Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-18 / 168. szám

KULTÚRA 1990. OKTÓBER 18., CSÜTÖRTÖK 4 /iV»T-7y-7-7 mányban, építészetben, művé­szetekben stb., ami az emberiség közös kincsei közé tartozik. E civilizáció végső próbája azonban bármikor bekövetkezhet, vagyis az, hogy képes lesz-e fönnma­radni az élet a földön, képes lesz- e végre emberiséggé válni maga az emberiség, az emberi nem. Hogy az alkotó kéz és a szellem találkozhat az anyaggal, azt Pár­kányi Péter szobrain a csiszolt és más módon formált felületek szépsége is bizonyítja. Hogy e művek nyitott tartalma és forma­világa különböző gondolati vála­szokat tesz lehetővé, az külön öröm. Mert hiszen a jelen gondo­latmenet csupán egy válasz más lehetséges válaszok között. Min­denesetre, az Oltár, a Töredék, az Ellenfényben és a többi mű nekem ezt juttatta eszembe. T. E. Az ipolyvecei és a honti első osztályosok * A Honti Általános Iskola megegyezik az ipolyveceivel. Itt is csak az alsó tagozatosok ta­nulnak -, az 1-3. osztályosok - az „ idősebbek ’’ szintén Drégely-1 palánkra járnak. Honton im­máron évek óta maximum tíz-ti­zenöt fős első osztályok indul- Az ipolyvecei elsős gyerekek: Pintér Máté, Frankó Péter, Lukács Judit, Tóth Cecília, Mák Tamás nak' és a tanító néni, Kassai l.ajosné. Általános Iskoláról Fogalmam sincs, hány embert érdekel ez mostanában, azért el­mondom, Balassagyarmat büsz­ke lehet szülöttére, Párkányi Pé­terre, aki 1967-ben itt látta meg a napvilágot, jelenleg a Budapesti Képzőművészeti Főiskola negyedéves hallgatója és most kamarakiállításon mutatkozik be városkája Horváth Endre Galéri­ájában. Első éves korában már köztéri szobrát állították föl Sopronban, ez József Attiláról készült. Az idei, a francia nagykövetség által kiírt Baudelaire-pályázaton el­nyerte a Művelődési Miniszté­rium díját, Oltár című művével. Ugyancsak az idei nyáron az NSZK-beli vellmari szobrász­szimpóziumon volt, ott készült munkája szintén köztérre kerül. Az pedig egyenesen üdítő, amit önmagáról szükségesnek tart el­mondani bemutatkozásul. íme: „Munkáimat elsősorban kőből és bronzból készítem. Érdekel az anyagok kontrasztja.” Ennyi! Mármost, ha egyetlen szobrát sem láttam volna, ez a két kopár mondat akkor is figyelemre mél­tó, mert kíváncsivá tesz. Hogy­hogy ez az ember ennyire sze­Párkányi Péter szobrai Töredék rény? Mi van e mögött? Kell lenni még valaminek, amit nem mondott el. Lássuk, mi az? A kiállított, mintegy tucatnyi szobor a válasz, ami önmagában is tanúskodik e szobrászat kőbe, bronzba rögzített lényegéről. Ez pedig a humánumot kutató em­ber vívódásoktól sem mentes belső egyensúlya, ami valóban nem kíván külső magyarázatot, még kevésbé belemagyarázást, hiszen kulturális üzenete az euró­pai civilizációban felnőttek szá­mára nyilvánvaló, annak minden értékével, s ezen értékek totális csődjével egyetemben. Egyiket sem érdemes feledni. S ha már ez a fiatal szobrász bizonyos belső eleganciára valló gesztussal tar­tózkodik attól, hogy a helyes gon­dolkodásra buzdítson, ami - mint tudjuk - könnyen átcsap az igaz gondolkodás más módozatainak száműzésébe, használjuk ki az al­kalmat, s mélázzunk el szobrai kapcsán civilizációnk végzetes kétarcúságáról. Annál is inkább, mert az évezred vége felé nyil­vánvaló, hogy e civilizáció vál­ságba került, az emberiség fenn­maradásának egyetlen kérdését sem volt képes megoldani, legfej­lettebb társadalmait is belengi a lappangó és időnként vulkánként ki-kitörő erőszak. Hipokrita ma­gatartása a népirtásokkal, mély­séges tanácstalansága az élővilág yégső soron öngyilkos hajlamú pusztításával szemben pedig ma­gyarázatra se szorul. Legjobb esetben apologetikus mentegető­zésre futja. Tény - és ez civilizáci­ónk másik arca - hogy „közben” fölhalmozódott a világban mind­az az érték, gazdaságban, tudó­‘DÍSZfTÁVl Hedvig-névnap alkalmá­ból sok boldogságot kíván anyósának: Öcsi. Barta Sándornak és fe­leségének 31. házassági évfordulójukra sok boldog­kíván: Jutka, Timi, Sanyi. Atovics Katalinnak! Na­gyon sok boldog születés­napot kíván: Anyukád és bátyád, Laci. Tóth Lukácsot Mátrave- rebélyben sok szeretettel köszönti névnapja alkalmá­ból Béla és Marika. flIlH Dustin Hoffman utolsó nagy sikerű játékfilmjére, az „Esőem­berre” Magyarországon azok a nézők is elmentek a moziba, akik évtizede közelében sem jártak a jegypénztáraknak. Részt kértek abból az érzelmes, közös élmény­ből, hogy „végül is azért emberek vagyunk”. A család, a testvéri szeretet túlnő minden üzleti érdeken, va- gyonhajszán, XX. század végi da- rálódáson... Az a film is különös családi ügy volt az autista Dustin Hoffmanna! a központban, a most mozikba kerülő „Családi ügy” is D. Hoffman jutalomjá­téka Sean Conneryvel és M. Bro- dcrickkel az oldalán. Sindney Lumet rendezte a fil­met, és egy nagyon izgalmas csa­ládstruktúrát elemez a bűnözés és a bűnözésből kinőtt tisztessé­ges vállalkozás határán. A csa­ládfő nagypapa öreg vagány és bűnöző. Igen erős ember, lenézi fia válságos üzleti értékrendjét, középosztálybeli sikereit, ambí­cióit, és annak örül legjobban, hogy unokája, Adam rá akar ha­sonlítani, nem a „tisztességes” apjára. Adam abbahagyja tanulmá­nyait. A nagypapa mestersége vonzza: s már küszöbön is a nagy rablás akciója, mely által egymil­lió dollárhoz juthat a család, ha Családi ügy összejön a vállalkozás. Az apa - Dustin Hoffman -, belekénysze­rül a rablásba, hogy megküzdhes- sen a fia jövőjéért a bűnözéssel, a nagypapával szemben. A nagy akció balul üt ki. Az áldozat: Adam! Érte kell harcolni. S mivel a küzdelem motívumai, érzelmei igencsak hasonlítanak az európai családok konfliktusaira, a mi csa­ládjaink fiúinak igenjeire, nemje- ire, választásaira, a mozi máris izgalmas, függetlenül a rabló- pandúrmese sablonjaitól... A tehetséges, szigorú fiatalem­berek bizony az apák helyett má­sutt keresnek mintákat, esz­ményképeket. S ebben bizonyára teljesen igazuk is van, hiszen éppen az apák kíséreltek meg tűzzel-vassal rájuk erőltetni olyan eszméket, nézeteket, pá­lyákat, amelyekben ők maguk sem hittek igazán. S a fiuk szá­mára nyilvánvaló volt, ki az, aki bort iszik és vizet prédikál... A filmbeli Adam inkább bű­nöző lesz... Amerikában! Berlin­ben, Moszkvában, Budapesten a „tagadás” egy-egy „fekete lyuk”- ba torkollik: nincs az a cél, ame­lyért érdemes volna nekigy űrkőz- ni... Tanulásnak, munkának?! Az Esőember után Dustin Hoff­man új „Családi ügye” is nagy közönségsikerre számíthat. Erdős István Ellenfényben R. Tóth Sándor felvételei Az Ipolyvecei Általános Isko­lában az elmúlt esztendőkhöz viszonyítva az idén van a legke­vesebb első osztályos kisdiák. Az intézményban immáron évek óta az 1-4. osztályos diá­kok tanulnak, a felső tagozato­sok Drégelypalánkon sajátítják el a tantervi ismeretanyagot. Az Ipolyvecei Általános Iskolában három pedagógus tanítja a cse­metéket, s napközis csoport is működik. Holnapi számunkban a balassagyarmati II. Rákóczi Ferenc A honti elsős diákok: Viczián Anna, Mátyás Gabriella, Szántó Annamária, Kálmán Zsanett, Hruska Beáta és a tanító néni, Jenes Zoltánné. olvashatnak. Érdekességek innen-onnan A Várszínház Budapest legré­gibb, ma is meglévő, műemlékként nyilvántartott színházépülete. Tör­ténete a 13. századba nyúlik vissza. Ferences templomnak épült 1270 táján. Később raktár, lakóépület lett. 1787-ben II. József rendeletére színházzá alakították át. Először né­met színészek kaptak benne ott­hont. A Várszínházhoz fűződik a magyar színjátszás nevezetes dátu­ma: Kelemen László első magyar társulata itt tartotta nyitó előadását 1790. október 25-én. A színházban felváltva játszottak németek és ma­gyarok. 1880. május 7-én Beetho­ven is itt koncertezett. Évekig tartó restaurálás és átépítés után 1978- ban nyílt meg újra színházként. * Mexikóban egyre szorgalmasab­ban igyekeznek feltámasztani a régi azték múlt hagyományait! A fővá­ros központjában növekszik azok­nak az éttermeknek a száma, ame­lyek régi ételeket kínálnak. A ked­velt, felelevenített fogásokat apró hernyókból, ropogósra sütött szöcs­kékből, hangyatojásból, sárkány­gyíkból, csörgőkígyóból készítik. Az egyik étterem reklámozott fo­gása egy bizonyos féreg, amely kizá­rólag a maguey nevű húsos kaktusz belsejében él. A férget megsütik, és paradicsommártással tálalják. Tör­ténészek szerint a régi aztékok má­gikus erőt tulajdonítottak a külön­böző férgeknek, rovaroknak. Nap­jainkban pedig egyes szakértők úgy tekintenek a rovarokra, mint a jövő fontos tápanyagára. Hí A Rákóczi-szabadságharc bukása után a nép sokáig visszavárta a kül­földre bujdosott fejedelmet. A zava­ros időket kihasználva ál-Rákóczik jelentek meg az ország különböző vidékein, és a nép hiszékenységével visszaélve szélhámoskodtak. A ha­tóságok 1731-ben kerítették kézre azt a lengyel kalandort, aki azt hí- resztelte magáról, hogy ó Rákóczi Ferenc kisebbik fia, György. 1774- ben Sopron vármegye jelentette a helytartótanácsnak, hogy elfogtak egy Nagy Ferenc nevű katonaszöke- ' vényt, aki Rákóczi neve alatt sok visszaélést követett el. 1781-ben a Nagykunságban tűnt fel egy ál-Rá- kóczi, aki egyenesen Mátyás király leszármazottjának vallotta magát és szélhámosságok sorozatát követte el. Letartóztatásakor kiderült róla, hogy elmebeteg. Hí Hozzávetőleges adatok szerint 1981 óta az illegális csecsemő­kereskedelem segítségével legalább 3400 gyereket fogadtak örökbe nyu­gatnémet szülők, mégpedig Dél- Koreából nyolcszázat, Indiából hat­százhetvenet, négyszázat a Fülöp- szigetekról, de még Ghánából is jutott harmincnégy. Azt is megálla­pították, hogy állandóan növekszik a külföldi gyermekek örökbefoga­dásának az aránya. 1982-ben az adoptált gyermekek 12,2 százaléka származott külföldről, 1988-ra ez az arány már 16,4 százalékra emelke­dett. A nyugatnémet Zöld Párt kez­deményezésére parlamenti bizott­ság vette kézbe a nemzetközi csecscmőkereskcdclcm felderítését. Kiss György Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents