Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-21 / 145. szám

1990. SZEPTEMBER 21., PÉNTEK 5 Nincs társadalmi fejlődés szociáldemokrácia nélkül Amikor a kapitalizmus világ­méretekben győzött, már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a tőke mindenható hatalmát, kizsákmá­nyoló szerepét ellensúlyozni kell. Ekkor vetődött fel először annak a gondolata, hogy egy olyan pártra van szükség, amely a tőké­sek kizárólagos uralmát csök­kenti és a munkavállalók jogait is képviseli. Ezt a szerepet töltötte be a Szociáldemokrata Párt. En­nek most a rendszerváltás idején, de méginkább a rendszerváltás befejezése után is így kell lenni. Már ma bizonyossá vált, hogy hiányzik egy olyan politikai erő, mely a szociális biztonságot azonos szinten kezeli a magántu­lajdon jelenlétével. A két szélsőség - jobboldal, baloldal - között nincs egy olyan demokratikus erő, mely e szélső­séges irányzatokat fékezné. A szociáldemokrácia éppen azért tudott az egész világon teret nyer­ni, mert a bérből és fizetésből élők érdekeit képviselte minden szinten, és ellent tudott állni mind a jobboldali, mind a szélső- baloldali kizsákmányolásoknak. Mit akarunk városunkban? A Szociáldemokrata Párt min­dig is demokratikus munkáspárt volt. Ez ma is így van. Vala­mennyi munkavállaló érdekeit képviseljük: munkásokét, értel­miségiekét, alkalmazottakét, vál­lalkozókét egyaránt. Ha bekerü­lünk városunk önkormányzati testületébe, nem engedünk teret egyetlen szélsőséges irányzatnak sem. Tudjuk és érezzük, hogy orszá­gunkban, ennek következtében Salgótarjánban is, súlyos gondok nehezítik a kibontakozást. Azzal mi is tisztában vagyunk, hogy ezeket a gondokat nem lehet megoldani egy csapásra. Minden pártérdeket félre kell tennünk, és a kivezető útra kell erőnket összpontosítani. Mi szociáldemokraták nem nézhetjük tétlenül, hogyan élnek a dolgozók. A privatizáció hívei vagyunk, kerüljön magánkézbe a termelőegységek zöme, de ezt úgy kell végrehajtani, hogy en­nek terheit ne a dolgozók visel­jék. Legyen minden munkahe­lyen erős, demokratikus, a dolgo­zók által szabadon választott szakszervezet. Nem szabad meg­engedni, hogy a rendszerváltás ürügyén dolgozók ezrei kerülje­nek az utcára. Tudjuk, hogy lesz munkanélküliség, de ennek tö­megessé válása nem szükségsze­rű. Itt gyorsan kell cselekedni! Hívei vagyunk a rendszervál­tásból adódó személyi változá­soknak. Akik felelősek azért, hogy idejutottunk, azoknak vál­lalniuk kell annak következmé­nyeit, de nem akarunk minden­áron való üldöztetést. A felelősö­ket igenis meg kell büntetni, de a semmitmondó személyeskedő harcokat félre kell tenni! Támogatjuk a vállalkozásokat, különösen akkor, ha ezek mun- kahelyteremtőek. El kell érni, városunk lehetőleg rövid időn be­lül úgy fejlődjön, hogy a gazdaság jövedelmezősége elősegítse a jó­lét felé vezető út megteremtését, és támogatni tudjuk a szegénye­ket. Nem engedhetjük meg, hogy megyénkben vagy városunkban egyetlen ember is éhezzen. Ad­dig is a meglévő anyagi eszközö­ket úgy kell elosztani, hogy azok a legégetőbb problémákat képe­sek legyenek megoldani. A pa­zarlást meg kell szüntetni. Ugyanakkor nagy feladatok há­rulnak az oktatásra. A szakmai átképzést is sürgősen meg kell kezdeni, csak így lesz technikai előrelépés. Nem szabad megengednünk, hogy a süllyedés tovább folyta­tódjon. Elvünk szerint, csak elé­gedett emberekkel lehet nagy dolgokat csinálni. Mi mindenki­vel együtt kívánunk dolgozni. Szeretnénk, ha városunk tovább emelkedhetne a jólét felé. Mi szociáldemokraták ezért fogunk küzdeni, ha Önök bizalmat ad­nak nekünk. Tóth Bertalan- Tessék mondani, miért bőg­nek a bikák? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Kollár Józsefet, a megyei tanács főmunkatársát, vadászati főfelü­gyelőjét, illetve Rottcnhoffer At­tilát, a Magyar Vadászok Orszá­gos Szövetsége Nógrád Megyei Intézőbizottságának fővadászát. A meglehetősen csacska kér­désre elmosolyodva annyit vála­szolnak, azért bőg a bika, amiért kukorékol a kakas. Komolyabbra fordítva a szót, a megye szarvasbőgési időszaká­nak terveiről, a külföldi és hazai vadásztatásról kértünk informá­ciót. Jó az idő, bőg a bika Az időjárás ideális a szarvasbő- gés szempontjából. Az aszály vi­szont nálunk is érezteti hatását, így a Mátra északi oldalairól a hegyek lábaihoz húzódnak le a vadak. Kedvenc helyük többek között a Kövicses-patak és annak környéke. Itt nedvekben gazdag tápdús természetadta ételeket fo­gyaszthatnak a szarvasok, őzek és a vaddisznók. A Mátra hegyei­ről lehúzódó szarvasokon kívül, több átvonuló vaddal is találkoz­nak a területek gondozói, így nem ritka, hogy a gödöllői rezer­vátumból vagy Szlovákiából, Ce- rovska Vrchovina hegyeiből ke­rülnek golyóra érett szarvasbikák a Nógrádi vadászterületekre. Mit mennyiért? Közismert, hogy Magyarorszá­gon nem olcsó sport a vadászat. A külföldieknek (ezen belül is szinte természetesen csak a nyu­gatiakat értjük) ez még így is olcsó. Pontosítjuk: olcsó volt. Mert ez évtől keleti szomszéda­ink alaposan a magyar árak alá mentek. Ez még mind semmi, ha azt vesszük, hogy román szom­szédainknál medvét lehet lőni a havasokban, a szovjeteknél sztyeppéi, távol-keleti és sark­köri vadászexpedíciókat szervez­nek potom pénzért. A magyar árak igencsak horribilisek. Pél­dául ha valaki egy három kilo­grammos agancsot zsákmányol, ezért 35 ezer forintot fizet. Amennyiben olyan kapitális tró­feára tesz szert vadászata során, amelyik eléri a 12 kilogrammot, ennek az ára nettó 650 ezer fo­rint. Ha valakinek olyan szeren­cséje van, hogy 12 kilogramm feletti agancssúlyú szarvasbikát lő, azért a 650 ezer forint felett dekagrammonként 2200 forintot fizet. És még itt sincs vége: a bírálóbizottság úgy találja, hogy a trófea bronz-, ezüst-, vagy arany­érmes, az eddigi árakhoz még 10-15 illetve 20 százalékot hozzá­számolnak. Tehát nem ritka az a nyugati vadász, aki egy szarvas­bika érmes trófeájáért 1 millió forintot fizet. Menő fegyver a Mauser Nem ritka, hogy valaki éven­ként az autóját, valaki pedig a fegyvereit cseréli. A mostani va­dászati szezonban még mindig tartják magukat a 8x68-as Steyr Mannlicher golyós fegyverek, de nem veszítettek népszerűségük­ből a 8x68, illetve 8x60-as Mause­rek sem. Rendkívül kapósak a nemcsak hazai, hanem távolabbi területek szafariain is kedveltek a 9,3x62 és a 9,3x64-es típusú Winc-hester 300-as Magnum tí­pusú fegyverek. Az olaszok világ­szerte ismert fegyvermárkáját a Berettát inkább sörétes lőszerek