Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-21 / 118. szám

4 immnu 1990. AUGUSZTUS 21., KEDD Az elmúlt héten nyitották meg Salgótarjánban a József Attila Művelődési Központban azt az érdekes fotókiállítást, amely Ján Kozelniczky munkáit mutatja be. Látogatók a tárlaton. V | v - . ''to - latiig»,'w ,-.**&'<■& Hátunkon a házunk Már-már unalomig han­goztatjuk, megnőtt a bűn­esetek száma. Hovato­vább ez a kijelentés önma­gában is elgondolkodtató, sőt mi több, nyugtalanító. Ha hozzátesszük még azt is, a kiderítetlen ügyek száma sem apad, még kel­lemetlenebb lesz a közér­zetünk. Jómagam a rend híve vagyok, s zavar a kusza­ság, fésületlenség, idegesít a meg nem oldott helyzet. A minap egyik olvasónk kárvallottként fájlalta, hogy az ellopott gázpa­lackja ügyében intézkedő rendőr kissé idegesen fo­gadta segítő szándékú öt­letét, megjegyzését, tipp­jeit. A ..így élt fel ugyan­is, hogy idegen fiúcska ólálkodik, nézelődik fo­lyosójukon. O akkor el­küldte. Két nap múlva el­lopták a folyosó végében elzárt gázpalackját. A kárt szenvedett hölgy összefüg­gést vélt felfedezni a két eset között. Hogy miért teszem szó­vá? Nem nagy ügy, gon­dolhatják sokan, ettől nagyobbak is a feledés ho­mályába tűnnek. Éppen ezért. Persze hibáztathat­juk esetünk szereplőjét, mondhatnánk, miért nem zárta el máshová, esetleg a lakásába? Onnan nem lophatják el? Oda nem törhetnek be? Szlogenné vált, vigyáz­zunk értékeinkre! Még­sem hordhatjuk állandóan hátunkon a házunkat, akár a csiga! Másfelől minden ember mellett sem állhat egy-egy rendőr! Ezt nem is kíván­hatjuk! Annak viszont a magam részéről szívből örülnék, ha egyenruhás, posztoló rendőrökkel ta­lálkozhatnék a város kü­lönböző pontjain. Azt sem bánnám, ha néha-néha megnéznék a személyi iga­zolványomat. A puszta je­lenlétük is megnyugtatna. Azt mondják, kevesen vannak? Egy-két éve sem lehettek többen. És ha va­lóban csak nagyobb lét­számmal képesek meg­nyugtatóan ellátni felada­tukat, hát tisztelettel ké­rem, sokunk érdekében az ügyben tenni tudókat és akarókat, legfőképp dr. Horváth Balázs belügymi­niszter urat, tegyen, tegye­nek lépéseket, hogy a visz- szafordíthatatlannak lát­szó bűnözési hullámhegy, ha a völgybe nem is zuhan­hat, legalább lefelé tart­son! (Sánta) Tevék a lakótelepen Szeged egyik lakótelepének tízemeletes „felhőkarcolói” kö­zött szombaton négy dromedár sétálgatott békésen, rágcsálta a napégette füvet. Gyerekek hada kísérte őket, s bár ritka ugyan az ilyen találkozás, félelem látha­tóan egyik félben sem volt. A Líbiából érkezett „Zöld ka­raván” egy héten át a város kü­lönböző pontjain üti fel sátrát, amelyben népművészeti kiállítás fogadja az érdeklődőket, akik csak cipő nélkül léphetnek be a gyékényszőnyegre. A karaván hét tagja közül valaki mindig készen áll az érdeklődők fogadá­sára. Angolul vagy magyar tol­mács segítségével mutatja be népük ősi és szakmai használati tárgyait. Beszél útjuk céljáról is. Líbiából Jugoszlávián át érkeztek Szegedre, majd „tevegelnek” to­vább a fővárosba, esetleg a Bala­tonra. Kelet-európai túrájuk so­rán ellátogatnak Csehszlovákiá­ba, Németországba és Lengyel- országba, az arab kultúrát nép­szerűsítik, közben ismerkednek az országokkal is. A kormányok kapcsolatát nem tudják befolyásolni, ám béketú­rájukon szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy a népek barátságban éljenek. A tanárokból, festőkből álló karavánt mindenütt kedve­sen fogadják. Remélik, később más országokban sem gördül akadály útjuk elé, hiszen céljuk nemes - és a tevék úti okmányai is rendben vannak. Mosdatlan szóbombák és a falra hányt borsó „ Utálom a nosztalgiás fiata­lokat. Hát hova az anyjuk p... (a szövegben a szó végig kiírva) vágyakoznak vissza? Úgy lát­szik, valóban oda. Elfelejtették már a nyomorultak, hogy az a lyuk már újszülött korában is túlságosan szűk és sötét volt ne­kik?...’’ Nem folytatom csak ízelítőt kívántam adni a szövegből. Mit gondolnak, milyen címmel je­lent meg ez az eszmefuttatás a 2000-ben, irodalmi és társa­dalmi havilapunkban? Pedagó- l t-ől és a hitetlen- uUii/ic pedig: Fiatul apák és anyák számára. A szerző talán azt hiszi, hogy fia­taloknak mosdatlan szavakkal, ocsmány stílusban kell „peda­gógiai esszét" írni. a lap pedig úgy gondolja, hogy bátor, avantgárd, fiatalos, ha helyet ad az ilyen hangvételnek? Háborgásom oka nem holmi prüdéria, álszent farizeusság, inkább egyfajta értetlenség, hi­szen az idézett esszének sava, borsa, veleje van, nem volt szüksége a szerzőnek arra, hogy mondandóját efféle „vagány" stílusba csomagolja. Talán azért „akadtam ki’’ a kelleténél jobban, mert éppen egy friss szóbombatámadás ért. A négy fiatal lány mögött bal­lagtam az utcán. Gyönyörköd­tem bennük. Öltözetük csinos, hajuk frissen mosott, járásuk ruganyos. Láthatóan valami­lyen alkalmi rendezvényre igye­keztek. Amikor elkerültem őket ocsmány, mosdatlan szózuha­tag ért, olyan váratlanul, olyan \ erővel, hogy valósággal össze-1 rezzentem és szinte futva mene- i küllem . A hátulról csinoska for- j mákat mutató lányok ettől a j nyelvi szennyáradattól, a széllé- j mi, lelki mosdatlanságtól ellen-i szenvessé, csúnyává váltak - az j én szememben. A kortárs fiúk-; nak a szeme sem rebben a csó-} kos, rúzsos ajkakról fröcsögő i nyelvi mocsoktól, sőt ha lehet -! ilyesmiben módfelett találéko­nyak - még néhány lapáttal rá is \ tesznek. Embert beszédéről, ebet sző­réről - tartja a népi bölcsesség, de hát sokra nem megyünk vele. Papolhatunk, cikkezhetünk, i nyelvelhetünk, nyelvheteket : rendezhetünk, falra hányt borsó s minden szó, minden prédikáció j addig, amíg nem alakulnak ki. azok a társadalmi, gazdasági vi­szonyok, amelyek kultúrlénnyé ■ nevelik, kényszerítik az embert. \ - zágoni- I Vélemény „Vigyél magaddal!.. Dokumentumfilm a küldetéstudatról Kísértés, asszony a neved Az ördög tudja hányféle módon kísérthető meg az ember. Ám az álarcok gaz­dag választékából bizo­nyara szívesen veszi az asz- szonyt, mint ahogy az ame­rikai Atlanta püspökének esetében is tette. Az olasz La Repubblica írta meg feltűnő tálalásban, hogy lemondott az Egyesült Államok első színes bőrű püspöke. Az ok hétközna­pi: „testi és szellemi megú­julásra van szüksége, orvosi ellenőrzés mellett.” A hivatalos közlés után két órával a helyi tévé egy még hétköznapibb kom­mentárral egészítette ki a hírt: Eugene Marino püs­pök betegségét Vicki Long- nak hívják, egyébként 26 éves és nagyon csinos. Az ördög tehát ezúttal is asz- szony képében jelent meg. Azt is tudni vélik, hogy leg­először 1988 májusában, amikor a kitűnő szónok hí­rében álló férfi még csak segédpüspök volt. Az ördög azonban hatá­sosabb érveket vonultatott fel, mert Marino atya havi 1500 dollár apanázst fize­tett, lakást vett és életbizto­sítást kötött a kísértő nevé­re. A sztori, érthetően nagy nyilvánosságot kapott, a he­lyi sajtóban meg is indult a nyomozás a szépséges Vicki után. De csak azt állapíthat­ták meg a részletek nyomán szaglászó újságírók, hogy a hölgy specialista: 22 eves korában apasági keresetet - vele 2 és fél millió dolláros kártérítési igényt - nyújtott be egy pap ellen. Akkor vesztett. Most - így az olasz lap - a végszámla másképpen ala­kul. Az öregedő úr és a gátlástalan fiatal nő kaland­jából a színes bőrűek jogai­ért következetesen harcoló amerikai egyház került ki dollárban nem mérhető veszteséggel. Az Úristen meglátogatta egy­szer a szegényember családját, amelyben tizenhét gyermek volt. Hetet eldugtak előle, így azokat nem tudta megáldani, gazdaggá tenni. Belőlük lettek a cigá­nyok... Valahogy így szól az a mese, amely a cigányfolklór e kevésbé ismert ágát a filmben reprezentálta. Némely pillanatban a képzelet szülöttjének tűnt a főhős maga is, hisz szinte csodaszámba megy az a fanatizmus, megszállottság, amellyel - e huszonéves fiatal - népe megmaradásáért, felemel­kedéséért - néha a szó szoros értelmében - harcot vív. Az ál­tala elmondott „golgotái” törté­netek, a kőkemény előítéletek, s - nem utolsósorban - a putrik döbbenetes világát bemutató részletek azonban félreérthetet­lenül eloszlattak minden illúziót: a valóság köszönt vissza a képer­nyőről. Az úgynevezett cigánykérdés napjainkban egyike a legtöbb vi­tát és indulatot kiváltó probléma­köröknek. Rokonszenvek, hu­mánus szempontok ütköznek tü­relmetlenséggel, idegenkedéssel, faji gyűlölködéssel, ezernyi súrló­dási pont, egymásnak feszülő ér­dek hátráltatja a megoldást. Sztojka Katalin nem az asszi- milálódás pártján áll. hanem az identitástudat, a saját kultúra ré­vén történő beilleszkedést párt­fogolja. Meggyőződése, hogy csak az érős gyökerek őrizhetik meg talpon a megannyi veszély­nek" kitett cigányságot. Az ő élete is meg-megbicsaklott néhány­szor, őt is sokszor megalázták, kiközösítették, de egy szigorú apának, néhány jóérzésú pedagó­gusnak, no és tehetségének, vas­akaratának köszönhetően ma a családsegítő szolgálat elismert dolgozója. Ezt igazolja, hogy a kalocsai tanácselnök éppúgy partnerként tárgyal vele, mint ahogyan munkatársának tekinti a város főorvosa, a helyi szociális otthon vezetője. Fáradhatatlanul talpal a cigánygyerekek iskoláz­tatásáért, a nagykorúak mun­kába állításáért, a családok jobb, egészségesebb életkörülményei­ért. Szavalni, énekelni, táncolni tanítja hűséges gyermekcsoport­ját, amely számára az Életet je­lenti. Búcsúba kíséri az odavá- gyókat, véreinek ő tolmácsolja a mise szövegét. Tagja, tisztségvi­selője sokféle cigánybizottság­nak, de nem elégszik meg a pro­tokollárisszerepekkel, az öncélú, magamutogató szervezkedéssel. Azt akarja, hogy ne mások dönt­senek róluk, saját maguk igazít­sák jó irányba sorsukat. Mégsem boldog igazán, s nem elsősorban a neve mellé a falra firkált gyalázkodó jelző miatt. Pedagógus szeretne lenni, s cigá­nyul szeretné tanítani az anya­nyelvűkből mit sem tudó, ősi múltjukat, történelmüket nem is­merő - de lelkűk mélyén cigány - gyermekeket. Nemcsak a tüzes tekintetű apróságok nyernének vele, ha e terve is sikerülne. A Böjté József-Magyar Jó- zsef-Vékás Péter alkotóhármas torokszorítóan szép filmet forga­tott a Móvi Fórum Filmstúdiójá­ban. Méltán kapták meg a tavalyi miskolci filmfesztiválon a SZOT' fődíját. Művük elgondolkodtató, tanulságos üzenet az Emberről, valamennyi másik ember számá­ra. (csongrády) Rock and roll- party Bánkon Nagy sikerű koncertet tartottak nemrégi­ben a bánki szabadtéri színpadon, ahol Fenyő Miklós régi Hungária-slágereket énekelt és legújabb felfedezettje, Szandi mutatta be nagylemezének anyagát. Mikuska István felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents