Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-23 / 120. szám

4 1990. AUGUSZTUS 23., CSÜTÖRTÖK njzumu Zenekari próbán Gyakran és szíve­sen vállal fellépést a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek fúvósze­nekara. A több szak­mai elismeréssel díja­zott együttes legutóbb éppen az MDF által szervezett Európa- nap ’90 rendezvényén lépett a közönség elé és Boros Sándor ve­zényletével újra sikert aratott. Felvételeink a fúvószenekar szabad­téri próbáján készül­tek. Fotó: Bíró Olga \ Nyári történet Ez a történet nem az idén esett meg. Akikről szól, szemtelenül fiatalok voltak. A lány tizen­nyolc, a fiú húsz. Ac, hogy most mégis leírom, az,ért van, mert újra nyár van, ragyogóan süt a na/>, és az. emberek a víz mellé menekülnek húsölni. Akkor más nyár völt, forróbb, gondta­lanabb. Szépek voltak és nagyon sze­relmesek. Délutánonként lejár­tak az Ipolyra fürdeni, és nem tudtak egymással betelni. Egy apró mozzanat zavarta csak kapcsolatukat, a fiú meg-meg- újuló ostroma, hogy a lány bizo­nyítsa be: szereti. Tulajdonkép­pen a lány is eldöntötte magá­ban, hogy enged a kérésnek, de jólesett egy picit gonoszkodni a fiúval, meg hát a mama éppen eleget mondta: a lány legna­gyobb erénye a tisztesség. Most sem volt másként, a fiú szerelmes szavakat suttogott a fülébe és kérte, a fürdés után legyen már végre engedéke­nyebb. A lány nevetett, és egy bizonytalan majd meglátjukkal próbálta leszerelni szerelmét. Ma valahogy makacsabb volt a fiú, vagy a nap is forróbban sütött, ina már kideríthetetlen. Az Ipolyra leérve, megállt a parton és arcára komolyságot erőltetve mondta a lánynak. - Itt az utolsó lehetőség, hu nem, éti vízbe ugróm és többé nem látsz. - Ki akar téged látni, ilyen fiát ezret is kapok, nyelvelt a lány, és apró lökéssel megsegítette a fiát, hogy jobban sikerüljön a fejes. Kíváncsian leste, hogy kidugja a fejét a vízből, de a másodpercek egyre nehezebben teltek. A lány rádöbbent, minden idő lejárt, a V ________________________ f iá elmerült örökre. Ismerősök­nek szólt, és együtt keresték, de hiába. Ömlőitek könnyei, töröl­te, nyelte őket. A legkegyetle­nebb még hátra volt, mindezt elmesélni a fiá anyjának. Sokáig álldogált a ház előtt, amíg le­nyomta a kilincset. Zokogva borult az asszony nyakába, és fel-feltörő sírással próbálta ki­nyögni, Bandi vízbe fulladt, nincs többé. Ac asszony ráné­zett, arca zavartságot tükrözött, amikor a lány elengedte, a fiú szobájához húzta, és kinyitotta az. ajtót. A bevet őn a fiá ült és zsíros kenyeret majszolt. A lába földbe gyökerezett, hang nem jött ki a torkán. A fiá ágy kapta el. Két napig csak enni jöttek ki a szobából. A hosszá nil jól sikerült, mert mikor a fái t ízbe ugrott, esze ágában hem volt befulladni, kü­lönben is kitánő'ászó volt. A víz alatt átúszta az Ipolvt. és a túlsó parton a vízre hajló fűzfabokor alatt kidugta fejét. Megvárta míg a lány elszaladt segítségért, és akkor hazament, és kajánul leste a fejleményeket. Amikor a lány végighallgatta .ti történetet, egy hatalmas pofon jelezte, hogy ilyenben nem is­meri a tréfát. A kék folt eltűnt pár nap alatt a fiá szeme alól, a szerelem nem. Már rég házasok, gyerek is van, és újra meg újra nevetve mesélik a történetet. Bár ezt a nevetést a felgyülemlő gon­dok lassan lemossák arcukról, de azért én biztos vagyok benne, összetartozásukat megpecsételte az a forró nyár, melyhez ha­sonló ma már nincs. Soós Géza Divatjamúlt nevek Némely ország történelmét utcatáblákon írják - véli egy francia újságíró, aki - bár vá­laszthatott volna hozzánk közelebbi példát is - szovjet forrásokra hivatkozott. A moszkvai ifjúsági lap pél­dául azt közölte, hogy a fővá­ros leghíresebb utcáját - ez 1932 óta a Gorkij utca volt - ezután Tverszkajának neve­zik. S ha már visszakapta egy­kori tábláját, vissza kell adni a névadónak is: ezentúl tehát létezik egy Tver nevű város is, mintegy 200 kilométerre Moszkvától, ott, ahol eddig Kalinyint jelölték a térképek. A szovjet hadsereg lapja ugyanakkor azt jelentette, hogy az admiralitás a további­akban méltatlannak tartja, hogy a flotta egyik gyöngy­szeme, a Riga repülőgép- anyahajó, a lázadó balti fővá­ros nevét népszerűsítse. Ezentúl tehát a Varjag moz­gását figyelik az amerikai kémholdak. További hajók sorsáról nincs döntés, bár a történelem ezt is sürgeti. így aztán a grúz fővárosról elne­vezett anyahajó továbbra is az aktuálpolitikailag nem éppen jól hangzó Tbiliszi ma­rad. Egyelőre. filmen,/ A Nagy ------------Kékség É n azt mondom: mozi. Te azt mondod: szeretem. Én azt mon­dom: ismered? Te azt mondod: igen. Azt mondom: film. Azt mondod: amerikai. Azt mon­dom: rendező. Azt mondod: Coppola, Scorsese, Stone. Azt mondom: francia. Azt mondod: Belmondó és Delon. Azt mon­dom: Luc Besson. Azt mondod: Ki az? Egy ember, aki hihetetlenül fiatalon kezdte a szakmát. Párizs­ban született, 18 éves korában már rendezőasszisztensként dol­gozott. Első játékfilmjét 23 éve­sen rendezte. Tizenkét nemzet­közi díjjal ismerték el a munká­ját. Alig volt 25 esztendős, amikor elkészítette a Metró-t. Azt a fil­met, ami fantasztikus elismerést hozott világszerte. Franciaor­szágban 3 Ceaser-díjat - az ame­rikai Oscar-díjnak megfelelő elis­merés - kapott e remek mozi. Négy esztendővel később 1988-ban befejeződtek A Nagy Kékség munkálatai. Kilenchavi forgatás és nyolc hónapi vágási munkák. 200 emberé. Azért a filmért, ami Beson személyes ér­zelmei, saját élete, érzelemvilága ihletett. A gyermekkora, a ten­ger, a lemerülés, a búvárkodás. A delfinek. A hatalmas végelát­hatatlan víz élménye. A veszélyes és varázsos világ. Ä legtitokzato­sabb hely bolygónkon. A tenger. A Nagy Kckscg. Besson élményvilága egy való­ságos személy, bizonyos Jacques Mayol életének bemutatásán ke­resztül jelenik meg. A most is élő. 60 év felett járó Mayol a világ legjobb búvára volt. Akkor, ami­kor még lélegzőkészülék nélkül merültek a „vízi emberek” a mélybe, több mint száz méterre. Az ilyen embernek, aki állan­dóan veszélyben és varázslatban Sepsziszentgyörgyi üdvözlet, székely nóta, székely tánc Salgótarján színpadán augusz­tus 23-án eddig híres népi együttes vendégszerepei. Cso­korba kötött székely táncol, nó­tát hoz a sepsziszentgyörgyi Szé­kel) Mikó Kollégium népi cgv ultese. A kollégium S/ekelv íöld cgvik legjelentősebb iskolájának szá­mít. immár lob! mint száz éve. Itt tanult többek között Makkai Sándor is. A valamikor színma- g\ ar kollégiumot a román vezetés kétnyelvűvé változtatta azért. Iiogv az erdélyi magyarságot fo­kozatosan eltüntesse e tájról. I logv ez mennyire sikerült, bizo­nyítja a népi együttes léte. Az 50-es években bátor cs lel­kes tanárok megalakították az az­óta Pécsett is többször bemutat­kozott együttest. A salgótarjáni közönség 1990-ben székely ruhás fiatalokat láthat, akik táncolnak és énekelnek, a szülőföld szerete- tének jegyében. Csodálatos a fia­talok kifogyhatatlan érdeklődé­A baranyai képzőművészek közül többen városuknak, falu­juknak adományozták életművü­ket, illetve alkotásaik legjavát. A befogadó közösségek vállalták, hogy méltó körülmények között helyezik cl a gyűjteményeket, gondoskodnak megóvásukról és bemutatásukról. A lokálpatrióta művészek adományaikkal ál­landó képtárak, kiállítások alap­jait vetették így meg, gyarapítva lakóhelyük kulturális értékeit, idegenforgalmi látnivalóit. A nemes „divat” elindítója a baranyai képzőművészek doye.n- je, a néhány éve elhunyt Martyn Ferenc Kossuth-díjas festőmű­vész volt, aki az életművét alkotó legfontosabb alkotásait Pécs vá­rosának adományozta. Munkái­nak többségét a Janus Pannonius Múzeum őrzi. A mester egykori otthonában, a nevezetes Mú­zeum utca egyik műemléki házá­ban állították ki válogatott fest­ményeit, szobrait, grafikáit. Az azóta ugyancsak elhunyt Simon Béla Munkácsy-díjas fes­se. ahogy minden iskolaév kezde­tekor akad egy-egy új hegedűs, cimbalmos, klarinétos, énekes­ről. táncosról nem is szólva. A/ együttest már több mint litis/ éve vezeti Péter Albert és Danes Árpád tanár. Péter Al­berttól kérdeztem: milyera gon- ciolattal indulnak a salgótarjáni közönség elé?- Nagy ünnep lesz együtte­sünk számára ez a vendégszerep­lés - válaszolta. Ismerkedni, ba­rátkozni akarunk a salgótarjáni e m be lekkel. V e ndégszereplé­siink túlnő eg) egyszerű fellépé­sen. hiszen tininkk ul egy székely- löldi túrós üdvözletét visszük jö­vendő házigazdáinknak. Remé­lem elérjük célunkat. Azon túl, hogy sikerül ízelítőt adni székely- földi hagyományainkból, sok-sok ismeretség, barátság kötődik, amit ápolni is szeretnénk majd. S. Ráduy János tőművész Siklósra hagyta élet­művének zömét: több mint más­fél száz alkotását. Képeiből galé­riát rendeztek be a városban. Kolbe Mihály csaknem hatvan éve telepedett le Mohácson, ahol rajztanárként dolgozott és festő­művészként alkotott. A városnak adományozott műveiből nyílt meg a Kolbe-képtár. Zágon Gyula több mint negyven éven át tanított és alkotott Szigetváron, alkotásainak legértékesebb ré­szét átadta a városnak megőrzés és bemutatás végett. Két baranyai nagyközség is ré­szesült a képzőművészeti adomá­nyokból. Haraszti Pál festőmű­vész szülőfalujának, az ormán­sági Vajszlónak ajánlotta fel ké­pei javát. A gyűjtemény az új művelődési házban kapott ál­landó helyet. Platthy György fes­tőművész ötven festményt aján­dékozott Pécsváradnak, ahol ál­landó életmű-kiállítás nyílt alko­tásaiból. (MTI) írd magad! Ujságírótábort szervezett a nyá­ron a Kurír című napilap és a közösségfejlesztők egyesülete. Két időpontban és két helyszí­nen került sor a találkozóra: előbb Tiszakécskín, majd Dombóvá­ron, ahol Salgótarjánból ketten vettek részi ■ A táborban a lapalapításról, -indításról, a műfajokról, az új­ságírás jogi, etikai kérdéseiről, valamint a szerkesztőt e.\ tördelni munkáról hallhattak a résztvevők olyan avatott szakemberektől, mint Varsányi Gyula (Népsza­badság), Nógrádi Gábor (Kurír) és Vitray Tamás (MTV). A tábor elvégzését tanúsítvány­nyal igazolták a szervezők, és folytatását tervezik.-b­élte le mindennapjait, a tenger. A Nagy Kékség az igazi otthona. Nem a szárazföld. Az il\on ember valódi társai nem az emberek. Azokat csodá­lattal és értetlenséggel figyeli. Idegenül érzi magát közöttük. „Megn\ ugvást csak az ijesztő mélységben talál. Ott. ahol a bit­rátái vannak. A delfinek.” Jacques Mayol fantasztikus szeméi) iségét egy eddig teljesen ismeretlen színész. Jcan-Marc Barr alakítja. Életének első fő­szerepeben nyújtott játékával be­írta nevét a filmtörténelembe. Mayol filmbeli barátjat-vetély- lársát .lean Reno alakítja remek humorral, parádés helyzetkomi­kumokkal. A lélegzetelállító lát­ványt Carlo Varini fényképezte. A Nagy Kékség korszakos film. Olyan alkotás, amit az első filmkockától az utolsóig élvez a néző. Az. aki a csodálaton, félel­men. szorongáson túl elégedet­ten távozik a film szent éjéből. Van rá oka: látta A Nag) Kéksé­get. Egy varázslatosan s/ép fil­met. Szilágyi Norbert

Next

/
Thumbnails
Contents