Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-20 / 170. szám

1990. OKTOBER 20., SZOMBAT TÁRSADALOM /a7»I>77»7^/ 5 rwr // // f // I ✓ f ✓ Tunodo emlekezes október 23. előtt Az MDF és az SZDSZ a képviselő-testület feladatairól Összefogással Salgótarjánért Az önkormányzati választásokat követően a legkülönfélébb szem­pontok diktálta elemzések láttak már napvilágot. A 27 tagú salgótar­jáni képviselő-testület pártok szerinti összetétele önmagában is beszé­des: Nem szándékozom a laikus tör­ténész szerepét játszani, csak em­lékeimnek egy töredékét szeret­ném felidézni. Azt, ami szép volt, és amelyről ki tudja miért, de ritkán szólunk. Arra a tényre gon­doltam, amely számomra még ma is hihetetlen, bár igazolt. Ez a kis ország 1956-ban a „szocialista tá­bor” gyűrűjében, minden segítség nélkül győzni tudott a zsarnokság felett! Mert mi valóban győztünk, még akkor is, ha a felszabadult öröm érzése alig három napig élt. Miért beszélünk erről keveset? Lehet, hogy azért, mert a fenyege­tően sötét felhők tömege elfeled­tette velünk a napfénynek azt a parányi ragyogását is. Mindenszentek előtt rendkívül sokan voltak a temetőben, gyer­tyát égetni, emlékezni. Kellemes csendes őszi idő volt, sugárzott, mint az emberek arcán a de/fj^a béke, a bizakodás. Szeretettel gondoltunk azokra, kik életükkel akarták megváltani nekünk az új, szebb életet. Otthon meghatódot- tan írtam naplómba, a hősöknek: „ Ti vérrel öntöztétek ezt a földet, hogy szabad lehessen végre nem­zetünk, e szabadságot nem adjuk többé soha, a Ti emléketekre es­küszünk!” Ha ezt az esküt nem vettem volna komolyan, sok minden más mellett ezt a kis gondolkozásra késztető emlékezést sem írtam Vajon valóban „legégetőbb” kérdése Salgótarjánnak az, hogy lesz-e „kupi” a városban? Ugye már mindent megoldottunk, már semmi más gondunk nincs, csak egy bűnös találkahelynek megte­remtése?! O tempóra, o mores! - kiáltana fel a pogány római, aki felhábo­rodásában felsírná az égre: ó idők, ó erkölcsök! Igen, mert nálunk lassan-las- san minden porba hull és csak romokon vegetál ez a tönkretett ország. Vannak-e még Tarjánban er­kölcsi alapon álló, népet szerető vezetők? Vagy ők is beálltak a volna meg. Mert mi értelme a múltra gondolni, ha annak nincs tanulsága a jövőre nézve? Most is hiába idézem a győzelem hangu­latát, elkerülhetetlenül eszembe jut az, ami utána következett, és amelyet feledni nem lehet. Nem lehet még akkor sem, ha nem gondolok rá, mert idegeimben, tudatom mélyén még ott él az aggódás, félelemként a jövőért, a mi mai forradalmunkért, amely úgy sarjadt ki 1956-ból, mint a ledöntött fa élő gyökeréből a fiatal hajtás. Nincsenek már tankok, sortü- zek, börtönök - biztatnak ben­nünket az optimisták, és mi vala­miért nem tudunk még vidámak, jókedvűek lenni. Többek között azért, mert jól tudjuk mindnyá­jan, hogy egy országot nem csak a külső ellenség, de a belső viszá­lyok, testvérharcok is képesek tönkretenni. Értetlenül figyelem (nem egyedül), hogy a közös cé­lok érdekében sokáig együtt nihilisták közönyt okádó soraiba, mert nekik úgyis minden mind­egy?! Vajon mindegy nekik, hogy a rongyokból meggazdagodott, és úgy látszik etikai korlátokat nem ismerő Rongyos Báró hatalmas vagyonával rátelepszik szülővá­rosomra és a kft. kezelésében lévő Strand Hotelből mezítelen felszolgálóleányokat alkalmazó Bűnök Házát akar létesíteni? (Mi lesz veled Strand Hotel? című írás, Új Nógrád, október 17-i szám.) Ezt tűrik? Ehhez szabad kezet adnak? A megye fővárosa most ilyen példát akar adni falvainak, küzdő barátok, miért lettek nem­csak érvekkel vitázó, hanem sértő szavakkal csatázó ellenfelek? Mi­ért tagadnám, hogy félek? Ha ez a mi nagy, sors adta lehetőségünk, ez a fáradt, idegeket őrlő, de vérte- len