Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-12 / 85. szám
Mit véd a (növény)védelem? Párhuzamos vélemények egy rossz rendszerről Tovább már alig tartható feszült állapotokról érkeztek hírek a (röviden) „Növényvédelmi Állomásnak” nevezett munkahelyről Balassagyarmaton. A város polgárai közül jó néhányon vérlázítónak nevezik azt, ami ott mára kialakult. Tóth László állomásigazgatónak címezve mindent. Aligha ilyen egyszerű a dolog. Nézzük a bántó részleteket: a két különálló részlegre választott állomáson a hatósági oldalon állami támogatással negyvenen „lézengenek ". Az egy éve az agrokémiai részlegből kialakult növény- és talajvédelmi szolgálat viszont mindössze tíz emberrel dolgozik inasza- kadtáig és egyáltalán nem európai körülmények között. — Eltartja a „vízfejet” — vélekednek sokan. A szolgálat egykori saját telephelyén önálló részlegként bérleti díjat fizet mindenért, ami az övé (is). Tóth László, a hatósági oldal igazgatója „köny- nyedén megszerezte” több milliót érő szolgálati lakán döntés törvénytelen volt Tóth László, a Nógrád Megyei Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás igazgatója feszülten fogad. Hallhatott arról, hogy mit beszélnek a városban. Talán már régen számított egy ilyen fordulatra. A feszültség tehát nem köztem és közte van, a feszültség az állomáson régi keletű. Egy régi mezőgazdasági struktúra (tsz-földek, állami gazdaságok egyeduralma) van fel' bomlóban. A tulajdonosi differenciálódásnak sem tud rövidesen megfelelni a tegnapi-mai állomási szerkezet. — Egy éve váltunk szét. Országos döntés volt. Minden megyében végrehajtották. Ez még a Váncsa-féle minisztériumi utasítás .nyomán alakult ki. Külön a hatóság, külön a szolgálat a növényvédelemben. Mostanra kiderítették „törvénytelen volt a döntés és a végrehajtás!" A rendeletet csak a tanácsokra, vállalataira kellett volna alkalmazni. Mi a hatósági oldalon valóban fl szolgálat összébbhúzödott — Milyen állami támogatást kap, van-e saját bevétele a hatósági részlegnek? — Tizenkétmilliós a költségvetésünk, mintegy kétmilliót keresünk a karanténmunkával. A tevékenység többi része főként szövetkezeteknek nyújtott ingyenes hatósági feladat — így Tóth László. — A fogadók szempontjai szerint minden mezőgazdasági terméket ellenőrzünk, ami elhagyja a megyét az országon kívülre. A megyében sok a gyűjtőhely és két kiléptető állomás működik, a parassa- pusz.tai és a somoskői. Nagyszámú felderítési feladatot is végzünk a külföldi szaporítóanyagok megfigyelésével, ezenkívül vagy három-négyszáz szövetkezeti raktár egészségügyi ellenőrzését is. A bérek a hatóságiaknál alacsonyak, tizenkétezer forint nettót keres nálunk egy többdiplomás mérnök. — Mi tartja itt őket? — Azt nem tudom. (Mielőtt az állomás láthatatlanul két részre osztott épületébe léptem volna, egy „hatósági” mérnökkel váltottam néhány mondatot. Megerősítette mindazt, amit a városban hallottam. sát, sőt, két lakást épített egybe, amiként helyettese is ugyanezt tette. A város új magánáruháza, a Primo, illetve annak kereszténydemokrata tulajdonosa, az állomás állami raktárában tárolja árujának egy részét. Az „állampárti raktár” is raktár tehát, függetlenül a korábban „jój artikulált” különállási véleményétől, a volt állampárti igazgató pedig „imigyen dör- gölőzik az új hatalomhoz”. Ami — lám csak — most egyszeriben nem válogat. A szolgálati oldal igazságtalanságokat emleget. A helyzet, majdhogynem tarthatatlannak látszik. negyvenen vagyunk, felerészben két-három diplomás .szakember, a