Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-18 / 117. szám
1990. AUGUSZTUS 18.. SZOMBAT liepuzz] 3 Ez még nem „az” a rendőrség Megrendelőkre várnak a teherfuvarozók. Fotó: Bábel László Merre tart a Nógrád Volán ? 2. Oj élet küszöbén Csőd nem fenyegeti a Nógrád Volánt, de az első félévi mérleg egyenlegeként szereplő 15 milliós veszteség aggodalomra ad okot. Nem lesz kis feladat eltüntetni a mínuszt, legalább egálba hozni a kiadásokat és a bevételeket. Annál is inkább, mert pénzügyileg, piacilag, műszakilag egyaránt válságba került a vállalat, s a bizonytalanságot még csak növeli, hogy igazgatóváltásra is sor kerülhet. Már aiTiennyiben a mostani nem ifidül el, illetve nem nyer a pályázaton... — öt éve vagyok gazdasági igazgatóhelyettes — mondja Horváth József —. de ez- idő alatt, ilyen nehéz helyzetben még nem voltunk Ám r,mindenképpen ki kell másznu'nk a .gödörből”, meg kell ter emtenünk a vállalat majdani átalakulásához szüksége;’* feltételeket. Az orv oslás persze nem lesz mindenki számára fájdalommentes. Tovább kell csökkenteni a létszámot. Az eddiginél kevesebb embernek jut munka a Volánnál. A szellemi állományúakat példáu] további harminccal kell mérsékel.ni év végéig, s a létszámcsökkenés az alkalmazottakat, de még a karbantartókat is úrintheti. Sor kerülhet átcsoportosításokra Elkészült az új magyar címer szabványa, amelynek első mintapéldányai r már augusztus St-a után közvetlenül megkapják az ügyben legérdekeltebbek, . a minisztériumok és a főhatós ágok vezetői — közölte az 1MTI- vel Petrovai László, a Maésszerű átszervezésekre. Mindenhol szigorú költség- gazdálkodást vezetnek be. Ugyanez vonatkozik a bértömeg-gazdálkodásra. Feltárják és megszüntetik a még meglevő veszteségforrásokat. A jelszó: meg kell fogni minden forintot! Bár az eredményekben ez egyelőre nem nagyon tükröződik vissza, de már az elmúlt hónapokban is jelentős szervezeti változtatások történtek a vállalatnál. Megszüntették a mamut üzemegységeket, helyettük létrehozták a kisebb önelszámoló egységeket. Megalakították a szállítmányozói rendszert, melynek feladata a fuvarigények összegyűjtése, a szállítás optimalizálása. A Volán szempontjából mérföldkő-jelentőségű lesz, miként dönt majd az illetékes minisztérium a tulajdonos kilétére vonatkozóan. Elképzelések már vannak, de a megvalósítás többesélyes. — Ami bizonyos: tisztázni kell a menetrendszerű személyszállítás finanszírozását — jelenti ki Horváth József. — Hiszen ennek veszteségessége sodort minket is veszélybe. A jegyekre adhat majd ártámogatást az önkormányzat, de az gvar Szabványügyi Hivatal elnöke. Az MSZH elnöke aláhúzta: a hivatal nem a címert terveztette újra, hanem egy olvan szabvány készült el, amely a szakértők által már elfogadott címerábrázoláshoz nyújt — elsősorban is elképzelhető, hogy az egymással szemben versengő vállalkozók közül az kap megbízást a személyszállításra, aki a legkedvezőbb feltételeket ígéri. A helyi tömegközlekedés tehát a helyi önkorrpányzat fennhatósága alá kerülhet, míg a helyközi tömegközlekedést megyei szinten hangolhatják össze. A távolsági járatok tartozhatnak egy országos vállalathoz. Mi legyen az árufuvarozással? Nos, a szakember szerint, ennek egyértelműén a versenyszférába kell tartozni. Irányítását megoldhatják megvénként, vagy régiónként. Jómaga, az utóbbit pártfogolja, s ha rajta múlna, akkor részvénytársaságot alakítana. Az általuk létrehozott önelszámoló egységek magjai lehetnének egy ilyen rt.-nak. — Üj élet küszöbén állunk. Hiszem, hogy az csak jobb lehet — fogalmazza meg a gondolatait Horváth József, aki reményteljes várakozással tekint a jövő elé. Kívánom neki: ne csalatkozzon! Hozzátéve persze hogy mi, utasok se csalatkozzunk a Nógrád Volánban, vagy annak jogutódjában! (Vége) Kolaj László a hivatalos szerveknek — segítséget. Akaz abban igazítja el a címert — hivatalosan — ábrázolni kívánókat, hogy miként kell feketefehér, illetve színes formában ábrázolni a címert, ha ezt hitelesen akarják tenni. (Reagálás az Üj Nógrád 1990. augusztus 13-ai „Ez már az a rendőrség?” című írásra.) Tisztelt Ba, azaz Barta Ferenc rendőr őrnagy Űr! Nem vagyok híve annak, hogy egy megyén belül egymással szomszédos rendőr- kapitányság dolgozói a nyilvánosság előtt cseréljenek véleményt olyan kérdésekben, amely megítélésem szerint nem a helyes irányba visz. Most mégis erre kényszerültem! J Én még mindig hiszek abban, hogy a jószándékú, őszinte, a valóban segítőszándékú kritika közvetlen felvetése szolgálja jobban a célt a pontatlan, a bántóan lekezelő, a cinikus, az igazságosztó szerepében tetszelgő nyilvános eszmefuttatásnál. Tisztában vagyok azzal, hogy az először nyilatkozó fél esetleg hangos szava igazabénak tűnik hogy a megszólított eleve lépéshátrányba kerül. Bármit mond visszavágásnak, magyarázkodásnak tűnik, annak' .a ..bizonyos kabátnak” az esete áll elő. Azt hiszem, már a közvéleménynek is elege van az önbecsülésében, önérzetében megtiport és végtelenségig elbizonytalanított. már-már tehetetlen rendőrséget úgymond ..jobbá formálni akaró, segítő szándékú” cikkezgetések- ből, az állományt bomlasztó „rendőrbotrányokból.” A lakosság elsősorban javuló közbiztonságot, a bűn eredményes üldözését, a hivatása magaslatán álló erős és magabiztos rendőrséget akar. Ezt bizonyítják a cikk által kavart indulatos véleménynek is környezetünkben. Mi meg akarunk felelni ennek az elvárásnak, de nem sündisznóállás- ból örök védekezésre kényszerülve. A nyilvánossás kétélű fegyver, a nyilatkozó felelőssége nagy. A hitelesség csak megbízható, tárgyilagos tájékoztatással érhető el. Márpedig nekünk hitelesnek kell lennünk. Mert a hitelesség a bizalom alapja, anélkül pedig . nem születhet meg az a rendőrség, amelyre a hivatkozott cikk írója utal. Mint minden embernek. természetesen igé- nve kell, hogy legyen az igazság és a tények tisztelete. de nekünk rendőröknek azok kiderítése hivatásunkból fakadó kötelesség is. Az ügy kapcsán sajnálom és fájlalom, hogy a szerzőben nem fogalmazódott meg ez az igény, nem tartotta fontosnak ' annak körültekintő tisztázását. Bár módin lett volna rá. sem tőlem. sem parancsnoktársaimtól nem tájékozódott. Lehet, ez nem is volt célja. Személy szerint vártam telefonhívását „baráti, munkatársi segítő kritikáját”, azonban mindhiába. A cikk hatására a sajnálatos baleset körülményeit hatáskörömben kivizsgáltam. Ennek tényszerű közlése előtt egy rövid kitérőt szeretnék tenni a jobb érthetőség kedvéért. A Balassagyarmati Rendőrkapitányság közlekedési alosztálya (13 fő) három kapitányság: a szécsényi, a rétsági és a balassagyarmati működési területeken helyszíneli a hatáskörébe utalt közlekedési baleseteket (súlyos sérülést, vagy annál súlyosabbat eredményezőt). Huszonnégy órában egy fő baleseti vizsgáló tart ügyeletet. A balesettel összefüg- ségben: 1990. augusztus 8-án, 16 óra 30 perckor balesetet jelentettek Terény községből, amely súlyos volt, tehát a helyszínelő kivonult. A balesetnél a körzeti megbízott segítségével intézkedett, aki véletlenül a helyszínelő gépkocsi kulcsát magánál felejtette. (ö is csak ember, hacsak kisbetűvel is.) . Dr. Sz. H. salgótarjáni lakos — Barta őrnagy úr hozzátartozója, élettársa — 18 óra 45 perckor saját hibájából bekövetkezett balesetéhez a kivonulás kötele- lezettsége számunkra csak 20.30-kor vált ismertté. Az ügyelet a feledékenységből eredően azonban a szolgálatos helyszínelő nem tudott a helyszínre indulni. Ezért 22 óra 45-kor intézkedett a szabadidős, lakásán már alvó Licskó rendőr zászlós helyszínre irányítására, aki mint már hosz- szú ideje ilyen esetekben ezúttal is zokszó nélkül, saját gépkocsijával szolgálati helyére indult. Közben Balassagyarmat területén újabb sérüléses baleset történt. ahová megbeszélésük szerint már az ekkorra megérkező „szolgálatos” helyszínelő indult. Licskó úr a szécsényi baleset színhelyére így 23.30- kor érkezett. Mielőtt tájékozódhatott volna a helyszínt biztosító szécsényi kollégáitól a baleset körülményeiről. a már megtett intézkedésekről Nagy Géza százados úr — egyébként Barta Ferenc őrnagy úr beosztottja — emelt hangon, számon kérő, utasító hangnemben közölte ..azonnal fogjon hozzá”! ! ! A helyszínelő látva az ott narkoló AJ-s gépkocsit, a két civilben lévő ismeretlen férfit, kérte őket — előírás szerint — igazolják magukat, a helyszínen tartózkodás jogosságát, minőségét. Erre kisebb huzavona után kölcsönösen sor került. A vizsgálat során tisztázható volt az is, hogy a sérült, aki a baleset során sajnálatosan orrcsonttörést és arczúzódásos sérülést szenvedett, elsődleges orvosi ellátás után nyilván annak biztos tudatában, hogy szeszes italt nem fogyasztott a vezetés megkezdése előtt, a felkínált alkoholszonda kifúvását készségesen elfogadta. A rendőrök így a . helyszíni intézkedést a BM. 40 1987. számú utasítás X. fejezet 642. pontja alapján foganatosították. Azután Licskó zászlós, a BM. ORFK. közbiztonsági és közlekedési helyettesének 9 1980. számú intézkedésének megfelelően a baleset körülményeinek, valamint a sérült személyadatainak, gépkocsiadatai megállapítása céljából, őt a balassagyarmati kórház sebészetén felkereste. Nem pedig azért, mert a sérült ilyenkor igazat mond. Az ügyeletes nővér orvosi meghatalmazás alapján — közölte, a balesetet szenvedett doktornő meghallgatható. Az ágyon ülő sérült ez irányban ugyancsak készségesnek mutatkozott, a meghallgatás ellen kifogása nem volt. Vele kapcsolatban sem akkor, sem később vérvételre alkoholkoncentráció-meghatáro- zás céljából intézkedés nem történt. Erre a szonda negatív eredménye miatt szükség sem volt. A rendőr egész eljárása mindössze 5—10 percig tartott. Az ügynek természetesen vannak hasznosítható tanulságai. Az intézkedés során ugyan jog- és fegyelemsértés nem volt megállapítható, azonban felmerült annak igénye, hogy felül kell vizsgálni gyakorlatunkat, esetleg szolgálati rendszerünket, a hatáskör- megosztás gyakorlatát annak érdekében, hogy hasonló —* szerencsére egyáltalán nem mindennapos — helyzetben sem fordulhasson elő késedelmes kivonulás baleset helyszínéhez. Mindezek után úgy hiszem hogy „az a bizonyos rendőrség” minden jószándé- ku törekvés ellenére nem a holnap realitása. Addig a hibáinkon okulva jószándékú. becsületes, egymást segítő összefogás révén és remélem nem „ostorcsattog- tatások” közepette, hanem EGYÜTT jutunk el. László Sándor rendőr őrnagy balas*agvarmati rendőrkapitány Elkészült a magyar címer szabványa Felkavart víztükör Átszervezés a munkás zsebére L enkei Attila az igazát keresi. Ügy Véli, sérelem érte a munkahelyén, a Salgótarjáni Síküveggyárban. Ezért kívánta a nyilvá - nosság elé tárni a vele történteket, s nem titkolta azt sem: szeretné, ha esete ráébresztené a munkatársait. arra. hogy a csendes félrehúzódás nem mindig a helyes magatartás. A fiatalember mintegy öt éve dolgozik jelenlegi munkahelyén, mint raktáros. Ez év májusában Öt is utolérte a gyárban még máig be nem fejeződött átszervezés. Nála ez a következőket jelentette: az addigi három műszak helyett két műszakos munkarendben kell dolgoznia ugyanebben a munkakörben, lényegesen kevesebb bérért. amit — igy ígérték — megnyugtatóan rendezni fognak. —Június 15-én kaptam wigy munkaszerződést, melyben többek között az állt, hogy az órabéremet 6.1V0 forinttal megemelték. Egy hónap kellett ahhoz, hog.v tudomásomra hozzák, ennél többet nem tudnak adni, pedig ez idő alatt jó néhányszor érdeklődtem a bérem rendezése felől. Én arra számítottam, hogy a kényszerű változás folytán kieső csaknem négyezer forintot valamiképpen „beépítik" az órabérembe, — sorolja a történteket Lenkei Attila. A felajánlott pluszpénzt nem fogadta el. s ezt a döntését, valamint kérését: mondjon neki fel az üzem, közölte a gyáregység igazgatójával, Cseszkó Gézával is. — Erre azt a választ kaptam, mondjak fel én, ha nem tetszik. De — kérdem — miért tegyem, ha egyszer korábban azt mondták, maradjak, szükség van a munkámra. Másrészt, amennyiben előbb tudom, hogy jóval kevesebb lesz a fizetésem, keresek gyáron belül magam egy másik állást, mint a volt kollégáim. Most ugyanis már nem találok. Miféle átszervezés az, ami az én bőrömre, az cn zsebemre megy? Kiváncsi lennék arra is, a felszabadított munkabér- rész, — mint az én y pár ezer mínuszom — hová vándorolt. Netán az átszervezéssel magasabb beosztásba kerülőkhöz? Cseszkó Géza gyáregység igazgató a következőket tartja szükségesnek elmondani beosztottja keserű panaszára: — Véleményem szerint munkajogilag és emberileg is helyesen jártunk el. Lenkei Attilának jelfenle- gi — nem éppen rózsás — gazdasági helyzetünkben több bért adni nem tudtunk, hiszen ellenkező esetben az egész gyárban alapbéremelést kellett volna végrehajtani. Munkarendjét gazdálkodási- érdekből változtattuk meg. Felajánlottunk viszont számára egy másik, jobban fizető állást, de ő ezt nem fogadta el. A miértre ezt a választ kapom a panaszostól: — Kissé furcsa lehetőséget kínáltak, hiszen magának az igazgatónak mondták a kérdéses üzemrészen: nem tudok ott elhelyezkedni. — Nekünk sem jó. hogy még 35—40 ember sorsa rendezetlen, hogy gépeink egy része áll, s 19 fő a létszámhiány a termelőterületen. Pedig éppen ezek elkerülésére felvételi zárlatot rendeltünk el, — így az igazgató. Lenkei Attila fenntebb ugyancsak elmondta, neki mi miért nem jő. Hozzátéve sejtését: tálán csak nem azt akarják mindezzel elérni, hogy felmondjak? Hasonlóan következtet, ilyesmit gyanít a felettes is: felmondani kíván talán ez a dolgozó? A gyár érdeke kettejük közelítési pontja, amit helyettesíteni semmi egyébbel nem lehet. — Mihalik — 1
