Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-27 / 123. szám

1990. AUGUSZTUS 27.. HÉTFŐ immmj 3 QlyíLt Lettél Egy támadás anatómiája Hatvan év után először Ludovikások találkozója Nyolcvan éven felüli fér­fiak érkeztek a világ min­den tájáról, augusztus 17-én reggel, a Budai Várba, a Mátyás-templomhoz. ök voltak azok, akiket 1930. augusztus 18-án avattak had­naggyá a Magyar Királyi Ludovika Akadémián. Az egykori száznegyvenből alig húszán élnek, de még eny- nyien sem tudtak eljönni közülük az első találkozó­jukra. Régi bajtársakkal talál­kozni mindig felemelő ér­zés. Hatvan év után külö­nösen az. A veteránok kö­zül többen most először lép­tek magyar földre, hisz’ az előző rendszer nemigen szí­velte a volt ludovikásokat. Pedig alig különböznek má­soktól. Talán emberi tartá­suk és a hitük az, ami az átlagemberek fölé emeli őket. Jöttek az Egyesült Ál­lamokból, az NSZK-ból. Ausztriából és még a föld számos tájáról, természete­sen hazulról is. Akadt köz­tük gyártulajdonos, üzlet­ember, aktív sportedző, jó­módú és kevésbé jómódú nyugdíjas is. Az egybegyűltek a Má­tyás-templomban istentisz­teleten vettek részt. ame­lyet dr. Szenthelyi-Molnár István, az utolsó magyar tábori főesperes celebrált. Ezt követően a Hadtörténeti Intézetbe látogattak, majd végül volt alma materüket tekintették meg. Valamennyien bíznak ab­ban, hogy a következő ta­lálkozóra nem kell ennyit várni: az a magyar föld. amelyet soha nem szűntek meg tisztelni, ezentúl min­dig hazavárja fiait Z. T. Fotó: Galovtsik Gábor Tisztelt Ty. (úgy is mint Tyeikvicska Árpád) Ür! ön a Polgár c. lap most megjelent számában elfogult támadást intéz lapom, a Civitas Fortissima Kör (Ba­lassagyarmat) legutóbbi ülé­séről megjelent tudósításom, személyem, újságírói munr kásságom és a CFK ellen. Eközben részben összemos­sa bevallott egyéni ellenszen­vét velem kapcsolatban a városi független polgári egyesület kritikájával. Más­hol viszont a kör prókáto­rai ellen ágálva és nyilván rám célozva éket akar ver­ni a Civitas és szellemiségét (a városért együttcselekvés) elfogadó személyem közé. Csapdát állít ugyanakkor magának a körnek (s azzal, hogy „bebizonyítja” párt­jellegét, s ezt írásban igyek­szik főként elismerő szavak­kal a polgári egyesület ál­tal is elfogadhatóvá tenni! ön szóvá teszi, hogy soká­ig hallgattam (dacos pausa) a város ügyeiről, pedig ez irányú soraim önt mindig ellentmondásra sarkallták. Tudomásom szerint ön eddig közéleti soraimmal nyíltan sehol sem vitatkozott. Jó­magam jóérzéstől hajtva egyelőre nem erőltetem, hogy ön az utóbbi időben mi­ként végezte levéltárosi munkáját, önnek joga van kijelenteni, de inkább csak élőszóval, ismerősi, baráti körben, hogy szereti vagy nem szereti írásaimat, egy lap hasábjain azonban ez személyeskedésnek hat. Jo­ga van sanda célzásokat tenni ugyanilyen körben arról, hogy régebben több­ször is megvédtem a várost az „önhöz hasonló izgágák” (itt kizárólag a demokraták­ra gondol) ellenében az „ősgyarmati értékek” je- gvében. Qn már akkor is pártügyet csinált abból, ami nem az volt (nem is lesz az). A pluralizmus kialaku­lása idején ön és társai azért, hogy hiányzó pártkarakte­res jegyeket szerezzenek, azonosították a város érté­keiről, a polgári összefogás­ról szóló írásaimat a pártál­lam védelmével! Önöknek ez tehát akkor velem szem­ben alkalmas eszköznek ígérkezett. Ez valóban „régi”, már-már regényes történet. ön veszélyesnek minősíti azt az újságírót, aki a váro­si összefogásról beszél vagy ír stb. összemossa sze­mélyes ellenszenvét, amelyet ki tudja, mi táplál a fentie­ken túl is, a Civitas elleni sandán oldalazó támadásá­val. Ezt főként a Civitas ér­dekében hangsúlyozom és visszautasítom. ön nem tudta megvárni társaival együtt, hogy tisz­tázható legyen egymás­közti megbeszéléseken (meg­történt), hogy a Civitas va­lóban nem azonos az ideoló­giailag súlyosan terhelt népfronttal! ön továbbra is kedvvel lovagol kedvenc vesszőparipáján: „a Civitas a népfront utódja akar len­ni?!” Továbbá, hogy nem adtam magyarázatát anpak, mit értek egy korábbi tu­dósításban azon, hogy a polgárok egyesülete a váro­si önkormányzat csírája. A kör legutóbbi közgyűlésén mások több oldalról megvi­lágították és mindenki által érthetővé vált, hogy nem közjog; értelemben, hanem, mint autonóm szerveződés, alulról építkező, pártoktól független civil egyesület és a mindezekben rejlő lehető­séget jelenti, ön megpróbál­ja vitatni azt is, hogy az ilyen egyesület egyfelől ki­fejezi a város általános ér­dekét (mert tudja, mj az!), másfelől alkalmas a vá­lasztáson való részvételre, tehát logikailag ;s kapcsoló­dik a majdan általa is lét­rejövő önkormányzathoz. Ezt ön szándékolt értetlen­séggel, lejáratást szándék­kal tárgyal ja, miközben ki­zárólag személyemmel kap­csolatban ironizál. Ez sem más, rrtint „ravasz” csúszta­tás. ön tehát és mindazok, akik a Civivasnak egy bé­lyeggyűjtő körnél általáno­sabb! városi-társadalmi alap­ját vitatják, tagadják — egyre „érthetőbbek”, átlát­hatóbbak lesznek. Egyre job­ban látszik ugyanis önön és másokon, hogy tisztán köz­életi irigységről, féltékeny­ségről, a megszerezőetőnek vélt hatalombefolyás fél­téséről van szó. Ez azért is különösen bántó, mert egy már eleve tagolt és különfé­le érdekeket egyesíteni aka­ró körről feltételezik ezt, amely nem a hatalom meg­szerzését, hanem a város ál­talános és közismert érde­keit tartja elérendő célnak. önnek ezt ideje lenne mi­nél előbb tudomásul venni. Amiként azt is, hogy táma­dásának anatómiája egy nem túl régi párthatalomféltésre emlékeztet, arra, ami ellen másokkal együtt éppen a szabaddemokraták léptek fel a legeredményesebben. ön megjátszott értetlen­séggel és személyemet-mun- kásságomat lejárató gúny­nyal célzatosan arról pa­pol örökösen, hogy az ön- kormányzat csírája ön sze­rint mit jelent. A szavakat boncolgatja, hogy mindkét „ellenfelét": a pártoktól független Civitast és en­gem" a „király meztelen” alapon eleve lejárasson. Nyilvánvaló ma már, hogy itt nem a király meztelen, hanem az ön paripája csu­páncsak vessző. ön hiába idézgeti He­gelt velem kapcsolatban, ha nem hallott még a dialekti­kus ellentmondásokról, amelyek mindenkitől (öntől is) függetlenül léteznek. Ezek közé sorolható: egy civil kurázsira épülő független egyesület vallhatja magáról, hogy a várost képviseli! Kü­lönösen, ha ehhez nem szó­lal fel ellenkező előjellel maga a város! ön megma­radhat e kereteken kívül, sőt, tagadhatja is e kör Lét- jogosultságát. Ettől nem vál­tozik semmi. Ez megmarad az ön ügyének, azt tesz ve­le, amit akar. Továbbá: öntől függetle­nül kinyilvánítható bármi­kor, bárhol, bárahányszor, hogy Balassagyarmat város szellemiségében, amelyet a Civitas felvállal, milyen ele­mek dominálnak. Ezek köz­ismeretek: keresztényi er­kölcs, öntudatos szemlélet, polgárok között is ható ha­gyományos ökumené, törté­nelmi hagyománytisztelet, önállóságra törekvés, iskola­városi múlt, csehikiverés stb. Ezeket ön elvetheti kedvére és senki nem lesz, aki szá­mon kéri. Tehát hiába tá­mad ezen az alapon — ön nem ,,rekesztőd:i;k” ki! ön és szervezete (ha így ez igaz egyáltalán a szerve­zetre nézve, amelyet ön aka­ratlanul is bevon e mondva­csinált silány vitába — SZDSZ), tehát nem lehet ki­taszított, mert más értéke­ket követ. A fentiek mon­danak ellent gerjesztett „fé­lelmének”. Jelentse ki tehát ön is, hogy