthon, az­után egy tizenöt éves gyerek vi­gyázott rá amíg én tanítottam. A fizetésem felét is neki kellett ad­nom. A falusi munkának persze megvoltak a maga előnyei. Mint pestit, először némi fenntartással fogadtak, de sikerült beilleszked­nem az ottani közösségbe. Jól ismertük a gyerekeket, családi körülményeiket, együtt éltünk a falusi emberekkel. Úgy érzem mintha nagyobb megbecsülést, tiszteletet élveztünk volna akkor...- Mikor került Balassagyarmat­ra? Tizenkét év után, 1970-ben jöt­tem Borsosberényből ide, a Dó­zsába. Jól éreztem, és ma is jól érzem itt magam. Hagytak dol­gozni, kibontakozni. Szerencsére olyan igazgatóm volt, aki segítet­te, támogatta elképzeléseimet. Abban az időben, amikor itt taní­tani kezdtem, kisebb volt az is­kola családiasabb volt a légkör. Ez most nekem nagyon hiányzik.- Voltak olyan tanítványai, akik különösen megmaradtak az' emlékezetében?- Igen. Azt hiszem ilyen min­den tanárnak van. Vannak tanít­ványok, akikre azért emlékszem mert nagyon sok gond volt velük, s vannak olyanok akikre azért, mert kiváló képességekkel ren­delkeztek. Nekem ugyanolyan maradandó élmény, ha azt látom, hogy egy „zsivány” diákból ren­des, tisztességes ember lesz, mintha egy tehetséges gyerekből, •tudós, művész vagy más kiemel­kedő személyiség válik. És nem­csak egyes tanulókhoz, de egész osztályokhoz fűznek erős érzelmi szálak.- Ön mit tart fontosabbnak a tanári munkában: az oktatást, vagy a nevelést?- Számomra a kettő elválaszt­hatatlan, hiszen minden mozdu­latommal, gesztusommal neve­lek. Bár mostanában nagyon sok olyan óra van, amikor a gyereke­ket valósággal hajtani kell. Nem szabad elhanyagolni, hogy a ta­nórán kívül is foglalkozzunk a tanulókkal, hogy beszélgessünk velük, mert igénylik ezt. Ezért is mondom azt, hogy sze­retnem ma újra kezdeni a pályát. A tanároknak több lehetőségük van arra, hogy súlypontozzanak, eldöntsék mi az igazán fontos, hogy valóban megpróbálják for­málni a gyerek személyiségét.- Hogyan gondol vissza a ka­tedrán eltöltött évekre?- Nyugdíj előtt állok, kicsit el­fáradtam. Várom a pihenést. De azthiszem nagyon hiányozni fog­nak azok a 6-10 éves gyerekek, akik között, akikkel együtt leél­tem az életemet. Lénárd Tamás Osztrák fotóművész Salgótarjánban Néhány nappal ezelőtt Benes Josef St. Pölten-i fotóművész látogatott el Salgótarjánban a Nógrád Megyei Fotóklub meghívására. Magával hozta fe­kete-fehér és színes alkotásait, melyekből a salgótar­jáni fotógalériában nyitottak kiállítást. Képei több mint 700 nemzetközi és hazai bemuta­tón vettek részt. Tudását bizonyítja, hogy 60 díjat nyert velük, és megkapta a nemzetközi fotószövet- ség, az AFIAP, majd az EFIAP kitüntető címet. Ma* Hazájában ismert egyénisége a fotóséletnek hiszen tagja az Osztrák Kulturális Egyesületnek és az Oszt­rák Fotóművész Szövetségnek is. Többmint80 képét őrzik a Traumban lévő fotógalériában. Rendkívül szerény, szimpatikus, akár bemutatott képei, amik az embert és világát ábrázolják. A ma divatos színes felvételekkel ellentétben szívesebben készít, hagyományos fekete-fehér fotókat. Képei önmagukért beszélnek. A galériába látoga­tók kellemes élménnyel lesznek gazdagabbak. A kiállítás egy hónapig látogatható. jjj. Hagyományos tantervű osztály. Felső sor: Radvánszky Gábor, András Eszter, Kiss Zsolt, Kovács Péter, Simon Katalin, Nyika Zoltán, Katkó Andrea, Molnár Jenő. Alsó sor: Tóth Balázs, Barna Sándor, Bodnár Péter, Nagy Bernadett, Lenkó Péter, Papp Tamás, Csörge Rita, Nagy Judit, Bize Gergő. Tanítók: Cserháti Józsefné osztályfőnök és Horváth Anita. Hagyományos tantervű osztály. Alsó sor: Sebestyén Katalin, Száz István, Keszi-Petik János, Takaró Eszter, Villányi Edina, Menczel Dániel, Susán Ildikó. Felső sor: Dombi Artúr, Nagy Péter, Sári László, Huszár Gergő, Petróczi Gergely, Gál Gergely, Boros András, Fülöp Veronika. Osztályfőnök: Petneházi Bálintné, Moravszki Andrásné tanító. , , ,, . Kép es szöveg: R. Tóth Sándor Ének-zene tagozat alsó sor: Vilimi Tamás, Marczinek András, Susán Bernadett, Vertich Tamás, Kókai Zsuzsanna, Guzsaly Flóra, Pelyhe Dániel, Lengyel István, Bazsala Judit, Bazsala Emese, Révai Gabriella. Középső sor: Czuprik Gábor, Holecz Anita, Juhász Adrienn, Válóczi Zoltán, Pászti Mária, Mármarosi Ivett, Lukács Heléna, Juhász Edit, Gazsi Eszter. Felső sor: Kassai Zsófia, Gordos Gábor, Pünkösdi Mónika. Pintér Gergely, Sáfár Sándor, Nágel Annamária, Deák Júlia, Tóth Alexandra, Andó Viktória, Michna Gabriella. Osztályfőnök: Kazinczi Ernőné, iskolaotthonos társa: Tóth Ferencné. Ének-zene szakos tanár: Valecsikné Tamás Zsuzsanna. A salgótarjáni Kodály - két épületben Az iskola 560 tanulója két épületben tanul. Hosszú évek óta teljes a szakosellá­tottság. Az alapoktatáson kí­vül két profilja van az iskolá­nak, mégpedig a művészeti nevelés és az angol nyelvi tagozat. Az iskolából kike­rült tanulók jól helytállnak a középiskolákban is. Sokféle szakkör működik, eredmé­nyes kórusmunka folyik, a sportkörök, nyelvi klubok, önképzőkörök széles válasz­tási lehetőséget nyújtanak a tanulóknak, ki-ki megtalál­hatja az érdeklődésének és képességeinek legmegfele­lőbb formát. Az ének-zene tagozatban nyolc éven át kiemelt szerep­hez jut az ének-zene, a hang­szeres muzsika és a néptánc. Egész napos foglalkozások Vannak, a délutáni órákban a tanításon kívül szabad­idős, köztük kulturális fog­lalkozások, játékok színesí­tik az iskolai életet. Szerdai számunkban a balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskoláról olvashatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents