Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-18 / 168. szám
1990. OKTÓBER 18., CSÜTÖRTÖK TÁRSADALOM / uefuzej 5 Lakók háborúja Salgótarjánban Bogár helyett egymást ciánozzák Nutriabundát ettek a Kistarján úti molyok Násznép szablyák alatt Háború dúl Salgótarjánban. Pontosabban annak egy picinyke részén - egy 80 lakásos, tízemeletes házban. A pontos cím: Kistarján út 8. A csata szereplői: a lakók - és a lakók. Egymás ellen. A harc pedig a bogarak körül zajlik, melyek ugyan mindkét harcban álló fél kölcsönös utálatát élvezik, de élnek és virulnak. Es hogyan élnek! Jólétben a köbön! Az 1990. április7 9-i lakógyűlésen a ház egy részében elszaporodott molyok és zsizsikek miatt úgy döntöttek: meg kell szabadulni a „betolakodóktól” - bármi áron. Akkor is, ha a bármi ár jelen esetben 66 ezer forint, melyet azonban akkor bekalkuláltak a közös költségekbe. Amolyan „Mi adunk pénzt, Ti vegyétek el a bogarakat” jelszóval. Eljött az idő, az irtás ideje. A házat megszondáztatták, az eredmény: 58 igen, 47 nem. (Sokan találják érdekesnek. 58+47 az nem 80!) Ám akkor kiderült: az irtást ciánozással kell végezni, s a félnapos munka idejére a lakókat ki kell telepíteni, a háziállatokkal- kutya, macska, papagáj r, mert veszélyes az egészségre 12 órán át. És elszabadult a pokol. Hirtelen már „kiegyeztek” a bogarakkal, azok, akiknél nem voltak. Fellángoltak a régi ellentétek, mert egy, csak névtelenül megszólaló szerint „Ebben a házban mindig voltak valakik, akik megkontráztak egy tervet, javaslatot. Ez előre látható volt.” Ezért hát elindult egy másik aláírásgyűjtés, melynek eredményeképp 32 lakó az igennel szavazók közül (meghagyva eredeti aláírását) hirtelen a NEM mellett voksolt. Most több per rajzolódik ki a látóhatáron. Akik már nem bírják a molyokat (egyiküknek megrágta a százezer forintos nutria- bundáját is) pert kívánnak indítani azok ellen, akik az állítólagos csernobili méretű veszélyekre hivatkozva megkontrázták az 1990. október 13-ára tervezett akciót. (E „párt” a terhes anyák, fekvő betegek védelmével korteskedik önmaga mellett.) Mivel a lakógyűlés annak idején, az „átkos áprilisban” megszavazta a költségeket, elvileg a súlyos ezreket beinvesztáló magánvállalkozó is gondolhat a jogi igazságtételre. Ez volt eddig. A Kistarján út 8. nem tagadta meg önmagát. Jöhet az újabb lakógyűlés, melyen talán végleg pont kerül az IRTÓ érdekes ügy végére. Akiknek pedig nincs százezer forintjuk élelemre, már tudják, mit tesznek. Következő életükben elmennek - molynak... Balázs József A Vajdahunyad-várban sokasodnak a szombat délutáni kíváncsiskodók. Magyarok, külföldiek egyaránt izgatottan találgatják, mire készül a fehér díszegyenruhás főhadnagy és hét - ugyancsak ünneplőbe öltözött - katonatársa. Fegyverzetük - pyolc kard - műemlék-látogatáshoz sok, puccshoz viszont kevés. Főleg, hogy a nyolcadik egy civil öltönyös úr kezében csillog a verőfényben... A fekete hajú, energikus tiszt számára két szempontból is nagy nap a mai. Egyrészt, mert ma esküszik örök hűséget választottjának, másrészt, mert ő maga is Nagy. Mégpedig a Józsefek közül. Az ifjú főhadnagy a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskola ruházatiszolgálat-főnö- ke.- így bizonyára nem volt gond az esküvői ruha.- Szerencsére valóban nem.- Ön most már férj vagy még vőlegény?- A tanácsi esküvőn már túlvagyunk, az egyházi most jön. így, ahogyan nézzük...- Nászút?- Ma visszamegyünk Szolnokra, majd onnan utazunk Sopronba. Bodor György káplán szintén egyenruhában van. Nyomatékot Teabusz az utakon A napokban különleges autóbusz érkezett megyénkbe, és járta Salgótarján környékét. Huszár Gézától - az autóbuszon élő és dolgozó stáb vezetőjétől - megtudtuk, hogy a busz májustól kidolgozott program szerint járja az országot. Megállnak falvakban, városok terein, lakótelepein és várják a buszra mindazokat, akik úgy érzik rászorulnak egy tál meleg ételre, esetleg egy-két alkalommal szállásra vagy csupán beszélgetésre egy forró tea mellett. A jól felszerelt buszon lehetőség van zenehallgatásra, alkalmi koncertekre, diapo- ráma-vetítésre és megrakott könyvespolcok segítik a hasznos időtöltést. Huszár Géza az autóbusz sofőrje, Dobozi Sándor szervezi az előadásokat, koncerteket és zenél. Villányi Irén főleg tanácsadással szolgál, Nagy Attila pedig a konyhában dolgozik. Felvételeink a buszon készültek. Fotó: Gyurián Tibor Adóprések, adótippek Egyik központi napilapunk olvasója levelet közölt, amelyben az ún. vagyondézsma bevezetését javasolja. Ennek értelmében mindenkinek szét kellene néznie a háza táján, mennyit változott a „vagyonnövekménye” 1947-hez képest (nyaraló, lakás, családi ház, gépkocsik, telek stb.). A személyi jövedelemadóhoz hasonlóan önként be kellene vallani, hogy ki mit szerzett tisztességesen. Amit csak úgy „mellékesen” szerzett, az után fizessen dézsmát. (Megyjegyzendő - olvashatjuk a továbbiakban - a személyi jövedelemadóhoz hasonlóan sávos rendszerben kellene fizetni, s azokat lehetne a befolyt összegből kártalanítani, akiknek ingatlanjait 1947 és 1988 között államosították, elkobozták vagy kisajátították.) Mivel minden ésszerű, hasznos, az állampolgár tisztességét, becsületét védő javaslattal egyet szoktam érteni, még akkor is, ha lassan már az üres zseb a tét, szeretném továbbfejleszteni azt az ötletet. Adópolitikánkban még igen sok a hézag. Van néhány elgondolásom arra vonatkozóan, hogy az üres államkasszába hogyan gurulhatna több forint. íme, a következő szenzációs ötletek születtek meg elmém legmélyebb pontján transzcendentális meditáció közben. 1. Azokat az újságírókat, akik rosszat írnak a kormányról, a pártokról, a magyar valóságról, helytelenítik az áremeléseket, honoráriumuk sávos levonásával (kizárólag önkéntes bevallás alapján) kellene emlékeztetni arra, hogy az elcsépelt témákat ne feszegessék, ne rontsák a közhangulatot, a lerágott csontot ne rágják tovább. Esetleges igény esetén, állami támogatásból gumicsontot lehetne nekik kiutaltatni. 2. Akiknek van mit aprítani a tejbe, azoknak nyilván van tejük is és kenyerük is. Szegény államkasszánkban pedig nem tejel a kölcsönkapott dollár. Ezért indokoltnak látszik a tej- beaprítók adójának bevezetése. 3. A munkanélkülieket szaglótanfolyamokra kell beiskolázni, hogy az eddig holtnak hitt adóforrásokat kiszagolhassák. Például pénzszaga van a nyugdíjas Kati néni szalmazsákjának, mit rejtenek Pista bácsi (szőlő)tőkéi, hány futam után adóznak a kéjnők stb. 4. Önkéntes bevallás alapján, sávosan mindenki fizethetne vágyadót. Ha valaki egy házra vágyik, kocsit szeretne, a gyerekének ruhát akar venni, kérem, lehetséges, de előre fizesse be a vágyadót. Természetesen erre még jön az áfa és a folyamatos áremelkedés. 5. A legnagyobb fogás azonban az lenne, ha emelnék az éhbér árát, s ennek megfelelően az adóját is. Részletekkel, sajnos, pillanatnyilag nem szolgálhatok, mert olyan béréhségem van, hogy sürgősen le kell adnom ezt a cikket. Majd egy következőben talán részletezem ... (Kérem a kiadót, hogy a kötelezően előírt adót önkéntes bevallásom alapján szíveskedjék levonni. Köztudomású, hogy az államnak még nagyobb szüksége van rá, mint nekem.) Saiga Attila ad azonban az ő uniformisa másságának.- Káplán vagyok, nem káplár...- Köszönöm, de tudom, hogy nem ugyanaz. ■ ■- ... csak azért, mert már szólítottak úgy.- Mondja káplán úr, volt már kardos esküvője?- Soha az életben.- Es nem izgul?- Miért? Nem én nősülök... - ezzel elvonul átöltözni ő is ünneplőbe. Az ara csodálatos fehér ruhakölteményben érkezik. Derűs, elegáns, mint akit most varázsoltak elő valamilyen menő divatlapból.- Jól bírja, ahhoz képest, hogy már túlvan egy holtodiglan-holto- miglan kimondásán.- Muszáj kibírni - mosolyog dr. Muzsay Ildikó fogorvos hadnagy. Aztán sikkant egy halkat. - Józsi a fátylam! A főhadnagy olyan szakértelemmel kapja el a széltől levegőbe emelkedő fejéket, mintha eddigi szolgálati idejét kizárólag fátylak társaságában töltötte volna. Pontban tizenhárom órakor felhangzik a vezénylő százados érces hangja.- Díszkíséret, vigyázz! Fogadásjobbról! Jegyespárnak tisztelegj! Tán ezen is le lehet mérni, minő változáson mentünk át... A káplán úr közben a szépszámú násznép előtt újfent összeboronálja a fiatalokat - ezúttal Isten színe előtt.- Viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében - mondják egymásnak József és Ildikó, s ezzel végérvényesen házastársak lettek. Odakint ismét felhangzik a vezényszó, s a kardok óvón emelkednek az ifjú pár feje fölé. Jó lenne, hu az élet mindennapjaiban is mindig ilyen biztonságban lehetnének, mint most. A fényképeszkedés, a gratulációk alatt Gaál Gusztáv századost, a díszkíséret vezénylő parancsnokát faggatom.- Hányadik fellépése a mostani?- Esküvőn a második alkalommal vezényeltem, de ilyen templomit még nem dirigáltam.- Ez mennyiben más, mint a polgári?- Másként tartjuk a kardot, levesszük a sapkát és tisztelet- adást teljesítünk a templomba való belépéskor.- Ki volt a koreográfus?- Én, mert nincs még kialakult gyakorlat. Bízom benne, hogy lesz. A hét tiszt közül Kovács Imre főhadnagynak volt kardos csküAz. ifjú pár pedig szépen bevonul a jáki kápolnába. Az ajtóban karszalagos néni - a templom őre - meglehetősen riadtan gyűrögeti a zsebkendőjét, amikor sapkale- véve a hét kardos katona'is bemasírozik Isten házába.- Nem tetszeti még ilyet látni?- Eddig még katonát se láttam a kápolna környékén. Úgy látszik mások se, mert a következők kívánnak behatolni az eseményre; egy dél-koreai csoport, egy ausztrál iskolai osztály, több egyesült német házaspár, egy hűvösen pipázó angol úr felesége és számos magyar. Az őszes hajú úr, kezében a vőlegény kardjával mindenesetre lecöve- kel az ajtóban. Az összes kard az övé, és mint később megtudtam, nem volt nehéz megszerezni őket. A katonai vezetés már nem tartja ön- és közveszélyesnek a katonák számára e szúró- és vágófegyvereket. vője. Sőt a mostani fellépése után . még estefelé újabb esküvő lesz.- Főhadnagy úr, ön ebből él, hogy egy szál fringiával szombatonként végighaknizza a fél országot?- Ó, dehogy, az sima polgári esküvő lesz, és mint vendég veszek részt rajta. A boldog pár egyik fele már el is foglalta helyét a virágos kocsiban. A másik fele - Nagy József főhadnagy, vadonatúj férj - viszont nem kis megpróbáltatás előtt áll. Minden valószínűséggel a nap legnagyobb feladata beszállni a Ladába égy karddal... Tiszta szívből kívánjuk a kedves házastársaknak, hogy hosszú évtizedekig ez legyen a legnagyobb gond családjuk körében! Zilahy Tamás Fotó: Gelovtsik Gábor
