Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-04 / 105. szám

?90 AUGUSZTUS 4.. SZOMBAT uunnzzj 5 Zodiakus, a rém Zodiákus az asztrológia zerint az égboltnak a nap- tólya két oldalán elterülő, izénkét egyenlő részre — .•silLagképre — osztott sávja, íodiákus a New York-i ■endőrség szerint az a rejté- yes gyilkos, aki rémület­jén tartja a várost, mint­hogy 21 naponkint végez :gy-egy ártatlan áldozatával. K névjegyét minden alka- ommal formálisan is leteszi: az első tettét a Bika, a má­sodikat a Skorpió, a harma­dikat az Ikrek jegyében kö­pette el. A negyedik június /égén kapta a halálos lövést a Central Park füvén: a 30 isztendős csavargó teste mel­lett megtalálták a félreért­hetetlen üzenetet. A gyilkos­ságot az Oroszlán jegyében követte el Zodiakus. Az az igazság, hogy eleinte senki sem hitt e különös bűnügyi szenzációban, még a rend­őrség sem; azt tartották, hogy a lapok találták ki e folytatásos krimit. Aztán, ahogy szaporodtak a csillag­képek jegyében halált osz­togató Zodiákus „rajzos” üzenetei, a nyomozással megbízott hadnagy maga fi­gyelmeztetett a Post című lapnak nyilatkozva: „Vigyá­zat, megszállott gyilkossal állunk szemben!” Borelli hadnagy, mint kiderült, egyetlen bizonyosat tud. azt, hogy a gyilkos minden eset­ben hátba lövi áldozatait. Használható nyom nincs.'A tanácstalanság elvezette %az amerikai asztrológusok szö­vetségének főtitkárához, hogy nézné meg e rajzos üzeneteket. Mister Cooper, hangjában eléggé el nem ítélhető módon azt mondta: „A rajzok primitívek, és a gyilkosságok sem esnek egy­be a csillagképek helyzeté­vel. Ez az ember nem ta­nulmányozta eléggé az aszt­rológiát.” A tények szerint, vélhető­en azért, mert több időt szentelt a 38-as kaliberű colt tanulmányozására, amivel viszont, a nyomozótiszt sze­rint, mesterien bánik. Felhívás a lakossághoz A közműves vízellátás szabályairól szóló 22/1975. (X. 30.) sz. MT-rendelet 22. szakaszának (1) bekez­dése, valamint a Nógrád Megyei Tanács 3/1983. (IX. 29.) számú rendelete alajlján Zagyvaróna, Ró­nafalu, Rónabánya-telep és Somoskőújfalu városré­szek területén 1990. augusztus 4-től a vízfogyasztás növekedése, illetve a rendelkezésre álló vízkészlet ezzel összefüggő elégtelensége miatt - átmeneti időta rtamra vízkorlátozást rendelek el. Felkérem a lakosságot a vízzel való fokozott takaré­kosságra, a vízfogyasztás mérséklésére. A káros vízveszteségek elkerülése érdekében gon­doskodjanak a hibás csapok és kifolyók megjavítá­sáról, valamint a szivárgások és elfolyások meg­szüntetéséről. A korlátozás időtartama alatt a köz­üzemi ivóvízhálózatról utakat, közparkokat, kerteket, sportpályákat locsolni és gépkocsit mosni TILOS! A fentiek betaitását a közterület-felügyelet ellen­őrizni -^ogja. A vízkorlátozási tilalom megszegője szabálysértést követ el, amiért 5000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható. A vízkoriátozás megszüntetéséről a sajtó útján fo­gom tájékoztatni a lakosságot. Tűz- és elemi kár esetén - annak elhárításáig - a korlátozás érvényét felfüggesztem. Salgótarján Városi Tanács elnöke Balassagyarmaton a Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában nemzetközi izenetábort rendeztek. Az idei nyáron negyedik alka­lommal találkoztak iaz ifjú muzsikusok. A mintegy száztíz középiskolás diák foglalkozásokon vett részt és közös kon­certeket adtak a városban. Felvételeink egy délelőtti próbán készültek. —Rigó— Zárszó táborzáráshoz Munkával töltött kikapcsolódás Egy összeverődött csapat sikamlós jókedvét a kániku­la sem ronthatja el. — Ez az első benyomásunk arról a kis közösségről, amely a na­pokban bontott tábort Mát- raalmáson. A húsz fiatal azóta már látszólag szétszóródott a szélrózsa minden irányába, hiszen más-más helyről jöt­tek, s ebbe megyén kívüli települések is beleértendők. Van