Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-11 / 84. szám
1990. JÚLIUS 11.. SZERDA ILEFUZß] 3 Hivatásos határőrizet, profi felkészültség Nyilatkozik a kerületparancsnok Újra reflektorfényben... Június elsejétől két olyan határ menti őrs működik megyénkben, ahol hivatásos állomány teljesít szolgálatot; a Somoskőújfalui és az ipolyta'rnóci. A határőrizet átszervezését a balassagyarmati határőr-kerületi parancsnokság úgy szervezi, hogy közben a védelem és az együttműködés az eddigiekhez hasonlóan jó színvonalú és megbízható legyen. — Eddig — mondta Lukács József határőr alezredes. a balassagyarmati kerület parancsnoka — zavartalan terv szerint halad a hivatásos határőrizetre történő átállás. Azok a hivatásosak, akik már kikerültek az államhatárra, nagyobb helyismerettel végzik a határőrizeti és a határrenddel összefüggő munkát, mint a sorállományúak. Ök „profik". — Kik kerülhettek a hivatásos határőrizeti állományba? — A felvételt úgy irányítottuk. hogy a határőrségnél szolgálatot teljesítők jöjjenek elsősorban. Tapasztalataink kedvezőek. Sokan a határ menti településeken laknak, .ez kedvezően hat a lakossággal való együttműködésre. — A hivatásos állomány csak határörzési feladatot lát el? — Elsősorban igen, de adott esetben közrend- és közbiztonsági feladatokat is. E tekintetben jó együttműködésre törekszünk a helyi és a városi szervekkel. — Hogyan működnek a hivatásos őrsök? — Éjjel-nappal adunk ügveletet és halaszthatatlan esetben a lakosság is kérheti segítségünket,' kéréssel, bejelentéssel fordulhat hozzánk. —■ Milyen a szolgálati rend? — A hivatásos állomány heti 40 órás szolgálatot ad. Váltakozó időbeosztással biztosítjuk folyamatos jelenlétüket az. államhatáron. — Olyan hírt is hallottunk, hogy .csökkent a határ menti biztonság". — Mi is tudjuk, hogy a lakosság körében ilyen megjegyzések elhangzottak. Éppen ezért szeretnénk megnyugtatni mindenkit: a határ menti biztonság nem csökkent. inkább erősödik. Ehhez a -technikai feltételeink is jobbak a korábbinál. — Mi lesz a szécsényi határőr őrssel? — Átalakítjuk. Az önálló őrs működésének feltételeit már megteremtettük. A tervek szerint szeptember 1-én indul Szécsényben a hivatásos szolgálat. Balassagyarmaton. Dejtáron tovább működik. viszont megszűnik a ceredi, a karancsberényi és a drégelvpalánki. A jelenlegi forgalom-ellenőrző pontok tovább működnek, de ezeken is hivatásos állomány váltja fel a sorállományt. Rácz András Bár márciustól már nem tartozom a NÓGRÁD kötelékébe, volt munkatársa(i)m- nak csak most adott apropót az utánlövéshez az Üj Reflektor Magazin Springer-ri- portja. Amikor a szégyenletes főszerkesztő-választás után azon melegiben megírtam annak igaz történetét a Heti Hírnök hasábjain, senki nem emelte fel szavát, hogy tiltakozzon: nem így zajlottak az események! Ezt a cikket vette át az Ipoly, amelynek másodközléséhez hozzájárultam. Ezért — ha még nem tudná Vaskor kolléga — tiszteletdíj nem jár! Igv egyáltalán nem felel meg a valóságnak az az állítása, hogy minden fogadókész orgánumnak eladtam a sztorit. Azóta igen nagyot fordult a világ. Új stáb viszi a megyei újságot. De tegyék a szívükre a kezüket az érintettek, ezzel nemigen változott meg a szerkesztőség arculata. Talán most, hogy botrányt szimatolnak az olvasók, majd jobban veszik a lapot. Bizonyára ezért fogott tollat Vaskor István is, aki ' szokatlan módon — bár hz Üj Nógrád munkatársa—, mint egyszerű olvasó írta meg névvel, címmel, személyi számmal ellátott szössze- netét. Gondolta, így hitelesebb. s a jól informált szerepében tetszeleghet. Pedig kedves kolléga, nincs mindenben igaza. Az ugyan tény, hogy egy szerkesztőségi kempingágyon szövögettem álmaimat, de csak azért ott. mert a kiadóvállalat a lap egyik vezető munkatársának még albérletet sem tudott biztosítani. Terveim megvalósulását — egy valódi néplapot — pedig ön. Vaskor István igen aktívan igyekezett megakadályozni. Talán egészén másként állt volna a dolgokhoz, ha tavaly novemberben az első tisztességes főszerkesztő-választás után „ígéreteimmel" közelebb engedem a tűzhöz. Amikor , úgy tűnt, csak én lehetek a főszerkesztő, ön megkeresett és ajánlta magát : előbb szerkesztőségi titkárnak* majd olvasószerkesztőnek, és fogadkozott, hogy ,két hónap alatt „kitanulja" akár a tördelést is. Mivel csak négy éve dolgozik redakcióbán, felelőtlenség lett volna részemről — még a magyar sajtó legven- gültebb állapotában, is — magam köré gyűjteni „különféle ígéretekkel ifjú, tapasztalatlan embereket". Ekkor az ön „álmai" foszlottak szét. Azóta a kedves kolléga, mivel már annak idején is rendkívül ambiciózus volt, nagyot avanzsált. Amikor egyértelművé vált, számára, hogy vezetői babér egy általam irányított szerkesztőségben számára nem terem, teljes erővel az akkor még csak szerveződő másik oldalhoz szegődött. Mindent megtett a lejáratásomra, ekkor „találta ki” és terjesztette rólam mind szélesebb körben az önjelöltség vádját. Pedig "emlékeznie kell rá, hogy a főszerkesztői állás betöltésére pályázatot írtak ki. Az akkori lapgazda bírálóbizottságának vezetője, a pártok képviselőinek jelenlétében fejtette ki, hogy az én dolgozatomat és személyemet találták a legmegfelelőbbnek, szakmailag legmegalapozottabbnak. Hogy hogyan lett mégis Sulyok László a főszerkesztő, aki valóban a „kertek alól" érkezett, mert az előselejtező során egyetlen szá- vazatot sem kapott a kollégáktól: annak hátteréről Vaskor István igen sokat tudna baráti körben bizalmasan beszélni. Mert egyébként meglehetősen rossz fényt vetne rá. ha valós ténykedését publikálnia kéne! Ám minden szerkesztőségben akad eey olyan ember. aki állandóan ..kavarja a levegőt". De ahhoz. hogy Nógrádban is új szelek fújjanak. nem a vaskoristvánok felhajtóereiére lesz szükség! Buzafalvi Győző Visszafogott búzaátadás Mégsem lehet abbahagyni... Javában tart a betakarítási szezon, a felvásárló vállalatok tapasztalatai szerint a mezőgazdasági nagyüzemek — az elmúlt évek gyakorlatához képest — az idén valamivel lassabban adják át a búzát, visszafogottabban értékesítenek, és a raktárak is nehezebben telnek meg. Az MTI értesülései szerint azok a nagyüzemek, amelyek pénztartalékokkal rendelkeznek, sokfelé a kivárásra rendezkedtek be, az anyagilag megszorultak viszont — lévén kiszolgáltatott helyzetben — késedelem nélkül adják át a búzát. És várják az érte járó pénzt, vagy váltót, mivel hitel-visz- szafizetési kötelezettségeik vannak, vagy olyan folyó kiadásaik, amelyeket más forrásból nem tudnak fedezni. Ily módon az anyagilag erősebb gazdaságok taktikázó magatartásának számos jelét látják a felvásárlók — a gabonaforgalmi vállalatok —, amelyek az átvételnél a hatósági árat alkalmazzák, s amelyeknek semmiféle tudomásuk nincs arról, hogy emelkednek az árak. mint ahogyan azt a termelők remélik. A gabonatermelők és -forgalmazók körében azt tartják: egyelőre még nem mondták ki bizonyosan, semmilyen fórumon, hogy nem lesz áremelés, amit különben a termelők méltányosnak tartanának. Ilv módon nincs megütköznivaló azon. hogy a búza egy részét manapság „tartalékolják". Már ahol erre lehetőség van: a mezőgazdasági nagyüzemek tárolótere ugyanis meglehetősen szűkös. A korábbi évek gyakorlatában a nagy- tárolókat a gabonaipar építtette fel, így a termelők csakis a gyors átadásra rendezkedhettek be. sokfelé még lélegzetvételnyi megállásra sincs idő és hely. A termelők egy része most olyan módon próbál szerződésben is érvényt szerezni az áremelési várakozásnak, hogy amennyiben arra később sor kerülne, úgy visz- szamenőleg is megkaphassa a nagyobb árat a betakarítási szezon kezdetén átadott gabonáért. Ilyen szerződések megkötésére azonban g gabonaipar nemigen tud vállalkozni, hiszen lényegében működő hatósági árról van szó. Adalék a „királyi akcióhoz" Felelőtlenség a népszavazás kierőszakolása Miért kell július 29-én ismét urnák elé járulni a választópolgároknak? Azért, hogy döntsenek egyetlen kérdésben: maguk akarnak köztársasági elnököt választani, vagy a döntést az általuk választott parlamentre bízzák. Mint ismeretes, a parlament június 5-i, Király Zoltán képviselő hangzatos mondatokban fejezte ki véleményét, miszerint nem ért egyet a köztársasági elnöknek a Ház által történő megválasztásával. Bejelentette, hogy a „néphez fellebbez” és aláírás-gyűjtési akciót kezdeményez a népszavazás ügyében. Király —, aki jelenleg „független” képviselő — kezdeményezése több mint felelőtlen, hiszen a rendkívül nehéz gazdasági helyzetben minden kidobott fillérnek ezer és ezer helye volna. Gondoljunk csak az újfent meginduló kampányra. Plakátok, fizetett hirdetések, politikai nagygyűlések stb. Milliós nagyságrendű kiadások. Kell ez nekünk? A szocialista államelmélet negyven esztendőn át hirdette, hogy a parlament jogköre jószerivel korlátlan. S közben jól tudjuk, mi folyt a gyakorlatban. Most végre van legitim, a polgárok túlnyomó többsége által szentesített Országgyűlésünk. A képviselőket azért választottuk, hogy politikai döntéseket hozzanak és vállalják azokért a felelősséget. Joggal bízhatjuk tehát a honatyákra a köztársasági elnök megválasztását. Egy parlamentáris köztársaságban nem is indokolt, hogy az elnököt maga a nép válassza. Még a magyar közjogi hagyományok is azokat támogatják, akik a képviselőtestület általi elnökválasztás mellett kardoskodnak. Mint köztudott, Király akciójához volt elvtársai csatlakoztak, pontosabban, az aláírás- gyűjtésbe beszállt az MSZMP és az MSZP is. Nem véletlenül erőlteti a népszavazást a két párt és olyan pártok, vagy személyek, akik nem jutottak be a parlamentbe. Nekik csak ez a lehetőségük maradt, hogy beleszóljanak a köztársasági elnök személyének a kiválasztásába. Nem is tekinthető ez az akció másnak, mint a kommunisták utolsó hatalommentési kísérletének. Ráadásul a népszavazás kierőszakolásával veszélybe kerülhet az ország kormányozhatósága. A népszavazás mintegy 350 millió forintba kerül majd. Nem kellene ezt inkább a legégetőbb gondjaink (infláció, munkanélküliség, elszegényedés stb.) csökkentésére fordítani? Az SZDSZ nem ért egyet közvetlen elnök- választással, azt sem politikai, sem alkotmányjogi érvek i^em indokolják. Ugyanakkor tiszteletben tartjuk mindenkinek a szabad akaratát. Ki-ki döntsön a saját lelkiismerete szerint. A fentiek megfontolását azonban tanácsoljuk. Mi, pásztói SZDSZ-esek a jelen körülmények között nem támogatjuk a népszavazást. A köztársasági elnök megválasztását rábízzuk a nép által demokratikusan választott parlamentre. Bízunk abban, hogy az állampolgárok többsége csatlakozik álláspontunkhoz. Adorján László Bármennyire szeretné az ember távol tartania magát a személyes torzsalkodásoktól, lehetetlen. Ezúttal Buzafalvi Győző volt olvasószerkesztő kollégánk megjegyzései kényszerítenek — pontosítás végett — az állásfoglalásra. írása elején említi, hogy a „szégyenletes főszerkesztő-választás igaz történetét” megírta a miskolci kiadású Heti Hírnökben, és az ellen senki nem tiltakozott. Ez bizony így igaz. Ugyanis olyany- nyira szubjektív, személyeskedő volt az „igaz történet” hangvétele (kísértetiesen hasonlatos a mostani íráshoz), hogy arra hasonló hangnemben lehetett volna reflektálni, amit méltatlannak tartottam. (Egyébként utána saját maga mentegetőzött, mondván már bánja, hogy megírta cikkét, kissé elragadta az indulat.) Meg aztán: miért egy miskolci eredetű lapban áskálódjunk egymás ellen? Buzafalvi Győző március óta nem dolgozik szerkesztőségünkben. Erről ő tehet a leginkább. Ugyanis a „szégyenletes főszerkesztő-választás” előtti hetekben, majd az eseménykor is nyilvánosan hangoztatta: ha nem őt választják, megválik a redakciótól. ígéretét beváltotta, bár a közvetlen távozása előtti napokban mintha kissé ímegingott volna szilárd elhatározásában, és szívesebben maradt volna a megszokott körben. Bizony március óta nagyot fordult a világ, s Buzafalvi állításával ellentétben a szerkesztőség (és az újság) arculata is. Február óta hét új munkatársunk van, miközben hárman távoztak. Az újság megítélése pedig egyénenként más, végső soron olvasóink dolga. A mi tájainkon nem volt szokás albérletet fizetni az újságírónak. Ezért megfoghatatlan, miért vádolja tehetetlenséggel volt kollégánk a kiadóvállalatot. Szállásáról —, mint ahogyan étkezéséről is — mindig mindenki maga gondoskodott. A kiadó soha nem adott ki munkaszobát egyetlen munkatársnak sem. Buzafalvi úr sokunk számára máig érthetetlen, furcsa előnyt élvezett azzal, hogy berendezkedhetett az egyik szobában. Buzafalvi Vaskor-képe meglehetősen nyers és egyoldalúan megvilágitott. Valódi Lucifer áll az olvasó előtt. Bizonyára vannak rossz tulajdonságai Vaskor Istvánnak (magam is tudnék említeni), ám aligha hiszem, hogy ambíciói el- ítélendőek. Nem rombolóak, nem közösségre ártok ugyanis, s ez alapvető kritérium. Az pedig aligha kifogásolható, hogy négyéves újságírói gyakorlattal és egyetemi diplomával most olvasó- szerkesztőként foglalkoztatjuk. Nem tudhatom, mi lett volna a helye Buzafalvi Győző „csapatában", arról azonban vannak értesüléseim, hogy Vaskornál jóval képzetlenebb, az újságírásban gyakorlatlanabb embereket milyen fontos pozíciókba szánt. Buzafalvi úr „elfelejti’* megemlíteni, hogy az általa előselejtezőnek nevezett őszi tájékozódó szavazáson Vaskor István több szavazatot kapott. Magam szándékosan nem vettem részt ezen a „mérkőzésen”, visz- szatetszett és megdöbbentett ugyanis éppen Buzafalvi kollégám határtalan és magabiztos hatalmi igyekezete. Nem is csodálom, hogy fitymálóan jegyzi meg: nem a vaskoristvánok (a többes szám nyilván rám is értendő) felhajtóerejére lesz szükség, hogy Nógrádban is új szelek fújjanak. Buzafalvi Győző minden bizonnyal magára gondol, és azokra, akik ebben a vitában mellette álltak és állnak. .. Hogy aztán beigazolódnak-e várakozásai? Majd az idő meg az olvasó eldönti. Mindenesetre mi az új szeleken nem a másik fél becsmérlését, saját fájdalmunk eldalolását értjük... Sulyok László Álom és valóság Arletöresre készül az EduScho Az NSZK-ban évente mintegy 300 ezer nő akar, hosszabb, vagy rövidebb megszakítás után, újra munkához látni, s teszi meg ehhez a szükséges lépéseket. Hogy a jövőben ne kelljen új munkahelyet keresniük, a törvényhozás meghosszabbítja a „nevelési szabadságot”. A politikai vezetés arra törekszik, hogy össze- egyeztethe.íővé tegye a családi életet a munkavállalással; ezzel is megszüntetve azt az állapptot, amelyben a nők választani kényszerülnek család és munkahely között. Ezzel szemben nálunk, mindez csupán álom! Az eredetileg tervezett egy év helyett két hónap alatt kívánja kialakítani száz boltból álló budapesti üzlet- hálózatát az EduScho magyar—osztrák kávéfeldolgozó, -forgalmazó vállalkozás. A cég e boltok révén kívánja biztosítani, hogy a fogyasztók reális áron juthassanak hozzá termékeikhez. Eddigi rövid működésük alatt ugyanis azt tapasztalták, hogy a magyar kereskedők egy része, kihasználva a vegye/* vállalat kávéinak nyugati minőségét és megjelenését, az általánosan elfogadottnál jóval nagyobb, a cég vezetői szerint már tisztességtelenül nagy hasznot fölöz le. Tudomásuk van arról, hegy készítményeikért egyes üzletekben csaknem kétszer annyit kérnek, mint amennyiért a cég forgalomba hozatalukat javasolta, s mint amennyinek megfelelő termelői áron szállít. Igaz, a kávé nálunk szabadáras termék, ám a vegyes vállalat nem kíván belenyugodni egyes kereskedők árfelhajtó tevékenységébe. Üzletpolitikájuk ugyanis az, hogy a jó minőséggel és az elfogadható árral minél szélesebb vásárlóközönséget hódítsanak meg. I
