Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-25 / 96. szám
1990. JÚLIUS 25.. SZERDA [mnrnu 3 Hideg nedű a határból érkezőknek A varsányi vegyesbolt előtt böhöm nagy teherautó áll, dobozokat, ládákat cipelnek róla a boltba. — Igen — mondja Tóth Istvánná boltvezető —. éppen Egerből kaptunk műanyag- és üvegárut. Azért is ez a rendetlenség itt a sarokban. Helyettese. Adamik Jó- zsefné közben szorgalmasan írogatja a különféle cikkek árát. Ugyanis amióta a gyárakban központilag nem írják oda, mi mibe kerül, a különféle papírokból a boltosoknak kell ezt is elvégezniük. Egyébként a jól felszerelt boltnak szép forgalma van, havonta megközelíti az 1 millió 300 ezer forintot. Amit már észleltek, hogy a ruhafélék iránt csökkent a kereslet, több fogy az élelmiszerekből. Augusztusra külön felkészülnek az iskolaszerekkel, füzetekkel, hogy a gyerekek kényelmesen, helyben megvásárolhassák. Tóthné huszonkét esztendeje dolgozik a boltban, így aztán nem csoda, hogy jól ismeri a falu igényeit. — Az iparcikkeket általában megrendeljük, ha valakinek szüksége van valamire, szűk a helyünk, nemigen tudjuk tárolni. Arra viszont gondunk van, hogy a hűtőszekrényben mindig legyen hideg üdítő, sör, ha az emberek jönnek hazafelé a határból, kedvükre hör* pintsenek a hűtött italokból. Egyébként rövidesen átalakítás kezdődik nálunk, hozzáépítenek a bolthoz, ami nem árt, mert legalább nem szoroskodunk. Kényelmesebben válogathatnak a vevők, és ez a lényeg... Fotó: Rigó A cukorrépa gyomirtása Amikor a cukorrépanövény fiatal hajtásai kibújnak a földből, ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a gyomok elnyomják őket. Ezért — legalábbis Európában — a cukorrépa-termesztőknek háromszor annyit kell költeniük gyomirtó szerre, mint a cukorrépa vetőmagjára. A kutatók előbb egy új gyomirtó szerrel, a íoszfi- notricinnel kísérleteztek. Ez hatékony gyomirtónak bizonyult, sem emberre, serp állatra nem mérgező hatású, gyorsan le is bomlik. Csakhogy éppen magát a cukorrépát is elpusztítja... A Plant Genetic System nevű vezető nyugat-európai biotechnológiai vállalat szakemberei ezen úgy segítettek, hogy a cukorrépa genetikai anyagába bejuttatták a Streptomyees nemzetségbe tartozó baktériumnak egy olyan génjét, amely annak az enzimnek a termelődését szabja meg, amely felismeri a foszfinotricint, s azt a növény számára ártalmatlan anyaggá alakítja át. A kutatók szerint míg eddig a cukorrépatáblákat kétszer- hatszor kellett gyomirtóval kezelni, a baktérium génjét hordozó növények tábláit valószínűleg elég lesz egy- szer-kétszer foszfinotricin- nel permetezni. , Ez a maga nemében világelső felfedezés talán hasznosítható lesz más növényeknek — például a búzának — gyomtalanításában is. Füstbe rajzolt kérdőjelek A szombati tömeges vadkerti baleset miatt lelkiig- meret-furdaláscym van. Egy csöppet én is okozója voltam, öt napja noteszomban van pár mondat figyelmeztetés, hogy á tarlóégetést, ezt az igen barbár cselekedetet hozzam szóba, és a sajtó útján az azonnali betiltását szorgalmazzam. Az élet megelőzött. A helyszínen járva döbbenetes kép fogad, még így két órával a bajeset után is. Igazolást keresek aggályomra, az utat biztosító rendőrtől kérdezem: ön .szerint ebben a szélben normális dolog tarlót égetni? Persze tudom a választ, de |a hatóság emberétől akarom hallani, hogy megerősítsen. Évek óta ilyenkor aratás táján, fel-fel csap a vita, hogy tiltsák ibe a tarlóégetést. Apró madarak, emlősök, bogarak, hasznosak és haszontalanok szenvednek tűzhalált ettől a semmivel nem indokolható barbárságtól. „Gazdát a a földnek” virít még az agrárszövetség megkopott plakátja a tűzfalon, de milyen gazda, aki felgyújtja a saját földjét? Oly sokszor hivatkozunk Európára, vajon tőlünk nyugatra elképzelhető az ilyen? Göncz Árpád kijelentette, Romániának Európához az útja Magyarországon keresztül vezet, de a mi utunk merre vezet? Megtaláljuk Európát füstoszlopokon keresztül? Azon a füstön át, ami napok ,óta beborítja az országutakat, és szinte törvényszerű, hogy előbb-utóbb balesethez vezet? Kemény kérdések ezek, jó lenne egyszer választ kapni rá. Az a mezsgye, amelyik az országút és a tarló között volt, csak szemfényvesztés, hisz végül is nem old meg semmit. Valahogy olyan ez, mint az összetört autóban az áldozat, ha utólag bekapcsolja a biztonsági övét. A kárt csak saccolni tudom, egymillió körül .járhat. Emberek vergődnek a műtőasztalon, gipszelt, törött végtagokkal, autók, melyre családok gyűjtöttek évekig, összetört roncsokká váltak pillanatok alatt. Vajon, pki meggyújtotta a tüzet, vagy, aki erre az utasítást kiadta, végiggondolta előtte? Vajon a tsz vezetői bemennek-e a gyarmati kórházba, és mondják az áldozatoknak, sajnáljuk. /És miben segíthetünk? Gondolom, Európában ez így szokás. Tudom a KRESZ világosan kimondja, a jármüveket a látási viszonyoknak megfelelően kell vezetni, most mégis azokra haragszom, akik a látási viszonyokat ilyen gátlástalanul akadályozzák. Talán annyit még itt megjegyeznék, több mint húsz éve járom ezt az utat, a vadkerti tsz az utak szennyezésében is élen jár. Mindezt büntetlenül teszi. Egyszer jó Jenne egy felelőst találni, és nem kreálni helyette másikat. Végezetül kérem, nyomatékosan kérem a megyei tűzoltó-parancsnokságot, ne engedélyezze a tarlóégetést, ne pusztítsák tűzhalállal a védtelen élőlényeket! Vegyük észre az ilyen füstben, mely szeny- nyezi a levegőt és a lelkeket egyaránt, nem jutunk Európához, csak a legközelebbi kórházba, vagy a temetőbe! Soós Géza Mi várható az energiapolitikában? OLAJSOKK A bejelentés, amely szerint a Szovjetunió az év hátralevő részében kevesebb olajat szállít, ismét a közérdeklődés homlokterébe állította az energia- gazdálkodást. Ahogyan az már lenni szokott: erre az ágazatra leginkább akkor figyelünk, amikor hiányzik. Nem mintha valóságos hiány fenyegetne. Az elhatározás, hogy megvesszük a kieső olajat, már megszületett. Hogy miből, az más kérdés, a vásárlás a költségvetés egyensúlyát könnyen felboríthatja, hiszen a világpiacról megvett olaj drágább. Lesz tehát üzemanyag az autósoknak. A szovjet szállítások bizonytalanná válása azonban kikényszerítheti egész energiapolitikánk újragondolását. A magyar energiafelhasználásnak körülbelül fele ugyanis importból származik. Az arányok persze nem egyformák. Szénből szerény mértékű a behozatal. A nem egészen 2 millió tonnás hazai kőolajtermeléshez mintegy 6,5 millió tonna import járult. A 4 milliárd köbméter körüli földgáztermelés 6 milliárdos importtal egészül ki, és az 1850 megawattos áramimport a hazai fogyasztásnak nagyjából a harmadrészét fedezi. Az import aránya tehát eleve magas, ráadásul az importált energia majdnem teljes egészében egyetlen országból, a Szovjetunióból származik. Ez az egyoldalú függőség hosszú ideig még előnyösnek is mutatkozott. Csakhogy ez a biztonság tovatűnt. Mindez pedig alapvetően megváltoztatja a magyar energiagazdálkodással szemben támasztott követelményeket Mindenekelőtt persze ezt kell meggondolni, hogyan alakul a következő években az ország energiafogyasztása, mekkörá igények kielégítésére kell felkészülni! Ehhez először is rendezni kell a szénbányászat helyzetét. A szakemberek abban nagyjából megegyeznek, hogy a hazai, 2000 megawattos szénerőműpark kihasználását hazai szénre célszerű alapozni. Ahhoz azonban, hogy a szükséges mennyiségű szenet a hazai szénbányászat valóban a felszínre tudja hozni, rendbe kell tenni, azaz fel kell emelni a szénárakat — á szén ugyanis ma alulértékelt —, hogy reális mérce mérje a gazdaságosságot; s el kell engedni a szénbányászat 41 milliárdos adósságának egy részét, legalább azt a harmincmilliárd körülire becsült részét, amit központi döntések nyomán elhibázott bányaépítésre fordítottak, s amit a vállalatok képtelenek visszafizetni. Hogy ez hogyan történik meg, az egyelőre bizonytalan, ami biztos, az egy ígéret: az ipari és kereskedelmi miniszter a bányásznapra döntést ígért. A földgázimport biztonságosabbnak ígérkezik: a Szovjetunió többet is szállítana, mint amennyit át tudunk venni. A földgázszállítások további sorsa attól is függ, hogyan tudunk végül is megállapodni a Jaur burg—Tengiz beruházásról. Az ellátás több lábra állítására is van lehetőség. Szakértők véleménye szerint egymilliárd forintos beruházás árán rá lehetne csatlakozni arra1 a: fiázvezeték- re, amelyen a ' SzovjetuHió Nyugat-Európának szállít, amelynek még van szabad kapacitása. Kapcsolódhatunk az európai gázrendszerhez úgy is, hogy például Norvégiából importálunk. Az olajimport több lábra állítására már ma is megvan a technikai lehetőség: a hetvenes években megépített, sokáig elhibázott beruházásnak minősült Adria- olajvezetéken akár teljes olajimportunk is biztosítható, ugyanis éves szállítási kapacitása Százhalombattáig 10 millió tonna. Problematikusabb a helyzet a villamosenergia-import esetében. Itt az a kulcskérdés, hogy bár a nyugati és a keleti villamosenergiarendszer elvileg azonos, a gyakorlatban a kelet-európai rendszer erősen ingadozik, ezért csak egy speciális műszaki megoldás, az egyenáramú betét megépítésével kapcsolhatók össze. Az áttérésre többféle lehetőség is van: mindenekelőtt az áttérést segítheti egy olasz—szovjet üzlet, amely szerint olasz cégek részt vesznek a szovjet erőművek rekonstrukciójában, s cserében 15 éven keresztül mintegy 1500 megawatt áramot kapnak a Szovjetuniótól. A tranzitvonal Magyarországot is érintené, s ez azt jelenti, hogy a nyugat-európai rendszerhez szükséges távvezetékek, valamint a szükséges egyenáramú betét megépülne az olasz üzlet keretében. Ugyancsak ígéretes elképzelés a francia elektromos művek ajánlata, amely szerint két, egyenként 900 megawattos atomerőművi blokk létesülne. Felépítését 70 százalékban a franciák, 30 százalékban mi finanszíroznánk. Az előállított áramból fele-fele arányban részesülne Magyarország és Franciaország, s az árammal mintegy 15 év alatt fizetnénk vissza az erőművet. Ugyanakkor ajánlatot kaptunk Kanadából is, valamint több külföldi országból, további atom- és szénerőművek létesítésére. Végezetül meg kell jegyezni! Az a legolcsóbb energia, amit nem kell megtermelni! Ezért a magyar energiaprogram legfontosabbnak tűnő elemei a következők: az importfüggőség csökkentése, az energia- takarékos technológiák bevezetése, és persze az ipar szerkezetváltása, vagyis az energiafaló ágazatok háttérbe szorulása. Kozma J. Holdvilágos éjszakán... !»' ' jA; |B A „királyfi” nem lovon jár — Ha a szürke BMW az udvaron van, akkor biztos otthon találja! — igazítottak el Mátranovákon, amikor Borsos Ferenc vállalkozót kerestem. Csak egy Lada Szamara parkolt a régi iskolaépület előtt, néhány munkagép között. A gazda, üzleti útra, Nagykőrösre ment. Ez igen — gondoltam —, a BMW mellett Szamara a tartalék. De tévedtem. A Szamara nem az övé. Egy Audi 200-asa van még, meg egy Mercedesé, és a kedvenc, a CBR 1000-s Honda motor. Borsos Ferenc fértőrákosi, 28 éves fiatalember. Zömök, arcán örökös mosoly. Ezenkívül falán még a fáradság lehet az állandó jellemzője. — Azt beszélik, megvette a nováki bányát, és 10 milliót fordított beruházásokra. — Nem vettem meg, a bánya alvállalkozója vagyok. Még az életben nem volt olyan keserves munkám a szervezéssel, mint itt — sóhajtja. — Sopron és Győr környékéről valók az embereim. Jelentkezett nálam gépkocsivezetőnek egy helybeli férfi, fogadkozott, innen megy nyugdíjba. Egy hétig sem dolgozott nálam, elég volt neki. A mátranováki külszíni fejtés az egyik legkisebb vállalkozása Borsos Ferencnek. — Mi van még? — Üzemel egy vendéglőm, készül egy szálloda. Megvettem Fertőrákoson egy 460 éves épületet, abban lesz húsz vendégszoba, bárral, sörözővel, kozmetikával, szaunával, fogorvosi rendelővel. Dolgozom bauxit-, kő-, kőpor- és homokbányákban, valamint Sopronban egy vegyesipari vállalatnál. Nemzetközi kamionfuvarozással is foglalkozom. — Végül is, mi a foglalkozása? — Nemzetközi TIR- és ADR-vizsgám van kamionra. Nehézgépkezelő és -szerelő vagyok, szakács, üzletvezető, pincér, és mosolyogva fűzi hozzá1: ilyesmi.., — Ha meggondoljuk, hogy 28 éves, egész jól összejöttek a dolgai. — Ha tudná, öt évvel ezelőtt milyen szegény voltam! Gyalog jártam be a soproni téglagyárba, hogy spóroljak a benzinnel. Veretlen magyar bajnokként 23 évesen abbahagytam az ökölvívást, és azt mondtam, dolgozóm öt évet, azalatt többszörös milliomosnak kell lennem. Sikerült. — Hogyan indult? — Kölcsönt kaptam a barátomtól magas kamatra. Az első munkám: utat építettem egy ócska dózerral. Soha nem felejtem el, 52 ezer forintot hozott, — Mennyit adózik? — Nem sokat. Mindent beruházok, nekem soha nincs pénzem. * — Mik a további tervei? — Eladó a mén kési bánya- terület, azt szeretném megvenni. Csodálatos helyen van, lehetne oda építeni egy szállót. Szombathely mellett, külszíni fejtésben akarok munkát vállalni és az M—1-es autópálya győr—hegyeshalmi szakaszán. — öt helyen dolgozik. Bizonyára rengeteget utazik, — Így van, és nagyon nem szeretem. Előfordul, hogy 800 kilométert vezetek naponta. — ön sikeres ember, és nagyon gázdag. Jó indulás volt az első vállalkozása. Belekezdene még egyszer? — Nem biztos... Annyi energiámba került, annyi korláton, kiskapun bujkáltam! Nagyon félek, most sem változik semmi. Némi tűnődés után hozzáteszi: ennyit nem szabad csinálni... Dudellai Ildikó
