Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-16 / 115. szám
4 LlEUnZU 1990.' AUGUSZTUS 16., CSÜTÖRTÖK Új könyvet ír a „Kémfogó” szerzője Ausztráliában, tasmániai farmján ismét írógépéhez ült Peter Wright, a brit kémelhárító szolgálat, az MI5 egykori tisztje, akinek előző kötete, a „Kémfogó” zavarba ejtette és megalázó bírósági vereségre kárhoztatta Londont. Immár két éve, hogy a brit konzervatív kormányzat a londoni legfelsőbb bíróságon is elvesztette az 1986. és 1988. között számos külföldi jogi fórumot megjárt keresetét a kínos leleplezéseket tartalmazó „Kémfogó” terjesztésének betiltására. Az MI5 idős - és sokak szerint szolgálataihoz képest igen alacsony nyugdíja miatt sértődött - veteránja alaposan kitálalt emlékirataiban. Azt állította, hogy az MI5 és hírszerző testvérszervezete, az MI6 tisztjeinek harminctagú csoportja a hatvanas és a hetvenes években összeesküvést szőtt az akkor hatalmon volt munkáspárti kormányfő, Harold Wilson megbuktatására. Tették pedig ezt konzervatív párti tényezők biztatására és az amerikai CIA közreműködésével. A brit kormány nemzetbiztonsági érdekekre és a titkosszolgálat munkatársainak életük végéig szóló hallgatási kötelezettségére hivatkozva kérte 1986-ban a „Kémfogó” ausztráliai kiadásának letiltását. A keresetet minden ausztrál jogi fórumon elutasították és a kötetet a különlegesen színvonalas és kitűnő reklámmal népszerűsített krimiknek kijáró érdeklődés közepette kezdték árusítani a világ minden táján. Ezek után az Egyesült Királyság és Eszak-írország legfelsőbb bírósága, a felsőház öt lord főbírája 1988-ban - lord Griffith főbíró szavaival élve - „nem volt hajlandó szamarat csinálni önmagából”. Szintén elutasította a kormány tilalmi kérelmét. A „Kémfogó” azóta hárommillió példányban fogyott el a nemzetközi könyvpiacon és a ma már 74 esztendős Peter Wright csaknem egymillió font sterlingnek megfelelő tiszteletdíjat, illetve haszonrészesedést kapott. Az emlékiratok első kiadója, a Heinemann cég ausztráliai leány- vállalata számított rá, hogy Peter Wright újabb kötetben beszéli el a híres-nevezetes hosszú pereskedés során szerzett tapasztalatait. Sőt: esetleg leás emlékezete mélyrétegeibe és további történeteket mond el a brit titkosszolgálatok kulisszatitkairól, politikai huszárcsínyjeiről. Peter Wright már két éve dolgozik újabb művén. Feleségével, Lois asszonnyal közösen írja második könyvét, amelynek már munkacíme is van: „Holnap új nap virrad fel”. De - amint a The Sunday Times sidnevi tudósítója jelentette - a Heinemann-Auszt- rália vezérigazgatója roppant csalódott. Úgy tűnik, hogy joggal. Az új könyv témája ugyanis - a lótenyésztés. Ami tulajdonképpen logikus: a Wright házaspárt az ötödik földrész legkiválóbb arabparipa-tenyésztői között tartják számon. Mitől féltek a tábornokok? Mostanában, hogy a világ szembenállásban érintett tábornokaira rossz idők járnak, megkezdődött a hadiszámlák revíziója is. Eddigelé tudhatta, aki nagyon akarta - Amerikában -, hogy mennyit kell fizetnie adófizetőként egy repülőgépért, egy harckocsiért, vagy éppen egy pár bakancsért. Mostantól már egyéb, még titkosabb költségvetési tételek is nyilvánosak, hála az enyhülés átható erejének. A Párizsban megjelenő Evenement du Jeudi legutóbb a túlélés érdekében kifejlesztett eszközök költségvetési tételeiről referált, az amerikai kongresszus néhány tagjának vizsgálatot követelő kijelentése nyomán. Eszerint a légierő darabonként 668 ezer dollárt fizetett távmásolókén (az alaptípus áránál hatszázszor többet) lévén a megrendelt berendezés speciális igényeknek is megfelelő: mind a 173 kibírja .az első atomcsapást. Mi több, ezt követően, még a víz alatt is képes másolni. A víz alatti másolás lét- fontosságú tényét még úgy ahogy értelmezték a honatyák, de nem tudtak mit kezdeni azzal a stratégiai feladvánnyal, hogy mi leltet a megkülönböztetett szerepe vészhelyzetben, az 1863 dollárért rendelt bombabiztos vécéfedéleknek. film Micsoda nő! (Pretty Woman) Hol volt, hol nem volt, a Cshi- kós Ghuláson és a tengeren túl, ott, ahol a pénz az úr, az Amerikai Egyesült Államokban, élt egyszer egy multimilliomos üzletember. Történt egy szép napon, hogy ez a jóképű, intelligens és elegáns úr, akit Edwardnak hívnak, eltévedt Los Angeles rengetegében, barátja legújabb típusú sportkocsiját vezetve. Kétségbeesett a szerencsétlen ember, hiszen nem találta Beverly Hills-i szállodájába vezető utat. Magába roskadva ült szuperjárgánya kormánya mögött, mikor egy utcasarkon álló, azt a bizonyos ősi foglalkozást űző hölgyre lett figyelmes. Megkérdezte hát tőle, hogy útba tudja-e igazítani? Szerencséje volt, hogy húsz dollárt adott a csinos lánynak, hiszen az anélkül minden békának elhordta volna őt. Megérkezve a szállodához Edward felhívta magához a hölgyet. A kacsalábon forgó lakosztály látványa teljesen elvakította Vivient - így hívják a lányt - és igent mondott Edward kérésére, miszerint töltsék együtt az éjszakát. Ez Edwardnak háromszáz dollárjába került, de annyi volt az neki, mint kútban egy csepp víz. Másnap reggel felkerekedett Edward, de előtte ajánlatot tett Viviennek: legyenek együtt további három napig. Vivien beleegyezett, háromezer dollárért. Edward üzleti tárgyalásokra, fogadásokra vitte magával Vivient. Az immáron elbűvülő Vivient, hiszen Edward kimeríthetetlen hitelkártyájából jól és kön- n\cn felöltözhetett. A két jólelkú ember remekül kijött egymással. Csak egy gonosz sárkány akarta megzavarni nyugalmukat: Edward barátja, aki megpróbálta megkaparintani Vivient. Nem sikerült neki. hiszen Edward nem csak az ajtón, hanem az állásából is kidobta a szemtelen exbarátot, Edward ugyanis néhány nap alatt megszerette Vivient, aki szintén halálosan beleszeretett a férfibe. Hiába minden, eljött a búcsú/ kodás ideje. Edward hamuba sült pogácsa helyett tekintélyes summával bocsátotta útjára a lányt. Vivien visszatért kis viskójába, ezalatt Edward pedig emésztette magát. Nem sokáig, hiszen Vivien az ablakból megpillantotta a szépséges herceget, aki ugyan nem lovon, hanem Limusinon érkezett. De fehér Limusinon, kezében egy csokor vörös rózsával. Az egymásratalált, boldog szerelmespár érzelmeit csók pecsételte meg. Minden jó, ha a vége jó. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Itt a vége fuss el véle. hajts újból az elejére! Hogyha tetszett, Karcsi, Tercsi. Kata, Klára, s valahány név a naptárba. visszajövök még hozzátok, viszontlátásra pajtások! Álom, álom, édes álom. Hollywoodi álom. Ennyi és nem több Garry Marshall százperces mozija. Romantikus vígjátékként reklámozza a forgalmazó Intercom, mondván szokatlan műfaj ez hazánkban. Valóban. De azért jó, hogy itt van, jó, hogy ilyet is láthattunk. Főleg a nyári hónapokban. Ilyenkor igazán jólesik néhány szem eper, jó adag tejszínhabbal a tetején. A két főszereplő Richard Gere és Julia Roberts lubickol a jutalomjáték kínálta lehetőségben. Öröm nézni kettejük játékát. Csakúgy, mint a filmet. Ami ugyan nem több egy kellemes, szórakoztató mozinál, de éppen ez a dicsérendő benne. Hiszen néha kellenek a mesék is. Főleg az ilyen szépek. Szilágyi Norbert Könyvtári pillanatok Művelődés, szórakozás, játék - mindez egy helyen. A salgótarjáni Balassi Bálint Megyei könyvtár számos lehetőséget biztosít az ide látogatóknak szabad idejük értelmes és hasznos eltöltésében. Felvételeink az intézmény nyári hangulatából adnak ízelítőt. Fotó: Gyurián Tibor Iskolaszerek a rászorulóknak Délután két óra. Az izzó napsütés mindenkit az árnyékba kerget. Az árkádok alatt, kirakatok mellett oson a járókelő, míg Salgótarjánban, a Centrum Áruház oldalában egy felhívás meg nem állítja: Tankönyveket, iskolaköpenyeket, tanszereket gyűjtünk az arra rászorulóknak!- Kik ezek az „arra rászorulók”, - kérdezem a kis asztalka túloldalán álló két diáklány egyikétől, Hámori Ildikótól.- Olyanok, mint például én. - Nagycsaládból származó, iskoláskorú fiatalok.- Melyik szervezet nevében gyűjtőtök?- Több szervezet fogott össze, hogy a cégeknél megszűnt beiskolázási hozzájárulás helyett valamilyen más megoldást találjunk. Ezeket - Nagycsaládosok Egyesülete, Phralipe-Független Cigány- szervezet - a Nógrád Megyei Családsegítő Központ koordinálja. A központnak jelezhetik igényüket azok a több- gyerekes (5-6-7) fős családok, akik eddig még nem jelentkeztek.- És akik adni szeretnének?- Augusztus 19-ig három helyre küldhetnek könyveket, köpenyt, melegítőt - s mivel az ígért 50 százalékos tanszer-leértékelés is elmaradt, táskát, tolltartót is. A Centrum Áruház kirakatsora előtt, a családsegítő központban és a Déryné Műv. Házban várják az önkénteseink munkanapokon 10-től 16 óráig a segítséget. Történelmi lecke A gyorsan változó politikai és társadalmi eseményeket, az emberek nehezen követik. A legnagyobb lemaradás a történelemoktatásban van. Őszre állítólag elkészülnek az új tankönyvek, bár tankönyvügyben és határidőben Magyarországon nem okos dolog ígérni. A soron következő áremelések kapcsán volna egy javaslatom, a középiskolás történelemkönyvek címére. íme: Az Árpádháztól a szegényházig. £ q
