Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-16 / 88. szám

1990. JÚLIUS 16.. HÉTFŐ 3 íinnuEU Egy „följelentés” margójára (Folytatás az 1, oldalról.) zásról van szó; csupán ar­ról, hogy a jelek szerint a Karancs völgye adja a rend­őri vezetők zömét, hiszen a főkapitány és helyettese csakúgy eme szépséges vi­dékről származik, mint a gaz­dasági igazgató és a városi• kapitány. Ismereteim szerint, a felsorolás még folytatható lenne. Megírtam — mert elmond­ták —, hogy jelentős beosz­tást szántak a volt pártbi­zottsági titkárnak, a vjtlt megyei munkásőrparancs- nok-helyettesnek. Ebből már nem lett semmi, de tény, hogy a volt munkásőr a rendőrségen teljesít szolgá­latot, s híreim alapján volt párttitkárok, KISZ-hízott sá­gi munkatársak is szépen előre jutottak. Mindez — kaptam a tájékoztatást — azt eredményezte, hogy olyan emberek kerülnek posztokra, akik járatlanok az adott területen, ugyan­akkor a hozzáértőket átcso­portosítják. A rendőrtisztek kijelentet­ték, aki véleményt mond, retorzió éri. Dr. Egyed Lajos persze cáfolta ezt, ám jogos a kérdés: miért nem löt, és miért az országgyűlési kép­viselőt keresték meg a pa­naszosok? Egyébként Tény, hogy (már) egyetlen közgaz­dász sincs a gazdasági ren­dészeten, mert áthelyezték és könnyű testi sértésekben nyomoz. A rendőrtisztek azt kér­ték, hogy a főkapitányi poszt mielőbb legyen végle­gesen betöltve, mert az ál­lomány bizonytalan helyze­tét sokáig nem szabad fenn­tartani; ennek ugyanis a bűnüldözés látná kárát, s a jelenlegi bűnüldözési hul­lám idején ez komoly gon­dot okozhatna. Azt pedig különpsen nem értik, miért gondolja úgy a megbízott főkapitány, hogy ö tesz majd javaslatot utódjára. A jelek szerint megala­pozottak voltak az általam írottak, miként ezt a július 14-i lapok is tanúsítják. Az újságokban ugyanis az ol­vasható, hogy az országos rendőrfőkapitány engedélye nélkül, a megbízott megyei ■főkapitányok már nem dönt­hetnek személyi kérdések­ben. az eddigi kifogásolható intézkedéseket pedig felül­vizsgálják. Ennyit tehát a „följelen­tésről". Speidl Zoltán országgyűlési képviselő Nógrád megyei 1. sz. vk. A társadalom védelmében Demokrácia és törvényesség ikertestvérek Meddig bírják cérnával?! Áldatlan állapotok a szarvasgedei varrodában Az asszonyokból csak úgy dőlt a panasz... Nem lehet azonban min­denkivel egyetérteni, mert sajnos elég sokan élnek kö­zöttünk olyan emberszabású­ak, akikkel nemhogy egyet­érteni nem lehet, de üldözni kell őket. Egyáltalán nem különböző politikai nézete­ket valló emberekről van szó, hanem azokról, akik vandál módon rongálnak. ■ akik a házak falat jelsza­vakkal (nem politikai. bár az is eléggé el nen; ítélhető), ocsmány rajzukkal firkálják tele. Akik megrongálják a nyilvános telefonokat, az ut­cai közvilágítást szolgáló lámpatesteket. . . Tudom, hogy ezeknek egy újságcikk semmit nem je­lent. mert nem olvasnak új­ságot (legtöbbjük’ folyéko­nyan. vagy egyáltalán nem is tud olvasni) —, de szó­ban figyelmeztethetnénk őket. Mert tudomásul kell venni mindenkinek, hogy a város rendben ‘és tisztán tar­tása pénzbe kerül, mégpedig nem is kevésbe. Utcáink ál­lapotát látván nem mernék egyetlen • nyugati turistát sem megkérdezni, hogy mi a véleménye városunkról de függetlenül ettől, odahaza úgyis elmondják. A nyugat­európai polgárok viszont utálják a szemetet. Gondol­kodjunk tehát közösen, mit lehetne tenni a szemét el­len. A szemeteinket azonban még közel sem lehet a tár­sadalomellenesek közé so­rolni, nem őket kell üldöz­ni, hanem az egyre szaporo­dó bűnözőket, de azokat tűz- zehvassal! Szegény hazánkra a .baj soha nem jón egyedül. és már szinte törvényszerű, hogy amikor baj van. akkor éppen a bajt elhárító szerviek) bénul(nak) le. Je­len esetben a rendőrség. Nem akarok