Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-19 / 143. szám
1990. SZEPTEMBER 19.. SZERDA tíhumu 3 Szemes kukoricából jóval kevesebb... Kommentár Szénpénz Mi tagadás, egyet kell értenünk azzal a két bányásznyugdíjassal, akiknek levele ezen az oldalon olvasható. Pontosabban: írásuknak azzal a részével értünk egyet, melyben hangot adnak a számukra törvény garantálta szénjárandóság elmaradása miatti aggodalmuknak. Hiszen érezhetően közeledik a tél, vásárolni kellene a tüzelőt, ám a volt bó- nyászdolgozók jelentős részének nincs pénze, hiszen havi öfhat ezer forintból tengetik életüket. A Nógrádi Szénbányák vezetése kétségtelenül hamarabb is intézkedhetett volna, még akkor is, ha a mindennapok során ezernyi gonddal kell megküzdenie. Felszámolják a vállalatot, máról holnapra él a rohamosan gyérülő létszámú kollektíva. Jelenleg már kétezren sem dolgoznak a cégnél, ugyanakkor a nyugdíjasok száma a 12 ezret is meghaladja. Csak a szénjárandóság teljes összege 23 millió forintra rúg, ráadásul ezt a pénzt a felszámolás után kapja meg a vállalat. Márpedig a milliókra most, tél közeled- tén van szükség, mert a nyugdíjasoknak meg kell venniük a tüzrevalót. A felszámolást vezénylő Pénzintézeti Központnak tehát bankkölcsönt kell felvennie. A banki garancia immár rendelkezésre áll, így legkésőbb a jövő héten megkezdődhet a szénpénz postázása. Ha tehát kicsit csúszva is az időben, az idén még csak megoldódik ez a kérdés. A iövő azonban meglehetősen bizonytalan. Arról van szó, hogy a kormány energiaprogramja tartalmazott egy úgynevezett humánblokkot is, amely elfogadás esetén garanciát jelentett volna többek között a felszámolt szén- bányavállalatok nyugdíjasai szénjárandóságának a folyósítására. Ez a humánblokk viszont kikerült a programból, mondván: hazánkban nincs külön nyugdíjas és bányásznyugdíjas, valamennyiük szociális jellegű gondját együtt kell orvosolni. A döntésnek magától értetődően nem örülnek a szénbányáknál, s az illetékesek szeretnék elérni, hogy a nyugdíjasaikat megillető járandóságok ne vesszenek el. Vagyis azon megy a huzavona, hogy a volt bónyászdol- gozók jövőre is megkapják a szénpénzt. Ezt is érdemes tudniuk a nógrádi bányásznyugdíjasoknak! (kolaj) Megyénk nagyüzemei az idén 6652 hektáron vetettek szemes kukoricánakva- lót. Az aszály keresztülhúzta az eredeti elképzeléseket, ami azt jelenti, hogy a tervezett mennyiség 20 százalékkal lesz kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Ugyanis az előbbi területen elvetett kukoricából több mint 1300 hektár termését csak silónak lehet felhasználni. Az aszálykár azt is jelenti, hogy az egy hektárról betakarított szemes kukorica mennyisége csupán három tonna, a tavalyi öt tonnával szemben, hektáronként. Magyarország nemzetközi idegenforgalmának — mind a beutazó-, mind a kiutazóforgalomnak — csak kisebb része jut az I. fél évre. Az 1980-as évtized második felét tekintve a Magyarországra érkezett külföldieknek évente 27—32',,-a jött az első hat hónap valamelyikében: az alacsonyabb arányszám az időszak elejét, a magasabb a végét jellemezte. Idén az 1. félévi látogatószám megközelítette a 14,5 milliót, ami 1,8-szerese a tavaly ilyenkorinak. A külföldiek csaknem fele két országból, Jugoszláviából és Romániából érkezett, a növekedés szintén itt volt a legnagyobb. 2,5-szeres. illetve 34-szeres. A többi, eddig szocialista csoportba sorolt európai országból — az Silókukoricának való vetésterület 6700 hektár. Beleszámítva a szemes kukoricánál átminősített meny- nyiséget 8000 hektár termése kerül silózásra. Az előzetes becslések szerint a hektáronkénti átlag 200 mázsa, aini 61 mázsával kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. A silókukoricából előállított szilázs mennyisége megközelíti az elmúlt évit. A szemes kukoricánál 10 ezer tonnával lesz kevesebb, mint az elmúlt esztendőben, annak ellenére, hogy nőtt a vetésterület. NDK kivételével — ugyancsak nőtt a forgalom. Élénkült az érdeklődés Magyarország iránt több nyugat-európai és Európán kívüli ország állampolgárai részéről is, bár ők a látogatóknak csak kisebb részét képviselték. Közülük a legnagyobb számban továbbra is az osztrákok érkeztek, az egy évvel azelőttihez képest 12"n-kal többen. Jóval erőteljesebben bővült a forgalom az NSZK-ból és Olaszországból. Ebben a vízum- kényszernek a fél év folyamán történt eltörlése is szerepet játszhatott, bár az igazán csak a későbbiekben fogja éreztetni hatását. Az Európán kívüli látogatók több mint 40%-a az USA-ból érkezett, számuk 1,8-szerese volt a tavaly ilyenkorinak. A hollókői ófalu megyénk leglátogatottabb idegenforgalmi centruma. — Kép: Rigó — Nemzetközi idegenforgalom Kapunk-e szenet? Nem hiszünk Balázs Ernőnek, mert a nyugdíjasok szénjárandóságának kifizetésére vonatkozó, az Üj Nógrád szeptember 17-t számában megjelent válasza semmiféle konkrét időpontot nem tartalmaz. A válasz nem egyéb üres ígéretnél. Az ígéretekből pedig már elegünk van. Most újra azt ígérik, hogy kifizetik a szénpénzt. A kérdés csak az, hogy mikor? Az szb-titkártól megtudhatjuk: „ ... a kifizetéshez bankkölcsönt kell felvennünk, éppen ezt intézik vállalatunk vezetői.” A válasz világos. A kifizetéshez szükséges bankkölcsönt még csak most intézik. Eddig tehát nem intéztek semmit, csak ígérgettek! Végtelenül sajnálatos dolog, hogy kilenc hónap elteltével ma ugyanott tartunk, mint márciusban. A kifizetésre vonatkozó legutóbbi ígéretük a hűségjutalommal együtt lett volna, de pénz nincs sehol! Ha a vállalat vezetői, szakszervezeti bizottsága az ügyben kellő határozottsággal és következetességgel léptek volna fel, a kifizetés már megtörténhetett volna, akár havi részletekben is. A kérdés tehát nem az, hogy kifizetik-e a szénpénzt a ti' zenegyezer nyugdíjasnak, hanem az, hogy megkapja-e a vállalat a hat hónap óta ígért bankkölcsönt, és ha igen, mikorra? Nekünk erre megvan a pontos válaszunk: Ki tudja mikorra!? Addig is legyünk türelemmel. Balázs Ernő válaszából is csak ennyi derül ki, hiszen a kifizetés konkrét időpontjáról ő sem tud semmit. Ha a szénbányák nem kapja meg a bankkölcsönt, örökre elbúcsúzhatunk szén- járandóságunktól? Mert a felszámolás után már senki nem lesz, aki a bányásznyugdíjasok érdekében szót emel: még a szakszervezet sem! Molnár Tibor, Jóházi Zoltán bányásznyugdijasok Egy forintért bérbe adják! Bezárták, de újranyitják a rónabánya-telepi boltot Sajnos, a hír igaz. Az épület falán olvasható közlemény minden kétséget kizáróan tudatja a szomorú tényt. Íme: „Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy árudánkat szeptember 16-tól megszüntetjük!” Rónabányatelep egyetlen élelmiszerboltjáról van szó. Velünk az egyik helybeli lakos, Palkovits Gyuláné tudatta az üzlet bezárását. Végső elkeseredésében fordult hozzánk, mert, mint mondta, hiába kilincselt a döntés megváltoztatása érdekében ai üzemeltető Pa- lóckernél, majd a városi tanácson, aztán Salgótarján országgyűlési képviselőjét is hasztalan kereste ez ügyben. Felhívta tehát az Üj Nóg- rádot, s kérte, szóljunk az érdekükben, különben ellátatlan marad a fennállásának 100. évfordulóját egy hónappal ezelőtt ünnepelt település. Vadasi I.ajosné: ,,Nem akartam elhinni, hogy megtörténhet ez az aljasság.” — Jelenleg százhetvenen élünk a valaha szebb napokat látott bányatelepen — mondta ízlésesen berendezett lakásában az 58 éves asz- szony, akinek a férje egyike volt a szó igazi értelmében vett, a helybeliek által nagyra becsült néptanítóknak. — A lakosság kétharmada idős, támogatásra szoruló ember. Sokuknak a magát jobban bíró szomszéd vásárolt be. Ezután azonban a négy kilométerre levő Rónafaluból, vagy a még távolabbi Salgótarjánból kell a kenyeret és a tejet is beszerezni. De mi lesz az öregekkel, a betegekkel, ha eddigi segítőik már nem vállalják helyettük az utazást, á cipekedést?! Az áruda felszámolása tulajdonképpen legalább 200 embert érint. Tudniillik a szilváskőiek is Rónabánya- telepre jártak vásárolni. Most már ők is csatlakozhatnak az utazgatókhoz... — Ha olyan embertelen ez a rendszer. hogy sorsára hagyja az apró községek lakóit, akkor mi, mindannyian nem megyünk el szavazni a helyhatósági választáskor, így fejezzük ki tiltakozásunkat a kormányintézkedés ellen — jelentette ki Palko- vitsné, akinek a kíséretében elindultunk a boltba. Útközben találkoztunk a 83 éves Vadasi Lajosnéval, akitől megkérdeztük: mit szól az élelmiszerüzlet bezárásához? — Nem akartam elhinni, hogy megtörténhet ez az aljasság — válaszolta köntörfalazás nélkül a törékeny termetű, hófehér hajú néniké. — Egyedül lakom, járni is alig bírok, a látásom is rossz. Hogy fogok én Rónafaluba beutazni?! A kérdés válasz nélkül, a levegőben maradt... A már csaknem üres boltban találtuk Harmat Jó- zsefné üzletvezetőt. Érthetően rossz volt a hangulata. — SzívveWélekkel dolgoztam, igyekeztem mindent beszerezni. Havi forgalmam már megközelítette a 200 ezer forintot. Erre bezárták a szerintem gazdaságos üzletet. Milyen sorsra jutok? Sokakhoz hasonlóan munkanélküli leszek — kesergett. — Kár ezért a boltért — szólt közbe Sirkó Lászlóné, a Palóciéi- áruforgalmi előadója. — Az épület jó állapotban van, nemrégiben tatarozták. tágas raktárhelyiségek tartoznak hozzá. Korszerűsítették a világítást, hűtőket vásároltak. Egy tőkeerős vállalkozó jól járna az üzlettel. — Járt itt egy érdeklődő, ö mondta, hogy csak az épület évi bérleti díja 100 ezer forint lenne. Sokallta — jegyezte meg Harmatné. Visszatérve a szerkesztőségbe. felhívtam Gecse Istvánt, a Palócker igazgatóját, aki Biztató hírrél szolgált: — Bezártuk, de talán már október elsejétől újra nyitjuk a rónabánya-telepi boltot. Pontosabban: az a vállalkozó, akivel hamarosan megegyezünk. Mi mindössze egyetlen forint bérleti díjat kérünk az épületért. csak megoldódjon a telep áruellátása. Mondhatnánk: minden jó, ha jó a vége! De az eset okvetlenül szolgál tanulságokkal. Nevezetesen: a kormány meghozott egy átgondolatlan privatizációs törvénytervezetet, amelyet úgy hajtattak végre, hogy még el sem fogadta az Országgyűlés. Ebből következően sok a bizonytalanság. Ami biztos: a tíz dolgozónál kevesebbet foglalkoztató boltokat értékesítik, volt személyzetük mehet, amerre akar. Azt azonban nem tisztázták, hogy ki lesz a felelős, illetve egyáltalán felelős Iesare valaki az aprófalvak ellátásáért?! Kolaj László Fotó: Mikuska István Hírek a világgazdaságból A világ legmagasabb felhőkarcolójának megépítésére készülnek Japánban. Kétszáz emeletes lenne az épület, és mint tervezői közölték: a mostani japán építési árak negyedéből tudnák felépíteni. A világcsúcskí- sérletre készülő japánokat egyelőre persze még nem a költségek foglalkoztatják, hanem, hogy miként tudnak egy 800 méter magasba szökő építményt felhúzni. Henger formájú acélszerkezeteket készítenének, ezeket belülről betonnal erősítenék meg és így állítanának ösz- sze előbb ötvenemeletes épületet, amikből négyet raknának össze, hogy kijöjjön a kétszáz emelet. A felhőkarcoló stabilitását az adná — és nem mellékesen esztétikus külsőt is kölcsönözne neki —, hogy a kétszáz emeletes szivarhoz három alacsonyabb hengerépületet is kapcsolnának — ezek százötven, száz-, illetve öt- venemeletesek lennének. Ügy képzelik, hogy két év alatt tudnák felépíteni a tornyokat mintegy 700 millió dolláros költségből. A hivataloknak, szállodáknak helyet adó felhőkarcoló, am«ly kétszer olyan magas lenne, mint a mostani csúcstartó, a chicagói Seattle-torony, természetesen tökéletesen állna ellent az errefelé gyakori földrengéseknek. * Nem szabad műanyag palackban sört, ásványvizet és üdítőitalt forgalomba hozni Svájcban 1991 novemberétől. A berni kormány döntését környezetvédelmi megfontolások motiválták. A PVC- ből készült csomagolóanyag ugyanis a természetben nem bomlik le, elégetése közben pedig ártalmas gázok szabadulnak fel. Az intézkedés főként a francia ásványvíz- exportőröket sújtja, amelyek szívesen alkalmazzák a PVC-palackokat. Az importőrök utolsó pillanatban tett hulladékbegyűjtési ígérete ellenére a svájci kormány kitartott elhatározása mellett. * Ausztriában Öko-Invest- ment-Anlage-Gruppe elnevezéssel megalakult az első ökoklub, amely ökológiai szempontok alapján szerveződik. Tagdíj nincs, legkevesebb 10 ezer schillinggel lehet beszállni. Az ökoklub kezdetben a más országokban, például az Egyesült Államokban már meglevő hasonló jellegű alapítványokba, részvényekbe, értékpapírokba fekteti pénzét, később pedig a tagok által kiválasztott — például a napenergia hasznosításával foglalkozó cégek — részvényeibe. Jövőre létrehozzák a második ökocsoportot, amelynek az lesz a feladata, hogy bekapcsolódjék a klub egybeeső beruházások finanszírozásába. Hiteleket nyújtanak ezekhez a befektetésekhez, amiért a tagok kamatot kapnak. Az Egyesült Államokban már a hetvenes évek eleje óta működnek hasonló alapítványok. Ezek a csoportok olyan cégek részvényeibe fektetik pénzüket, amelyek környezetkímélő eljárással termelnek, emberi munka- körülményeket biztosítanak, távol tartják magukat a nukleáris energiától, a fegyverkezéstől, a szerencsejátékoktól és az alkoholüzlettől.
