Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-24 / 95. szám

1990. JULIUS ?4 . KEDD. urn-mu 5 Két évtized gyümölcse Idén tavasszal ünnepelte 20 ,éves fennállását a Cserhát Mű­vészkör. Akik még nem hallottak róla, azok számára ez nem jelent semmit, mivel nem tudhatják azt sem, ki volt. Cserhát József a névadó, az alapító. , Cserhát József nagyszerű köl­tő, családapa, páratlan egyéni­ség, aki már nincs az élők sorá­ban. Özvegye, Ihász-Kovács Éva mindannyiunk örömére egészsé­gesen vett részt az ünnepségen, melyet a Budapest II. kerületi Petőfi Sándor Művelődési Ház­ban rendeztek meg. Ihász-Ko­vács Éva Béke-díjas költő, köte­tei közül talán legismertebb a „Viszem tovább", és az Amulett című antológia, melyet fiával, Já- kói József Attilávafés Verebélyi Grétával együtt adott ki. Á „Megsejtett szavak" a kör pár­toló tagjainak (Polner Zoltán, Katona Judit, Tandori Dezső és sokan mások) egy-egy alkotását tartalmazó remekmű, csodálatos képekkel, melyek század eleji hangulatot idéznek. A jubileumi összejövetel egy kiállítás megnyitásával kezdő­dött, festményeket, kisplasztiká­kat tekinthettek meg az érdeklő­dők, s a művészeknek dr. Farkas Tibor műfordító nyújtotta át az elismerő okleveleket. Nem min­dennapi látványt nyújtanak Kricsfalussy György Európa-hírű tűfestő képei, aki Tokajtól Heidl­A közelmúltban több napilap is foglalkozott veszélyes anyagok szállítása közben bekövetkező balesetekkel, illetve ennek kap­csán á hazai baleset- és katasztró­faelhárítás hiányosságaival. Olyan írás is megjelent, amely a veszélyes vegyi áruk közúti szállí­tásáról többek között azt állítja, hogy a tartálykocsikra egyetlen biztonsági rendelkezés vonatko­zik: a sofőrök nem hagyhatják el járművüket. Kupfer Dezső, a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium főosz­tályvezető-helyettese szerint ez nem felel meg a valóságnak. Ma­gyarország 1979-ben - 20 európai bergig ismert (könyve címére utalván vissza), aki nemrégen Kecskeméten örvendeztette meg kiállításával a látogatókat. A művelődési ház színház- terme megtelt érdeklődőkkel, ahol a jubileumi műsoron Keres Emil Kossuth-díjas színművész és Bodor Tibor színművész.tolmá­csolta Ihász-Kovács Éva, Jákói Attila és Verebélyi Gréta műveit. Ezt követően a kör tagjai saját verseikkel, novelláikkal szóra­koztatták a közönséget. A' Cserhát-kör titkársága Bu­dapesten található, de tagjai az ország minden részéből idesereg- lettek: Pécsről, Miskolcról, Sze­gedről, Debrecenből; sőt a Svájc­ban élő tagok is elküldték alkotá­saikat, a kanadai festőművész eu­rópai körutazását szakította meg, hogy részt vehessen az ünnepsé­gen. A kétórás szellemi felüdülés nagyszerű volt, úgy érzem, mind a közönség, mind a résztvevők számára. Néhány hónappal ez­előtt Jákói Attila „Térj vissza, Judavid” című fantasztikus me­séje jelent meg, melyet felnőttek­nek is bátran ajánl a szerző. A Cserhát-kör szeretettel vájja tagjai sorába mindazokat, akik zenével, képzőművészettel, iro­dalommal foglalkoznak, és sze­retnének barátokra lelni. Pontos címüket szerkesztőségünkben megtalálják. Gera Éva ország mellett - csatlakozott a „Veszélyes áruk nemzetközi köz­úti szállítására vonatkozó megál­lapodáshoz” (ADR), melynek előírásait a közlekedési miniszter a belföldi forgalomra is kiterjesz­tette. Az ADR ugyanakkor nem szabályozza - ez nem is feladata - az ellenőrzést vágy a katasZlfófa- elharítást. A minisztérium to­vábbi intézkedéseket is tett, így ez év márciusa óta az etilén és több más, különösen veszélyes anyag is csak olyan, hatóságilag kijelölt útvonalon szállítható, amely - a régebbi gyakorlattól eltérően - a fővárost teljesen el­kerüli. Keselyűk Gyér földrajzi tudásomra hagyatkozva, eddig úgy tud­tam, hogy a keselyű az Egyenlítő táján található mintegy ezer kilométerre északra és délre. Ebből kö­vetkezik, hogy áldásos tevé­kenységét ott fejti ki. A ke­selyűt lehet megtűrni vagy nagyon utálni, de hogy szükség van rá, azon nem lehet vitatkozni. Külön nem térek ki az Indiában levő egyes népcsoportok temet­kezési szokása és a kese­lyűk közötti összefüggésre. Az viszont engem is meg­lepett, hogy keselyűk Ma­gyarországon is vannak. ( Természetesen nem az ál­latkertre gondolok.) Erre _ úgy jöttem rá, hogy néhány napja, utam során egy le­robbant autót láttam, mely­nek vészvillogója még mű­ködött, tehát nemrég lehe­tett ott. Délután mar nem villogott semmi, mivel lát­ható jelei voltak, hogy az autó akkumulátorának lába kelt. Másnap reggel már le volt kopasztva, mint gyer­mekkorom karácsonyfája. Hiányzott róla tükör, ke­rék, motorháztető. Én naiv, úgy gondoltam a tulajdonos táskában hordja haza járgá­nyát, mikor felvilágosítot­tak. Ez mind az országúti keselyűk munkája. Messzi­ről megérzik a lerobbant jármű szagát, és addig kö­röznek mellette, amíg le nem kopasztják. A fent em­lített esetben, a tulajdonos még úgy-ahogy jól járt, mert mikor járművét elszál­líttatta az még 80 százalék­ban egyben volt. A kese­lyűk még idejében felröp­pentek róla. Árról is felvilá­gosítottak, hogy ha'vala­mely autó árokba kerül, és azt nem őrzik, a leggyako­ribb kíváncsiskodó, aki sze­mélyesen szeret meggyő­ződni a roncs állapotáról, a. márkatárs. A? sem igazán szerencsés dolog, ha a hátsó szélvédő mögé tesszük az elakadási háromszöget, mert ezzel felhívjuk a figyel­met a jármű elhagyatottsá- gára. Nehéz védekezni a kese­lyűk ellen. Talán a legjobb módszer, ha nem robba­nunk le. l)e hogyan magya­rázzuk meg járművünknek, ezt sajnos, még a ló sem érti meg.- soós ­A fiú nagyon jó tanuló volt. f Szülei büszkesége. A gim- * naziumba rögtön fölvették, kitűnő bizonyítványa előtt meg­nyíltak az iskola kapui. Orvos akart lenni. De volt egy vágya is: szeretett volna egy motort, olyat, mint amivel a vele egyidős osz­tálytársai és barátai jártak. Élőször csak célozgatott szülei­nek, hogy olyan kellemetlen min­dig kerékpáron utánuk tekerni. Később már határozottan kérte őket, hogy vegyenek neki is egy motort. A jogosítványt amint le­hetett, megszerezte.- Nem lehet fiam! Most másra kell a pénz - mondta az apja.- Majd ha kitűnőre leérettsé­gizel, lehet hogy kapsz egyet! - így az anyja. Most már kettős cél lebegett előtte..Tanult is szépen, nem volt gond soha. Rossz jegy még csak véletlenül sem csúszott be. A nyári szünetekben boldogan ült fel barátai kölcsönadott járgá­nyaira. Az érettségin színötös lett, de nagy bánatára szülei nem a várt ajándékkal lepték meg', hanem egy háromszobás lakás kulcsai­val. Nem tudott örülni, nem erre vágyott. Az egyetemi felvételije sike­rült, de el kellett mennie katoná­nak. A sereg sehogyan sem tet­szett neki. Egyre letargikusabb lett, és keserű sorokkal üzent haza... Nem bírta a vizes törül­Erre a kérdésre nehéz egyér­telmű választ adni, mert a han­gyák kárt is okoznak és hasznot is hajtanak a kertben. Nagyjából •hasonló szerepet töltenek be, mint a szántóföldeken a varjak, amelyek sok rovart pusztítanak el, de kárt is okoznak az elfekvő és a csírázó búzaőzemek kiszedé­sével. A'hangyák a gyümölcsfákon, a zöldségféléken, a díszbokrokon és a rózsatöveken akkor jelennek meg, ha azokon levéltetvek is vannak. Ha azt látjuk, hogy a növényeken a hangyák le-fel kor­zóznak, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ott levéltetű károsít, szívogatja a leveleket. A hangyák szimbiózist építet­tek ki a levéltetvekkel: masszí­rozzák a telvek potrohút, ennek a közős verést, a tüzes csillagrúga- tást és a változatosabbnál válto­zatosabb ugratásokat. Anyjának mindig összeszorult a torka, ha levelet hozott a pos­tás. Előre rettegett, hogy szegény fiával hogy szúrtak ki megint. A motor... Aztán egyre többször vetette fel a férjének, hogy vegyék meg már a gyereknek azt a francos motort. Legalább az az öröme legyen meg, ha eltávozásra hazaenge­dik. Amikor legközelebb kimenőt kapott, apja éppen fát vágott az udvaron. Mindig előre dolgozott, hogy télen a hidegben ne kelljen kint fagyoskodnia. Mikor meg­látta a fiát, boldogan ölelte magá­hoz.- No fiam! Nem sok ez a fa, hordd már be a fáskamrába!- Előbb le vetkeznék - mondta a fiú.- Ugyan már! Felkapod és be­viszed! Ezért nem kell átöltözni. A fiú, indult is a fészerbe a hasábokkal, s le is ejtette az ajtó­ban valamennyit, úgy elámult attól, amit látott: ott állt egy szép hatására a tetvek több mézhar­matot választanak ki, amit a han­gyák táplálékul használnak fel. A? intenzívebb mézharmat-kivá- lasztáshoz viszont a levéltetvek több nedvet szívnak el a növé­nyektől, tehát kártételük fokozó­dik. Igaz viszont, hogy a hangyák sokszor megtámadják „tehenei­ket” és elpusztítják őket. Olykor megragadják őket a potrohúknál fogva és más - még egészséges, fertőzetlen - növényre hurcolják át, és ezzel terjesztik a levéltetve- ket. Még nagyobb a baj, ha a levéltetvek vírusfertőzött i, nö­vényről egészségesre kerülnek, mert akkor a vírusos betegség is terjed. Ahol a hangyák megjelennek, ott fel kell készülni a levéltetvek elleni védekezésre. Erre a célra új motorkerékpár. Nem Simson, hanem egy csodálatos MZ, amire még álmaiban sem mert gondol­ni. A boldogságtól megnémulva ölelte magához a szüleit. A pró­baút kitűnően sikerült. Élvezte a, kilométereket és a száguldást.' Teljesült a vágya. Két hét múlva egy szombaton ■ ismét otthon volt. Elhatározta, hogy egy nagyobb kirándulást tesz a csodás járgánnyal.- Aztán nagyon vigyázz fiam! Az apja is megszólalt:- Ugyan, ne féltsd! A fiú hig­gadt vezető, igaz még nem ruti­nos, de van jogosítványa, és majd beletanul. Nem féltem én őt!- A fiú jól érezte magát. Jósokat ment, közben tankolt is. Haza­felé a már ismert útszakaszon kicsit jobban meghúzatta a mo­tort. Égy helyen már messziről látszódott egy jókora olajfolt. Felfigyelt rá, de nem lassított. Kikerülte, lement az útpadkára, ahol apró kavics volt. Ez lett a veszte. A kis kövek megdobták a motort, és frontálisan nekicsapó­dott az út szélén álló nyárfának. . Azonnal szörnyethalt. Szüleit a bánat apránként emé&ti el. Apját éjjel és nappal gyöttfi az önvád:- .•«Mert ha én ezt a motort nem veszem meg a fiamnak, ma is élne, sőt talán már az orvosi egye­temet is befejezte volna...” * Cserhalmi Adél igen jó szerek állnak rendelkezé­sünkre, ilyenek a BI58, Fiiból E, az Unitron 40-EC, a Decis 2,5- EC, a Chinetrin 25-EC, a Piret- rin stb. A kerti ágyúsokban, a gyepben levő hangyabolyt a legegysze­rűbb széttúrni, és rovarölő szer­rel lepermetezni. Ezt többször is meg kell ismételni, mert csak azok a hangyák pusztulnak el, amelyeket közvetlenül ért a per­medé, de ezek is elmásznak, és valahol a föld alatt szívódik fel testükben a halálos méreg. He­lyettük más hangyák jönnek a felszínre; ezeket csak ismételt permetezéssel lehet elpusztítani. Nagyobb baj, ha a lakásban találunk hangyákat. Őket rend­szerint az ételhulladék csalogat­ja, ezért a legbiztosabb védeke­zés ellenük a tisztaság! Ne legyen a lakásban por, elhullott ételma­radék, kenyérmorzsa stb. A kam­rát gyakran ki kell takarítani! Ha az alapos takarítás sem segít, ak­kor használják a Combat nevű hangyairtó szert, ami a háztartási boltokban szerezhető be. Veszélyes anyagok a közutakon Károsak-e a hangyák? Közelmúltunk egyik legvitatottabb kérdése, hogy a Magyar Köztársaság elnökét a nép, vagy a parlament válassza-e meg. Pártállástól függetlenül már az 1989. november 26-i népszava­záson- kétmilliónyian [Nógrád megyében ötvenötezren (53,6%)] a közvetlen elnökválasztásra voksoltunk. Az MDF-SZDSZ1990. áprilisi paktumának megfelelően bekö­vetkezett alkotmánymódosításban akaratunkat figyelmen kívül hagyták. Fláromszázezer aláíró azonban elérte, hogy ne egy szűk pártelit, hanem népszavazás döntsön az elnökválasztás , módjáról. VEGYEN RÉSZT AZ 1990. JÚLIUS 29-I NÉPSZAVAZÁSON, ÉS MONDJA: IGEN Egy kis nyár, egy kis illúzió ÉN IS KÖZVETLENÜL AKAROK KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÖT VÁLASZTANI. (Politikai hirdetés) Delelőjén jár a legfényesebb évszak. A csupa izzás nappalok vízközeibe csalogatnak ezreket. A strand medencéi zsúfolásig tel­ve, a perzselő nap elől sokan a fák árnyékába menekülnek. Itt nem látszik az ország baja. Nyaral a család apraja-nagyja, a tömött szatyrokból előkerülnek a finom falatok, és a márkás napozósze­rek. Az árusok nem panaszkodhat­nak: veszünk könyvet, csapolt sört, kávét. Étvágyunkkal sze­rencsére semmi baj: kelendő a lángos.-a fagylalt, az étteremben délután háromkor már csak karfi­ollevest és pacalpörköltet kap a késedelmes, mert mások már minden egyebet beebédeltek. A legkisebbek a forró homok­ban játszanak, száll az óriás strandlabda, nyomában visongó mezítlábasok. A hétéves a „lila ibolyákat" dúdolja, pedig tőle még távol áll a nosztalgiázás. A német fiú szeme meg-megáll a lány kacér fürdőruhájának kivá­gásán. Nem gond, hogy nem értik egymás szavát, van egy másik közös nyelv. A két pléd már-már összeér... Délután véget ér a ti­szavirág-életű kamaszszerelem. A nők legszebbjei masnis-fod- ros fürdőruhában. Látszólag megközelíthetetlenek, de lám, habozás nélkül odaadják magu­kat - a napnak. Sima bőrükön gyűjtik a sugarakat, hogy jusson belőlük télire. Alkonytájt lecsendesedik a tö­meg. A par órás gondtalanság kellemes bágyadtságával hazain­dulnak az emberek. Feltöltekez- tek. A holnap valósága jobb ízű lesz így: van hozzá egy kis nyár, egy kis illúzió, egy kis vidámság. m.j. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents