Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-26 / 97. szám
1990. JÚLIUS 26., CSÜTÖRTÖK UH-IMU 5 A helikopter- békében és háborúban Röviddel azután, hogy a motoros repülőgépek a levegőbe emelkedtek és birtokukba vették a „harmadik dimenziót”, a tervezők figyelme máris olyan repülő- eszközök kialakítására irányult, amelyek a repülőgépektől eltérően nem hosszabb-rövidebb ideig tartó nekifutással és kifutással szállnak fel és le, hanem egy- helyből - mégpedig parkolóhelyről - emelkednek a levegőbe és ugyanoda ereszkednek vissza. A helikopter első ötlete Leonardo da Vincitől, a középkori Itália zseniális művészétől származik, a kor technikai fejlettsége azonban természetesen nem tette lehetővé a megvalósítását. Az első reális kísérletet 1907 nyarán végezték: a francia Breguet fivéalkalmazásukkal sok olyan feladat is a repülés területére tevődik át, amelyeket korábban (a helikopterek elterjedése előtt) más eszközökkel hajtottak végre, így a helikopterek elterjedésének eredményeként a repülés hatóköre bővült. A helikopter kedvező fel- és leszállási, valamint speciális lebegési tulajdonságai eredményeként az alkalmazási területe igen széleskörű. A polgári repülésben utas- és teherszállításra, különféle építési feladatokra - repülődaruként -, ezeken túlmenően mezőgazdasági munkákra, tűzoltásra, sebesültszállításra, tengeri halrajok vonulásának felderítésére, légi fényképezésre és még sok más feladatra alkalmazzák. rek és Richet tanár helikoptere már másfél méter magasra emelkedett. Ezután újabb szünet következett, míg 1918-ban a nemrég elhunyt magyar származású Kármán Tódor irányításával elkészült egy három benzinmotoros helikopter, amely 50 méter magasra emelkedett. 1928 a következő mérföldkő: ismét magyar konstruktőr, Asbóth Oszkár munkája nyomán új helikopter épült, amelyet több tökéletesített változat követett. Ezután más országokban is egyre-másra születtek meg a különböző típusú kísérleti helikopterek. A helikopterek alkalmazási területeit vizsgálva kitűnik, hogy velük a katonai és polgári repülés számos feladata megoldható, sőt A katonai alkalmazás lehetőségei még sokrétűbbek. A katonai helikopterek legfontosabb felhasználási területei: a csapatok és haditechnikai eszközök szállítása, célfelderítés, híradó eszközök „átjátszási” pontjaként való alkalmazás, rakéta- és lőszerszállítás, rádiólokátor-antennák felvitele nagy magasságokba cs \cgül a felfegyverzett lieli- koptcickct harceszkozkcnl alkalmazzák. A helikopterek nagy szerepet játszottak a vietnami háborúban, valamint Franciaország algériai háborújában és az afganisztáni harcokban is. Képünkön: Újonnan kifejlesztett francia harckocsi-elhárító helikopter, a „Tigre” makettje. Polgártársaink! Mit Ígértek, mit mondtak a- választások előtt: (1989. ősz)- választások után: (1990. nyár) A NÉP VÁLASSZON ELNÖKÖT! MERT EZ A DEMOKRATIKUS! Ne a nép válasszon elnököt! Mert ez a demokratikus? Kérjük, ne maradjanak otthon, jöjjenek el, szavazzanak! A nép döntsön? PP IGEN DÖNTSÖN A NÉP! 0k SZOCIALISTA ) \ PÁRT y Nógrád Megyei Koordinációs Tanácsa (Politikai hirdetés) j Sorskérdés a szeretet A gyerek követeli, a felnőtt sóvárogja a szeretetet. A kicsi többé- kevésbé meg is kapja, de a nagy bizony gyakran hoppon marad, s pótlékokat keres. Társ híján tart (helyesebben: magához vesz) egy kutyát vagy macskát. Ezzel ugyan bosszantja a szomszédot, ellenségeket szerez, de erről boldogan tudomást sem vesz, mert egy élőlény ragaszkodik hozzá. A „új családtagok", a háziállatok sem hálátlanok. Jámboran tűrik, sőt élvezik a babusgatást, ami másnak járna ki. Boldogíthatná az unokát, akit az elfoglalt szülők csak havonta visznek el a nagymamához. A gyereket akkor is, ha családfő már vagy anya, mert éhezi a jó szót, a szeretetet. A kutyus és a cica tán beérné kevesebbel is. Igaz az ember könnyebben mordul vissza... Mégis elkelő lenne a csere: az öleb heveredjen az asztallábhoz, s ne a homo sapiens legyen a kivert kutya. Hajléktalanok és rnasnis, bájos kínai palotapincsik... Hófehérre mosdatott uszkárok és magányukat alkoholmámorba fojtó férfiak és nők. Koravén, otthontalan fiatalok, mint bolygó hollandik. Al- lutszeretetükre persze, hogy büszkék, de igazi szerétéire, melegségre várnak. Nem volt már kiért-miért élnem, hát eldobtam az életem... - magyarázkodott végrendeletében egy idős asszony. Az öcsém is öngyilkos lett - sírta a háromgyermekes nő, s testvére után ment. Nem tartotta vissza őket a szeretet. Durcás kisfiái dühtől vörös arccal taszigálja boltból kifele jövet az anyja, egy másik magából kivetkőzve rikácsol szeppent csemetéi közül a nagyobbikra. Sejtem közülük kinek több a gondja, s azt is: már régen nem kérdezték meg tőle, mi bántja. Valami baj van? Majd ha magukra maradnak, lehet ők is szereznek egy szeretni való kiscicát, hogy beérjék azzal. József Attila a szeretetlenségbe halt bele. S velünk mi lesz? Míg új világot építünk magunknak, megőrizzük-e az emberségünket? M. J. Járják a hegyeket, sütnek-foznek A Mucsi-dombra telepített pásztói kemping igazán szép látványt nyújt. Nemcsak a kényelmes faházak, a jól megépített út, a felszerelt kiszolgálóhelyiségek, hanem a kilátás is gyönyörű. A szem hosszan megpihenhet a Mátra erdőborította hegyein, Pásztó városának látványán, a műút szalagján, ahol egymást követik a gépkocsik. Bélák József, a kemping vezetője betessékel kis irodájába, ahol egykettőre elmondja, jókor jöttünk, éppen öt esztendeje avatták a kempinget. Közben egy francia házaspár érkezik, őket igazítja el.- Visszatérő vendégek, harmadszorra vannak nálunk.- Milyen a vendégjárás?- Az eddigi forgalommal nemigen dicsekedhetünk, kevesebben voltak, mint tavaly ilyenkor. Úgy érzem majd ezt követően lendül meg a forgalom, augusztusban telt házrp számítunk. Sok a bejelentkezés, a faházakban 83 vendéget tudunk elhelyezni, emellett elfér 150 sátor és legalább 20 lakókocsi. A kemping madártávlatból- Honnan érkeztek a vendégek?- Vannak hollandok, belgák, románok, lengyelek, németek. Érdekes módon egyre több a svéd látogatónk, úgy látszik felfedezték maguknak Magyarországot, ezen belül is a Mátra kapuját. Egy holland házaspár itt lakott egy hétig, aztán szedték a sátorfájukat, mondván, hogy szétnéznek más kempingekben is. Egy hét után visszajöttek, mondván, nekik ez a táj tetszik a leginkább. Járják is szorgalmasan a hegyeket, már hajnalban útnak indulnak, és csak este érkeznek vissza. Egyedüli gondot talán a bevásárlás okozza, Pásztora kell bemenni a boltokba. Üdítőt, italt, cigarettát, apróbb dolgokat beszerezhetnek a kempingvezetőnél is. Mostanában sajnos, sokat szidják a vendégek a melléjük települt autósmozit. Későn kezdik az előadást, és rettenetesen hangos a vetítés, a motorzajról, ajtócsapkodásról már nem is beszélve.- Eddig nem sok eredménnyel szóltunk - mondja a vezető igazán örülnénk, ha megegyezésre jutnánk, mert a zaj zavarja a vendégeket, akik pihenni szeretnének. Közben bekukkantunk a Radics házaspár kényelmes, jól felszerelt lakókocsijába. Radics Ferenc és a felesége, Ida asszony már évtizedek óta Svédországban él. Malmö közelében laknak, és mind a ketten a Volvo gyár nyugdíjasai. Radicsné hegesztő volt, férje 25 esztendeig darus. Szépen búcsúztatták mindkettőjüket, amikor nyugdíjasok lettek. A férfi egy arany karórát - a hátlapján belevésve a neve az asszony egy arany karkötőt kapott ajándékba. Minden évben kétszer hazajönnek Magyarországra, valósággal beleszerettek a pásztói kempingbe.- Nagyokat kirándulunk, eljárkálunk fürödni, esténként pedig élvezzük a bográcsozás, a szalonnasütés nem megvetendő örömeit - mondja Radicsné. - Úgy tervezzük, hogy két hónapot töltünk Magyarországon, de jövőre újfent visszajövünk. Annál is inkább, mert szép emlék fűzi őket a kempinghez, itt ünnepelték a napokban a negyvenedik házassági évfordulójukat.-cs- Fotó: Rigó A Radics házaspár vidáman tölti a pásztói napokat 16 keréken a KÁ Szekszárdról - Eszéken át - Yosinba Miért kél útra egy 63-ik évét taposó újságíró kamionnal, amikor maradhatna otthon is, kényelmesebb megyebeli körülmények között? A válasz egyszerű. Azért, mert erre a pár ezer kilométeres rázkódásra lehetősége nyílt. A lehetőséget a KÁRPÁTI A teremtette meg. A Kárpátok mibenlétét Magyarországon senkinek nem kell magyarázni. A KÁRPÁTI A nevet a hajózás történetéhez jobban értőknek szintén nem. Ilyen nevű gőzös mentette meg a Titanic megmaradt hajótöröttéit. A KÁRPÁTIA viszont egy nemzetközi szállítmányozási kft. Szekszárdon, mely tavaly alakult és amely - ez a vállalkozások kora elején még csak jóslat, ugyanakkor őszinte jókívánság is - szép jövőnek néz elébe. A fuvareszköz, melyen alkalmilag betölthettem hazánk alighanem legöregebb árukísérőjének szerepét, egy Rába 833 Turbo mintájú kamion volt. Vezetője, tehát parancsnokom, Domsa István faddi születésű du- naszentgyörgyi lakos. Akiről ké1. A rakodás söbb kiderült, hogy nemcsak pompás szakember, hanem minden iránt érdeklődő, víg kedélyű, jó társalgó és Petőfi-imádó. Még egy csupán kerékpárvezetésre képes műszaki analfabétából is ki tudott csiholni némi technikai segítőkészséget. Minden hosszabb út nélkülözhetetlen kelléke az útiterv. Ilyenben kerek két hpnapig nem volt hiány. Ugyanis a KÁRPÁTIA eredetileg Székesfehérvárról vagy Nyíregyházáról akart a Baltikumon keresztül, Leningrád érintésével, a távoli Helsinki fölé küldeni egy szállítmányt. A tényleges útvonalról ezekből a folytatásokból majd tudomást szerez az olvasó. Rövidebb volt, mint elképzeltük, de fárasztóbb, mint sejtettük. A baltikumi viszonyokról, az elszakadási szándékról és a lebeszélőrepresszió legkülönböző változatairól idehaza sokat hallottunk és keveset tudtunk. Ez jelentette az út fő vonzerejét, meg az, hogy a SZU művelt nyugatának legkulturáltabb köztársaságaiban nem lőttek. Karabah- ba, Kirgíziába, vagy Örményországba e sorok írója még nagy összegű rubel napidíjért, páncélozott helikopterrel se ment volna el... Ide se egykönnyen sikerült, amiről egy alkalommal már írtunk lapunkban. A határok úgynevezett spiritualizálódása, eszmeivé válása, mifelénk egyelőre még politikai álom és gyakorlati maszlag. Hol az útvonalengedély hiányzott, hol az üzemanyag-ellátás vált bizonytalanná, hol az biztossá, hogy egyáltalán be se engednek bennünket a Baltikumba. Újságírót pedig különösen nem. így igazán nem látszott szükségesnek a többnyelvű újságíró-igazolvány lobogtatása. Erre nem is került sor. Végre érkezett egy szállítási megbízatás az Eszék melletti Vo- sinból a Helsinki feletti Numme- lába. Eszék esetében a „mel- letti“-t a megbízók képzelték, piintegy 12 kilométer távot jósolva. A valóságban Vosin és az ottani CAJ faipari vállalat 102 kilométerre van Eszéktől, ami még kamionnal se csekély különbség. A táj egyébként nagyon szép. A részben kisparcellás földek pompásan műveltek, a szinte egymásba érő kis falvak városiasak. Főleg pedig tiszták, így arra a sajnálatos megállapításra jutottunk, hogy a „balkáni állapotokat”, legalábbis errefelé, a jugoszláv határtól északra kell keresni ... A munkatempó jobban közelít a miénkhez. Csodálatos, keske- nyen kanyargó hegyi utat leküzdve háromnegyed 10-kor érkeztünk egy völgybeli, komoly méretű, eléggé elegáns üzemhez. Egész délelőtt gyönyörködhettünk a tájban, mert a rakodás csak háromnegyed 1-kor kezdődött és 17 órakor ért véget. A nyelvi nehézségek miatt csak fokozatosan sikerült megértetni velünk, hogy a saját főnökük által is csapatmodorban „kupibrigádnak” becézett rakodómunkásegyüttes, balszerencsénkre épp aznap kapott fizetést. így hosszú táplálkozási szünetet tartott, ebéd után rövid ideig dolgozott, majd végleg eltűnt. Háromnegyed 4-kor végül a művezető és egy Dusán keresztnevű rokonszenves óriás pattant az emelőplatós targoncákra és ötnegyed óra alatt befejezte a rakodást. Fa bútorlapokat (!) vittünk a fában dúskáló finn testvéreknek. Pontosan 16,3 tonnát. (Folytatjuk) Ordas Iván