többi kisegítő. (Dr. Koncz László, a szolgáltatói részleg kirendeltségvezetője erre később így emlékezik: „Nógrád megyén kívül szinte mindenhol hónapokra lebénította a szétválasztás a szolgáltatói részlegeket. Ök itt már tudtak róla előre, ezért némiképp fel tudnak készülni. A főhatóság a Földművelésügyi Minisztérium illetékes főosztálya, ma arra lenne hivatott, hogy a két részt jól koordinálja, A szolgáltatással nem nagyon törődik. A hatóság, a hatóságra figyel.” A szolgáltatás a növény- védelmi és agrokémiai központhoz került gödöllői illetőséggel. Gödöllő azonban nem szervezi, nem segíti az ő munkájukat, ezért saját életükön tapasztalják, hogy a legnehezebb munka a munkát beszerezni, tekintve, hogy a szétválasztással önellátóak lettek.) — A mezőgazdaságban megváltozik minden, és Tóth úr is többször elköszönt már. Érzi, hogy változtatni kellene. A miniszter már más, megszűnték a helyettesek. Most főosztályok racionalizálása van napirenden.) Az újraegyesítésről beszélnek — mondja Tóth László. — A két részleg jó ideje teljesen különállóan dolgozik. Mi a szolgáltatókkal nem dolgozunk. Mindent tőlük kell megkérdezj- ni... A mi dolgunk például a növényvédő szerek fel- használásának ellenőrzése, sőt újabban a vetőmag-ellenőrzésben is részt veszünk. Maradványérdekeltségű a gazdálkodásunk. Minisztériumi támogatást, tehát államit a szolgálat is kap, s tudtommal alig kevesebbet, mint mi. Pedig ők keresnek. Nagy pénzekért dolgoznak. (Erről dr. Koncz László a következőket mondja: Munkát kapnak, amit nem kell külön nekik felhajtaniuk. A munkát azonban el kéll végezni. S ez nem azonos a fenti támogatással. — Minden fillérünket meg kell keresnünk — így Koncz dr. — A „támogatás” az összmunkánk körülbelüli húsz százalékát teszi ki. — Heten kezdtek egy évvel ezelőtt, most tízen vannak, Gödöllő- höz tartoznak, de például bérszámfejtésükért a saját intézetüknek 400 ezer forintot fizetnek évente! Ez tehát egy ilyen magyaros dolog. Látszólag Tóth urat igazolja, aki bérleti díjat szed a hatóság nevében a szolgáltatóktól, évente ugyancsak mintegy 3—400 ezer forintot. Mindenesetre „a szolgálatnak mindenért fizetnie kell” a telephelyen belül. Még az úthálózat használatáért is vagy a vízért, a telexért stb. Tóth László nem sokallja az összeget, sőt. ... „A helyiségek bérleti díját száz százalékkal emelhettük volna, mi csak harminccal emeltük. . . ” „Odalent” a szolgáltatóknál erre úgy reagáltak, hogy 'leadtak a használatból két nagyobb irodahelyiséget, közöttük dr. Koncz vezetői irodáját is. Ha történetesen a szolgálat szakemberei mindannyian benn tartózkodnak, és nem irtanak nádat valahol, nincs hol leülni nyugodt beszélgetésre. Mi a vérlázfté itten? Tóth László hangsúlyozza, hogy gyakorlatilag semmi köze egymáshoz a két részlegnek, holott hatvannyolcban együtt indultak. „Külön vállalat, külön cég. Fizetnek bérleti díjat, de mi ebben a vérlázító? Űk viszont nem adnak semmit, mindent mi tartunk rendben a kerítésen belül. A főnökség mégis ugyanaz a minisztériumi főosztály. Ez igaz. De ettől nem lehet eltérni!” (Dr. Koncz véleménye árnyaltabb. Volt itt valamiféle „vagyonmegosztás” egy évvel. ezelőtt, amikor szétváltak, merthogy a két résznek külön kell működnie. Végeredményben itt minden állami tulajdon. A kezelői jogot megosztani is lehetett volna! És akikor nincs bérleti díj, mindenki felel a maga részéért. Ez azonban elmaradt. A főhatóság a hatóságiakat tüntette fel tulajdonosként, a szolgáltató mindenből kimaradt. Tehát mindenért fizet. Konczék