Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-04 / 105. szám
?90 AUGUSZTUS 4.. SZOMBAT uunnzzj 5 Zodiakus, a rém Zodiákus az asztrológia zerint az égboltnak a nap- tólya két oldalán elterülő, izénkét egyenlő részre — .•silLagképre — osztott sávja, íodiákus a New York-i ■endőrség szerint az a rejté- yes gyilkos, aki rémületjén tartja a várost, minthogy 21 naponkint végez :gy-egy ártatlan áldozatával. K névjegyét minden alka- ommal formálisan is leteszi: az első tettét a Bika, a másodikat a Skorpió, a harmadikat az Ikrek jegyében köpette el. A negyedik június /égén kapta a halálos lövést a Central Park füvén: a 30 isztendős csavargó teste mellett megtalálták a félreérthetetlen üzenetet. A gyilkosságot az Oroszlán jegyében követte el Zodiakus. Az az igazság, hogy eleinte senki sem hitt e különös bűnügyi szenzációban, még a rendőrség sem; azt tartották, hogy a lapok találták ki e folytatásos krimit. Aztán, ahogy szaporodtak a csillagképek jegyében halált osztogató Zodiákus „rajzos” üzenetei, a nyomozással megbízott hadnagy maga figyelmeztetett a Post című lapnak nyilatkozva: „Vigyázat, megszállott gyilkossal állunk szemben!” Borelli hadnagy, mint kiderült, egyetlen bizonyosat tud. azt, hogy a gyilkos minden esetben hátba lövi áldozatait. Használható nyom nincs.'A tanácstalanság elvezette %az amerikai asztrológusok szövetségének főtitkárához, hogy nézné meg e rajzos üzeneteket. Mister Cooper, hangjában eléggé el nem ítélhető módon azt mondta: „A rajzok primitívek, és a gyilkosságok sem esnek egybe a csillagképek helyzetével. Ez az ember nem tanulmányozta eléggé az asztrológiát.” A tények szerint, vélhetően azért, mert több időt szentelt a 38-as kaliberű colt tanulmányozására, amivel viszont, a nyomozótiszt szerint, mesterien bánik. Felhívás a lakossághoz A közműves vízellátás szabályairól szóló 22/1975. (X. 30.) sz. MT-rendelet 22. szakaszának (1) bekezdése, valamint a Nógrád Megyei Tanács 3/1983. (IX. 29.) számú rendelete alajlján Zagyvaróna, Rónafalu, Rónabánya-telep és Somoskőújfalu városrészek területén 1990. augusztus 4-től a vízfogyasztás növekedése, illetve a rendelkezésre álló vízkészlet ezzel összefüggő elégtelensége miatt - átmeneti időta rtamra vízkorlátozást rendelek el. Felkérem a lakosságot a vízzel való fokozott takarékosságra, a vízfogyasztás mérséklésére. A káros vízveszteségek elkerülése érdekében gondoskodjanak a hibás csapok és kifolyók megjavításáról, valamint a szivárgások és elfolyások megszüntetéséről. A korlátozás időtartama alatt a közüzemi ivóvízhálózatról utakat, közparkokat, kerteket, sportpályákat locsolni és gépkocsit mosni TILOS! A fentiek betaitását a közterület-felügyelet ellenőrizni -^ogja. A vízkorlátozási tilalom megszegője szabálysértést követ el, amiért 5000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható. A vízkoriátozás megszüntetéséről a sajtó útján fogom tájékoztatni a lakosságot. Tűz- és elemi kár esetén - annak elhárításáig - a korlátozás érvényét felfüggesztem. Salgótarján Városi Tanács elnöke Balassagyarmaton a Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában nemzetközi izenetábort rendeztek. Az idei nyáron negyedik alkalommal találkoztak iaz ifjú muzsikusok. A mintegy száztíz középiskolás diák foglalkozásokon vett részt és közös koncerteket adtak a városban. Felvételeink egy délelőtti próbán készültek. —Rigó— Zárszó táborzáráshoz Munkával töltött kikapcsolódás Egy összeverődött csapat sikamlós jókedvét a kánikula sem ronthatja el. — Ez az első benyomásunk arról a kis közösségről, amely a napokban bontott tábort Mát- raalmáson. A húsz fiatal azóta már látszólag szétszóródott a szélrózsa minden irányába, hiszen más-más helyről jöttek, s ebbe megyén kívüli települések