Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-23 / 94. szám
1990. JÚLIUS 23., HÉTFŐ 3 un-mu Az aranykorona nem a királyé Pályázaton ötmillió Munkahelyeket teremtettek Háromezer literes kádakban keverik össze a I’alóc gomolya alapanyagát. 15 milliónk. A két pénzt összetéve húszmillióval már kezdh&ttünk valamit. A lényeg az, hogy megépítették a csarnokot, a műszaki átadás már megvolt. Méghozzá oly módon, hogy a célnak megfelelően tervezték meg a helyiségeket. Kis túlzással mondhatnánk azt is, hogy mint egy műtő. Zöld a padozat, zöld csampé''börftja! "‘a falakat, ragyogóan ni'kkelezettek a csapok; Mindek korszerű technológiát tesz lehetővé. A húsz új ember — főként nők — már tanulja a szakmát. hogy mire a csarnokban elkezdődik a termelés már legyen gyakorlatuk. Nem könnyű munka az is igaz. Szokni kell. Aki viszont a követelményeknek nem tud megfelelni, annak bizony megköszönik az eddigi közreműködést... öten dolgoztak az üzemben, most a létszám hetvenötre gyarapodott. — Hogyan kezdték? — Az Állami Fejlesztési Intézet pályázatot írt ki a foglalkoztatási alapból támogatható munkahelyteremtő beruházásokra. Ez kapóra jött nekünk, nem is té- pelődíünk sokat, megpályáztuk. Elfogadták és végül így kaptunk ötmillió forintot. Vállalati forrásból volt Az üzemben úgy tervezik, hogy az új csarnok beindulásával például, az egykilósról átállnak a nyoldkilós Hajdú sajt gyártására. A külpiacokon ugyanis most ez a kapósabb. Sőt, szeretnének helyben csomagolni, am; még inkább lehetővé tenné a minőség megőrzését. Az lesz az igazi, ha a sófürdőből kikerülve rögvest „ruhát” kap a sajt. Ennyit a szécsényi történetről, ahol tulajdonképpen minden a sajt körül forog. Nem hiába búcsúzik Oláh Tiborné művezető ezekkel a szavakkal: — A sajtgyártás az élelmiszeripar Ugyik legszebb, de legnehezebb ága. Itt vagyunk, hát igyekszünk előbbre lépni mi is... — cs — Fotó: Bábel Ai érlelőkamrában pálpasztai minden mennyiségben. Manapság ritkán hallható esemény nyomába eredtünk. Híre jött. hogy a szécsényi tejüzemben új munkahelyeket létesítettek. Napjainkban, amikor innen is. onnan ,is c§ak az elbocsátások híre érkezik, ez szinte csodának számít... A szécsényi tejüzemben ott találtuk Széplaki Zoltánt, a Nógrád megyei tejüzemek igazgatóját, Ol^h Tiborné. mpygzptp,,.„és, ,J?)askó Csaba üzemvezető társaságában. A szécsényi tejesekről tudni kell, hogy’ jtt sajtokat készítenek Az inyerr — Tulajdonképpen két célunk volt az új. csarnok felhúzásával. Ami az elsődleges, lehetőségünk nyílt arra. hogy húsz új . munkást foglalkoztassunk. másrészt jelentősed javulnak a munkakörülmények... Két esztendővel ezelőtt még ötvenl lolsó simítások az új csarnok pasztőrberendezésén. cek kedvencét, a pálpusztai sajtot egyedül Szécsényben gyártják. Hetente például 14 mázsát indítanak útnak, Budapestre. Itt a hazája az igen keresett és kedvelt Palóc gomolyának, .de jó piaca van a kerek Hajdú sajtnak is. Mindent összevetve — az igényektől függően — húsz-huszönöt ezer liter tejet dolgoznak fel naponta. Egv valami viszont lemaradt a „listáról” a Kaska- val sajtot már nem csinálják, ugyanis olyan messziről kellett összeszedni a juhtejet, hogy az már nem volt kifizetődő. — Pedig tavaly a BNV-n vásári nagydíjas lett — mondja az üzemvezető —, az is baj volt vele, hogy nagyon drága termék, így aztán a gazdasági megfontolások győztek. E helyett készítjük a Hajdút. Pedig tavaly, amikor hozzákezdtünk ehhez a bizonyos munkahelyteremtő beruházáshoz, még a juhsajtra építettünk. De hát a világ és a kereskedelmi körülmények igen változóak. A beszélgetés során el is érkeztünk az új munkahelyok témájához. Az igazgató veszi át a szót: — A föld visszaadásának alapja az aranykoronarendszer. Tehát a föld nagyságának és az aranykoronaértéknek összhangban kell lennie egymással. Ha csak az aranykoronát vennénk figyelembe, akkor lényeges területeltérések keletkezhetnek. Ha valaki a bevitt egyhektárnyi 15 aranykoronás földje helyett visszakap háromhektárnyi 5 aranykoronás területet. az előbb említett összhang lényegében felborult. Az új földtörvény tervezetét ugyan nem ismerjük, az érintettek (a termelőszövetkezetek, a földhivatalok és a visszaigénylők) mégsem várnak tétlenül. Bartos ístvánt, a megyei földhivatal vtteetőjét ennek kapcsán arról kérdeztük, milyen igények merültek fel a visszaigénylésekkel kapcsolatban Nógrádban? — Az alföldi megyékhez viszonyítva térségünk nem játszik jelentős szerepet a földek visszaigénylése tekintetében. Év elején jelentkeztek többen Szécsény, Pásztó és Balassagyarmat környékéről. Örhalomban és Pat- varcon április 20-ig soron kívül végre is hajtották a földosztást. Ez mintegy 50 hektár volt. Alkalmazkodnunk kellett az igényekhez. Mit kezdtek volna a földdel, ha júliusban kapják meg? — Az igénylők ritkán fordulnak közvetlenül önökhöz. Inkább a téeszekhez és például a kisgazdapárthoz. A pártok nem kötelesek jelezni a hivatalnak az igényeket, tehát bizonyára többen jelentkeznek földért, mint amennyiről önök tudnak. — Elmondhatom, több az érdeklődő, mint a konkrét visszaigénylő. Az előző földtörvény előírásai szerint állami tulajdonba vették a földet, ha gazdája nem művelte megfelelően, esetleg felhagyott a műveléssel, megsértette a földvédelmi szabályokat. Legtöbben ezt sérelmezik. E területek visz- szaadására legnagyobb az igény. — A visszaigénylés költségekkel is jár. Ezt ki fizeti? — Közösen vállalták a termelőszövetkezetek és az igénylők. A mezőgazdasági nagyüzemek kialakításánál nem volt kellő idő, hogy igazán alapos munkát végezzenek, nem beszélve arról, nem is volt rá igény. Nagy táblák alakultak ki ott, ahol a magántulajdonnak nem volt jelentősége. Ma viszont már van! Aki visszakéri az ragaszkodik hozzá, hogy annyit kapjon vissza, amennyi jogosan jái neki, és az sem mindegy hol. A kiosztással felmerülő költségeket eddig fele-fele arányban viselte a termelő- szövetkezet. illetve a visszaigénylő. — Csak véletlen lehet, hogy valaki pontosan azt a földrészt kapja éí'ssjza, amit bevitt a téeszbe. Mi történik, ha az igénylő nem fogadja el a felajánlott területet? — Több termelőszövetkezetben kijelölték a kiosztható földeket. Ebben egyezségre kell jutni. Fontos, hogy olyan táblákat ajánljanak fel, amelyek biztosítják a régi mennyiséget és minőséget. Lényeges a szövetkezetek hozzáállása: mennyire veszik figyelembe az igényeket ? Nem azt tapasztaltuk, hogy a legeldugottabb helyeken, a legrosszabb földeket kínálták volna fel. Előzetesen azt is tisztázni kell. milyen művelési ágú területet vitt be az illető? Ha például legelőt, akkor nem kérhet vissza annak megfelelő szántót. — Várhatóan az aranykorona-rendszert állítják visz- sza? A Földművelődésügyi Minisztérium augusztus 15'ig biztosít határidőt minden megyében ahhoz, hogy felmérjék a. visszaigénylők számát, és az ehhez kapcsolódó terület nagyságát. Dudellai Ildikó Késik a hevesi dinnye Az. idén a szokásosnál később kerül piacra .ariievesi dinnye. A június—júliusi időjárás — a hűvös éjszakák, a csapadékhiány — nem kedvezett a növény fejlődésének. Nemcsak az érés késik. de a termés mennyisége is gyengébb lesz a vártnál. Űgv tűnik: a hevesi görögdinnyék igazi szezonja ma.íö csak július végén kezdődik. Heves, Erdőtelek. Kál környékén a szakcsoportba tömörült termelők és az egyéni gazdák úgy vélik, hogy a várható termés „lábon” eladható, már csak azért is, mert a dinnye termőterülete a korábbi évekhez képest alaposan csökkent. A termelési kedv visszaesésében közrejátszott az isi hogy ebben az évben a hevesi diny- nyések sem számíthatnak a kelet-európai országok piaSzombaton reggel ismét parlamenti dádápanaszt kapott a sajtó. Igaz, nem az írott. Az egyik nagymédia. A panasz althangon zengett, fájón tudatta, hogy az MDF-párti képviselőket nem oly gyakorisággal, s hosszasan mutatják a kamerák a helyszíni élőadásokon, s még később, az estéli híradókban s egyebütt, mint az ellenzék vezéralakjait, netán másod-, harmadhegedűseit a nagy- háztető alatt. Micsoda, dolgok ezek?! Hát bizony ez már nagy baj! Üj szabály kelletik azoknak, akik magukat kelletik! Javallnék kiagyalni valamely újdonsült törvénytervezetet: a választási győzelmek, netán veszteségek hajszálpontos tizedszázalékait is figyelembe véve hány pillanatot időzhet egy-egy fő-, vagy mellékkamera az épp nem alvó honatyákon. Egyúttal már azt is jó lenne megszabni, hogy a fránya fotóriporterek mikor, hányszor s meddig, milyen szándékkal pillantanak villámló fényeikkel a tanácskozókra. Meg azt is, hogy mely pártról hány vezető, vagy mellékalak arcmása jelenhet meg a napi- s hetilapokban, folyóiratokban. Valami szörnyű szerénytelenség lépett dobogóra a. magyar képviselőgyűlésben. Kár. Jobb lenne tán felszó- lamlani. Arról szólni egyszer már VALAKINEK, hogy vajon mikor érjük meg az első SZERÉNY ÁRLESZÁLLÍTÁST, mondjuk, kenyér-, vagy tejügyben. Mert manapság épp a húsról siklónak sikon-hegyen, érzékenyen más irányú hírek. Ha szólhatnék a szombaton a rádióban szóló panaszos helyett, inkább erről panaszkodnék, nem vizet prédikálnék, hisz bort sem ihatunk sokan a kormány pincéjéből. Mert a parlamentben munkásokról, dolgozókról utóbb-utóbb egyre kevesebb hallik. ök maradtak szerények. Szegények. Mint a kereseteik. Azt a képviselő hölgyekéhez, urakéhoz nézvést törvény nélkül is rég elszabdalták. Mondhatnánk: törvénytele- niil~teszabták. Gyurka Vilmos Szegény, szerény panaszosok Új szabály kell