forradalom nem sikerül, az lehet, hogy kudarcként is - vérte- len lesz, de kegyetlen és szégyenle­tes! Tűnődöm, nem tudom mi tör­tént velünk mostanában? Oly szé­pen kezdődött minden, és én még mindig nem hiszem el, hogy ha akarnánk, ne tudnánk legyőzni, legalább önmagunkat, hatalom­vágyunkat, sérelmeinket, indula­tainkat, önző egyéni és pártérde­keinket. Nem hiszetn el, hogy akik őszintén jót akarnak, ne le­gyenek képesek megérteni, hogy emberhez méltó életet teremteni csak együtt lehet! És ha ez így van, akkor mit számít az, hogy kinek mi a vallása, hite, vagy származá­sa. Emlékezzünk október 23-án arra a lángra, amelyet ha csak hamvadó parázsként is, de sike­rült megőriznünk és újra felélesz­tenünk! városainak? Remélem, még ide­jében észre térnek! Nagyon remélem, hogy Salgó­tarján nemesen gondolkodó pol­gárai messze vetik a gondolatot. A múlt rendszernek nagy érde­me, hogy bezáratta a korábban engedéllyel működő szégyenletes találkahelyeket. Ne akarjuk a ré­gebbi korok emlékét kiásni és odadobni meggondolatlan em­bereknek, akik a szalonok párá- zatán keresztül már nem látják a füstölgő Sínai-hegyet és az isteni kőtáblát, mely megálljt parancsol és eligazítást ad az élet legnehe­zebb kérdéseiben is. Kamarás József Balassagyarmat SZDSZ 8 FIDESZ 3 MSZMP 6 MSZP 1 A számok tükrében az is nyil­vánvaló, egyik koalíció sem sze­rezte meg a kívánt többséget. Talán az erőviszonyok ilyetén való alakulása éppen nekünk, vá­lasztópolgároknak kedvez majd. Mint ismert, a polgármestert a 27 fős testület választja meg. Ne­künk, salgótarjániaknak most mégsem ez a legfőbb gondunk, bár korántsem elhanyagolható, ki kezében lesz a karmesteri pál­ca! De miként látja ezt a két legjobban szereplő párt egy-egy képviselője? Tolmácsi Ferenc (SZDSZ) ez­úton is megköszöni a választók bizalmát. Fontosnak tartja, hogy minél előbb működőképessé te­gyék az új képviselő-testületet és végre megkezdhessék az érdemi munkát, hisz teendő akad bőven. Túl hosszúnak bizonyult ez az átmeneti időszak és az irányítás­ban keletkezett vákuum is inkább a szerencselovagoknak kedve­zett. A tisztázatlan vagyoni hely­zetek miatt talán olyan szerveze­tek vágnak zsebre bankókötege- ket, akiket valójában nem is illet, hisz az a városé, a közösségé! Elismerik és soha sem kérdője­lezték meg a választók vélemé­nye alapján kialakult salgótarjáni önkormányzati képviselő-testü­let legitimitását. Ezek tények, melyekkel számolni kell! Legin­kább azt ajánlatos állandóan szem előtt tartani, hogy a testü­letnek minden tevékenységével a város érdekeit kell szolgálni. Et­MDF 7 KDNP 1 Független 1 tői nemesebb, magasztosabb fel­adat nem létezhet! Míg a parla­mentben a koalíció (MDF, KDNP, FKgP) az ellenzék figyel­men kívül hagyásával hozza dön­téseit, itt helyi szinten mindenki elmondhatja önálló véleményét, Reméli, ez a demokratikus forma jótékony hatással bír majd a par­lamenti frakciók tevékenységére is. Végezetül megnyugtatásként arról szólt Tolmácsi Ferenc, hogy a szakapparátus munkájára min­denképp számítanak. Létbizony­talanságtól jiem kell tartani a Vá­rosházán dolgozóknak. A tisztes­ség és a szakértelem a legfőbb kritérium, ami vezérelheti a kép­viselő-testületet a dolgozók al­kalmazásánál. Fontosnak tartjuk elmondani azt is, hogy a szabaddemokraták salgótarjáni csoportja szerdai ülé­sén úgy határozott, hogy az SZDSZ, mint párt nem adhat utasítást párttag képviselő-testü­leti tagjainak, ők önállóan végzik munkájukat. Dr. Várkonyi József (MDF) érezte, a tavaszi eredmények nem ismétlődnek meg. A közvé­lemény csalódott. A parlamenti öncélú viták miatt a jogalkotói munka lelassult. Meggyőződése, hogy amennyiben az önkormány- zai törvény lényegét a választó- polgárok jobban megismerik, a