mit képvisel! Feltehető­en sok azonosság található majd a kettő között, önnek esetleg éppúgy nincs joga megkérdőjelezni, hogy a CFK vagy az újságíró, aki róla ír, ezekután a város szellemiségének megfelel-e mint másnak, a CFK- nak, nekem, hogy egyedül ön képviseli-e helyesen az önkormányzatra épülő de­mokráciát. A CFK régi hiányt pótol. A város polgári érdek- képviselete. T. Pataki László Ismét választunk (Folytatás az 1. oldalról.) lő-választások után most a helyi önkormányzati válasz­tásokra figyel a felnőtt ma­gyar állampolgár. Ami hó­napokkal ezelőtt eldőlt or­szágosan, az most helyi szin­ten fog bekövetkezni. A rendszerváltás útján végig kell mennünk. Következete­sen, a demokrácia vallott és vállalt játékszabályai sze­rint. Az állampolgár egyelőre nem sokat tud a pártok je­löltállítási szándékairól, ami érthető, hiszen a választási kampány éppen csak ma kezdődött el. Mától van le­hetőség arra, hogy a pár­tok és szervezetek, vagy a választópolgárok a nyilvá­nosság elé lépjenek akara­tukkal. és megismertessék valamennyi választókerü­let lakosait az általuk al­kalmas képviselő-, illetve polgármesterjelölttel. Segítséget ajánlunk Lapunk kötelességének tartja, hogy beszámoljon a kampány eseményeiről, és lehetőségeihez, az esemény fontosságához mérten meg­különböztetett figyelmet for­dítson a történésekre. Tisztában vagyunk vállal­kozásunk nehézségeivel, és tudjuk azt is, hogy csak a jobb eseményeket leszünk képesek megragadni, s nem tudunk olyan részletességgel foglalkozni a választási gyű­lésekkel, fórumokkal, mint azt az érdekeltek méltányos­nak tartanák. Ehhez szűkö­sek a lap keretei, lehetősé­gei, ámbár, ha nem ígv len­ne, akkor is minden bizony- nval mérlegelni, súlypontoz­ni kellene. Hogyan foglalkozik la­punk a választásokkal, mi­iven megnyilvánulási lehe­tőségeket kínál a kampány idején a jelölteknek és a jelöl tállítóknak? Kiinduló pontunk, hogy a választók az eredményes­ség érdekében nem nélkü­lözhetik a legfontosabb gya­korlati és elméleti ismerete­ket. Például: hogyan lehet jelöltet állítani, mivel kell szavazni? Ezekért az alap­ismeretekért indítottuk be a helyhatósági választások cí­mű sorozatunkat a közeli napokban. Fontosnak tartjuk a vá­lasztók véleményét a pár­tokról és jelöltjeikről. Meg­ismerésük céljából riporto­kat írunk két legnagyobb városunkból és két másik megyei településről, majd’ egész oldalas összeállítást közlünk egyéb szondázása­inkról. Ugyanakkor nem zárkózunk el — kifejezetten igényeljük — az írásos ol­vasói észrevételek közzété­telétől, tekintet nélkül elis­merő, vagy bíráló tartal­mukra. Névtelen leveleket azonban nem adunk közre, és a közlés jogát minden­kor fenntartjuk magunk­nak. A pártok választási pozí­cióit alakíthatja a tervezett kerekasztal-beszélgetés, melyre mindazon párt kép­viselőit hívjuk meg, amelyek listán is tudtak jelölteket állítani. Ezen a találkozón a választási kampány addi­gi tapasztalatairól, a legfon­tosabb és legaktuálisabb po­litikai kérdésekről faggatjuk a résztvevőket, nagymérték­ben alapozva olvasóink kér­déseire. Ez alkalommal a jelöltek várhatóan magas száma mi­att nem vállalkozhatunk fényképes és szöveges be­mutatásukra. Annyival azon­ban olvasóinknak is tarto­zunk, hogy a választás előt­ti közvetlen napokban vala­mennyi jelölt nevét egyszer­re közöljük, megnevezve a jelölő pártot, vagy szerveze­tet és a települést. Lapunk természetesen nem zárkózik el a jelöltek kü­lön népszerűsítésétől, ami azt jelenti, hogy mindenki­nek lehetőséget adunk hir­detések közlésére. Ezek a szöveg mellett fényképet is tartalmazhatnak, s terjedel­mük és megfogalmazásuk teljes egészében a hirdető szabad akaratán