Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-27 / 150. szám

1090. SZEPTEMBER 27., CSUIORTOK UEPHZßJ 5 Neumann Tamás Pásztón, 1961. október 8-án születtem. Tanulmányaimat a szécsényi Nógrádi Sándor Mező- gazdasági Szakközépiskolában végeztem 1980-ban, majd a váci mezőgazdasági szakközépiskolá­ban technikusi minősítést szerez­tem törzskönyvezésből. Jelenleg az Ecsegi „Béke” Mgtsz-ben. mint állattenyésztő dolgozom. A pásztói 1. számú választó- körzet jelöltjeként indulok a Nógrád Megyei Demokratikus Ifjúsági Szövetség (NODISZ) színeiben. Mint jelölő szerveze­tem is mutatja, elsősorban a fia­talok életkörülményeinek javí­tása érdekében kívánok majd szót emelni - megválasztásom esetén. Születésem óta itt élek, ezért jól ismerem az itt élő emberek gondjait, problémáit. Látom a A NODISZ színeiben indulnak pályakezdők elhelyezkedésével kapcsolatos nehézségeket, s a la­káshoz jutás kilátástalanságát. A döntési joggal bíró fórumokon a választókörzetemben élő em­berek érdekeinek képviselete a célom. Bár a fiatalok jelöltjeként indulok, ez nem zárja ki azt, hogy szót emeljek a középkorúakért, illetve a nyugdíjasokért is. Ez csak emberközpontúbb vezetői ügyintézéssel és bürokrácia men­tes végrehajtással érhető el. A pásztói 1. számú választókörzet fejlődését elősegítő megoldások érdekében szeretnék tevékeny­kedni. Választóim megtisztelő bi­zalmát előre is köszönöm. közbiztonság megnyugtató javítá­sa. Választási jelszavam: „A város- központ legyen a Város Központ- ja”. Uramecz János 1959. január 7-én születtem Salgótarjánban. Tősgyökeres vásártéri vagyok. Édesapám meghalt, nyugdíjas édesanyám­mal és nagymamámmal élek egy lakásban a Lőwy Sándor út 3. szám alatt. 1981-ben végeztem el Vajdahunyadi Csaba Huszonhat éves vagyok, nős, párton kívüli. Tanulmányaimat a Pollack Mihály Műszaki Főisko­lán végeztem Pécsen. Jelenleg fej­lesztőmérnökként dolgozom a Salgótarjáni Síküveggyárban. A Nógrád Megyei Demokrati­kus Ifjúsági Szövetség (NODISZ) színeiben indulok a belváros 7. körzetében. Jelölésemet azért vál­laltam el, mert magam is nap mint nap érzékelem a városban élő fia­talok kilátástalan helyzetét. Úgy gondolom, az új önkormányza­tok kiemelt feladata kell legyen a pályakezdés és családalapítás gondjainak enyhítése. Ezt azon­ban megítélésem szerint elsősor­ban azok tudják igazán képvisel­ni, akik maguk is tapasztalják a problémákat. Ha elfogadjuk, hogy a város gazdaságának élénkítéséhez sok új vállalkozásra, kis és közepes üzemekre van szükség, akkor azt is fogadjuk el, hogy ehhez sok új fiatal szakemberre is szükség lesz. Olyan környezetet kell tehát bizto­sítanunk városunkban, amely minden tekintetben alkalmas az itt élő és ide telepedni vágyó fiatalok gazdasági és közéleti aktivitásá­nak kibontakoztatására. Én úgy érzem, ez a város valamennyi la­kójának érdeke kell legyen. Természetesen nemcsak a város egészét érintő kérdésekben van el­képzelésem. Szeretném, ha a vá­rosközpont igazán a Város Köz­pontjává válna. A környezet meg­óvása érdekében én is javasolnám a városközponti sétálóutca kiala­kítását. Fontos lenne az ellátás színvonalának javítása, az infra­struktúra fejlesztése, valamint a a Pénzügyi és Számviteli Főisko­lát. Tagja vagyok a Nógrád Me­gyei Gyermekbarát Egyesület­nek és a Mozgáskorlátozottak és Egymást Segítők salgótarjáni egyesületének. Hobbim a bridzs, az utazás és a filmkészítés. Jelen­leg a Jonathán Kft. ügyvezető igazgatója vagyok. Programomban a következő­ket tartom fontosnak:- A fiatalság színeiben indu­lok, az idősebbeket is képvise­lem, mert mindannyiunk jövője a tét.- Környezetünk nehezebb helyzetben lévő rétegein jobb szociálpolitikával, helyi akciók­kal kell segíteni.- Biztosítani kell a megfelelő közellátást, a privatizáció segítsé­gével is.- Szép, tiszta, esztétikus lakó- környezet, játszóterek, parkok kialakítását szeretném.- A Vásártér név hivatalos fel­vételét javaslom, hiszen a köztu­datban is így él. Választási jelszavam: „Egy mindenkiért”... Józsi a bakon Kátyúban a falu szekere. Mély kátyúban. Az előző uraság juttatta bele. A kocsis megszökött. A falu új kocsist választott. Józsit. Józsi parádéskocsis volt az előző, ura­ságnál. Bejáratos volt a kastélyba. Tisztelettudó volt és alázatos. A megbecsült cselédek közé tarto­zott. így érdemelte ki az állását az előző uraságnál. A falu úgy gondolta, Józsi ki tudja vezetni a kátyúból a falu szekerét. Józsi két helyettes kocsist neve­zett ki. Pityut és Jóskát. Pityu rögtön a falu népe közé csapott az ostorral. O - Pityu - csak a szőke és kék szemű fajtájúak segítségét fogadja. A többinek kuss. Jóska egészen kisgazda és amo­lyan falubolondja. Nem ártalmat­lan. Mindenki ellenség - ordítja hordón állva -, aki másként gon­dolkodik és aki gondolkodik. Ezeknek kuss. A falu népe figyel és aggódik. Józsi kinevezi még a szekérki­húzás irányítóit. Azokból, kikkel együtt szolgált az előző uraságnál. Meg a családjából. Nem értenek hozzá, de bízik bennük, mert nem értenek hozzá. Nem beszélnek vissza, nem gondolkodnak, csi­nálják, amit Józsi mond. Sajnos. A falu népe figyel és aggódik, hogy rosszul választott. Megvan­nak a munka hivatott irányítói. Józsi felpattan a bakra. Kihúzza magát. Dölyfösen széttekint. Megigazítja árvalányhajas süve­gét. Felemeli régi, ezüstpitykés os­torát és megpattintja. Pityu és Jóska segédkocsisok ordítva biztatják a lovakat. Az irányítók nekiesnek a szekérnek és cibálják. Tízen, húszfelé. Sze­gény lovak. Érzik-e, nem jó ke­zekben a gyeplő. A szekér moz­dul. Beljebb a kátyúba. A falu népe figyel és tudja, rosszul vá­lasztott. A falu szekerét az előző uraság parádéskocsisa nem tudja kihúzni a kátyúból. Majd, ha a falu szekere sima úton halad, majd, ha a bakon pöffeszkedni lehet, majd akkor jöhet egy kicsit Józsi, a parádéskocsis. Bállá Ferenc Ringben a Nemzeti Kisgazdák Pásztón Szövetségben a hiteles emberekkel A Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt (NKgPP) álláspontja: hiteles embereket az önkormányzatok­ba. Olyanokat, akik sem családi, sem egzisztenciális kötődéseiken keresztül nem segítik elő, akár önkéntelenül is, a helyi kiskirá­lyok hatalmának átmentését. A pásztói szervezet azért indított két jelöltet a helyi lakosok kéré­sére, hogy listát állítva lehetősé­get teremtsen a választáskor azoknak a választópolgároknak, akiket vonzanak ma is a magyar politikai közéletben hagyomá­nyos, valódi kisgazdaeszmények és -értékek. / Valljuk, hogy az egyéni jelölte­ket, elsősorban nem pártállásuk alapján kell kiválasztani, hanem hitelességük, tisztességük legyen a mérce. A mi jelöltjeink és támo­gatottjaink ilyenek» Egyéni jelöltjeink: 1. sz. vk. Sidi László Pásztói vagyok, a helyi állami gazdaság fizikai dolgozója. Kör­zetemben, de az egész városban sokan ismernek. Családom sorsa keserűen fonódott össze a kom­munista diktatúrával: apósom, Geczkó István az 56-os forrada­lom és szabadságharc utáni meg­torlás, a közönséges politikai gyilkosság áldozata lett. Hosszú éveken át én jártam a 301-es par­cella melletti jeltelen sírját ápol­ni. Átéltem a lovas rendőrök ke­gyeletsértő akcióit, amint leta- postatták a mártírok sírjára fris­sen kiültetett virágokat is... Ezek még a halott ellenfeleiktől is fél­tették csalárdsággal megszerzett és fenntartott uralmukat. Ko­rábbi munkám során, mint a muzslai kastély gondnoka, volt „szerencsém” hallani és látni, hp- gyan dorbézoltak, marakodtak és űzték a különféle úri passzióikat a „proletár”-vezérek... Nem hinném, hogy magyará­zatra szorul ezek után: 1988 te­lén, amikor Faludi Sándor a me­gyében is elsőként, itt Pásztón kibontotta a Kisgazdapárt zászla­ját, én azonnal mellé csatlakoz­tam. Bíztam e nagy múltú, törté­nelmi párt újraindulásában. amely megtörte az egypárti egyeduralmat. Annál nagyobb aggodalommal tapasztaltam, hogy felhígult a párt: az áruló kommunista bérencgk és besú­gók ismét betolakodtak az FKgP- be, akárcsak 1946-47-ben. Tud­tam, hogy azok között a helyem, akik megalakították Szegeden a valódi kisgazda értéket képviselő Nemzeti Kisgazda és Polgári Pártot. Büszkeség tölt el, hogy az akkori Nógrád megyei kisgazda- párti szervezetek többségének küldötteivel együtt ott lehettem az alapítók között. Azóta is büszke vagyok rá, hogy abból a pártból időben távoztam, ame­lyik be nem váltott ígéretekkel vezette és vezeti félre választó­it... 2. sz. vk.: Faludiné Molnár Gabriella Egerben születtem 1952-ben. Itt éltem harminc évig, mígnem hét évvel ezelőtt, férjem munka­helyi pályázata révén Pásztora kerültünk négy fiúgyermekünk­kel. Ez a változó, kamaszarcú nagyközség számtalan értéket mutatott föl magából, amelyet egy kívülről jött ember -, ha nyi­tott szemmel jár - hamar fölfe­dezhet. Bizakodással kezdtem meg tehát népmű velői-közösség- fejlesztői tevékenységemet, a helybéli művelődési központban. Mindig vallottam: ahhoz, hogy egy települést, annak szellemét megismerjük, a gyökerekhez, a tradíciókhoz kell nyúlnunk. Meg kell ismernünk a múltját, hogy megérthessük a jelenét. , 1983-ban kezdtem el gyűjteni a Pásztón még honos népdalokat, népszokásokat, egyházi ünnepi hagyományokat. Igyekezetemet segítette Rajeczky Benjamin is, aki e gyűjtést, készülő könyvének mellékleteként kívánta megje­lentetni. A sors közbeszólt... De a Magyar Tudományos Akadé­mia átvette ezt az anyagot, így talán sikerült megmenteni vala­mit, ami Pásztóé... 1984-től az általam megalakított Rozmaring népdalkor is e forrásból táplálko­zott. Szintén 1984-ben a hagyomá­nyok fölélesztéseként fő szerve­zője voltam a szüreti mulatságok­nak, s alapító Aagja a Muzsla Táncegyüttesnek, a Csohány Ba­ráti Körnek, ami 1983-ban még gyanús gyülekezetnek számított az akkori hatalom szemében. Mert a deklarált szó és a gyakor­lati munka között éles ellentét feszült. A direkt tanácsi irányítás alá gyűrt népművelői munkát is, szigorú „felügyelők” ellenőriz­ték... Csoda-e, ha komolyan véve a feladatként „meghatáro­zott” hagyományápolást, érték­mentést, egy templomi hangver­senysorozat szervezésekor, lecsa­pott a „felügyelet”, fegyelmivel fenyegetőzve... Nem adtam föl és nem rendített meg soha, szeren­csére, még a legnehezebb idősza­kokban sem, az ilyen módszer. Tökéletesen kárpótolt az em­berek öröme, hálás szeretete, tisztelete. IgaZj „föntről” nekem soha nem termett babér, de tőlük nem is hiányzott... * S, hogy miért éppen a Nemzeti Kisgazdapárt indított jelöltje­ként? Azért, mert őszinte lelki megkönnyebbülést éreztem már 1988 decemberében, amikor az elsők között én is csatlakoztam azokhoz, akik e nemzeti és ke­resztény szellemű történelmi párt zászlaját kibontották. Ezeket az értékeket szerintem ma a nem­zeti kisgazdák képviselik. Ha beválasztanak az önkor­mányzatba, elsősorban továbbra is a természetes közösségek ön- szerveződését, a hagyományok ápolását kívánom szolgálni, kép­viselni. E szép hivatás gyakorlása közben magam is pásztóivá let­tem, amely kötődést kamasz fia­ink, különösen a legkisebb gya­kori megnyilvánulásai (Anyu, én pásztói vagyok, nem is akarok innen soha máshová költözni...) csak még szorosabbá teszik. * Döntsön lelkiismerete szerint! Ha Pásztón is a történelem sül­lyesztőjébe kívánja küldeni a kommunista rendszert, az 1. és a 2. sz. körzetben pártunk jelöltjei­re, az 5. választókörzetben Tari István független, a 9. számú vá­lasztókörzetben Smolekné Geczkó Klára MDF-jelöltre, a többi választókerületben pedig a KDNP egyéni jelöltjeit támogat­juk. Jöjjön el és szavazzon! Harmadszor is megpróbálja Független jelöltként indul az MSZP tagja Hartmann Józsefné 1980 óta a Mátraverebélyi Községi Tanács elnöke. Jelenleg ugyanott polgár­mesterjelöltként indul az önkor­mányzati választásokon.- Nem tart attól, hogy az előző két ciklusban viselt funkciója hát­rányt jelent az új arcokat sürgető közhangulatban?- Semmiképpen, hiszen ha így gondolnám, nem vállaltam volna a harmadszori megmérettetést. Úgy vélem, hogy az elmúlt évti­zed során sok hasznos dologra vállalkoztunk, s az én munkám is hozzájárult a község fejlődésé­hez, gyarapodásához. Bízom benne, hogy eddigi tevékenysé­gem nem bizonyul majd rossz ajánlólevélnek a választópolgá­rok számára. Mátraverebélyben születtem, itt élek immár negy­venöt esztendeje. Mint tősgyöke­res helyi lakos, jól ismerem az embereket, szívemen viselem a falu minden baját, gondját, s az én életem is „nyitott könyv” a lakosság előtt. Rengeteg tapasz­talattal rendelkezem az állam- igazgatási gyakorlatban, de nem idegen tőlem a kezdeményezés, az újító szellem sem. Mindezek alapján remélem, hogy elnyerem az állampolgárok bizalmát, tá­mogató szavazatát.- Megválasztása esetén mi­lyen programot kíván képviselni?- Fő célként a község további fejlesztését jelölöm meg, amelyet lehetőleg a lakossági terhek nö­velése nélkül, a személyi és tárgyi feltételek ésszerűbb, takaréko­sabb felhasználásával, újragon­dolásával kell megvalósítani. Alapvető feladatnak tartom hely- beni munkahelyek létesítését, el­sősorban a régi, kihasználatlan épületek hasznosítása révén. Vé­leményem szerint nagy gondot kell fordítanunk meglévő értéke­ink ápolására. A lehetőségekhez és a rendelkezésre álló anyagi eszközökhöz mérten továbbra is támogatnunk kell a Szentkút Má­ria-kegyhely idegenforgalmi és pihenőcentrummá történő fej­lesztését, az ide vonatkozó ren­dezési terv végrehajtását. Ha az önkormányzat pénzügyi helyzete lehetővé teszi - a fontosabb teen­dők sorában - feltétlenül meg kell oldani az utolsó községi földút átépítését, á kányási öv­árok felújítását, a csengerházi vízvezeték meghosszabbítását. Választási programomban az el­múlt tíz évhez hasonló megfon­tolt ütemű fejlődést ígérhetek, hisz ez az egyetlen reális út az eladósodás elkerülése érdeké­ben.- Milyen párt színeiben indul a választásokon?- Tagja vagyok a Szocialista Pártnak, de független jelöltként indulok, hogy ezzel is kifejezésre juttassam: a település minden la­kójának érdekeit egyformán kép­viselni akarom! Cs. B.

Next

/
Thumbnails
Contents