Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-27 / 123. szám
1990. AUGUSZTUS 27.. HÉTFŐ immmj 3 QlyíLt Lettél Egy támadás anatómiája Hatvan év után először Ludovikások találkozója Nyolcvan éven felüli férfiak érkeztek a világ minden tájáról, augusztus 17-én reggel, a Budai Várba, a Mátyás-templomhoz. ök voltak azok, akiket 1930. augusztus 18-án avattak hadnaggyá a Magyar Királyi Ludovika Akadémián. Az egykori száznegyvenből alig húszán élnek, de még eny- nyien sem tudtak eljönni közülük az első találkozójukra. Régi bajtársakkal találkozni mindig felemelő érzés. Hatvan év után különösen az. A veteránok közül többen most először léptek magyar földre, hisz’ az előző rendszer nemigen szívelte a volt ludovikásokat. Pedig alig különböznek másoktól. Talán emberi tartásuk és a hitük az, ami az átlagemberek fölé emeli őket. Jöttek az Egyesült Államokból, az NSZK-ból. Ausztriából és még a föld számos tájáról, természetesen hazulról is. Akadt köztük gyártulajdonos, üzletember, aktív sportedző, jómódú és kevésbé jómódú nyugdíjas is. Az egybegyűltek a Mátyás-templomban istentiszteleten vettek részt. amelyet dr. Szenthelyi-Molnár István, az utolsó magyar tábori főesperes celebrált. Ezt követően a Hadtörténeti Intézetbe látogattak, majd végül volt alma materüket tekintették meg. Valamennyien bíznak abban, hogy a következő találkozóra nem kell ennyit várni: az a magyar föld. amelyet soha nem szűntek meg tisztelni, ezentúl mindig hazavárja fiait Z. T. Fotó: Galovtsik Gábor Tisztelt Ty. (úgy is mint Tyeikvicska Árpád) Ür! ön a Polgár c. lap most megjelent számában elfogult támadást intéz lapom, a Civitas Fortissima Kör (Balassagyarmat) legutóbbi üléséről megjelent tudósításom, személyem, újságírói munr kásságom és a CFK ellen. Eközben részben összemossa bevallott egyéni ellenszenvét velem kapcsolatban a városi független polgári egyesület kritikájával. Máshol viszont a kör prókátorai ellen ágálva és nyilván rám célozva éket akar verni a Civitas és szellemiségét (a városért együttcselekvés) elfogadó személyem közé. Csapdát állít ugyanakkor magának a körnek (s azzal, hogy „bebizonyítja” pártjellegét, s ezt írásban igyekszik főként elismerő szavakkal a polgári egyesület által is elfogadhatóvá tenni! ön szóvá teszi, hogy sokáig hallgattam (dacos pausa) a város ügyeiről, pedig ez irányú soraim önt mindig ellentmondásra sarkallták. Tudomásom szerint ön eddig közéleti soraimmal nyíltan sehol sem vitatkozott. Jómagam jóérzéstől hajtva egyelőre nem erőltetem, hogy ön az utóbbi időben miként végezte levéltárosi munkáját, önnek joga van kijelenteni, de inkább csak élőszóval, ismerősi, baráti körben, hogy szereti vagy nem szereti írásaimat, egy lap hasábjain azonban ez személyeskedésnek hat. Joga van sanda célzásokat tenni ugyanilyen körben arról, hogy régebben többször is megvédtem a várost az „önhöz hasonló izgágák” (itt kizárólag a demokratákra gondol) ellenében az „ősgyarmati értékek” je- gvében. Qn már akkor is pártügyet csinált abból, ami nem az volt (nem is lesz az). A pluralizmus kialakulása idején ön és társai azért, hogy hiányzó pártkarakteres jegyeket szerezzenek, azonosították a város értékeiről, a polgári összefogásról szóló írásaimat a pártállam védelmével! Önöknek ez tehát akkor velem szemben alkalmas eszköznek ígérkezett. Ez valóban „régi”, már-már regényes történet. ön veszélyesnek minősíti azt az újságírót, aki a városi összefogásról beszél vagy ír stb. összemossa személyes ellenszenvét, amelyet ki tudja, mi táplál a fentieken túl is, a Civitas elleni sandán oldalazó támadásával. Ezt főként a Civitas érdekében hangsúlyozom és visszautasítom. ön nem tudta megvárni társaival együtt, hogy tisztázható legyen egymásközti megbeszéléseken (megtörtént), hogy a Civitas valóban nem azonos az ideológiailag súlyosan terhelt népfronttal! ön továbbra is kedvvel lovagol kedvenc vesszőparipáján: „a Civitas a népfront utódja akar lenni?!” Továbbá, hogy nem adtam magyarázatát anpak, mit értek egy korábbi tudósításban azon, hogy a polgárok egyesülete a városi önkormányzat csírája. A kör legutóbbi közgyűlésén mások több oldalról megvilágították és mindenki által érthetővé vált, hogy nem közjog; értelemben, hanem, mint autonóm szerveződés, alulról építkező, pártoktól független civil egyesület és a mindezekben rejlő lehetőséget jelenti, ön megpróbálja vitatni azt is, hogy az ilyen egyesület egyfelől kifejezi a város általános érdekét (mert tudja, mj az!), másfelől alkalmas a választáson való részvételre, tehát logikailag ;s kapcsolódik a majdan általa is létrejövő önkormányzathoz. Ezt ön szándékolt értetlenséggel, lejáratást szándékkal tárgyal ja, miközben kizárólag személyemmel kapcsolatban ironizál. Ez sem más, rrtint „ravasz” csúsztatás. ön tehát és mindazok, akik a Civivasnak egy bélyeggyűjtő körnél általánosabb! városi-társadalmi alapját vitatják, tagadják — egyre „érthetőbbek”, átláthatóbbak lesznek. Egyre jobban látszik ugyanis önön és másokon, hogy tisztán közéleti irigységről, féltékenységről, a megszerezőetőnek vélt hatalombefolyás féltéséről van szó. Ez azért is különösen bántó, mert egy már eleve tagolt és különféle érdekeket egyesíteni akaró körről feltételezik ezt, amely nem a hatalom megszerzését, hanem a város általános és közismert érdekeit tartja elérendő célnak. önnek ezt ideje lenne minél előbb tudomásul venni. Amiként azt is, hogy támadásának anatómiája egy nem túl régi párthatalomféltésre emlékeztet, arra, ami ellen másokkal együtt éppen a szabaddemokraták léptek fel a legeredményesebben. ön megjátszott értetlenséggel és személyemet-mun- kásságomat lejárató gúnynyal célzatosan arról papol örökösen, hogy az ön- kormányzat csírája ön szerint mit jelent. A szavakat boncolgatja, hogy mindkét „ellenfelét": a pártoktól független Civitast és engem" a „király meztelen” alapon eleve lejárasson. Nyilvánvaló ma már, hogy itt nem a király meztelen, hanem az ön paripája csupáncsak vessző. ön hiába idézgeti Hegelt velem kapcsolatban, ha nem hallott még a dialektikus ellentmondásokról, amelyek mindenkitől (öntől is) függetlenül léteznek. Ezek közé sorolható: egy civil kurázsira épülő független egyesület vallhatja magáról, hogy a várost képviseli! Különösen, ha ehhez nem szólal fel ellenkező előjellel maga a város! ön megmaradhat e kereteken kívül, sőt, tagadhatja is e kör Lét- jogosultságát. Ettől nem változik semmi. Ez megmarad az ön ügyének, azt tesz vele, amit akar. Továbbá: öntől függetlenül kinyilvánítható bármikor, bárhol, bárahányszor, hogy Balassagyarmat város szellemiségében, amelyet a Civitas felvállal, milyen elemek dominálnak. Ezek közismeretek: keresztényi erkölcs, öntudatos szemlélet, polgárok között is ható hagyományos ökumené, történelmi hagyománytisztelet, önállóságra törekvés, iskolavárosi múlt, csehikiverés stb. Ezeket ön elvetheti kedvére és senki nem lesz, aki számon kéri. Tehát hiába támad ezen az alapon — ön nem ,,rekesztőd:i;k” ki! ön és szervezete (ha így ez igaz egyáltalán a szervezetre nézve, amelyet ön akaratlanul is bevon e mondvacsinált silány vitába — SZDSZ), tehát nem lehet kitaszított, mert más értékeket követ. A fentiek mondanak ellent gerjesztett „félelmének”. Jelentse ki tehát ön is, hogy mit képvisel! Feltehetően sok azonosság található majd a kettő között, önnek esetleg éppúgy nincs joga megkérdőjelezni, hogy a CFK vagy az újságíró, aki róla ír, ezekután a város szellemiségének megfelel-e mint másnak, a CFK- nak, nekem, hogy egyedül ön képviseli-e helyesen az önkormányzatra épülő demokráciát. A CFK régi hiányt pótol. A város polgári érdek- képviselete. T. Pataki László Ismét választunk (Folytatás az 1. oldalról.) lő-választások után most a helyi önkormányzati választásokra figyel a felnőtt magyar állampolgár. Ami hónapokkal ezelőtt eldőlt országosan, az most helyi szinten fog bekövetkezni. A rendszerváltás útján végig kell mennünk. Következetesen, a demokrácia vallott és vállalt játékszabályai szerint. Az állampolgár egyelőre nem sokat tud a pártok jelöltállítási szándékairól, ami érthető, hiszen a választási kampány éppen csak ma kezdődött el. Mától van lehetőség arra, hogy a pártok és szervezetek, vagy a választópolgárok a nyilvánosság elé lépjenek akaratukkal. és megismertessék valamennyi választókerület lakosait az általuk alkalmas képviselő-, illetve polgármesterjelölttel. Segítséget ajánlunk Lapunk kötelességének tartja, hogy beszámoljon a kampány eseményeiről, és lehetőségeihez, az esemény fontosságához mérten megkülönböztetett figyelmet fordítson a történésekre. Tisztában vagyunk vállalkozásunk nehézségeivel, és tudjuk azt is, hogy csak a jobb eseményeket leszünk képesek megragadni, s nem tudunk olyan részletességgel foglalkozni a választási gyűlésekkel, fórumokkal, mint azt az érdekeltek méltányosnak tartanák. Ehhez szűkösek a lap keretei, lehetőségei, ámbár, ha nem ígv lenne, akkor is minden bizony- nval mérlegelni, súlypontozni kellene. Hogyan foglalkozik lapunk a választásokkal, miiven megnyilvánulási lehetőségeket kínál a kampány idején a jelölteknek és a jelöl tállítóknak? Kiinduló pontunk, hogy a választók az eredményesség érdekében nem nélkülözhetik a legfontosabb gyakorlati és elméleti ismereteket. Például: hogyan lehet jelöltet állítani, mivel kell szavazni? Ezekért az alapismeretekért indítottuk be a helyhatósági választások című sorozatunkat a közeli napokban. Fontosnak tartjuk a választók véleményét a pártokról és jelöltjeikről. Megismerésük céljából riportokat írunk két legnagyobb városunkból és két másik megyei településről, majd’ egész oldalas összeállítást közlünk egyéb szondázásainkról. Ugyanakkor nem zárkózunk el — kifejezetten igényeljük — az írásos olvasói észrevételek közzétételétől, tekintet nélkül elismerő, vagy bíráló tartalmukra. Névtelen leveleket azonban nem adunk közre, és a közlés jogát mindenkor fenntartjuk magunknak. A pártok választási pozícióit alakíthatja a tervezett kerekasztal-beszélgetés, melyre mindazon párt képviselőit hívjuk meg, amelyek listán is tudtak jelölteket állítani. Ezen a találkozón a választási kampány addigi tapasztalatairól, a legfontosabb és legaktuálisabb politikai kérdésekről faggatjuk a résztvevőket, nagymértékben alapozva olvasóink kérdéseire. Ez alkalommal a jelöltek várhatóan magas száma miatt nem vállalkozhatunk fényképes és szöveges bemutatásukra. Annyival azonban olvasóinknak is tartozunk, hogy a választás előtti közvetlen napokban valamennyi jelölt nevét egyszerre közöljük, megnevezve a jelölő pártot, vagy szervezetet és a települést. Lapunk természetesen nem zárkózik el a jelöltek külön népszerűsítésétől, ami azt jelenti, hogy mindenkinek lehetőséget adunk hirdetések közlésére. Ezek a szöveg mellett fényképet is tartalmazhatnak, s terjedelmük és megfogalmazásuk teljes egészében a hirdető szabad akaratán múlik, a saját felelősségére. Bízunk abban, hogy ezen az újabb választási kampányon is tisztességgel leszünk túl, hogy tevékenységünkkel nem csupán a győztesek, hanem a vesztesek is meg lesznek elégedve. Mert mi korábbi elveinken nem változtatunk. Most is az erkölcs. az igazságosság és az esélyegyenlőség vezérel bennünket. Sulyok László {-------------------------------------------------C sendben eltelt az ünnep. Volt, aki az államalapítókat ünnepelte, volt. aki az új kenyeret, és olyan is akadt, aki az alkotmányt. Egyedül Tor- gyán ünnepelte a bolsevi- kokat, mert ő olyan, mint Móricka, neki mindenről az jut az eszébe. Arról, amiről Móricka álmodozik, nekem Ciccio- lina jut eszembe, meg a Közel-Kelet. Husikáról közismert. hogy nem veti meg a testi örömöket, meg azt is suttogják, hogy nagy állatbarát. Van róla egy kazettám, melyen egy figyelmeztetés van. mely így hangzik: Cicciolina meg a ló, kisgyereknek nem való. A patások mellett még a hüllők Husi kedvencei. Szó ami szó, tényleg állatbarát. Utoljára Szaddám Husszeinnek, az iraki elnöknek ajánlotta fel bájait. Ami a lovakat és a kígyót illeti, valahogy csak megértem. De hogy az iraki elnök? Fújj, de perverz! Időzzünk még egy pillanatig a Közel-Keleten, de a gázálarcot tartsuk kéznél. Hazajöttek a magyarok Kuvaitból és Irakból, fáradtan és szegényen. Valahogy, amikor kimentek, jobban irigyeltük őket. Váltsunk vidámabb témára. A hét elején jött a hír. hogy Kazincbarcikán nagy mennyiségű higanyt tartalmaz a föld méhe. Magyarország ásványkincsekben szegény ország, de most ránkkacsintott a \ _________________________________ s zerencse. A szerencsébe az a szerencsétlenség, hogy ez a higany utólag került oda. s nagyon mérgező. A vegyiüzem vezetője szerint szó sincs veszélyről, sőt, az emberi szervezet igényli a fémek jelenlétét. Én nagyon ideges vagyok, mert a kertünkben nincs higany, csak nehogy bajunk legyen belőle. Az ilyen könnyelmű kijelentés a román kormányfőt juttatta eszembe, aki kijelentette, Románia az életszínvonal terén öthat év alatt utoléri a fejlett nyugat-európai országokat. Mit lehet ehhez hozzátenni? Keleti szomszédunknál nemcsak a kukorica töretlen, hanem az optimizmus is. Ugorjunk egy szomszéddal arrébb. A szlovák miniszterelnök úgy döntött, hogy mégis befejezik az erőművet. A környezeti ártalmakat majd utólag korrigálják. Szegény barátomat juttatta eszembe, aki váltig hangoztatta, hogy a kővári kanyart motorral, százzal be lehet venni. ha mégsem, majd utólag korrigálja. Mindenszentekkor szoktam őt meglátogatni, a négyes parcellában nyugszik. Nem nyugszik viszont a dollár, újra a mélyponton van, a nyugati lapok betegnek nevezik ezt a pénznemet. A Keletiben arab barátom csak legyint erre és nyolcvanért kínálja. Én mindenesetre nem zárom össze a forinttal, nehogy elkapja a betegséget, mert egy forintpestis alkalmával temethetünk, mint a disznókat Békésben. Nem erről jut eszembe, de nincs béke a szocde- meknél. Leváltásról fütyül a szél. ezt visszakézből cáfolják. Még szegény Juhász Gyulának lesz igaza, hogy Anna örök. Erről viszont az elmúlás jut az eszembe, én már beszereztem a fekete fátyolt, ha meghívnak az NDK temetésére, csak el ne röhögjem magam. Befejezésül, váltsunk témát. Nyakunkon a hely- hatósági választás. Ülök kedvenc kocsmámban, az asztal alatt, amikor mellém ül egy színjózan pasas. Kérdezi, hogy mit szólok hozzá, hogy Gyarmaton az SZDSZ a Civitas Fortissima színeiben akar indulni. Ez csak természetes, miután sikerült megegyezniük a Hazafias Népfronttal. Tudvalevő, Gyarmat a legbátrabb város. Soós Géza
