Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-07 / 133. szám

4 1990. SZEPTEMBER 7.. PÉNTEK ízninznii Kedden este a salgótarjáni Liszt Ferenc és a spanyol Sant Vincent kórus közös szerenádot adott a Tanácsköztársaság téren, majd a Zója-ligetbe indultak, ahol közös szalonnasütéssel folytatódott a program. Képünkön barcelonai vendége­ink csoportja látható. Szerenád Salgótarjánban Trianon­emlékmű A budapesti trianoni em­lékmű tervezett helyreállítá­sának veszélyeire hívta fel a figyelmet a Szabad Európa Rádió.- Aki ma Kelet-Európa kaotikussá váló viszonyai kö­zött irredenta szobrokat emel a hagyományőrzés átlátszó ürügyén, az árt a magyar nép­nek. Ezek a szobrok sosem szimbolizálták a megbéké­lést, a toleranciát és az erő­szakmentességet - hangsú­lyozta a Szent Korona Társa­ság kezdeményezésével fog­lalkozó kommentár. A SZER véleménye szerint egy ilyen lépés tápot adna a szlovák, a román, a szerb nacionaliz­musnak, s ezt nem a Mussoli­nit idézők és hagyománytisz­telők, hanem a kisebbségbe kényszerült magyarok sínyle- nék meg. Az emlékmű hely­reállítása jó alkalom lenne ar­ra, hogy ismét a magyarokra süssék a sovinizmus, sőt a fasizmus szégyenbélyegét. . e­k ‘DÍSZTÁVIRAT Mizserfán Szarvas kicsi­kének egyéves szúletés- 4. napjára nagyon sok örömet |/f kíván Mami, Papa, Judit. Gesztinek a Szontágh utcába! Születésnapod al­kalmából minden jót kívá­nok Litkéről: Ambulinó. Baksa Istvánnénak a drága Édesanyának név­napja alkalmából hosszú életet kíván Melinda és Bé- \ la. Levél 1895-ből Az írás önmagáért beszél A napokban került a Szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum gyűjte­ményébe az alábbi 19. század végi levél, mely helyesírási javítás nélkül - dr. Kővári Ágnes muze­ológus megjegyzéseivel - köz­lünk. Az írás, bár önmagáért be­szél, mégis fűzünk hozzá néhány gondolatot. A kéziratos levél kisséxlagálvos stílusa ellenére is kordokuhVéhtümkélu nagyon jól szemlélteti á korabeli falusi leá­nyok élet körülményeit. Feltételezzük, hogy a levélíró valamelyik Szécsény környéki fa­luban élt. Mint falusi palóc kán­tortanító lánya elemi ismereteit fiatalon, a guzsaly mellett munka közben sajátította el. Zsenge gyermekként a falusi nép kedvenc olvasmányát, a ka­lendáriumot forgatta. A korabeli újságok a kalendáriumválaszték­nak igazán gazdag tárházát nyúj­tották. A Vasárnapi Újság 1869- ben a következő naptárcsokrot kínálta az olvasó közönségnek: István bácsi naptára, Jóbarát, Honvéd naptár. Magyar nők há­zinaptára, Kisgazdák naptára. A gyermekek számára készült egyszerűbb szövegű, sok képpel illusztrált világtörténelmet szíve­sen lapozgatta. A művelődés utáni vágy igen erősen kicseng a levélből. Felnőtt korára már a naptár és világtörté­nelem olvasásán messze túllépve igényesen a klasszikus költő (Ba­lassi? Berzsenyi? Csokonai? Pe­tőfi?) verseit olvasta. A levélnek nagyon megható része, ahogyan a gyermek-szülő kapcsolatáról írt. Korunk nemze­dékei számára is tanulságul szol­gálhatnak a gyermeki háláról, szeretetről írott sorai. Igen tisztelt biró úr kedves barátom! Az ó esztendő utolsó estéjén a sok jó kívánók között az önét is olvasva fájó érzés fogtael szivemet, nem azért mint ha talán szegyenelném a palócz nevet sőt ellenkezőleg büszke vagyokrá. de igen fáj az havalaki eszes vagy okos szellemesnek mond mert kedves barátom nem tudja azt hogy én egy igényfelen falusi kántornak a lánya vagyok hogy én csak a (guzsaly) mellett fonás közben tanultam az ábéczét hogy kisded falunk hatarát húsz éves koromig atsemléptem hacsak a vásárra nem küldtek drága jószüleim, deazért születésem óta erős hitem és akaratom volt ép úgy gyönyörködtetet a kalendárium olvasása hamunkám fáradalmait kipihenve leültem és pár perczig olvastam, mint ma a kényelmes székre leheveredve olvasom klasszikus költünk egy vagy más munkáját sőt tizéveskoromban mily örömmel olvastam a világtörténelmet mais szívesen emlékszekrá vissza. Denefeledje kedvesbarátom azt sem hogy mily boldogság az ha a gyermek jó szüleinek hasznára lehet, azon tiszta önzetlen önfeláldozás mily magasztos érzést szült sokszor az énlelkemben, de mindezeket csak azért írom önnek hogy meggyőzzem arról mi az okossák. Hisz én nemlehetek okos mert nem tanultam én a vad bérezek tövében nőttem fel ot a csörgedező patak partján szőttem azon isteni illettségtől telkemre szált ábrándokat ot a bérez oldalán tanultam a természet szépségében gyönyörködni akor a midőn a völymélyében szedtem a szép nefelejcset, hogy reg porladozó testvérem sírjára koszorút fonjak belőle. Későb amidő a vadrózsát láttám festeni megnyugodtam hisz aztsem nemesítette senki mégis boldog legyünk jó barátok, ezen kedves barátom mais lelkem egész melegével járom be azon hegyet és völgyet ahol megtanultam szeretni az életet. Ma épenoly félig kifestet vadrózsa ez a szív mint akor volt semmit sem nemesedett megmarat a szerény egyszerűségében hisz ha az on fijatal himpor lehullot volna róla ma már nem volna értéke. Azért kedves barátom a levelemből győződjék meg hogy én palócz vagyok de (okos nem) Most pedig úgy ismeretlen családjának mint önnek boldog uj évet kivan barátnéja Eleonora Salgótarjánban megváltozik a 2-es program vételi csatornaszá­ma. Bő\cl'l' tcl\ il.ico-.n.i'.i Kus.sí Lászlótól, a Nógrád Megyei Szol­gáltatóipari Vállalat Videotech­nika Leányvállalatának igazgató­jától kértünk.- Az előzményekről tudni kell, hogy a magyar 2-es műsort az OIRT 26-os csatornán sugá­rozzák. Körülbelül másfél éve üzembe helyeztek egy nagy telje­sítményű adót Selmecbányán a csehszlovákok, szintén a 26-os csatornára. Ez vételi zavarokat okozott Salgótarjánban, ezért in­dokolttá vált a tarjáni adó áthan­golása. A Magyar Műsorszóró Vál­lalat megrendelte az átjátszó adó áthangolását, ezt szeptember 17- ig kell befejezni. Jelenleg már két csatornán sugározzuk a 2-es mű­Áthangolják a tarjáni adót Tv-doktor kerestetik A Magyar Televízió olyan or­vos egyéniséget keres, aki szaktu­dása, tapasztalatai, megjelenése, beszédmódja és kapcsolatterem­tési készsége alapján alkalmas ar­ra, hogy a televíziónézők elfo­gadják „háziorvosuknak”. A jelentkezőnek jól kell ismer­nie az orvostudomány új eredmé­nyeit, a mindennapi gyógyítás gyakorlatát, az emberekkel való bánás művészetét, a gyógyítás lelki és fizikai eszköztárát. Olyan szakembert várnak, akit az or­vostársadalom is elfogad hiteles képviselőjeként. Azok az orvo­sok, akik hivatást éreznek ilyen feladat betöltésére, további in­formációkat