részvételi arány már az első for­dulóban is meghaladta volna a 40%-ot. A demokrata fórum je­löltjei most 4 egyéni körzetben győztek (Zagyvaróna, az acél­gyár környéke, a nyugati város­rész és a Rokkant-telep), a listá­ról pedig hárman jutottak be. Az önkormányzat összetétele az urnákhoz járult választók aka­ratát, szándékát fejezi ki, amit az MDF salgótarjáni szervezete a lakosság politikai állásfoglalása­ként fogad el. A képviselő-testü­let csak akkor lesz működőképes, ha a város és lakóinak érdekét tartja elsődlegesnek. Ami pedig a feladatokat illeti. Mindenekelőtt biztosítani kell a közszolgáltatások zavartalan mű­ködését. Sürgető tennivaló az 1991-es költségvetés elkészítése, a szervezeti és működési szabály­zat megalkotása. Nagyon fontos lenne a még hiányzó jogszabá­lyok mielőbbi megszületése, to­vábbá annak ismerete, melyek lesznek az önkormányzatok be­vételi forrásai? Mielőbb rendezni kell az önkormányzati vagyont. A képviselő-testületen belül szükség lesz a közös összefogás­ra, a fő célokban történő kon­szenzusra, melyek természetesen alapos vita után kristályosodnak majd ki. A képviselői munka el­lenőrzése éppen a többpárti résztvételből adódóan folyama­tos és nyílt lesz. Nélkülözhetet­lennek tartja, hogy a város közvé­leménye a jövőben reális tájékoz­tatást kapjon közös ügyeinkről és az önkormányzat munkájáról. Végezetül dr. Várkonyi József ama óhajának adott kifejezést, hogy a most megválasztott képvi­selő-testület bizalommal és hit­tel, közéleti elkötelezettséggel lásson hozzá nehéz munkájához. S.J. F. Csaba Mária Salgótarján Mi lesz veled szülővár Kút vesztegzár alatt Már csaknem egy éve, hogy ideiglenesen bezárták a Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ palotási benzinkútját, ahol annak idején háztartási tüzelőolajat is lehetett vásárolni. A hosszú kényszerüzemszünet oka: a kút nem pénzt hozott, hanem veszteséget termelt. Az áfész a hagyomá­nyos módon nem kívánja tovább üzemeltetni, de megszüntetéserői szó sincs: eladnák vagy bérbe adnák. Hónapokkal ezelőtt meg is hirdették, de mindeddig meg nem akadtak megfelelő üzleti partnerre. Ne a börtönben érvényesüljenek az európai normák! Egy önálló független az önkormányzatban Balassagyarmati beszélgetés dr. Rózsa Györggyel Balassagyarmaton az önkormányzati képviselő-választáson a legfel­tűnőbb sikert egy független jelölt érte el, aki az első fordulóbeli hátrányát az SZDSZ-FIDESZ és a Vállalkozók Pártja által is támoga- / tott vetélytársával szemben - szavazatainak megkétszerezése révén - a második fordulóban fölényes győzelemmé változtatta. Az Új Nógrád 1990. október 13-i számában megjelent „Bör­tönben voltam” című cikkel kap­csolatosak gondolataim: Az „európai normák” érvénye­sülése a börtönben, jó lehet a bűnözőknek. Fűtött, tiszta helyi­ségek, háromszori étkezés, tévé stb. vonzó lehet számukra. Kár! Lenne inkább olyan a bör­tön, hogy oda ne vágyódjanak enni, melegedni, a lumpenélet­módú, társadalomra káros em­berek. Az „európai normák” érvénye­sülését a tisztességesen dolgozók, az önhibájukon kívül munkanél­küliek, a tisztességes nyugdíjasok életszínvonalának javításában szeretnénk látni minél előbb! Tisztelettel alkalmi olvasójuk: Szabó Józsefné, Szolnok- Dr. Rózsa György három­szoros szakorvos, kórházigaz­gató-helyettes -, aki négy gyer­mekről gondoskodik - angol, né­met, orosz és arab nyelvismeret­tel, Európa, Amerika, Ázsia és Afrika országaiban szerzett gaz­dag nemzetközi tapasztalattal, egyetemi oktatói múlttal, szak­mai tudományos eredmények­kel, tájékozottsággal, s az utóbbi években, kibontakozott szer­vező-. felvilágosító-, közéleti és politikai tevékenységgel, újság­írással. A saját módszerével, a saját „színeiben” önállóan, kitartóan küzdött és - győzött! Őt kérdez­zük közvetlen az eredményhirde­tés után.- Független képviselőjelölt­ként, milyen tapasztalatokat szer­zett az önkormányzati választás első fordulójában?- Azt kell mondjam, sokkal több jóban volt részem, mint rosszban. Balassagyarmat 1. számú választókörzetében, ahová alig egy éve költöztem át, számtalan kedves, jó szándékú érdeklődő és tájékozott emberrel találkoztam. Vigasztalhatatlanok csak a kispénzű nyugdíjasok és a magatehetetlen betegek voltak. A körülményekhez idomított be­mutatkozómat, mértéktartó programomat és a közéleti, vá­rospolitikai tevékenységemet igazoló dokumentumokat elis­meréssel fogadták. Nem a válasz­tóimon múlott, hogy nem értem el a 25 százalékot az első forduló­ban, hanem azokon, akik időköz­ben azt híresztelték rólam a kór­házban - az országosan jól bevált séma szerint -, hogy mint leendő kórházigazgató egy „halállista” alapján el fogok bocsátani jó né­hány embert! Ez a becsületsértő rágalom és rémhír győzött le: megfosztott az utolsó kampány­napomtól és mindkét választáson a sikerhez még szükséges néhány szavazattól! így történhetett, hogy a 117 szavazatom kilenccel kevesebb lett, mint az első helye­zetté és körülbelül húsz hiányzott a végső győzelemhez.- A második fordulóban újra kellett kezdem, vagy egyszerűen folytatni lehetett a munkát, a talál­kozást a választókkal?- A második fordulóban kezd­hettem mindent élőiről: immár a harmadik heti szabadságom ter­hére, ismét csak saját költségem­re, de most már a megválasztá­som esetén követendő munka- módszerem előtérbe állításával. A kettős vereség után a legköze­lebbi barátaim biztatására, lelki­ekben megerősödött elszántság­gal és a választók bizalmába ve­tett hittel. No, és az országgyűlési képviselőkkel, a pénzelt pártok plakátjaival, szórólapjaival, új­ságjaival, aktivistáival, az utcá­kon harsogó hangosbeszélőkkel, sorozatos összejövetelekkel, or­szágosan ismert személyeket fel­vonultatott rendezvényekkel tá­mogatott vetélytársaimmal szem­beni esélytelenség megédző tuda­tával. Végül is 241 szavazattal győz­tem 202 ellenében. Választóimtól sokat tanultam. Kitüntető bizal­mukat meg kell köszönnöm és jó munkával meghálálnom. Úgy ér­zem, hogy az egyes számú körzet lakóinak magas - 48 százalékos! - részvételi aránya, a választottjai­kért folytatott küzdelme a vetély- társaim számára is hasonló buzdí­tással szolgálhatott.- Milyennek látszik most már „belülről” - a megalakulás előtt - Balassagyarmat város önkor­mányzata a pártképviseleti ará­nyok ismeretében?- Az SZDSZ-FIDESZ koalí­ció egyértelmű túlsúlyra tett szert városunk önkormányzati testüle­tében. Ennek országos és helyi okai meglehetősen közismertek. Nem véletlen azonban, hogy sokan tartanak az egypárti dikta­túrát követő SZDSZ-FIDESZ- párti uralomtól. Magam nem osztom - és olcsó választási propagandának tartom - azt a nézetet, miszerint az ön- kormányzatoknak a kormány „ellenpólusaként”, ellenzékiek uralma alatt kell működniük. Szerintem józanul és tisztessége­sen vezető kormánypártiak vagy függetlenek többségével sem es­nek törvényszerűen áldozatul a központi irányításnak, aminél nem kevésbé káros, ha ellenzéki erőszakkal rendszeresen az or­szágos célkitűzésekkel szemben politizálnak. Az én koncepcióm értelmében a közösségünk érdekének érvé­nyesítésére olyan önkormányzat­nak lenne a legnagyobb esélye, amelyben a különböző politikai nézeteket valló csoportok, illetve a pártok által befolyásolt szemé­lyek között a hatalom megoszlik, jó közelítéssel egyensúlyban van. Mert az bármilyen kormány mel­lett képes valódi önkormányzat­ra!- Hogyan tovább, szenátor úr?- Összefogással, mindig a leg­jobb megoldásért a város érdeké­ben! - a haza üdvére! T. Pataki László

Next

/
Thumbnails
Contents