is beleértendők. Van azonban egy közös vonásuk, ami láthatatlanul összefűzi őket: ez a honismereti munka. Ehhez kaptak, szereztek újabb fontos tudnivalókat a tíznapos almási táborozáson, amit a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága szervezett számukra pályázati úton nyert támogatásból. Az Ifjúsági Letéti Számla kuratóriuma hozzájárulása 80 ezer. a Hazafias Népfrohté 20 ezer forint, a megyei ifjúsági alapból pedig 10 ezret szántak erre a célra. Ötszázötszáz forintot a résztvevők is adtak. Munkával töltött kikapcsolódás. Dióhéjban ennyi a tíz nap krónikája. Józsa Ágnestől tudom meg, hogy valójában mit rejt ez a pár szó. — Két csoportban dolgoztunk. A történeti, Sebestyén Kálmán, a muzeológus vezetésével családfakutatással foglalkozott, a másik. Kun Zsuzsa népművelő irányításával szociológiai „felméréseket" végzett. A szót a pásztói Gerhát Gábor, az Egri Tanárképző Főiskola leendő negyedévese veszi át tőle: — A családfakutatók megtudták például, hogy ezt 1 a kisközséget a Lajgut, a Gem- biczki és a Stork családok alapították. A ma élők ezek leszármazottai. A múlt században „csatlakoztak” hozzájuk az Odlerek. Szókupok. a Draveczkik és az Albertuszok. Az alapítók rokonházasságaik révén több ágra szakadtak. A másik team búvárkodásainak eredményéiből Durcsák Krisztina Réka ad ízelítőt. Ö egyébként az ókor művészetével, tudományával ismerkedik a miskolci szabadegyetemen. — Házról házra járva annak jártunk utána, hogy 1945-től a hatvanas évekig terjedő időszakban miként változott Almás élete. Gazdaságáról a beszélgetések alapján kiderült: az üveggyártás után az erdőgazdálkodás adott munkát a helybelieknek. Később változott a foglalkozások aránya, hiszen megindult a bányászat, mely sokak kenyéradója lett. A falu lélekszáma erőteljes csökkenésének okait is kutatták a „szociológusok”. Többek között arra a következtetésre jutottak, hogy a helyi munkalehetőségek leépülésében ennek volt elsődleges a szerepe. Faluhelyi Márta Szécsény- ből jött ide. Azért térhet szép emlékekkel haza, mert kedvenc iskolai tárgyához, a történelemhez még közelebb került a honismeretek révén. Lukács Péter, a budapesti Apáczai Csere János Gimnázium tanulója szintén kellemes élményekkel távozhat, hiszen bepillantott egy általa kevésbé ismert felderítőmunkába. Hidváry István, a Nógrádi Történeti Múzeum munkatársa. a tábor vezetője is elégedett: — Teljes energiával dolgoztak a fiúk, lányok, jó hangulatban. Egymáshoz és szűkebb-tágabb környezetükhöz még közelebb kerültek. Ha az ismeretszerzést ezen a területen befejezhetik, az anyagból terveink szerint videofilm, kiadvány készül. Mindehhez azonban jövőre is össze kell jönnünk. Ahhoz pedig kellene egy kis anyagi segítség. .. —Mihalik— wmm. 16 keréken a KÁRPÁTIÁVAL: Rakodásaink I. 9. A nagy várakozások ideje » A speditőr az a szakem- ber, aki fuvarozással foglalkozik. Az általunk megtett- hez hasonló távon természetesen oda-vissza, hiszen különben drága mulatság lenne az utazgatás. A KÁRPÁ- TIA Kft.-nél két rokonszenves úriember a speditőr. Helsinkiben, Hakinskuja külvárosban egy hatalmas irodaházat benépesítő számban vannak. Közülük egy szőke bajuszú svéd férfi a kikötői kirendeltséget testesíti meg. Oldalán mobil telefonnnal, melynek segítségéve] bárhonnan hívni tudja központját. Irodájában némi tapasztalatot lehet szerezni a finn ügyvitel gépesítettségének^ fokáról. Jobb keze az írógépet veri, bal a számológépen zongoráz, ő maga közben válltámasztékos telefonján beszél valakivel. Ha közben működésbe lép a telefax, nem áll fel, hanem gördülő széke segítségével elgurul a szoba másik sarkába. Az egészben van valami félelmetes és legkevésbé se, emberi... A telefax sajnos, sokáig nem adott hírt visszfuva- runkról.' Izgatott telefonbeszélgetések zajlottak Szek- szárddal, majd egy pécsi speditőrrel, automata telefonnal, percek alatt. Ugyanis ha a hívott szám mással beszélt, a készülék rögzítette és öntevékenyen megismételte a hívást, mihelyt a vonal felszabadult. Az, hogy vasárnap, érkezésünk napján nem rakodhattunk le, érthető. A vissz- fuvar azonban még kedden is hiányzott, leszámítva a kósza hírt, hogy Domsa Pistának innen Törökországba kell tovább mennie. A kami- onosoknak ilyesfajta várakozásért a szemük se rebben. Sáfrány László nagykanizsai kollégánk például már egy hete rostokolt a kikötőben, mert a gdanski lengyel komphajó csak következő fordulójára sorolta be a csupán „puha” valutával fizető magyart. Együtt ebédeltünk, magunk készítette konzerv májgombóclevest, állva, kamionunk mellett. Romantikus volt, de én eközben, a sok álvidámság mellett megéreztem valamit az úton járók magányából. Numella,, célállomásunk, Helsinki másik végén túl, tán 40 kilométerre van. A Mar- tella faipari kombináthoz életünk első lappja kísért el bennünket. Rárasztó lapp volt, mert iránymutatás helyett anyanyelvén traktált bennünket a környék nevezetességeinek ismertetésével. Aznap csak 156 kilométert tettünk meg ömlő esőben és másodszor aludtunk a kompkikötőben, ahol egyszer is tilos lett volna. Erről azonban csak a jó terepismerő Sáfrány László világosított fel bennünket. Ezután várakozás következett és lődörgés a városban. Ezzel telt a teljes 9-ik napunk. Utóbbival elsősorHelsinki kikötője ban csak nekem, mert Domsa Pisti teljes joggal fáradt volt, ezenkívül árudiszpozícióra vadászott telefonon: — óránként. Mesterségem szerint kíváncsi természetű lévén megállapíthatom, hogy az üzletekben magyar áru nincs. A rengeteg bank — a jugoszláv dinárral ellentétben — forintunkat nem jegyzi. Az idegenforgalmi hivatalokban Thaiföldtől a Bermuda-szi- getekig mindenféle térkép kapható, a miénk nem. Testvéri turistautat senki nem szervez: — de mi se, őnekik. A „Kappeli”-ben beszéltem maga festette pornóképeket (eredménytelenül) vodkára cserélni próbáló tengerésszel, az itt túrázó USA Víziorgona zenekar néhány tagjával és egy japán úrral, akinek megérte otthoni rendszámú Mercedesét ide hajóztatni, hogy a szokott kényelme meglegyen. A szépszámú — nagyon csinos — könnyűvérű hölgy egyike 500 márkás óradíjért édesítette volna meg kamionbeli piagányun- kat. Nem ismerem a szakma itthoni tarifáját, de ez a 8000 forintos órabérű üzlet nem jött létre. Épp úgy nem álszeméremből, mint ahogyan nemcsak anyagi okokból. Teljes finn ételsort se ettünk 5200 forintnak megfelelő márkáért és a Palace Hotel ajándékboltjában kapható duplafedelű aranyórát (54 ezer márka=864 ezer forint) is a kirakatban hagytuk. Másfél kiló pompás kenyeret azonban vettünk az 1882-ben épült, patikaszerű vásárcsarnokban 45 márkáért, ami csak 690 forint. Ezzel végképp kilábaltunk a „mindent hazai árfolyamra átszámítani” csúnya, de azért némi tanulságokkal já- - ró betegségéből. Űjabb kikötőben, ezúttal hajójavító dokkok mellett, éjszakáztunk: — nagyon jól. Kilencedik napunk dél- előttje izgatott telefonálásokkal és némi tolmácsolással telt. Közben a főpostán egy idős úr azzal lepett meg bennünket, hogy tűrhető magyarsággal közölte, miszerint: „Isten annyira szerette e világot, hogy egyszülött fiát adta érte”. Majd a minálunk manapság ritkán hallható és csak az idősebbek által ismert „Magyar Hiszekegy” következett. Az Isten bennünket is szeretni látszott, mert a RÁ- II,TRANS és Lénia Bützov segítségével — minden hazai beavatkozás nélkül — sikerült visszfuvart szereznünk az IHTYSEET papírgyárból. Igv a Rábától telhető száguldás következett Hamme- linnán és Tamperén keresztül Jamsänkoskiba. Ordas Iyán