fogadatlan pró­kátora lenni. ;i rendőrségnek, de; ha nem vetünk gátat an­nak, ami most kezd kiala­kulni. az csak katasztrófá­hoz vezethet. A minap otthagyván mun­kahelyemet, hazamentem, hogy a ír-ben a parlamenti ülésszakból élvezzek vala­mit. Nem teszem idézőjelbe az élvezzek meghatározást, mert nekem tetszett. Nem tudok ugyanis azonosulni azokkal, akiknek az a véle­ménye. hogy a képviselők túl sokat vitatkoznak. Mi-^ ért ne vitatkoznának? Az a dolguk, azért kapják a fi­zetést és ezáltal tudjuk meg, hogy ki kicsoda és mit akar a parlamentben. (Olyan is­merősöm is félháborodott a vitán, aki késhegyig menő vitát folytat akkor is, ha el­fogják a piros ultiját.) És jó. hogy akkor néztem a közvetítést, mert mit tesz Isten, az egyik képviselő (a nevét sajnos nem jegyeztem meg), szenvedélyesen osto­rozza a belügyminisztert, amiért Túrós Andrást ne­vezte ki az Országos Rend­őr-főkapitányság vezető he­lyettesévé. A képviselő úr lelkesen és majdnem köny- nveket hullatva ecsetelte Tú­rós ..viselt dolgait". így ne­vezett rendőrtiszt Miskolcon razziákat szervezett, zaklat­ta a cigány lakosságot, és — még kimondani is szörnyű — szervezett cigánvbűnözést emlegetett, sőt odáig el mert menni a rendnek ez az őre. hogy a razziák alkalmával emberek tucatjait állítattd elő. Hát ne szakadjon meg a szív? És ha már nyakig benne tilt, illetőleg állt a képviselő úr a témában, ak­kor egy füst alatt Moldova Györgynek is odapaskolt egy oldalvágással. (Ügy kell Mol- dovának, minek bratyizik rendőrtisztekkel, ha a bűnö­zésről akar írni miért nem okos honatyáktól szerez anyagot) De ez még közel sem min­den. Megyénk képviselője feljelentette a Nógrád me­gyei rendőrfőkapitányt, il­letve megbízott rendőrfőka­pitányt, különböző pajkos- ságokkal vádolván őt. A lé­nyege azonban a feljelentés­nek az volt. (az Üj Nógrád- ban olvastam), miszerint óva intette a belügyminisztert attól, hogy határozatlan idő­re nevezze ki a megbízott rendőrfőkapitányt. Lehet, hogy rossz a felfo­gásom, de több mindent nem értek, és mentségemre le­gyen mondva, nem tudom, hogy Spoidl Zoltán képvise­lő úr mióta ismeri a meg­bízott rendőrfőkapitányt, ho­gyan. min keresztül ismerte meg. milyen ellene szóló té­nyeket tud letenni az asz­talra? Legjobb emlékezetem sze­rint, én csak látásból isme­rem a megbízott megyei rendőrfőkapitányt, ismerem azonban a rendőrségi tiszti és tiszthelyettesi állományt, foglalkozásomnál fogva van­nak némi ismereteim az alvilágból is, de ezen ber­kekben, akikről szó van még semmi rosszat nem hallot­tam. Félreértés ne essék, én Egyed Lajosnak sem akarok a fogadatlan prókátora len­ni. de tényeket) szeretnék jnegismerni, ugyanis a bi­zonyított tények makacs dol­gok, de az ítéletalkotáshoz elengedhetetlenek. Prókátorság nélkül is bát­ran állíthatom azt, ami a meggyőződésem, hogy a fe­lelőtlen kritizálás. gyanúsít- gatás. megfélemlítés csak arra alkalmas, hogy még jobban elbizonytalanítsa a rendőrségi állományt, azokat, akik (sajnos így is nagyon kevesen vannak) éjjel-nap­pal járőrö/nek, — 7—9 ezer , forint fizetésért. Vajon mit gondolnak ezek a rendőrök, amikor azt látják, hogy lám, még a megyei főnökünkbe is az rúg bele. aki akar. Mert demokrácia és törvényesség van.(!?) Sem a demokrácia, sem a törvényesség nem ezt jelen­ti. A bűnöző a becsületes állampolgárral soha nem le­het egyenrangú. Egyetlen becsületes magyar állampol­gár sem lehet egyenrangú azzal a bűnözővel, aki a kisnyugdíjas idős néni szaty­rából kilopja a pénztárcát, aki a járókelők nyakából ki­tépi a nyakláncot, aki a kis­gyerekektől elveszi a fag.v- laltravalót. aki az üzlet­ből kirohan a. lopott áru­val. aki a hetvenfokos me­legben dolgozó lakását fel­töri. míg a sértett a kemen­ce előtt izzad. Ezeket igen­is tűzzel és vassal üldözni kell. mindegy, hogy cigány. I vagv nem cigány. Bűnözök .ezrei nem masírozhatnak 'velünk egy sorban Európa felé. A képviselő uraknak még annyit: először is. bízzák a belügyminiszterré, hogy kit. hová nevez ki. ez az ö „dol­ga és ezért ö a felelős. Má­sodszor. nem tudom mit szólnának, ha egyszer haza- menvén kirámolva találnak a lakásukat? (Demokratikus széplelkekkel próbálnák a tetteseket felderíteni?) Har­madszor: ismerjék meg erről a kérdésről a becsületes dol­gozó cigányok véleményét. akiket legalább úgy bosz- szant. ez a dolog, mint min­ket mert úgy érzik. hogy egy kalap alá veszik az egész cigányságot! Összegezve, aki a bűnö­zés és a bűnüldözés témájá­val.— és ezen belül a rend­őrséggel — a tárgyszerű té­nyek ismeretének hiányábap foglalkozik, az ebben a kör­ben amatőrnek is dilettáns. Dr. Németh Lajos ügyvéd Salgótarján (Folytatás az 1. oldalról.) haza. Egyedülálló vagyok, ennyi pénzből tisztességesen megélni faluhelyen is képte­lenség, ez mindössze a vege­táláshoz elegendő. Gubala Lászlóné követke­zett: — Én magam nevelem a gyerekemet. Messze a lét­minimum alatt .van a bé­rünk. Amikor reklamáltunk á szövetkezet elnökénél, hi­vatkozva egy nemrégiben megjelent rendeletre, misze­rint a létminimumnál nem lehet alacsonyabb a fizeté­sünk, ő azt felelte: teljesít­ménybéresek vagyunk, ránk nem vonatkozik a rendelet. Tehát mi akár éhen is hal­hatunk? — Jutalom, prémium ne­künk nem jár. Ebédhozzá­járulást nem kapunk. De megkaptuk a magunkét, amikor érdeklődni meré­szeltünk az elnök úrtól: akinek nem tetszik, az elme­het! Mennénk is, de nincs hová, mert errefelé olyan ritka a munkalehetőség, mint a fehér holló. Ráadá­sul szakképzetlenek va­gyunk. akiket szabad ki­zsákmányolni — Csatlakozott egy harmadik asszony, aki megkért: ne írjam le a ne­vet. mert nem szeretné, ha rásütnék a lazítás bélyegét. A kenyéréről van szó. . . — Miért keresnek ennyire keveset ? — Nincs folyamatos mun­ka — felelte Benus György - né. Száz-százötven darabos megrendeléseket kapunk, ha teljesítettük, ismét várha­tunk a jó szerencsére. Aka­dozik az alapanyag-ellátás, olykor hiányzik a cérna, a szalag. Nemritkán elszabva érkezik az alapanyag, azért nem tudnunk haladni. Sum. ma-summárum: júniusban például teljes két műszakot tett ki az egy dolgozóra ju­tó állásidő. — Önmagukat egyáltalán nem hibáztatják az alacsony fizetésért? — kérdeztem, mi­re egyszeriben csend tá­madt. Kisvártatva megszó­Az év eleje óta havonta két-három vállalat ■'kérésé­re folytat átfogó vagyonár-! tékelést a Struktúra Szerve- zési Vállalat két kft.-je; a Vállalat Szervezési Kft. és a Szervezési és Minőségbizto­sítási Kft. Mindkettő ren­delkezik speciális műszaki, közgazdasági képzettségű szakemberekkel, könyv­szakértőkkel, akik jártasak a legtöbb ipari szakmában. A vagyonértékeléshez a legtöbb esetben külső szak­embereket is felkérnek, lalt a nevét eltitkoló asz- szonv: — Dolgozunk, ahogy tu­dunk. Igaz. nincs kellő tu­dásunk és gyakorlatunk. Az viszont önmagáért beszél, hogy a háromzsébes hői nad­rágot kanadai exportra varrjuk. Tehetnénk-e, ha olyannyira kutyaütők vol­nánk? Azzal sem értünk egyet, hogy az elnök egyet­len hónapra csökkentette a betanulási .időt, a korábbi három hónappal szemben. — Nagyon kevesen van­nak — váltottam témát. — Lassacskán elfogyunk ‘— vágta rá a. nagyon neki­keseredett Gubala Lászlóné, miközben mélyeket szívott a cigarettájából. — Harminc­öt főre tervezték a varro­dát, de ..csúcslétszámban" tizennyolcán voltunk. Hatan mostanában mentek el, ők voltak közülünk a legjob­bak, s a dengelei maszeknál ugyanennyi munkával két­szer ennyit keresnek. — Állítólag ráfizetéses a varroda, • csak púp a szövet­kezet hátán. Ha így van, akkor miért nem adtak át bennünket az Adidasnak? Szívesen átvettek volna, dupla fizetéssel. Nem tud­juk. miért nem jött létre a szerződés, de állítólag á tanácselnöknő keze van a dologban. Minket semmiről nem. tájékoztatnak, nekünk egy a kötelességünk: robo­tolni! — fakadt ki egy fia­talasszony. aki ugyancsak megőrizte az iakognitóját. Még megtudtam Szmorka Tibornétól: immár ő a har­madik üzemvezető. Az előd­je röpke egy hónapig bír­ta, aztán féladta a hiába­való csatározást. Ö még bír­ja cérnával. . . Markolt Gergelvné, a pa- lotási tanács elnök asszonya úgyszintén nem repesett a boldogságtól, hallván, az üzemről szándékozunk írni. — Elegem van a varrodá­ból! — kelt ki magából. — A sok mérgelődés kikezdte az egészségemet. Érthetet­lenül visszájára fordult a jó szándékunk. Amikor meg­kérdeztük a környékbeli nő­:olvanrfkat, akik gyakran készítettek értékelemzése­ket, költségracionalizálási vizsgálatokat. Egyedi meg­rendelésnél az adott szakma elismert művelőit is bevon­ják a munkábg. A vagyonértékélésnél szük­séges független, minden be­folyástól mentes szakvéle­mények elkészítése iránt már most is, igen nagy a kereslet, és a privatizáció gyorsulásával az igény vár­hatóan tovább nő a jövő­ben. A^ vagyonértékelésnek ná­ket, szívesen vállalnának-e varrást, százhatvanan jelent­keztek. Most meg egytucat- nvian vannak. Hétmilliós hitelt, vettünk fel a költsé­gek fedezésére, s 9,2 millió forintot kell visszafizetnünk. Háládatlan népség. . . — Keveset keresnek, azért maradnak otthon az asszo­nyok — vetettem közbe. — Erről is ők tehetnek. Cigarettáznak, trécselnek. Fegyelmezetlenek. Ráadá­sul gyenge szakemberek. Egy évig gazdasági társulásként funkcionált az üzem, de mi januártól visszaléptünk. a vállalkozás ugyanis* csak veszteséget termel. — Igaz, hogy a tanács­hiúsította meg az Adidas- szerződést? — Nem igaz, de ez ügy­ben inkább a szövetkezetei kérdezze. Gondolja, hogy ezek a betanított varrónők képesek világszínvonalat' produkálni ? Boros László, a Balassa Ruházati Szövetkezet elnöke így válaszolt a „vádakra": — A szarvasgedei asszo­nyok annyit keresnek, amennyit teljesítenek. A ki­fogások csak afféle fogód­zók, magyarázatok. Nem megfelelő a felkészültség, baj van a* munkafegyelem­mel. Tavaly kétmillió volt a ráfizetésünk, most is vesz.- teséges a varroda. — Akkor miért nem adták át az egészet az Adidasnak? — Nem volt az komoly érdeklődés. Engem senki nem keresett meg. — Mi a szándékuk az üzemmel? — Szeretnénk bővíteni a létszámot, növelni a terme­lést. Azt már mi kérdezzük: hogyan? Mert lassacskán nem lesz kikkel dolgoztatni. Vagy ez lenne a cél, miként azt az elnök úrnak az asszo­nyok előtt tett kijelentése is sejtetni engedi? Szóval: megy a vitázás, az egymásra mutogatás, közben az idő halad. Vajon az érintettek meddig bírják cérnával?! Kolaj László Fotó: Rigó Tibor lünk még nincs kialakult formája, számos jogszabály módosításra szorul. Az adott vagyon nyilvántartási ér­téke a legtöbbször eltér a forgalmi , értéktől, sok á valójában már nullára leírt eszköz, a telekárak pedig a reális érték négy-ötszörö­sét is elérhetik. A Struktúra azt tervezi, hogy azoknál a vagyonfel­méréseknél, amelyekben külföldi partnerek érdekel­tek, nyugati szakértőket is felkér a munka segítésére. (MTI) Segítik a privatizációt A fenti cím fogalmakat takar de én nagyon is gyakorlati dolgokról kívánok írni. A demokrácia egyenlőséget és sza­badságot jelent, és egyben garanciája kell legyen a törvé­nyességnek. A demokráciához és a törvényességhez is többen kellenek, de legalább ketten, akik tiszteletben tart­ják egymás jogait, de ismerik a kötelességeiket is. A mai nehéz időkben igen fontos egymás megértése, ami ugyan még tüneti kezelésnek is kevés, de valamicske gyógyírt mégis ad a mindennapi gondokban.

Next

/
Thumbnails
Contents