Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-20 / 92. szám
2 1990. JÚLIUS 20,, PÉNTEK \m-nzm „Nekünk Mohács kell" A nagy költő félelmetesen igaz szavai jutnak az ember eszébe, ha Göncz Árpád és Tőkés László közös sajtótájékoztatójának a fő gondolatait felidézi. A Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke egyebek között kifejtette, hogy Magyarország a legnagyobb segítséget azzal adhatja az erdélyi magyarságnak, ha nyugodt körülmények között, demokratikusan él és fejlődik. Tőkés László e gondolatot erősítve emlékeztetett azokra a véleményekre, amelyek Magyarországot, mint valamiféle bábáskodó országot igyekeztek beállítani a román közvélemény szemében. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke egy olyan erős Magyarország megteremtésében látja a legnagyobb támogatást, amelyre az erdélyi magyarság felnézhet. Véleménye szerint a mohácsi vészhez hasonló veszély fenyegetné a magyar nemzetet. ha az erdélyi magyarok elhagynák lakóhelyüket, s megcsonkulna a történelmileg kialakult magyar nyelv- terület. E veszélyt a világban és Magyarországon sem érzékelik kellőképpen. Nagy baj, hogy a kivándorlás kérdésében a Nyugat hajlamos egyedi emberi, jogi kérdést látni, miközben nem figyeltek fel arra, miért is kényszerülnek emberek tíz- és százezrei elhagyni szülőföldjüket. Pedig a lényeg nem a lakhelyüket kényszerből elhagyók befogadása, hanem a kivándorlás megelőzése. A Romániában éiő magyarság helyzetének rendezéséhez mindenekelőtt a létbiztonságot illető hazai és nemzetközi garanciák kidolgozására van szükség. Közösen aratnak A Szátok felé vezető úton, közvetlenül a falu határában zavartalanul fogyasztják a gabonatáblákat a kombájno- sok. (Folytatás az 1. oldalról.) szerződést kötöttünk a vállalkozókkal. A bérlet iránt tanúsított érdeklődés a megbízható nagyüzemi háttérből fakad. Egy kisebb zápor után jutunk el a dejtári szőlőik fölé a 28 hektárnyi búzaterülethez, ahol kényszerpihenőben találjuk a nyolc kombájnból álló csapatat. Az első, ami szembetűnik: csaknem mindegyik új és korszerű. A katonás sorrendben álló csendes gépsor elején, a vágóberendezés védőkorlátjának támaszkodik Bo- dó István, aki 1968 óta vallja magát termelőszövetkezeti tagnak. — Kombájnommal — mutat a sor végén lévő gépmonstrumra — hetedik éve dolgozom. Eddig még nem hagyott cserben. Remélem így lesz az idén is. Akárcsak az előző évben. úgy most is, .kisebb hibák kijavításával számolni kell. mert a legjobb felkészülés mellett is kénytelen az ember leállni. Ötödik napja vágom a gabonatáblákat. Tegnap 410 mázsa került ki a gépem tartályából. Egy pillanatra elhallgat, aztán felnéz az égre, majd így folytatja: — Várunk, hátha jobbra fordul az idő. . . Visszafelé még megnézzük a falu közvetlen szomszédságában, a Szátok felé eső részen tevékenykedő aratókat. A hat kombájn tartálya folyamatosan fogadja magába az új kenyérnek valót. — Nem érjük el a tervezett mennyiséget — veszi vissza a szót az elnökhelyettes, majd így indokol: — Májusban, amikor nagyon kellett volna- a csapadék, akkor csak 17, júniusban a 100 milliméter eső viszont későn érkezett. A forró időszak alatt beszáradtak a szemek. Emiatt hetkáronként csak 4,4 tonna átlagterméssel számolunk az 5 tonna helyett. Az idén 1216 hektár gabona betakarítására vállalkozik a kombájnos csapat. Ebből 522 a búza, 312 az árpa. 342 nedig a rozs. Hétfőig 232 vaeonra való búza alszik raktárainkban. — Önök állítólag azzal ijesztgetik a megyei gabonaforgalmi vállalatot, hogy az idei termésüket a tagoknak, az alkalmazottaknak és a kívülállóknak adják el. — A hatszáz vagon helyett csak 540-re számíthatunk. Ebből 100—120 vagont étkezésibúza-vetőmagként értékesítünk. Hatvan vagon kell a háztáji járandósághoz. Nyolcvanvagonnvit kér az állattenyésztési ágazat. Húsz-harminc vagonra tehető az igénye a tagságnak, a helyi lakosságnak. Az eladással kapcsolatos befizetéseket leállíttattam. Ugyanis csak egy hét múlva látom világosan, hogy jól mértük-e fel az elérhető meny- nyiséget: Mindenesetre a gabonaforgalmival kötött szerződésben vállalt kötelezettségünket — 300_ vagon — teljesítjük, a felkínált 6 ezer forint tonnánkénti áron. — Mi lesz az aratás után? Együtt marad-e a tagság, vagy bedőlnek annak a hamis propagandának, amelyik a közös gazdaságok szétverésére irányul? Felad- ják-e eddigi viszonylagos biztonságukat és vállalják a magángazdálkodással járó önkizsákmányolást? — A közgyű’ési és vezetőségi határozatnak megfelelően augusztus^ elsejéig mindegyik tagunknak ki kell nyilvánítania, hogy megy, vagy marad. Megtartja a mai viszonylagos biztonságát, vagy a bizonytalan, kiszámíthatatlan holnapra, holnaputánrá szavaz. A testület döntése, hogy bárki kiviheti a földjét. Utána összeállítjuk az őszi vetéstervet. Az igen alacsony jövedelmezősége miatt nem növeljük a gabona>-vetésterületet. A kormány, az idén is arra kényszerít bennünket, hogy g szükségesnél kevesebb foszfor- és nitrogén műtrágyával tartsuk jó karban, földjeinket. A tulajdonosi magatartás fokozása céljából olyan új, belső • érdekeltségi rendszert dolgozunk ki, amelynek révén az önálló részlegek maguk .döntik el, hogy milyen ösz- szegű nyereséget kapnak majd az évet záró zárszámadáskor. A perdöntő a nvereség nagysága lesz — búcsúzik Gyimesi János, az őt jellemző optimizmussal. Venesz Károly Barguzini napló 7. Mesterséges zátony A kopjafa előtt a temető átadásakor. (A csoportképet Budunov készítette) 1989. július 27. Csütörtök. Nem várhatunk tovább, 28-án el kell hagyni a Burját Köztársaság területét, és a csontok kikéréséről még semmi hír. Indulás előtt kimegyünk még a temetőbe, ahol" közel két hétig dolgoztunk. Velünk van Muravjov is, aki a térképeket készítette; tegnap érkezett. Küchelbecker sírját és Petőfi volt nyughelyét virágcsokrok borítják. Ott nem kételkedtek benne, hogy őt találtuk meg... Busszal indulunk vissza Ulan-Udéba. Sokan jönnek elbúcsúzni tőlünk, a sírásó kollégák is, akikről közben kiderült, hogy pedagógusok. Mindenki ajándékot kap. Az úton felváltva őrködünk a fémláda mellett. Késő délután érkeztünk Ulan-Udéba, Szirtiék is visz- szaértek Moszkvából a magyar nagykövetségről. Laci egy meleg hangú, de semmitmondó levelet hozott Morvainak Tóth Lorándtól. „És hol van az engedély, melynek alapján továbbvi- hetjük a csontokat?” — kérdezte felindultan Morvái. Kiderült, hogy Laciék minden igyekezet ellenére egy nappal később értek Moszkvába a nyilatkozattal — szándékosan lekésették velük az esti gépet. A követségen nagyon kedvesen fogadták őket, ott adták ezt a levelet. De hol van az engedély. amit megígértek? — emeli fel Morvái a hangját. Rohanás a Burját Minisztertanács épületébe. Telefonálnak. A vonalban Tóth Loránd, a moszkvai magyar nagykövetségről. A jelenlevők füle hallatára azt feleli Morvainak, „Mi most nem beszéltünk!” — De hát akkor ki van a vonal másik végén, ha nem ön? — horkan fel Morvái. Üjabb telefon, ezúttal a moszkvai magyar konzulátusra. Fábián főkonzul azt állítja, hogy ő elindította a csontok kikéréséhez szükséges eljárást. A szovjetek átveszik a kagylót és közük, hogy ők semmiféle utasítást vagy kérelmet nem kaptak, a magyar szervek mindeddig nem kérték a csontok kiadását, ezért nem lehet továbbszállítani! Még Moszkváig sem! Visszaérve Morvái mindenkivel közli a szomorú Hírt, a csontokat nem vihetjük tovább. Az elmondottakat Nehéz Misi még azzal egészíti , ki (tolmácsként volt velünk, de eredeti szakmája újságíró és műfordító), hallotta, amint a szovjetek azt mondták, a magyarok Moszkvából azt telefonálták hazájukba, nem időszerű, hogy a csontok hazakerüljenek, mert egy ember arra akarta felhasználni, hogy a hatalom székébe kerüljön.. . Pozsgav Imre államminisz- terre gondolnak? Elképzelhető, ezért -nem jött ki az indulásunkra sem. . . Ezután a csontokat tartalmazó fémláda, a Burját Minisztertanács titkos irattárába került. Este még megpróbáltuk felhívni Pozsgav Imrét, Németh Miklós miniszterelnököt, de sehonnan se kapcsolták Magyarországot. A hajnalba nyúló megbeszélésen Morvái azt javasolta, jelentsük be, hogy Petőfi nélkül nem megyünk haza. És ha elhallgatják? „Ne izguljatok a névsorunkat elvitték az amerikaiak. Ők két nappal előbb indúltak. Ha eltűnünk keresni fognak." A saját emberein és Láger Péteren kívül senkinek nem tetszett az ötlet. Azt hiszem, ha akkor mellé állunk, minden másképpen alakul. De mi még úgy gondoltuk, hogy ez tudományos kérdés, és a tények előtt mindenkinek meg kell hajolnia. Sajnos, tévedtünk. túl naivak vbltunk. Másnap indultunk hazafelé. Moszkvában, a szokásos tortúra, bár a követségről egy jól öltözött úriember segítségünkre volt Utolsó meglepetésként Pahirját, aki velünk jött volna, a július 31-i budapesti sajtótájékoztatóra. kiemelték a tranzitból, nem jöhetett velünk. A MALÉV- gépen pazar volt' az ellátás, ennek ellenére fáradtan érkeztünk a Ferihegy 2-re. Mindenkit várt valaki, engem a család. Igazán öröm volt a viszontlátás. * A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége 1990. június 26-i ülésén végleg lezárta a kérdést, elfogadta az általunk megbízott természettudományi szakértői bizottság jelentését, amelyben a következő szerepel: „Mintegy negyven éve, de száz évnél nem régebben eltemetett. fiatal nő csontváza. . ." A THE CLEVELAND CLINIC FOUNDATION-tói 1990.- július 27-én kapott .jelentésben viszont szóba sem került (a részükre kivitt csontminták alapján), hogy a csontváz nőé is lehet, sőt az amerikaiak szeretnék a l laboratóriumi eredményeket a költő szüleinek csontjából vett minták vizsgálatának eredményével összehasonlítani. Ezt miért nem végezte el az akadémia bizottsága?. .. (Vége) Csank Csaba Szabadságon az osztályvezető és az igazság Bakos Józsefnél — Hogyan lehet ennyi pénzt kérni? (Folytatás az 1. oldalról.) sei vannak feltüntetve indokként, mint a már elköltözött 79 család kiutalási határozatán. És mégis kétszer, háromszor annyi pénzt kell fizetniük az érintetteknek. . . Bakos József és neje is a „szanáltak” között van. Ők egy összkomfortos lakáskiutalást kaptak, 27 ezer forint helyett 81 ezer forintért. Vagyis háromszoros áron. — Éppen ma fizettünk be 16 200 forint előleget, mert különben nem költözhetnénk be az új lakásba. A fennmaradó összeget havi 1000 forintjával kell törlesztenünk. Ez borzasztó! Most majdnem 17 ezer forint, aztán meg havi ezer, a rezsi mellett. A férjem 6713 forintos nyugdíjából. Hogyan fogjuk mi ezt bírni? — kérdezi kétségbeesve Bakos Józsefné. Elmondja azt is, hogy a városi tanácson már voltak panaszkodni az összeg miatt, de lekezelően beszéltek velük, annyit mondva: ez az összeg a helyes és kész. Holott, az ingatlankezelő vállalatnál azt a tanácsot kapták, hogy adjanak be <: fellebbezést, mert ez jogtalan. Egy másik kisamerikás, Vilinvi József is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Körülbelül két hete itt volt a tanács lakásügyekkel foglalkozó osztályvezetőhelyettese. A szanálásról szólva elmondta, hogy mindenki komfortos vagy összkomfortos lakást akar, a zagyvái rakodóba senki sem akar költözni. Ez természetes, feleltem, hiszen ott még rosszabb állapotban vannak a házak, mint itt. Ott éljük le hátralevő éveinket ? Azért dolgoztunk, hogy ilyen körülmények között hagyjuk itt az életet? Ez egyszerűen embertelen! És tudják, mit válaszolt az úr? Megteszi azt, hogy lakhatatlanná nyilvánítja ezeket a házakat, és akkor majd oda fogunk költözni, ahol lakást kapunk! Mi. a városi tanács hatósági osztályvezetőjét kerestük kérdéseinkkel. Az osztályvezető azonban szabadságon van. A helyettese szintén. A lakásügyekért felelős egyik főelőadó any- nyit elárult kérdésünkre, hogy az ügyben érintett 11 család fellebbezést nyújtott be a határozatban -szereplő összeg nagysága ellen. Énnek elbírálására az osztály- vezető visszatérése után kerül sor. Többet nem mondott a főelőadó, hiszen nem nyilatkozhat a főnöke engedélye nélkül. Aki szabadságon van. y ' Szilágyi Norbert Rákérdeztünk (Folytatás az 1. oldalról.) ■ dász, mérnök, építész, okleves könyvvizsgáló. Munkánkat a megyei tanács apparátusából háromfőnyi jogászokból álló titkárság segíti majd,, akik előkészítik az ügyeket a döntésre. — Ez idáig mennyi ügy érkezett be a leendőbeli va- gyonellenőrző bizottsághoz? Milyen jellegű ügyekről van szó? — Mostanáig huszonvolc ügyet terjesztettek be. Ézek között van termelőszövetkezeti • földek eladása, tanácsi ingatlanok értékesítése, állami vállalati ingóságoknak gazdasági társaságba apportként történő bevitele. Miként az a módosított törvényben is szerepel: június 4-e, illetve június 11-e utáni elidegenítésekről van szó. A kettő közötti határidőbeli különbség abból következik, hogy egy héten belül kétszer módosították a földről szóló törvényt. — Az ügyek száma a jövőben vélhetően csak szaporodhat, méghozzá erőteljesen. Munkájuk megkönnyítése és meggyorsítása érdekében mire hívná fel az érdekeltek figyelmét? — Segítené a bizottság munkáját, ha az érdekeltek előterjesztésükkel együtt a jogszabály által előírt valamennyi okmányt is benyújtják. Közös érdekről van szó, hiszen gyorsabban elvégezhetjük az engedélyezést. (kolaj) Kétszer fogták el a tetteseket (Folytatás az 1. oldalról.) Benkó őrnagy ezután az . újabb betörési sorozatról tájékoztatott. — Ez a sorozat mögt kezdődött, ugyanolyan módszerekkel, sőt részben azonos helyszínekkel zajlott, mint a már korábban feltárt. A tettesek így jártak újra az ügyvédi munkaközösség épületében, más intézményekben, sőt a zeneiskolában is. A nyomkövető kutya, amint erről egy híradás szólt is, kétszer tért vissza az általunk már ismert és vádemelésre javasolt tettesek házához, a Szabó Lőrinc utcába. Ott a házkutatás scrán megtaláltuk a tárgyi bizonyítékokat, V. D. kiskorú lakásában. Őrizetbe vételük mellett előzetes letartóztatásukat is elrendelte a városi bíróság. * V. D. kiskorú és Rézműves János újabb éjszakai kört már nem tud megtenni Jó néhány betörésüket, máris elismerték, az eltulajdonított tárgyak körül-, belül 100 ezer forint értéket képviselnek. — Azóta megszűnt a városban minden hasonló jellegű betöréssorozat — mondta Bemkó András rendőr őrnagy. A második kört megtakaríthattunk volna — teszem hozzá jómagam. (T. Pataki)