odáig elmentek, csakhogy a költségeket csökkentsék, hogy megkérték két dolgozójukat — ne ebédeljenek az állomási ebédlőben, mert akkor elmaradhat a bérleti díj az ebédlőért legalább. A két munkatárs most behozza az ebédjét az irodába...) Valami piramisféle ez. Egy feloszlóban levő mező- gazdasági rendszer főhatósági szempontozású, hatósági tulajdonú, agyonbürokratizált szörny változata, amiben nem az emberek a hibásak. A viszonyok tőlük függetlenül működnek. Azokat nem ők találták ki, de eppen ezekkel a viszonyokkal lehet egymás munkáját lebecsülni, egymást megkérdőjelezni, lehet úgy érezni — joggal? —, hogy valaki kihasznál valakit, holott esetleg „csak a mechanizmus működik”. A szolgálatiak termelnek, a hatóságiak hatóságot testesítenek meg. Egyik pénzt kap fentről (ami kevés) és belső „magánvállalkozásba” kezd, a másik pénzt termel rendkívül összetett munkával és pénzt ad fel! valahova (hova?), ahol a piramis csúcsa van. Onnan újra elosztanak, meghatároznak mindent. A régi modellben sem lehetett ez jó, a holnapiban tarthatatlanná válik. Mert nem igazán szolgálja, nem is tudja szolgálni majd az alakulóban levő mezőgazdaságot. Koncz úr véleménye figyelemreméltó: nem a hatóságiak tehetnek a mai helyzetről. Talán személy szerint senki, habár sok mindent lehetővé tett egyes egyéneknek is az eddigi rendszer! Ami valóban vérlázító polgári oldalról nézve. De mit mond maga Tóth László a hatóságiak más bevételi forrásáról, azokról, amelyekről a fáma beszél... — A kiegészítő tevékenység —- az autószerelés külsőknek például — már miért lenne vérlázító? Mindig voltak szerelőink, sok a gépkocsink, vállalunk munkát idegeneknek is. Nagy az igény. (Koncz László dr. viszont arról szól, hogy a kis „csodagépeiket”, a Steyer Puch Haffingeréket, amelyek nélkül nem létezhetnének, a költségcsökkentés miatt nem a saját egykori telephelyi szerelőikkel, hanem néha inkább egy kenderesi szerelővel motorikusán, a karosszériát pedig egy régi maszek ismerőssel javíttatják. A gépek húszévesek. A vagyonelosztás után a teljes gépparkjuk nem ért any - nyit, mint a hatóságiak két írógépe. Ha ebben’ lehet is némi érthető túlzás — találó a hasonlat.) Mi van a raktárban? — Kisállattenyésztésről is tudni vélnek a városban. — Az saját ügy! A különválasztott és megvásárolt ingatlanomon, a telkemen van csirke, a feleségem gondozza őket — mondja Tóth László. — Azt a területet megvettük, teljesen a miénk. Leválasztva. Teljesen saját ügy. — Van itt raktára a nemrég nyílt gyarmati magánáruháznak? — Ja igen, az van. A Primónak. Én nem is ismertem a tulajdonost. A gazdasági vezetőnk segít neki, gondolom a könyvelésben. ö hozta a hírt, hogy Vaszari úr raktárt keres. Kiadtuk átmenetileg. Három gépkocsi állt ott, a nyáron kint is állhatnak. Hát igen, kérte, hogy csináljuk meg házilagosan a berendezést is, az anyagigényt feladta, kifizette, hat számjegyű az összeg. Minderről szerződés van. (A szolgálatiak gépei kinn állnak a szabad ég alatt. Ha netán ők kérnék a helyiséget, ami valamikor még az övék is volt — bérleti díjat fizetnek. De akkor, amikor a munkatársak inkább az irodában ebédelnek... Aligha engedhetnék meg maguknak. Pedig a „személyi fajlagos értékteremtésben” az országban az elsők között vannak! Majd’ másfél milliós tiszta nyereséget értek el rendkívül sokirányú munkával. Szinte mindent vállalnak. Egy lit- kei tsz-telex éppen akkor érkezett. Az iránt érdeklődnek benne, hogy működőképes-e a kis gép, a „Haf- ler!” Szükségük lenne rá, vagy ötven hektáron kihagyott a helikopteres növény- védelem.). — Itt se szabadság, se szombat, se vasárnap — mondja Koncz László, aki fél év alatt egy napot vett ki, s tavaly sem volt hat napnál tovább szabadságon. Ilyen feszítettség mellett látva a másik oldal — a hatóság viszonylagos „nyugalmát”, aztán meg mindenért fizetve, azért is, ami nemrég még az övék(is) volt, sőt ezen túl a szolgálati lakások magánlakásokká átalakulását is „tudomásul véve...” Miközben saját új munkatársainak nincs hol lakniuk, mert majd egymilliót kellene lefizetni egyiküknek egy harminc négyzetméteres garzonért... — Többmilliós ajándék ott az a két (eredetileg négy) összeépített szolgálati lakás! Amit könnyen megszereztek a hatósági vezetők (fáma). „Könnyedén”? — kérdez vissza Tóth László, öt évet kellett várnia, amíg összejött! A vasszerkezetű födém felújítása miatt el akartaik adnf mielőbb a főhatóságiak. Aztán meggondolták. Az új veze.tés most tavasszal újra elővezette „miért nem veszitek meg...?” Felbecsülték másfél millióra, nyolcszázezret kellett kifizetni, egyben százat, a többit részletekben. De már minden benne van, gáz, telefon... Nagy cég volt — spongyát rá! A szolgálatiak a kötelező talajvizsgálatokat végzik a téeszeknek, közreműködnek a hazai és a külföldi növényvédő szerek gyártóinak kérésére a kipróbálásban, számos extramunkát is végeznek, de mindent nekik maguknak kell felhajtani egyre feszítettebben. Sokáig ebben az ütemben nem is bírhatják, mert az már a minőségre menne. Várják a jobb időket. Az újraegyesítést sem úgy gondolják, ahogy a legrégibb. A felső vezetés átgondolatlan, régi típusú tervezése, koncepciója tovább már nem tartható. Konczék nem a hatóságiakat hibáztatják. ..A régi mellényt nem húzogatni kell — mondják —, hanem újragombolni, ahogy Deák ajánlotta”. Lehetne újra együtt a kettő, de nem ezzel a szerkezettel. A jövő sem engedi meg az egyedülien kolhozmodellre épült, agyonbürokratizált rendszert. Tóth László is mondja: — Most az újraegyesítésről beszélnek odafent. (Koncz László is mondja: — El kell majd attól szakadni, mennyi a létszám, mennyi a vagyon, ki rendelkezik felette, ki van a napos oldalon és ki nem! Min- denkipek, aki tisztességes, lehet munkát adni később is! Ezt a tisztességes létszámot kiszűrve mindkét részlegből, összeállhat egy rációval dolgozó, konstruktív mag. Mindkét nagy munka- terület hasznára. Olyan embereket kiválasztva, akik alkalmazkodni tudnak majd megfelelő szervezeti keretekben a jövő mezőgazdaságához. Az új igényekhez. Akármilyen új követelményrendszer álljon is elő. A váltás most is felülről kezdődött, de jön lefelé. A főosztályok som kerülhetik majd el.) Nemhiába készülnek Tóth László szerint a hatóságiak is létszámuk felével az újabb, rétegzett feladatokra, a kisebb táblák felügyeletére és í,gy tovább. Régi típusú egyengazdasá- gok, kolhozrendszerek, s a hozzájuk tapadó hatóságok, szolgálatok együtt változnak meg. „Nagy cég volt. nagy feladatokkal, de biztos, hogy nem marad így, spongyát rá... ” — mondta odakint a hatósági mérnök az imént. Régi típusú újraegyesítése értelmetlen. Hogy ezt a változást felülről kell várni, vagy itt most elkezdeni valamit a modellezéssel, a várható mozgások közös ? előre-kiszámí- tásával — ez nagy kérdés. Valami máris világos. Egy korszak lezárult. Végérvényesen a mezőgazdasági talaj- és növényvédelemben is. (Koncz úr poros, száraz földszínnel vastagon bevont kocsijával jövök vissza a városközpontba, ö vezet, szinte rágörnyed a volánra. Nagyon fáradtnak látszik.) T, Pataki László