azonban egy közös vo­násuk, ami láthatatlanul összefűzi őket: ez a honis­mereti munka. Ehhez kaptak, szereztek újabb fontos tudnivalókat a tíznapos almási táborozáson, amit a Nógrád Megyei Mú­zeumok Igazgatósága szer­vezett számukra pályázati úton nyert támogatásból. Az Ifjúsági Letéti Számla kura­tóriuma hozzájárulása 80 ezer. a Hazafias Népfrohté 20 ezer forint, a megyei if­júsági alapból pedig 10 ezret szántak erre a célra. Ötszáz­ötszáz forintot a résztvevők is adtak. Munkával töltött kikapcso­lódás. Dióhéjban ennyi a tíz nap krónikája. Józsa Ágnes­től tudom meg, hogy való­jában mit rejt ez a pár szó. — Két csoportban dolgoz­tunk. A történeti, Sebestyén Kálmán, a muzeológus veze­tésével családfakutatással foglalkozott, a másik. Kun Zsuzsa népművelő irányítá­sával szociológiai „felméré­seket" végzett. A szót a pásztói Gerhát Gábor, az Egri Tanárképző Főiskola leendő negyedéve­se veszi át tőle: — A családfakutatók meg­tudták például, hogy ezt 1 a kisközséget a Lajgut, a Gem- biczki és a Stork családok alapították. A ma élők ezek leszármazottai. A múlt szá­zadban „csatlakoztak” hoz­zájuk az Odlerek. Szókupok. a Draveczkik és az Albertu­szok. Az alapítók rokonhá­zasságaik révén több ágra szakadtak. A másik team búvárko­dásainak eredményéiből Durcsák Krisztina Réka ad ízelítőt. Ö egyébként az ókor művészetével, tudomá­nyával ismerkedik a mis­kolci szabadegyetemen. — Házról házra járva an­nak jártunk utána, hogy 1945-től a hatvanas évekig terjedő időszakban miként változott Almás élete. Gaz­daságáról a beszélgetések alapján kiderült: az üveg­gyártás után az erdőgaz­dálkodás adott munkát a helybelieknek. Később vál­tozott a foglalkozások ará­nya, hiszen megindult a bá­nyászat, mely sokak kenyér­adója lett. A falu lélekszáma erőteljes csökkenésének okait is ku­tatták a „szociológusok”. Többek között arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy a helyi munkalehetőségek le­épülésében ennek volt el­sődleges a szerepe. Faluhelyi Márta Szécsény- ből jött ide. Azért térhet szép emlékekkel haza, mert kedvenc iskolai tárgyához, a történelemhez még közelebb került a honismeretek révén. Lukács Péter, a budapesti Apáczai Csere János Gim­názium tanulója szintén kel­lemes élményekkel távozhat, hiszen bepillantott egy álta­la kevésbé ismert felderítő­munkába. Hidváry István, a Nógrádi Történeti Múzeum munka­társa. a tábor vezetője is elégedett: — Teljes energiával dol­goztak a fiúk, lányok, jó hangulatban. Egymáshoz és szűkebb-tágabb környeze­tükhöz még közelebb kerül­tek. Ha az ismeretszerzést ezen a területen befejezhe­tik, az anyagból terveink szerint videofilm, kiadvány készül. Mindehhez azonban jövőre is össze kell jönnünk. Ahhoz pedig kellene egy kis anyagi segítség. .. —Mihalik— wmm. 16 keréken a KÁRPÁTIÁVAL: Rakodásaink I. 9. A nagy várakozások ideje » A speditőr az a szakem- ber, aki fuvarozással foglal­kozik. Az általunk megtett- hez hasonló távon természe­tesen oda-vissza, hiszen kü­lönben drága mulatság len­ne az utazgatás. A KÁRPÁ- TIA Kft.-nél két rokonszen­ves úriember a speditőr. Helsinkiben, Hakinskuja kül­városban egy hatalmas iro­daházat benépesítő számban vannak. Közülük egy szőke bajuszú svéd férfi a kikötői kirendeltséget testesíti meg. Oldalán mobil telefonnnal, melynek segítségéve] bár­honnan hívni tudja központ­ját. Irodájában némi tapasz­talatot lehet szerezni a finn ügyvitel gépesítettségének^ fokáról. Jobb keze az írógé­pet veri, bal a számológé­pen zongoráz, ő maga köz­ben válltámasztékos telefon­ján beszél valakivel. Ha köz­ben működésbe lép a tele­fax, nem áll fel, hanem gör­dülő széke segítségével el­gurul a szoba másik sarká­ba. Az egészben van valami félelmetes és legkevésbé se, emberi... A telefax sajnos, sokáig nem adott hírt visszfuva- runkról.' Izgatott telefonbe­szélgetések zajlottak Szek- szárddal, majd egy pécsi speditőrrel, automata tele­fonnal, percek alatt. Ugyan­is ha a hívott szám mással beszélt, a készülék rögzítet­te és öntevékenyen megis­mételte a hívást, mihelyt a vonal felszabadult. Az, hogy vasárnap, érke­zésünk napján nem rakod­hattunk le, érthető. A vissz- fuvar azonban még kedden is hiányzott, leszámítva a kósza hírt, hogy Domsa Pis­tának innen Törökországba kell tovább mennie. A kami- onosoknak ilyesfajta várako­zásért a szemük se rebben. Sáfrány László nagykanizsai kollégánk például már egy hete rostokolt a kikötőben, mert a gdanski lengyel komphajó csak következő fordulójára sorolta be a csu­pán „puha” valutával fizető magyart. Együtt ebédeltünk, magunk készítette konzerv májgombóclevest, állva, ka­mionunk mellett. Romantikus volt, de én eközben, a sok álvidámság mellett megéreztem valamit az úton járók magányából. Numella,, célállomásunk, Helsinki másik végén túl, tán 40 kilométerre van. A Mar- tella faipari kombináthoz életünk első lappja kísért el bennünket. Rárasztó lapp volt, mert iránymutatás he­lyett anyanyelvén traktált bennünket a környék neve­zetességeinek ismertetésével. Aznap csak 156 kilométert tettünk meg ömlő esőben és másodszor aludtunk a komp­kikötőben, ahol egyszer is tilos lett volna. Erről azon­ban csak a jó terepismerő Sáfrány László világosított fel bennünket. Ezután várakozás követ­kezett és lődörgés a város­ban. Ezzel telt a teljes 9-ik napunk. Utóbbival elsősor­Helsinki kikötője ban csak nekem, mert Dom­sa Pisti teljes joggal fáradt volt, ezenkívül árudiszpo­zícióra vadászott telefonon: — óránként. Mesterségem szerint kí­váncsi természetű lévén megállapíthatom, hogy az üzletekben magyar áru nincs. A rengeteg bank — a jugo­szláv dinárral ellentétben — forintunkat nem jegyzi. Az idegenforgalmi hivatalokban Thaiföldtől a Bermuda-szi- getekig mindenféle térkép kapható, a miénk nem. Test­véri turistautat senki nem szervez: — de mi se, őnekik. A „Kappeli”-ben beszéltem maga festette pornóképeket (eredménytelenül) vodkára cserélni próbáló tengerésszel, az itt túrázó USA Víziorgona zenekar néhány tagjával és egy japán úrral, akinek meg­érte otthoni rendszámú Mer­cedesét ide hajóztatni, hogy a szokott kényelme meglegyen. A szépszámú — nagyon csinos — könnyűvé­rű hölgy egyike 500 márkás óradíjért édesítette volna meg kamionbeli piagányun- kat. Nem ismerem a szakma itthoni tarifáját, de ez a 8000 forintos órabérű üzlet nem jött létre. Épp úgy nem álszeméremből, mint ahogyan nemcsak anyagi okokból. Teljes finn ételsort se et­tünk 5200 forintnak megfe­lelő márkáért és a Palace Hotel ajándékboltjában kap­ható duplafedelű aranyórát (54 ezer márka=864 ezer fo­rint) is a kirakatban hagy­tuk. Másfél kiló pompás ke­nyeret azonban vettünk az 1882-ben épült, patikaszerű vásárcsarnokban 45 márká­ért, ami csak 690 forint. Ez­zel végképp kilábaltunk a „mindent hazai árfolyamra átszámítani” csúnya, de azért némi tanulságokkal já- - ró betegségéből. Űjabb kikötőben, ezúttal hajójavító dokkok mellett, éjszakáztunk: — nagyon jól. Kilencedik napunk dél- előttje izgatott telefonálá­sokkal és némi tolmácsolás­sal telt. Közben a főpostán egy idős úr azzal lepett meg bennünket, hogy tűrhető magyarsággal közölte, mi­szerint: „Isten annyira sze­rette e világot, hogy egy­szülött fiát adta érte”. Majd a minálunk manapság rit­kán hallható és csak az idősebbek által ismert „Ma­gyar Hiszekegy” követke­zett. Az Isten bennünket is szeretni látszott, mert a RÁ- II,TRANS és Lénia Bützov segítségével — minden hazai beavatkozás nélkül — sike­rült visszfuvart szereznünk az IHTYSEET papírgyárból. Igv a Rábától telhető szá­guldás következett Hamme- linnán és Tamperén keresz­tül Jamsänkoskiba. Ordas Iyán

Next

/
Thumbnails
Contents