a televízió sajtófő- szerkesztőségétől (telefon: 1121- 083) kaphatnak. A pályázati ha­táridő szeptember 30-a. Madonnáról ellopták a ruhát Szülők és pedagógusok közös felelőssége Svájcban a nagyobb telepü­léseken és a városokban az iskolaév kezdetekor a peda­gógusok a biztonság és a helyi körülmények alapján kijelö­lik az egyes tanulók számára az iskolába vezető legjobb út­vonalat, s erről tájékoztatják a szülőket. És mi a helyzet ná|unk? Az autós szülők számára azt ajánljuk, ne álljanak meg az iskola előtt a második sor­ban, a menetiránnyal szem­ben, a járdán vagy gyalogát­kelőhelyen! Ne engedjék a gyereket az úttest felé kiszáll­ni, győződjenek meg az autó kinyitásának veszélytelensé­géről! Nem szükséges a gyer­meket az iskola kapujában kitenni. Jobb, ha egy kicsit távolabb, de az iskola olda­lán, viszonylag nyugodt he­lyen száll ki a gyermek, ahol nincs szükség a siettetésére. A tanévkezdéskor a szülők részéről az a leghatékonyabb óvintézkedés, ha megkeresik és megtanítják a gyermek szá­mára az iskolába vezető leg­biztonságosabb útvonalat. Nem a legrövidebb és leg­gyorsabb, hanem a legköny- nyebb és legegyszerűbb útvo­nalat kell kiválasztani. Kezdetben a szülő és a gyermek együtt járja végig a kijelölt útvonalat, majd a szülő távolról figyelje, hogy a gyermek miként hajtja végre az utasításokat! A gyereket fokozatosan kell bevezetni a közlekedés­be, hozzászoktatni a megfe­lelő viselkedéshez, és folya­matosan figyelemmel kell kí­sérni annak elsajátítását! Nem ritka, hogy éppen a szü­lők kényszerítik a gyereket a legelemibb óvatossági szabá­lyok felrúgására. Ilyenkor né­hány másodpercnyi időnyeré­sért a legjobb pedagógusok türelmes erőfeszítése vész kárba. Madonnával mindig történik vala­mi, ami már majdnem csoda, hogy stílusosan fejezzük ki magunkat. A csodákat azonban nem szokták előre megtervezni - írta az Anna­bella az énekes sztárról. Előfordult, hogy a kellően felingerelt közönsé­gétől „ereklyével” búcsúzott; lerán­totta parányi alsóneműjét, és a néző­térre dobta. Új műsorához legutóbb, meghökkentő szerelést készíttetett. Párizs egyik híres divattervezőjét bízta meg az ötlet kivitelezésével. Nevezetesen azzal, hogy a testét egyébként alig borító „estélyi” ki­emelkedő hatású legyen. Vagyis, hogy a keblét fedő csúcsos Walkür- melltartó ejtse rabul a tekinteteket, a többi, a fűzőre emlékeztető ru­hácska ebből a szempontból elha­nyagolható. Monsieur Gaultier állító­lag kétszer átrepült az óceánon, hogy a feladatot - próbákkal - töké­letesen végrehajtsa. A siker frenetikus volt. És, ha hinni lehet a londoni koncertről készült beszámolónak, a közönséget nem­csak az énekesnő dalai, hanem Wal- kürje is feltüzelte. Oly annyira, hogy a művésznő egy váratlan mozdulat­tal levette a reprezentatív ruhadara­bot, és a nézőtérre hajította. Az emlí­tett újságcikk tudni véli, hogy a Ma­donna-relikvia a híres Christi cég árverésén akár több ezer fontot is hoz majd a boldog tulajnak. Mint­hogy nem jelentkezett, keresni kezd­ték magát a gyűjtőt. Kiderült: a „kegytárgyat” utolérte a műtárgyak balsorsa, ismeretlen tettes ellopta. Itt van Amerika? Egyre reménytelenebből, egyre elkeseredettebben böngé­szem a salgótarjáni Apolló Mozi műsorfüzetét. Hónapról hó­napra kutatok olyan filmek, olyan műsorok után, amelyek nem csak degenerálnak - jobb esetben regenerálnak, hanem él­ményt, esetleg katartikus él­ményt is nyújtanak. Ehelyett van akció, horror, szex, bugyuta romantika. Vár Amerika. A szeptemberben műsorra kerülő filmek között két franciát találhatunk, a többi mind, mind ! jó kis amerikai limonádé. Mert ez hozza a pénzt. Mert a kultúra is áru, nem kultúra. Ez az áru tömegcikk, amit azzal az egyet­len és nem titkolt szándékkal készítenek, hogy könnyen emészthető, mindennemű gon­dolkodási tevékenység nélkül befogadható és felfogható cuk­rozott mandulácskákat dobál­janak a néző ellátott szájába, és jól megtömjék a producerek, rendezők, sztárok, forgalmazók ; pénztárcáját. Mi pedig megesszük, amit ' elénk tesznek. Habzsoljuk, za­báljuk a hosszá combú lányo­kat, a dagadó izmú szuperhősö­ket, isszuk a sűrűn csorduló vért, együtt robogunk a pergő ritmusával. Miért is ne? Nem mondta ne­künk senki, hogy van más, lehet másképpen is, hogy nemcsak azt lehet élvezni, ami szórakoz­tat. Nem fogott minket senki kézen az általános vagy a közép­iskolában, hogy elvigyen egy Antonioni-, Fellini- vagy Berg- man-filmre. Nem tanított senki minket erre a mindenkihez elju­tó, mégis annyira ismeretlen és megfejthetetlen nyelvre: a film nyelvére. És nem tanít ma sem. Az iskolák, a művelődési házak, a filmes intézmények megfeled­keznek arról a művészeti ágról, amelyik mindenütt, mindennap az orrunk elé kerül, amivel min­denki naponta találkozik. Me­gyénkben nincs egyetlen film­klub sem. Szégyen. Nem gazda­ságos egy ilyen klub működteté­se. Utolsó reménysugár a Ka­mara Mozi. Ez az egyetlen hely, ahol még találkozhatunk azzal, amit úgy hívnak: filmművészet. Bár az utóbbi időbe azt tapasz­talom, hogy itt is fogy, egyre fogy a filmtörténeti jelentőségű filmek száma, és a bemutatott alkotások a giccs és a szórakoz­tató művészet keskeny mezsgyé­jén lavíroznak. Mi lesz, ha in­nen is kiszorul a művészet? Hol fogom ezután megnézni Az aranypolgárt vagy a Négyszáz csapást? Ma ebben az országban ott érvényesülnek leginkább a piac törvényei, ahol a legkevésbé kel­lette jelen lenniük: a kultúrában, a művészetben. Mi lettünk Amerika szemeié­nek gyűjtőmedencéje. Kárpát- medence helyett. Mi lesz a sokat szidott magyar filmművészettel, az európai, kelet-európai kul­túrával? Elönt bennünket a kultár- mocsok, a szenny, a glees, a legalantasabb emberi ösztönö­ket objektíváló öröm, és mi en­gedelmesen, önként és dacolva belefulladunk. L.T. sort Salgótarjánban, az OIRT 26- os mellett az OIRT 23-on is. Ez utóbbi lesz majd a végleges, az új csatornán még csökkentett telje­sítménnyel sugárzunk. Fontos tudni, hogy az áthango­lás a kábeltelevíziós rendszerben bekötött lakásokat nem érinti! Csak azokat, akiknek egyedi an­tennájuk van. illetve központi an- tennások, de nem tartoznak a kábeltelevíziós rendszerbe.- Az áthangolást ki-ki saját maga végzi?- A tulajdonos köteles áthan­golni vagy áthangoltatni az adót. Ez elsősorban az IKV-t érinti, illetve azokat a lakásszövetkeze­teket, akiknél nincs rendszere­sítve a kábeltévé. Az áthangolás érinti a közeli falvakat is. (dudellai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents