Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-14 / 87. szám
4 ununnu 1990. JÚLIUS 14.. SZOMBAT Helyszíni szemlén ISKOLAGONDOK Kritikus szemmel járva a megyeszékhelyen keserűen állapítottam meg: elvétve akad csak olyan iskola Salgótarjánban, amelyik megfelelne a követelményeknek. Több általános és középiskola súlyos épületgondokkal küszködik. Ennek indultam nyomába. Tudakolva: a nyári átalakítási munkálatokkal tudnak-e valamit enyhíteni a helyzeten. Szabálytalan trapéz Első utam a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Iskolába vezetett, ami még mindig a hajdani ruhagyárban szorong. Az öt tanteremre, kb. 40 m -es udvarra 350 tanuló jutott. Nem csoda hát, hogy a kényszerhelyzetben tanítás folyt a könyvtárban, az irodában, a volt KISZ- szobában, a sportcsarnokban, sőt az előtte lévő parkolóban... A gazdasági iroda egyben szertárként is szolgált. Az egyik tanári szobában egy asztalon két tanárnak kellett közösködnie. A bútorzat elhasználódott. Fellelhető még olyan darab is, amelyet a Madách Gimnázium már 1976- ban kiselejtezett. A következő tanévben 11 osztályuk lesz. A nyelvek (angol, német) és a szakmák miatt további csoportbontások szükségesek. Négy első osztály indul, köztük egy újdonság: az integrált osztály.- Hogyán tudnak segíteni ezeken az áldatlan állapotokon? - kérdezem Turányi Istvánnét. az új igazgatót.- Megkapjuk a Bem úti iskola megüresedő épületét. A felújításra hozzávetőlegesen 3 millió forintra lenne szükség. Hát nem nagy lelkesedéssel fogadták a döntést. Eddig jó légkör uralkodott a tantestületben, s most félnek, megtörik az egység. A város négy pontján leszünk szétszórva, mert az „anyaiskolán” és a Bem útin kívül gyakorlati bázis működik majd az öblös-ABC-ben a kereskedőknek és a Halász vendéglő mellett a szakácsoknak, cukrászoknak, felszolgálóknak. Úgy fogunk kinézni, mint egy szabálytalan trapéz. Csöbörből vödörbe A Bem Úti Általános Iskola hosszú évek alatt többszörös vándorlásra kényszerült. A költözködések nemhogy javították volna, tovább rontották a helyzetet. Valamikor a jó hírű Bartók Béla úti (néhai bányász) iskola volt ez. Az életveszélyessé nyilvánított ház helyébe épült az akkori MHSZ irigylésre méltó székháza. Az iskola a piac mellé került a volt közgazdasági helyére. De ezután sem következett be a várt megnyugvás: helyiségeit, épületszárnyait egymás után sajátították ki. Közvetlen szomszédságukban. saját korábbi ebédlőjük. könyvtáruk helyén üzletek sora készült el tetszetős kivitelben. Szemet szúró példa társadal-, műnk egyik fonákságára: mire van és mire nincs pénz... Az iskolaudvarból is lehasítottak egy darabot és kőfallal vették körül. Már csak a szögesdrót hiányzott. Sokan így is emlegették: börtönudvar. Hát persze, hogy a nevelőtestület úgy érezte, csöbörből vödörbe jutott. S hiába a pedagógusgárda hatalmas energiája, minden igyekezete, látványos eredményeket nem tudtak felmutatni. A színvonalesés abból is következett, hogy a jó képességű gyerekeket szüleik elvitték innen. Helyettük olyanok jöttek, akikkel már más intézményben nem boldogultak. így kerültek aztán halmozottan hátrányos helyzetbe. Az épület 1978 óta nem volt felújítva. Csak toldoz- gattak-foltozgattak a gondnokságtól kapott pénzeken. De a nadrágszíjat még szű- kebbre kellett húzni. A tanáriból tanterem lett, a gazdasági irodából tanári, ahol csak „lapjával” lehetett közlekedni. Kis enyhülést jelentett az alsó tagozat feltelepítése a volt fiúkollégium II. emeletére.- E közvetlen jövő hoz-e végre megoldást vagy legalább további enyhülést? - teszem fel a kérdést (pincsik Andrásné igazgatónak. ' - Újból költözködünk-mutat végig a folyosón (s a dobozhegyektől lépni nem lehet). Megkaptuk az új tanévre a fiúkollégium teljes II. emeletét. Legalább végre együtt leszünk: alsó és felső tagozat. Az örömünket még beárnyékolja néhány felhő: kilenc osztályunkból nyolc fér el, a kis létszámú elsős csoportunkat a könyvtárba tudjuk bedugni. Szertár? A szekrényekben. Nincs ideális helyük a technikai dolgozóknak.- De azért optimista?- Igen! Én mindig - és ragyog az arca. - Szeretnénk környezetünket szépíteni. Továbbá kacérkodunk az önálló gazdálkodás gondolatával, mert az rugalmasabb döntésekre adhat lehetőséget, és általa tisztább képet kaphatunk anyagi helyzetünkről. Belső tartalékokkal Zagyvapálfalván dr. Kun András igazgató kalauzol az általános iskola főépületében, ahol már folyik a hibák javítása és az egészségügyi festés.- Negyvenegy tanulócsoportunk van közel 1200 tanulóval. Tanítottunk négy iskolaépületben, az Ifjúsági Művelődési Házban és a volt postaépületben. A megosztottság nehezíti az irányítást, ez viszont kedvez a munka- közösségeknek és a tanári önállóságnak - állítja az igazgató úr.- Azért a gyerekek elhelyezése mégsem mondható ideálisnak - vetem közbe, s kapom is a kényszerhelyzetek listáját:- Miután fejlesztő pedagógiával is foglalkozunk, s csoportbontásokat kellett végrehajtanunk, voltak órák a tanáriban, az étteremben, két pincehelyiségben, a folyosón redőnyajtóval elre- kesztett kis „teremben”. Sok gondunk van: csőtörés, beázás, az 1949-es palatetőzet cseréje ... De mi nem panaszkodunk így az igazgató -, igazodunk a feltételekhez. Évek óta nem emelkedik a költségvetés, az árak viszont ...! Inkább belső tartalékainkból merítünk, és igyekszünk fortélyos módon megőrizni, megőriztetni a jó és tiszta állapotokat. Tehát mindhárom igazgató bizakodik. Velünk együtt bizakodnak: bíznak a városban, a kormányzásban. hogy többet fog áldozni az oktatás és nevelés oltárán. Mert „az a társadalom - figyelmeztet dr. Kun András -, amelyik nem törődik gyermekeivel, sorsukkal az halott, vagy halálra van ítélve”. Boros Ágnes Harc az AIDS ellen A nyolcvanas évek egyik borzalma, amely a világot alaposan megrettentette, az AIDS, „korunk pestisének” a megjelenése volt. Az első nyom, amely felidézhető, nem a régmúltba nyúlik vissza. Egy dán orvosnő három évre Afrikába ment dolgozni, Zairébe. Afrikai tartózkodási idején hasmenés gyötörte és 1976-ban rosszabbra fordult az állapota: állandóan fáradtnak érezte magát, nyirokcsomói megduzzadtak. 1977-ben ismeretlen betegsége drámai fordulatot vett: súlyos légzési bántalmak léptek fel. Hazarepült, de ártalmatlannak tűnő tüdőgyulladáson és szá- üregében sarjadzó gombafertőzésen kívül mást nem tudtak megállapítani. Még 1977-ben meghalt: valószínűleg az elsők egyike volt, akinek életét követelte a halálos járvány, mielőtt az megkapta volna az AIDS (immunhiányos tünetegyüttes) elnevezést. Az már az 1985. év szenzációja volt, hogy az 59 éves világhírű amerikai színész. Rock Hudson, az akkor már AIDS-nek nevezett betegségben elhunyt. Sőt, akkor már azt is tudták, hogy a titokzatos és borzalmas betegséget vírus terjeszti. Alig egy év eltéréssel egy francia és egy amerikai kutatócsoport egymástól függetlenül megállapította, hogy egy vírus ?, felelős a rejtélyes halálokban. 1983 májusában a párizsi Pasteur intézet professzora és háromtagú kutatócsoportja a világon elsőként fedezte fel az AIDS vírusát. A rákövetkező tavaszon az Amerikai Egyesült Államokban, a be- thesdai országos rákkutató intézet neves vírus- és rákkutatója bejelentette, hogy orvoscsoportjával azonosította és nagy meny- nyiségben képes elkülöníteni a vírust. Az amerikai professzor azt állította: az AIDS kórokozója a retrovírusok közé tartozó HTLV-III. A retrovírusok többsége rákkeltő - állatokban immunhiányos betegségeket és daganatokat okoznak -, ilyenek például a fehérvérűséget okozó leukémia-vírusok, továbbá a szarkómavíru- sok. Két retrovírusról tudjuk, hogy leukémiát okoznak, ezek neve HTLV-I. és HTLV-II. Az elnevezés a Humán TSejtes Leukémia Vírus kezdőbetűinek rövidítése. A szám a vírus „jellemvonásának” - bázissorrendjének - különbözőségére vonatkozik. A HTLV-III. jelű vírus okozza az AIDS-t. Szerencsére a HTLV-III. nagyon érzékeny: a külvilágba keÍ rülve hamar elveszíti fertőzőképességét, csak testnedvekkel, vérrel, ondófolyadékkal, illetve fehérvérsejtekkel juttatható át egyik szervezetből a másikba. Újabban arról érkezett hír, hogy Franciaországban, az országos egészségügyi és orvosi kutatóközpont laboratóriumában Jean-Claude Chermann profesz- szor (képünkön) olyan antitestet fedezett fel, amely meggátolja az AIDS-vírus szaporodását az egészséges emberi sejtben. (MTI külföldi képszerkesztőség). Versek a szerétéiről Együtt a szeretetheti címmel kis verseskötet jelent meg a tavasszal Salgótarjánban, magánkiadásban, Pogonyi László és felesége Ruttkay Margit verseiből. Margó néni hatodik éve él egyedül. Amikor megkerestük kolónialakásában, éppen férje verseit válogatta.- Nagyon szeretném, ha az uram költészete megmaradna a jövőnek, de nem tudok már annyi pénzt összegyűjteni. Néhány nappal a halála előtt is az foglalkoztatta, mi lesz a verseivel? A férj irodalomtanár volt, Margó néni mellette szerette meg a költészetet, bár tanulásra nem volt módja. Mint mondja, ebben a kis könyvben minden vágyódása benne van. Szobája falát szentképek díszítik. Mellettük családi fotók őrzik az emlékeket. Házassági hirdetés útján ismerkedtek meg.- A levelemre csak öt hónap múlva válaszolt - emlékezik Margó néni. - Majd jött Sopronból anélkül, hogy látott volna. Itt is maradt azután mellettem. Leveleztünk két hónapig, gyakran versben válaszoltunk egymásnak. Az asszony ma is őrzi a megsárgult pap ír darab kát, a Nők Lapjából kivágott hirdetést.- Isteni ajándék volt nekünk ez a találkpzás - mondja. Férje verseit egyébként gyakran hallgatja magnókazettáról.- Amikor jön egy gondolatom, nem hagy békén addig, míg le nem írom. Volt már, hogy vasárnapi ebédet készítettem, bizony. abbahagytam a főzést és leültem írni. Az ágy párnája mögött kövér fehér cica szunyókál.- Róla is írtam már - mutat rá mosolyogva. - Muszáj foglalkozni vele, mert kiköveteli a szere- tetet. Verseiben ma is sokszor megjelenik a férje emléke, aki örökké hiányzik számára.-óFotó: Gyurián Tibor Hiúságok vására Megsértve a szolgálati titkot, Sir Hardy Amies, a brit királyi család szabója - eléggé el nem ítélhető módon - panaszosan nyilatkozott egy divatlap munkatársának. „Őfelsége, a királynő folyton zsörtölődik az áraink miatt, jóllehet az ő ruhái nem is különösen költségesek, hiszen nem fogékony a divat változásaira. A szép helyett mindig is a kényelmeset helyezte előtérbe. Az eredmény meg is látszik: a királynő bizony rosszul öltözött asszony.” Patricia Reagan, az Egyesült Államok volt elnökének harmadszülött lánya a közelmúltban árverésre ajánlotta apja saját kezűleg írott és hozzá intézett levelét. Az atya az őszinteség és a takarékosság erényeit ecsetelte gyermekének. A címzett abban az időben 14 esztendős volt. A kétségkívül fontos intelmek nem hullottak meddő talajra, a családi dokumentumot legalább 50 ezer dollárra értékelte a becsüs. Gábor Zsazsa, nagy hírű ha- zánklánya - miután megpofozott egy amerikai rendőrt - Európában is bajt csinált magának. Az egyik német lapnak adott nyilatkozata alapján, rágalmazás címén pert indítottak ellene. A „jó szívéről” híres művésznő ugyanis azt mondta, hogy pályatársa, Elke Sommer filmszínésznő olyan nagy nyomorban él, hogy a maga kötötte pulóverek eladásából tengeti életét. Magyar pénzügyi és tőzsdei almanach amelyek az utóbbi egy-két hónapban kerültek bejegyzésre. A könyv adatai, információi naprakészek, s ezt egy pótlap behelyezésével is biztosítani kívánták. Ez a könyv hasznos segítséget nyújthat a benne szereplő szervezetek, intézmények munkatársain túl a vállalatok vezetőinek, a pénzügyi szakembereknek, továbbá a most alakuló vagy már működő vállalkozások szervezőinek és képviselőinek is. A könyv magyar nyelven korlátozott példányban jelent meg. Kapható a MTV Lenin krt.-i, Október 6. utcai, Alagút utcai, valamint a Sopron, Liszt Ferenc téri Televideo-márkaboltjaiban, továbbá a Pannónia Rádió Kft- nél (Pécs, Zetkin K. u. L). Utánvétes szállítással megrendelhető az MTV terv- és közgazdasági osztályán (1052 Bp., Nádor u. 36.) Csaknem fél évszázad szünet után ismét megjelent a Magyar pénzügyi és tőzsdei almanach. (A II. világháborút követően még néhány évig kiadásra került az úgynevezett Fodor Oszkár-féle Tőzsdei és pénzügyi kompasz, a tőzsde megszüntetésével azonban ez a kiadvány is elvesztette létjogosultságát.) A kétszintű bankrendszer magyarországi megteremtése, a tőzsde hazai újraindítása a most 352 oldalon reprezentatív kivitelben megjelenő almanach kiadásának feltételeit is biztosította. Kerekes György szerkesztésében a könyv fejezetre osztva tárgyalja a mai magyar pénzügyi élet közel 100 legfontosabb szervezetét. Az almanach többek között részletesen foglalkozik a kereskedelmi és vegyes érdekeltségű bankokkal, a szakosított pénzintézetekkel, a biztosító társaságokkal, az értékpapír-kereskedelem jelenlegi szervezeteivel, a könyvvizsgáló cégekkel, valamint fontos információkat közöl a Bankszövetségről, a Könyv- vizsgálók Egyesületéről, a felügyeleti szervekről és főhatóságokról. A kiadvány részletesen felsorolja az adott szervezeti egység legfontosabb mérlegadatait, a cég eddigi tevékenységét, működésének jelenlegi területeit, a jövőre vonatkozó elképzeléseit, stratégiáját, működésének sajátosságait, felső vezetőinek felsorolását, és - amennyiben az adott bank hálózattal is rendelkezik - annak részletes területi címjegyzékét. Az almanach - a március végi kéziratlezárás folytán - még nem tüntetheti fel az Í990. június 2b én megalakult Budapesti Értéktőzsde szervezetét, működését) valamint azon szervezeteket sem, Taxi! Sokszor halljuk az út szélén álló nyugtalan emberektől a „Taxi!” kiáltást, akik jó szerencséjükre és a taxi vállalatra bízzák magukat szorult helyzetükben. Hogy ilyenkor derűsebbnek láásák az életet, nézzük^, vajon hogyan taxiznak az emberek tőlünk keletebbre. Seremetyjevo 2, a Szovjetunió legnagyobb nemzetközi repülőtere. Áz utasok - boldogan, a hosszú repülés után, csomagjaikkal kilépnek a reptér épületéből. Kellemes modorú úriember lép oda hozzájuk, megkérdi, hová mennek? Mondják, hogy a központba. Húsz dollár - hangzik az ajánlat a taxistól. Ha a dollár miatt nagy a tiltakozás, száz rubelt mond. (A szovjet átlagkereset: 140 rubel - a szerk.) Mondjuk, nincs eny- nyi pénze az embernek. Tovább megy. Közben kap egykét hasonló javaslatot. Ezután kétféleképp dönthet: vagy beáll a taxi hivatalos megállójánál lévő hosszú sor végére, vagy partizánakcióként végigkérdezi az itt-ott parkoló taxisokat. Végül előbb-utóbb megunja, és kifizeti a hivatalos ár két-, három- vagy négyszeresét. Hasonlóképpen történik ez, ha egy patinás szálloda előtt szeretnénl taxiba szállni. És mi(lyen) a helyzet a „külvárosban?” Megáll egy taxi, benne egy utassal. Megkérdik, hová megy. Mondja. Fejrázás, indulnak tovább. Megáll egy Volga. Nem taxi, hanem állami kocsi. Ugyanaz a ( kérdés: Merre tart az ember? Majd vakarózás, közli, hogy siet és elhajt. Végre egy üres, szabad (zöld- Jámpás) taxi közeledik. Lassít - majd tovább hajt. Ézek után érthető, hogy az első magánautós, aki megáll, és hajlandóságot mutat elvinni valakit a központba, a hivatalos taxiárat még egy kicsit ki is egészítve kapja meg. Persze akad, aki már beszállás előtt megmondja a tarifát. Ilyenkor gyakori az alku is. Miért nem hívunk előre taxit? Mivel eddig a legrövidebb sikeres próbálkozás is másfél óráig tart, két órától néha napokig is próbálkozhatnak. Érthető számunkra így az orosz sláger, mely egy szerelem felbomlását a taxikra hárítja: habár a fiú délelőtt elindult, csak délutánra ért a randira... Kovách Judit Regina