alkalmazásánál használják, bár szerkezeti és rendkívül praktiku­san alkalmazott gázdugattyús lő­szeradagoló rendszerük lévén el­képzelhető, hogy a közeljövőben a golyós lőszerek alkalmazására is fejlesztenek új típusokat az olaszországi gyárban. Sólymos László A cigányoknak is helyet kell kapniuk az önkormányzatokban! A CMESZ választási programjából Ahhoz, hogy megfelelően ér­vényesítsük és kifejlesszük de­mokratikus részvételünket a köz- igazgatásban, az önkormányza­tokban. elengedhetetlen, hogy megfelelő értelmiségi csoport képviselje megyénkben né­pünk sorsát. A cigányság problé­mája Nógrád megyében sem csak etnikai, hanem kulturális, foglal­koztatási és szociálpolitikai is egyben. Mi, a Cigány Művelődési Egyesületek Nógrád Megyei Szö­vetségében felismertük azt: az ér­telmiségnek tennie kell annak ér­Csik Károly, Baglyasalja (11-es körzet) Szűrős János, Nógrádmarcal dekében, hogy a cigányság, a sze­gények, a hajléktalanok és a tár­sadalom perifériájára jutottak ér­dekképviselete megoldott le­gyen, és támogassuk sorstársain­kat előbbrejutásukban, felemel­kedésükben. A helyhatósági kép­viselőinknek törekedniük kell ar­ra, hogy mi is felzárkózzunk a kisvállalkozók soraiba. Képviselőink részt kívánnak venni a szociális jellegű juttatá­sok elosztásánál (lakások kiutalá­sa, munkanélküli-, rendkívüli és rendszeres segélyek elbírálásá­nál). Szeretnénk segítséget nyúj­tani a munkanélküliek körében a foglalkoztatás, a munkahelyszer­zés és -létesítés, a bedolgozóháló­zat bővítésében, közhasznú mun­kák szerzésében, idényjellegű munkák felkutatásában. Elő kí­vánjuk segíteni a szórakoztató műfajok külföldi kiközvetítését. A felnőttek és az ifjúság között feltétlen szükségesnek tartjuk a szakmai képzést, a minél több saját értelmiségi kinevelését. Szorgalmaznunk kell az állami bérlakások méltányosabb elosz­Oláh Sándor, Művész-telep (5-ös körzet) Képviselőjelöltjeink: Csik Károly, Baglyasalja (11-es körzet); Oláh Sándor, Művész­telep (5-ös körzet); Balázs Alf­réd, Sóshartyán; Újházi Zoltán­ná, Zagyvapálfalva (12-es kör­zet); Szőrős János, Nógrádmar­cal; Csemer Elemér, Mátravere- bély. tását. Törekednünk kell az elha­nyagolt épületek lakhatóvá téte­lére, s azok igénybevételére. For­szíroznunk kell a cigány szárma­zású tisztviselők alkalmazását a cigánysággal foglalkozó intézmé­nyekben (iskolák, óvodák, csa­ládgondozó szolgálat). A cigányság és a szegények felemelkedését nekünk aktívan és tudatosan kell meggyorsítani, ami sok szorgalmat, nagy türel­met követel és igényel még hosz- szú időn át a cigányoktól és nem cigányoktól egyaránt. Az etnikumi öntudatunk meg­hagyása és megerősítése mellett meg kell találnunk a békés egy­más mellett élés formáit, lehető­ségeit a magyarsággal. Programunk megvalósításához várjuk valamennyi létező cigány- szervezet, -közösség aktív közre­működését, részvételét, támoga­tását. Lehetnek a különböző cigány- szervezetek között személyi, po­litikai vagy felfogásbeli különbsé­gek, mint ahogy a kezünkön az ujjúink sem egyformák. De ami­Balázs Alfréd, Sóshartyán Csemer Elemér, Mátraverebély kor cselekedni kell, már vala­mennyi ujjunk egy közös cél ér­dekében egyként mozdul. Kérjük a Nógrád megyei ci­gányságot, támogassák jelöltjein­ket. Ne legyünk már többé más pártok céljaiként felhasználha­tók, álljunk mi is a saját lábunkra, hiszen mi is értünk a saját problé­máink megoldásához, a mi baja­inkát csak mi tudjuk igazán kép­viselni, mi vagyunk emberközel­ségben, testvérközelségben egy­máshoz - fejezi be programnyi­latkozatát Csik Károly, a CMESZ megyei elnöke. c ■ Ha önnek bécsi bankszámlája van... Ausztria ma az egyetlen olyan fejlett ipari ország, amelynek bankjaiban senki sem firtatja az összegeket elhelyező ügyfél kilé­tét. Még a sokat emlegetett „svájci banktitok” sem biztosítja az inkognito teljes megőrzését; legalább a pénzintézetnek ismer­nie kell az elhelyező kilétét. Az Alpok hozzánk közelebb eső ol­dalán viszont a banktitkot alkot­mányerejű törvény védi, s aligha kerülhetne be az a politikus a parlamentbe, aki meg akarná vonni az adófizetőktől a névtelen számlák lehetőségét. A homály persze kedvez a sö­tét ügyleteknek, s így - bár erre nincsenek nyilvánvaló bizonyíté­kok - Bécs jelentős állomásává válthatott a kábítószerpénzek tisztára mosását célzó nemzet­közi pénzmozgásoknak. Az Egyesült Államok, amely hadat üzent a nemzetközi kábítószer­kereskedelemnek, most azt sür­geti, hogy Ausztria minél előbb tegyen lépéseket a „pénzmosás” megszüntetésére. Az amerikai követelés jogi alapja a kábítószer-ellenes tör­vény (Anti-Drug-Abuse-Act). E szerint Washington szerződést köt a földkerekség összes államá­val arról, hogy a tízezer dollárt meghaladó bankbefizetések ese­tében meg kell állapítani az ügy­felek személyazonosságát. Ha valamelyik kormány netán vona­kodna teljesíteni ezt a kérést, akkor ezt Amerikában működő pénzintézetei bánják. Ausztria esetében például a kilátásba he­lyezett szankciók megnehezítik a három nagybank: a Creditans­talt, a Länderbank és a Girozent­rale New York-i fiókjának műkö­dését. Feladták tehát a leckét az oszt­rákoknak, akik ez alkalommal is a tőlük megszokott időhúzás és jogi csűrés-csavarás kombináció­jával próbálnak meg kimászni a csávából. A magyarázkodás lé­nyege az, hogy létezik egy „gent­lemen’ s agreement” az osztrák bankok között, amelyik előírja az ötvenezer dollárt meghaladó összegű számlát nyitó (vagy ek­kora összeget elhelyező) ügyfe­lek személyazonosságának meg­állapítását. A megegyezésben azonban kimondottan csak dol­lárról esik szó. Ha tehát a kábító­szer-kereskedő dollárjait először átváltja, mondjuk, svájci frankra, vagy esetleg két bankfiókban he­lyez el harminc-harminc ezer dol­lárt, névtelen maradhat. A magyar állampolgároknak, ha valutájukat (véletlenül) egy bécsi bankszámlán helyezték volna el, egyelőre nem kell attól félniük, hogy valaki érdeklődne kilétük iránt. A bécsi igazság­ügy-minisztérium szakvéleménye szerint ugyanis nem szükséges a banktitok lazítása a kábítószer el­leni harchoz, hiszen az ilyen ere­detű pénzek tisztára mosása Ausztriában büntetendő cselek­mény, ergo: a bankok nem foglal­koznak ilyesmivel. Washington azonban nincs túlzottan elragad­tatva ettől a prókátori okoskodás­tól: Ausztria valószínűleg kényte­len lesz legalábbis leszállítani a névtelenül elhelyezhető összegek határát az Anti-Drug-Abuse- Actben előírt tízezer dollárra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents