Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-22 / 146. szám
1990. SZEPTEMBER 22.. SZOMBAT imnnnu 5 ITT A MUNKANÉLKÜLISÉG! Hogyan kezdjek új életet? A piacgazdaság, a szigorúan racionális termelés, a magántulajdon túlsúlya, munkanélküliséget eredményez. Ennek az alapvető tételnek az igazságát sokan most kezdik igazán a bőrükön érezni. Eleddig a munkanélküliség, a biztos megélhetés hiánya csak mint a tőkés termelés, a kapitalista tulajdonviszonyok, nálunk elképzelhetetlen sajátossága élt tudatunkban, melynek épülő szocializmusunkban helye nincs. Tisztában voltunk létezésével, ismertük az általa okozott, megoldhatatlannak tűnő problémákat, de kevesen gondoltuk, hogy rövid időn belül ránk köszönt. És ma irt állunk előtte, sötét, fenyegető árnya egyre kézzelfoghatóbban tornyosul fölélik. Mit kezdhetünk ezzel a jelenséggel? Az egyik megoldás, egy olyan szociális társadalombiztosítási rendszer kiépítése, amely garantálja, a kenyér nélkül maradt dolgozó ne kerüljön a puszta létét veszélyeztető helyzetbe, lehetőséget ad arra, hogy átvészelje a kritikus periódust és újra elhelyezkedve, egyenesbe hozhassa életét. Egy ilyen sokat emlegetett szociális védőháló kiépítése tulajdonképpen egyszerű feladat, melyet még a legkezdőbb kormány is könnyedén megvalósíthat. Ugyanis lényegében egyetlen dolog kell hozzá: pénz. Sok pénz. Pénze pedig ennek az országnak nincs, és valószínűleg nagyon sokáig nem is lesz. Persze, így is gondoskodnia kell az államnak a munka- nélküliekről, csak sokkal nehezebb és sokkal kevésbé hatékony a védelem. Akkor mit tehetünk még? A másik megoldás az a már-már közhelyszámba menő — ám véresen komolyan mégsem vett — kulcsszó: az átképzés. A rendszerváltás után (vagy inkább már közben?) leginkább az orosznyelv-ta- nárok érezhették ennek a fogalomnak a valódi súlyát, minden hátrányát és mindén előnyét. Nagy számban és igazán látványosan ők találkoztak először a túlélésnek ezzel a lehetőségével. De vannak itt más szakmák is, amelyeknél működőképes az átképzés, sőt, vannak olyan területek (különösen a kis- és magán- vállalkozások körében), ahol rövid idő alatt a megélhetést biztosító kenyérkereső foglalkozássá válhat az ilyen módon elsajátított tudás. A statisztikák szerint a munkanélküliek száma meghaladja ugyan a betöltetlen munkahelyek számát, de, ha az üres állásokat elfoglalhatnák, megfelelő szaktudással rendelkező szakemberek, jelentősen csökkenhetne a munkát keresők száma. Az átképzés lehetőségét tehát senki sem hagyhatja ki. Várhatóan a jövőben megnő majd az érdeklődés ezen oktatási forma iránt, ám kérdés, hogy lesz-e a keresletnek megfelelni tudó kínálat. Erre a kérdésre válaszolva, jó hírrel szolgálhatunk' Salgótarjánban, a KIOSZ székházában 1990. április 1-jén megalakult a KIOSZ Oktatási és Szakmafejlesztési Központ salgótarjáni kirendeltsége, azzal a céllal, hogy a vállalkozni kívánók, munkahely nélkül maradottak részére szakmai tanfolyamokat indítsanak. Ezeken a kurzusokon a nyolc általánost végzettek és az érettségizettek egyaránt találhatnak számukra megfelelőt. A résztvevők szerezhetnek szakmunkásbizonyítványt (pl. bőrdíszművest), de a már meglevő ismereteikből kiindulva, egy rokonszakmát is elsajátíthatnak. (Vízvezeték-szerelőből például lehet fűtésszerelő.) Sokféle szakma, sokféle foglalkozás, sokféle segítő ötlet szerepel még a kínálatukban. Nem kívánunk reklámot csinálni ennek a kétségtelenül haszonra is törekvő kezdeményezésnek, anyagi értelemben. A munkát keresők figyelmét azonban igenis szeretnénk felhívni erre a lehetőségre, mert talán kevesen tudják, hogy miként kezdjenek új vállalkozásba és nehezen találják a kivezető utat nehéz helyzetükből. De nemcsak őket szeretnénk figyelmeztetni, hanem mindazokat, akik segíteni tudnak ós akarnak abban, hogy megoldjuk az országra szakadó munkanélküliség egyre dagadó problémáját. Dolgozzanak ki még több lehetőséget, adjanak még több ötletet azoknak, akiknek pillanatnyilag zsákutcába jutott az életük. Lénárd Tamás HELYCSERE Odafenn, valahol Budán áll egy igen takaros kis házikó. Társasház, három lakással. Egykoron bizonyos Berecz úr, Váncsa úr és Tatai úrhölgy járt e falak között. Hogy, hpgy nem — most ne firtassuk mi okból —, a régi lakók elköltöztek, s újak kerültek a helyükbe. Bizonyos András- falvy úr, Keresztes K. út és Surányi úr. Meddig lesznek majd itt, s ki jön majd utánuk? Nem a mi dolgunk megjósolni. Mindhárom új lakó megfelelő állapotban vette át a lakást. A falak kimeszelve, ajtó, ablak a helyén, villanykapcsolók nincsenek leszerelve. Rendes népek voltak hát az előzők is, mégis úgy esett, hogy néhány lim-lom ottmaradt. A sarokban, pincében, a padláson, a folyosón, vagy a kert sarkában. Andrásfalvy úr, az új fő- bérlő például 32 kötet könyvre bukkant a spájz- ban. Az „Ellenforradalom tollal és fegyverrel” című kötetet a sarki antikvárium nem volt hajlandó átvenni, így azóta is ott porosodnak Andrásfalvyéknál. Bizony néha jó hasznát veszik, ha egy billegő asztalt kell alátámasztani. Találtak továbbá az új lakók egy B. J-né, született S. Anikó névre kiállított politikai főiskolai indexet. Vizsgajegyek nem voltak benne. Kortárs magyar írók kötetei is maradtak a pincében. Mindegyik bizonyos „B. J-nek, a ’Magyar írók Szövetsége atyai jóbarátjának’’ volt dedikálva. Keresztem K.-nak mániája a környezet tisztasága. Beköltözése után sikált, pucolt, csiszatolt mindent. Kidobta Váncsáék elhagyott kacatjait: állami gazdaságok és téeszek díszokleveleit, mutatóba küldött s mára már pirinyóra száradt óriástököket, kistraktormakette- ket, vándorzászlókat, mező- gazdasági versenyfelajánlásokat, humuszgyűjteményi, Micsurin-bélyeget és impregnált vetőmagot. Tatai Ilonka új lakójának volt a legkönnyebb dolga. Alig maradt valami a lakásban, néhány gumitár-Wo\cÜ|p?|^i) -Té-Mr.'cpNlüSL a,(. -'í emeld X zsebpénzéivé Z\ gyón kívül, úgymint: külső, gumibelsö, matrac, gumibugyi, cukor. Sohasem megtudni, miért nyi gumiáru ba. gumi- gumi- gumi- fogjuk került eny- ebbe a lakásVajon milyen kacatok maradnak majd az új lakók után? Hamarosan beszámolunk róla. (majláth mikes) MAI KARCOK Ki mond itten igazat ? A jó palóc Mikszáth valamikor 1886-ban írta egyik levelében a polihisztor Herman Ottónak: „Két közmondásunk van, mind a kettő humánus. Az egyik az, hogy az élőkről nem illik rosszat mondani. A másik az, hogy a halottakról nem szabad rosszat mondani. De hát e két közmondás mellett ugyan mikor lehet aztán igazat mondani?” A Bojtorjáni Páholy mind a kilenc tagja kínosan röhögött erre és mindenki gondolt valakire, akiről az igazat kellene mondani, de nem lehet. Csak magára nem gondolt senki ezúttal sem. Ahogy elült a kínos vigyor még az arcokon is — Mimosa jegyző darázsfészket keresett és bátran belenyúlt. — Na, urak! Hogyan lesz akkor a választással? Az igazmondással? Kinek van tipp je? — Hát, vegyük akkor sorra Nagykan Mukit! — rikkantott az örökké izgő-moz- gó-szurkapiszka Tüskéssy Muki a közeli faluból, aki rendre be-bejárt á Páholy üléseire. De ő aztán éppen emiatt végeredményben ki- bicnek számított. Azért csak figyeltek ám az urak, ha már bedobta a kockát a tizenkettes felével. Mert Nagykan Muki igazi konc volt, örök rejtély, nagy bölény, tölgy- nyi nagy ember azzal a hatalmas tekintélyével, sok évtizedével az intézet élén. — Mért pont Nagykan Muki? — óvatoskodott valaki az asztal vége felől, de oda nem osztottak, tehát mindenki sóhajtozott. Gondterhelt volt a banda. „Ha, valamelyik párt az élre tűzi. .. ” Kimondja-e majd valaki valahol az ellenfél táborából az igazat, de legalább a felét... Mert akkor lőttek Nagykan Mukinak, mint listásnak és akkor lehet akár az élen is! ( — Hát, egyáltalán, hogy került pont oda ahol imost van? — így Kulacs Muki, akinél mindig volt kéznél néhány kulacs (képletesen persze), de kettő biztosan. Merthogy ez a dolog nyitja megint. Az asszony. A nő. Az örök. Az Éva, de lehet más neve is. Klára vagy Julcsa, Kleopátra vagy akár Anna. .. — A fene aki kimondja, én ugyan nem! — így Bariton Muki városi bukott szónok. — Amúgy sem volt szokásom a régi érában sem mindent kitárgyalni.Hol lennék már! — Na, nem tesz senki, urnk? — vágott a szemével a legharciasabb Bojtorjáni Bojtorján Muki és tekert egy rövidet a szakállán. — Jó, hát úgy látszik, mindenki rám vár — dör- >-ent az asztalfőről egy sten- tori hang. — Az úgy volt, hogy Nagykan soha sem vetette meg a fehércselédeket, s az sem okozott neki nagy gondot, ha a közelében lődörgött az illető, ha munkatársa volt teszem azt — kezdte végre a vendégként férfiasán pózoló (rendes szokása volt ez a hölgynek) Ciklon Teréz és folytatta volna, ha nem vág közbe az izgága Tüskéssy Muki, aki csak nemrég tette le a szakvizsgát lélektanból és ezért külön is izgatott volt örökké. — Szóval házinyúlra vadászott! , — Csendet. .. Csendet! — így az elnöklő Pinczésy Muki bácsi, úgy is mint városi rangidős. — Most mondjam, vagy mutassam... — élcel ődött azonnal Ciklon Teréz és megrázta kösöntyűit, majd újracsavarta a haját és hozzátette: „Na.” — Szóval Nagykan Muki bácsi gyenge pontját ismeri a másik párt is, nem csak az élretűző... Amiből gond lehet. A történet nagyon közkedvelt, mert tudjuk, kiről van szó, nem akárki ről és így tovább... Csemege még ma is. Hát még, amikor zajlott az esemény, a lavsztori kettejükkel. Volt eset, hogy a feleség is megjelent harmadiknak az ajtóban, amikor azt hitték, hogy már leszállt a gépe Üj-Zé- landban, ahova elindult... Képzelhető. Egész Bojtorján erről regélt egy hónapon át. Hát mindenki tudta, na... — Jó, jó — így a bukott szónok, de nem folytathatta: — Te sem hallod szívesen az ilyen történeteket, de téged nem fenyeget veszély, nem indít egy párt sem az élen. — Máshol sem — vágott bele azonnal a körmét rágva Tüskéssy Muki, de leintették többen is. „A történet és a lista összefüggését, de most már azonnal... !” követelte a Páholy „népe”. — Hát az pofonegyszerű. Rerormszély Anna, a sztori másik tagja, időben váltott, átment először a reformszárnyba, ott nem talált semmit, átment hirtelen az ellenkezőbe, ott szépen elhelyezkedett, most jól érzi magát, még igazgató is lesz belőle. Nagykan Muki? 0 csak utána ment. Nagy dolog a szerelem. De kimondani, az más. T. Pataki László Agyagkatonák, plasztikführer Szenzációs hírt közöl a francia Le Monde: Kínában újabb agyaghadsereget ta- látak. Ezek a figurák ugyan nem életnagyságúak, mint az 1974-ben feltárt császársír katonái, csupán 50—60 centiméteresek, ám tízezrével őrizték a Krisztus előtti 151 -tői 141-ig uralkodó Han- dinasztia császárának sírját. A leletre véletlenül bukkantak. útépítéskor került elő az első férfi- és gyerekszobor. Ásni kezdtek és több tízezret szedtek elő, a lap szerint „a mintegy tíz futball- pál.va nagyságú területről.” A szobrocskák minden részletükben tökéletesek, valamennyi egyedi darab, a névtelen alkotók remek munkát végeztek — írja a párizsi lap. A Le Monde egy másik cikkében egy plasztikhadsereg sikeréről is beszámolt: a Starlux cég ezrével dobja piacra „minden idők katonáit”, a középkori lovagtól a második, világháború különféle fegyvernemű és nemzetiségű harcosaiig És ahol hadsereg van, ott vezérek is kellenek. Így aztán nem meglepő, ha a Vörös Hadsereg élére egy bajszos — az idősebbek által oly jól ismert — alakot tehet a történelem iránt érdeklődő kisfiú; a terepszínruhás Rommel-hadsereg élére viszont egy jobbját magasba lendítő, horogkereszteskarszalagos vezér helyezhető, Hitler. A „leletre”, a lap szerint egy bírósági tárgyalás vetített fényt: tizenhárom randalírozó bőrfejű védője azzal érvelt a törvény előtt, hogy amíg ilyen gyerekjátékokat árusítanak, számítani kell a fiatalok begőzölésére. Kiderült, hogy a plasztik- Hitler karriert csinált. Évente 2500 darabot ad el belőle a gyártó. ebből 2000 az NSZK-ba kerül, a többin a világ osztozik. A cég egyébként nem érti a méltatlankodást, mert a mű- anyagführer 1975 óta hódít. Mi több, ott volt a nemzetközi játékszalon mustráján is. A szalont Nürnbergben tartják, mint a pert annak idején és amelyet, úgy tűnik, elfed a műanyag. 11 művészetek ÓllflKTCKtO R. Tóth Sándor felvételei