múlik, a sa­ját felelősségére. Bízunk abban, hogy ezen az újabb választási kampá­nyon is tisztességgel leszünk túl, hogy tevékenységünk­kel nem csupán a győztesek, hanem a vesztesek is meg lesznek elégedve. Mert mi korábbi elveinken nem vál­toztatunk. Most is az er­kölcs. az igazságosság és az esélyegyenlőség vezérel ben­nünket. Sulyok László {-------------------------------------------------­C sendben eltelt az ün­nep. Volt, aki az ál­lamalapítókat ünnepelte, volt. aki az új kenyeret, és olyan is akadt, aki az alkotmányt. Egyedül Tor- gyán ünnepelte a bolsevi- kokat, mert ő olyan, mint Móricka, neki mindenről az jut az eszébe. Arról, amiről Móricka álmodozik, nekem Ciccio- lina jut eszembe, meg a Közel-Kelet. Husikáról köz­ismert. hogy nem veti meg a testi örömöket, meg azt is suttogják, hogy nagy állatbarát. Van róla egy kazettám, melyen egy fi­gyelmeztetés van. mely így hangzik: Cicciolina meg a ló, kisgyereknek nem való. A patások mellett még a hüllők Husi kedvencei. Szó ami szó, tényleg állatba­rát. Utoljára Szaddám Husszeinnek, az iraki el­nöknek ajánlotta fel bája­it. Ami a lovakat és a kígyót illeti, valahogy csak megértem. De hogy az ira­ki elnök? Fújj, de perverz! Időzzünk még egy pilla­natig a Közel-Keleten, de a gázálarcot tartsuk kéz­nél. Hazajöttek a magya­rok Kuvaitból és Irakból, fáradtan és szegényen. Va­lahogy, amikor kimentek, jobban irigyeltük őket. Váltsunk vidámabb té­mára. A hét elején jött a hír. hogy Kazincbarcikán nagy mennyiségű higanyt tartalmaz a föld méhe. Magyarország ásványkin­csekben szegény ország, de most ránkkacsintott a \ _________________________________ s zerencse. A szerencsébe az a szerencsétlenség, hogy ez a higany utólag került oda. s nagyon mérgező. A vegyiüzem vezetője szerint szó sincs veszélyről, sőt, az emberi szervezet igény­li a fémek jelenlétét. Én nagyon ideges vagyok, mert a kertünkben nincs higany, csak nehogy ba­junk legyen belőle. Az ilyen könnyelmű ki­jelentés a román kor­mányfőt juttatta eszembe, aki kijelentette, Románia az életszínvonal terén öt­hat év alatt utoléri a fej­lett nyugat-európai orszá­gokat. Mit lehet ehhez hozzátenni? Keleti szom­szédunknál nemcsak a ku­korica töretlen, hanem az optimizmus is. Ugorjunk egy szomszéd­dal arrébb. A szlovák mi­niszterelnök úgy döntött, hogy mégis befejezik az erőművet. A környezeti ár­talmakat majd utólag kor­rigálják. Szegény baráto­mat juttatta eszembe, aki váltig hangoztatta, hogy a kővári kanyart motor­ral, százzal be lehet ven­ni. ha mégsem, majd utó­lag korrigálja. Minden­szentekkor szoktam őt meglátogatni, a négyes par­cellában nyugszik. Nem nyugszik viszont a dollár, újra a mélyponton van, a nyugati lapok be­tegnek nevezik ezt a pénz­nemet. A Keletiben arab barátom csak legyint er­re és nyolcvanért kínálja. Én mindenesetre nem zá­rom össze a forinttal, ne­hogy elkapja a betegséget, mert egy forintpestis al­kalmával temethetünk, mint a disznókat Békés­ben. Nem erről jut eszembe, de nincs béke a szocde- meknél. Leváltásról fütyül a szél. ezt visszakézből cá­folják. Még szegény Ju­hász Gyulának lesz igaza, hogy Anna örök. Erről vi­szont az elmúlás jut az eszembe, én már beszerez­tem a fekete fátyolt, ha meghívnak az NDK teme­tésére, csak el ne röhögjem magam. Befejezésül, váltsunk témát. Nyakunkon a hely- hatósági választás. Ülök kedvenc kocsmámban, az asztal alatt, amikor mel­lém ül egy színjózan pa­sas. Kérdezi, hogy mit szó­lok hozzá, hogy Gyarmaton az SZDSZ a Civitas Fortis­sima színeiben akar indul­ni. Ez csak természetes, miután sikerült megegyez­niük a Hazafias Népfront­tal. Tudvalevő, Gyarmat a legbátrabb város. Soós Géza

Next

/
Thumbnails
Contents