Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-05 / 79. szám
1990. JÚLIUS 5., CSÜTÖRTÖK 7 Mondiale '90 Gyászba borult Itália „Azzuro — magyarul azt jelenti, mindig kék fenn az ég.” — énekelte annak idején Aradszky a százezrek kedvenc slágerét. Nos, kedden este ahány felhő csak fellelhető széles e földkerekségen, mind a csizmaország fölé gyülekezett. Az olasz labdarúgóválogatott — a Mondiale legnagyob negatív meglepetését szolgáltatva — alulmaradt az eddig igencsak lekezelt argentin legénységgel szemben, s ez azt jelenti, hogy az azzurik elbúcsúzhattak világbajnoki vágyaiktól. Gyászba borult Itália. . . Tegnapi számunkban a lapzárta miatt az Olaszország—Argentína vb-elő- döntő drámai pillanatairól, a hosszabbításról és a tizenegyesrúgásokról már nem tudtunk beszámolni. Pierrc Littbarski, a nyugatnémetek sztárja akcióban. (Fotó: a Sport Bild nyomán.) Olvasóink figyelmébe! Az NSZK—-Anglia elődöntő mérkőzés tudósítását — technikai okokból — lapunk 2. oldalán közöljük! Kovács István kommentál Kovács István, a hetvenes-nyolcvanas évek kiváló támadójátékosa tíz alkalommal szerepelt a magyar labdarúgóválogatottban. 302 élvonalbeli mérkőzésén Kokó 112-szer talált be az ellenfelek hálójába; vezéregyénisége volt a Vasas bajnok- és MNK-gyöztes csapatának: a Tatabányával ezüst- és bronzérmet, az SBTC színeiben bronzérmet szerzett az NB I-ben. Másfél évig a svájci FC Malley gárdájában pro- fiskodott. Kevesen mondhatják el magukról: Real Madrid- verji csapatban szerepelt Tatabányán! A 36 esztendős sportember jelenleg a Salgótarjáni Síküveggyár SE szakosztályelnöke. Kérésünkre az Argentína— Olaszország vb-elödöntőt kommentálta. — Még most sem hevertem ki a mérkőzést, hiszen nagyon szurkoltam a szimpatikus olaszoknak. Sajnálom, hogy veszítettek, s nem ők jutottak be a vasárnapi döntőbe. Sokáig úgy látszott pedig, hogy az azzurik lesznek a befutók. Az első félM,őben egyértelműen az ellenfelük fölé kerekedtek: elsősorban nagyszerű középpályásaik révén uralták a játékteret; szemre is tetszetősen terelték a labdát. Eszméletlen, hogy Donadoni mennyit képes robotolni még ebben a nagy hőségben is! — Szünet után az olaszok elkövették azt a hibát, hogy ráültek az eredményre, ahelyett, hogy újabb, döntő találatra törekedtek volna. Túlságosan bíztak saját kapusukban, s az addig remekül záró védösorukban. Azt gondolták, hogy ezúttal is képesek lesznek elhárítani az ellenfél valamennyi kezdeményezését. Nem így történt! Kaptak egy potyagólt! Caniggia fejese elölt Zenga is. és a vedelem is nagyot hibázott. Szerencsétlen húzás volt ugyanakkor Vialli szerepeltetése is. A vezetés megszerzésében ugyan nagy érdemei vannak. hiszen előtte ő vágta kapura a labdái, ezen kívül viszont nem volt épkézláb megmozdulása; teljesen eltűnt a mezőnyben. Látszott, hogy nincs formában, kár volt miatta megbontani a már bevált Baggio—Shillaci támadópárt. — Az argentinokról szólván feltétlenül fel kell hívni arra a figyelmet, hogy mérkőzésről mérkőzésre egyre jobban játszanak. Az elődöntőre nagyon felszívták magukat. Bur- ruchaga hátara vette az egész pályát. Marajiona most mutatta eddig a legtöbbet. Caniggia szuper támadó! A kapus pedig azzal, hogy ismét két büntetőt hárított. döntő érdemeket szerzett a továbbjutásban. — A tizenegyesrúgást el törölném. Véleményem szerint, ha a hosszabbítás nem dönt. újra kellene játszatni a találkozót. A fizikailag és szellemileg teljesen elfáradt játékosokkal embertelenség még büntetőket rúgatni, s így dönteni a döntőbe jutásról. Láthattuk, hogy ebben a helyzetben még a klasszisoknak is megremeg a lába. De hibázni csak az tud. aki odáig eljut. Nekem és itthoni játékostársaimnak ez nem sikerült. így nincs mit Donadoninak. vagy Serenának a szemére hányni. Annak ellenére sem. hogy őket szerettem volna a fináléban látni... Balás R. Tartozásunkat ezennel rendezzük, de előbb emlékeztetőül lássuk a találkozó jegyzőkönyvét. Argentína—Olaszország 1—1 (o—l, 1—1, 1—1); 11- esekkel: 4—3. Nápoly, 80 000 néző, V.: Vautrot (francia). Argentína: Goycochea — Ruggeri, Simon, Serrizuela — Burruchaga, Calderon (Troglio. 46. p.), Giusti, Maradona, Basualdo (Batista, 99. p). Olarticoechea — Caniggia. Olaszország: Zen- ga — Bergomi, F. Baresi, Fe* - ri — Donadoni. De Napoli Giannini, (Baggio. 74. p.), De Agostini. Maidini — Vialli (Serena, 68. p.). Schillaci. Gólszerzők: Schillaci (17. p., közeli lövés), Caniggia (67. p., 6 méteres csúsztatott fejes a bal sarokba). A hosszabbításban mit sem változott a találkozó képe; gyűrte tovább egymást mind a két együttes becsülettel, de a futball szépségéből vajmi keveset mutattak. Csupán néhány egyéni villanás, meg a lankadatlan küzdelem emlékeztetett arra, hogy végtére is vb-elődöntőn vagyunk. Az addig szinte hibátlanul sípoló Vautrot lassan főszereplővé lépett elő: kiállította — állítólag pofozkodásért (?) — a vendégcsapat egyik játékmesterét, majd 10 perccel tovább játszotta a hosszabbítás első félidejét. ' ’ Gólt azonban ő sem rúghatott az azzurik helyett. így jöhetett a tizenegyesrúgás: Báresi. Serrizuela, Baggio, Buruchaga, De Agostini, Olarticoechea nem hibázott, Donadoni lövését viszont kivédte Goycochea. Maradona szépen betalált, majd Serena labdáját is hárította az argentin kapuvédő. Ezzel megpecsételődött a taljánok sorsa. Argentína négy év után ismét döntőt játszik. Csorba Tibor bizakodik Pásztori nem félnek a harmadosztálytól A labdarúgás mit sem veszített népszerűségéből Pász- tón az utóbbi, egy évtizedben. Bár a városi sportegyesület együttese ez idő alatt a megyei I. osztályban vegetált — igaz többnyire az élmezőnyben jegyezték —, a szurkolók nem fordultak el kedvenceiktől, mi több: már-már közóhajnak számított a magasabb osztályba jutás kivívása. ■ Az 1989 90. évi bajnokság aztán a beteljesült álmok szezonja lett a Pásztói SE számára. A gárda izgalmas versenyfutásban, megelőzve a Kisterenye legénységét aranyérmesként ünnepelhet és lélekben már készülhet a következő, de már harmadosztályú pontvadászatra. Csorba Tiborral, a sikerkovács edzővel megpróbáltuk alaposan kivesézni az idényben tapasztaltakat, ám mindenek előtt személyére, pályafutására voltam kíváncsi. — Negyvenöt éves vagyok, segédedzői végzettséggel rendelkezem. A hatvanas években Pásztón kergettem a pettyest és ’65- ban tagja voltam a megyei bajnokságot nyert csapatnak. Ezt a sikeremet most edzőként is megünnepelhettem. Korábban kilenc évig a Szőnyi SE szakmai munkáját irányítottam, s az 1989 90. évi bajnokságra — egv esztendőre — szerződtem a Pásztó SE-hez. — Alaposan ismerte hát a pásztóiakat. Milyen célkitűzésekkel indultak a küzde- lemsoro7.atban? — Természetesen a szak- osztálvvezetéssel egyeztetve határoztuk meg a minimális elvárást, az 1—3. hely valamelyikének megszerzését. Az őszi szezon végén viszont a legmagasabbra tettük a mércét: csak a bajnoki cím megszerzését tartottuk elfogadhatónak, s mint kiderült, nem jártunk a fellegekben a tervezésnél. Biztosan nyertünk. — Csapata az idény folyamán végig egyenletes teljesítményt nyújtott. Néhány botlásuk akadt ugyan, de, ahogy közeledett a küzdelmek vége, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá: itt csak a Pásztó nverhet. Csorba edző: Mit csináltok fiúk? — Való igaz, hogy a fiúk a bajnokság döntő hányadában hozták formájukat. Sikerült velük megértetnem, hogy pénz nélkül, csupán a futball szeretetéből és megfelelő edzésmunkával is megnyerhetjük a bajnokságot. Megértették elképzeléseimet. Mert azt tudni kell, hogy nálunk nem volt semmilyen pontpénz, meg prémium. Volt ellenben heti három edzés, egy jó csapat. Ez hozta az ered ményt. — Ez a jó csapat azon. ban a szezon kezdetén jelentős változásokon ment keresztül. — Hatan, főleg idősebb játékosok, eltávoztak. Nem igazoltunk nagy peveket, hanem saját utánpótlásunkból pótoltuk a hiányzókat. így került a felnőttek közé az ifiből Veres Attila, Holtner, Géczi, Borsik, Kelemen. Tavasszal aztán leszerelt és visszatért hozzánk Kiss, s három fiút igazoltunk: Tamást az SKSE-ből, Veres Mikit a Stécéből és Strehót Nagyiccról. Mindannviuk nagv szerepet vállalt a bajnoki cím megszerzéséből. — Ha már a játékosoknál tartunk: kikkel elégedett, kik voltak a húzóemberek? — Huszonnégyen szerepeltek a bajnokságban, közülük mindenki megtette a magáét. Am én mégis kiemelném a két kapust. Halasit és Bangót, Borsikot, Bagyinszkit, Nagyot, a már említett „tavaszi szerzeményeket, valamint az utolsó meccseken nyújtott teljesítményéért Holtnert. — Volt-e olyan periódusa a pontvadászatnak, amikor veszni látták bajnoki reményeiket? — Én azt hiszem, hogy nem. Hazai környezetben szinte mindig biztos volt a győzelem. Veretlenek is maradtunk otthon, csupán két döntetlen jelentette a botlást. Idegenben is szorgosan gyűjtöttük a pontokat. Egy-két gólos győzelmeink azt jelzik, hogy védőink stabilan állták az ellenfelek rohamait, csatáraink pedig az esetek többségében tudták, mi is valójában a feladatuk. — Beszélgetésünk kezdetén említette, hogy esztendőre szerződött Pásztora. Tehát most távozik? — Nem vagyok egy ijedős alkat. Most, hogy a dolog könnyebb részén túljutott az együttes, egyszerű lenne búcsút intenem, ám nem teszem. Szóban már megállapodtunk a vezetőkkel, hogy az NB Ill-ban is én irányítom a gárdát, törekedve arra, hogy biztosítsuk a bent- maradást. — Ismerve az NB III. erőviszonyait, lát-e erre reális lehetőséget? — Ügy vélem, hogy a jelenlegi játékosállomány egykét erősítéssel elérheti a minimális célkitűzést. S azt se feledjük, hogy utánpótlásunk is kiváló —, melyet iíi- és serdülőgárdánk megyei bajnoki címei is mutatnak —. tehát a távolabbi jövőt tekintve, is bizakodhat az egyesület. — A harmadosztályú szereplésre előteremtik a működés pénzügyi feltételeit? — Az én információm szerint most valóban összefognak a város üzemei, intézményei, hogy a legkedveltebb sportág csapatának magasabb osztályú szereplését biztosítsák. Várhatóan tehát csak rajtunk, a fiúkon múlik, hogyan háláljuk meg ezt az anyagi, erkölcsi támogatást, az előlegezett bizalmat. Vaskor István A bajnokcsapat. Álló sor balról jobbra: Bodó József szakosztályvezető, Bangó, Kelemen, Nagy I., Vincze, Borsik, Alapi, Csépe Strehó, Bodó, Kiss, Géczi, Veres M„ Csorba Tibor edző. Guggolnak: Tamás, Nagy J., Zeke, Bagyinszki, Lászlók, Holtner, Odler, Ispán, Dancsi elnökségi tag. Ülnek: Veres A„ Halasi, Tóth, Tari.- I Bajnokságok, eredmények, versenyek LABDARÚGÁS Szálkái Jenő nemzetközi ifjúsági labdarúgó-emléktorna. Pásztó. Eredmények: SBTC— Pásztó 4—1. Nagybátony—Prie- vidza 2—2 (ll-esekkel nyert a Nagybátony). a 3. helyért: Pásztó—Prievidza 1—0. a döntő: SBTC—Nagybátony 4—2. A színvonalas torna végeredmény: l. SBTC. 2. Nagybátony. 3. Pásztó. 4. Prievidza. A gólkirály: Szabó K. (SBTC). a legtechnikásabb játékos: Németh T. (SBTC). a legjobb kapus: Nagy P. (Pásztó), a legsportszerűbb csapat: Prievidza. A bátonyterenyei városi kispályás bajnokság tavaszi végeredménye : 1. Fiitöber 9 9 - - - 55- 5 27 2. M—K Müvek 9 7 - - 2 34- 9 21 3. VGV 9 6 1 - 2 28-19 20 4. Elan 9 5 - 1 3 32-35 16 5. Szénbányák 9 4 1 1 3 21-20 15 6. Kán.vás 9 4 - 1 4 20-19 13 7. FIESZ 9 4 - - 5 36-^2 12 8. Eszkimó 9 2 1 - 6 17-24 8 9. Matra A EK 9 1 - - 8 26-52 3 10. Vízmű 9 - - - 9 5-79 KOSÁRLABDA Megyei bajnokság. nők: SKSE úttörő—SKSE serdülő 56— 68 (29—31). ld.: Paróczai 25. ill. Budai 13. Versenyen kívül bekapcsolódott a tavaszi fordulókba a Bolyai Gimnázium csapata. Eredményeik: SKC tömegsport—Bolyai 75—46 (37—23), ld.: Miskolezy 34 12 ill. Varga I. 18 6: SKSE serdülő—Bolyai 84—59 (38—31). ld.: Bocsó 39 9. ill. Varga I. 21 : PSZF I.—Bolyai 55—37 (27—18), ld.: Kövesdiné 20. ill. Varga I. 21. (m. i.) ATLÉTIKA Hungarocamion nemzetközi ifjúsági verseny: Budapest* Tüzér út. Az SKSE versenyzőinek eredményei: 1500 méter: 4. Balázs 3:55.44. 2000 m akadály: l. Csala 6:03.10. 2. Hoffer 6:05.57, 3. Fejérvári 6:12.89.
