Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-02 / 76. szám

1990. JÚLIUS 2.. HÉTFŐ annnznj II Nemzeti Kisgazdapárt bírál Túl a kezdet nehézségein Vélemények a parlamentről A képviselőválasztások után a székek gazdára találtak, működik az új parlament. Mi arra voltunk kiváncsiak, a különböző „köröknek" mi a véleményük a parlament mun­kájáról. Javaslat az önkormányzatnak Rendszerváltozás — névváltoztatás Húsz új utcanév — Távozó szobrok Gyarmaton „Ha már különböző han­gokkal. még állathangokkal is kísérik a felszólalásokat, miért nem lehet nagydo­bot és cintányért is bevin­ni a terembe? A demokrá­cia kívánja, hogy a fonto­sabb viták a folyosókon folyjanak, ezért nincs so­ha teljes létszám az üléste­remben? Az előző rendszer honatyáin a ciklus végén már erőt vett a tavaszi fá­radtság és az unalom, ezért szenderedtek sokszor el. Az új honatyák némelyike mi­ért unja már, égy hónap el­telte után a banánt?" —ír­ja Mező Sándor, salgótar­jáni olvasónk­O O O Erdőkürtön nem jártunk nagy szerencsével, mert az idős emberek, akikkel be­szélgettünk. nem figyelik az Országgyűlést. A politi­káról mégis volt vélemé­nyük, de azt kérték, hogy a nevüket ne, írjuk ki. Haragszom rá — mondja egyikük. — Sokkal jobban érdekel, hogy nem elég a fizetésünk a reggelire. Hol van még akkor az ebéd, meg a vacsora? Elegem volt a választási kampányból is. Arra mennyit költöttek? — Nem nézzük a tévében sem, mert sok a munka az állatokkal — jön a válasz a szomszédasszony­tól. — Az esti összefoglalót megnézem — ezt már egy fiatalembertől halljuk —. de szerintem semmi lényeges nem változott. Azt mondom, amit Orbán Viktor: beszéd, beszéd, de határozott cse­lekvés nincs! Belefulladnak a vitába. OOO Juhász Gábor, a NODISZ elnöke, a „paktummal" kez­di, ami szerinte annak a je­le, hogy az MDF és az SZDSZ igyekszik kisajátí­tani a hatalmat. Nem kellene ellenzéki szerepbe bejuttatni az SZDSZ-t, hiszen minden döntésből megvan a saját haszna. A két párt (egyik sem baloldali) kialakít egy új hatalmi elitet. Nagyon remélem, a mos­tani . képviselők beváltják reményeinket. Nagyot nem tévedhetnek, mert akkor tragikus lesz a helyzet. Lo­het, hogy a kommunisták nem csinálták jól, az újak előtt itt a lehetőség. Skoda Róbert (SZDSZ): „Mindenképpen legitimnek lehet tekinteni ezt a par­lamentet- Reálisan tükrözi Magyarország jelenlegi po­litikai viszonyait. Minőségi­leg magasabb szintű ez a parlament az előzőnél. A képviselők legalább három összefüggő, értelmes mon­datot el tudnak mondani papír nélkül. A frakciók külön színfol­tok. A FIDESZ humorával, vehemenciájával, és erős retorikájával tűnik ki. Leg­kisebb ellenzéki párt­ként könnyű helyzetben van, ezért teheti meg. hogy min-, den kérdésben retorikusán és teátrálisan fejti ki állás­pontját, oo'o Dr. Bilecz Endre ország- gyűlési képviselőt a parla­ment folyosóján értük el két csengetés között. — Túl vagyunk a kezdet nehézségein. A végleges túljutást az alkotmánymó­dosító törvény megszüle­tése jelentette. Megítélésem szerint ez a parlamenten kívüli népszavazási akció gátolta a parlament mun­káját. és igyekezett hátrál­tatni a frissen megválasz­tott népképviselet ered­ményes működését. Azt szeretném, ha mielőbb a legalapvetőbb kérdések kerülnének sorra, mégpedig a munkanélküliség, és a gaz­dasági válság kezelése, a halmozottan hátrányos helyzetű területek segítése. Tudom, jól, hogy ezt az új parlament nem fogja hetek, vagy egy-két hónap alatt megoldani, de már most d kellene kezdenünk a törvények előkészítését, hogy az országnak ezek a problémás területei \«égre jobb irányba fejlődjenek. Mindannyian tudjuk, hogy Nógrád megye is kifejezet­ten ilyen terület. Dudellai Ildikó A pártok javaslatára Reif tér László ismert balassa­gyarmati helytörténész ke­rült annak az ad hoc bi­zottságnak az élére, ame­lyik egy ideje rendszeresen tartja üléseit, előkészítve egy sor változtatást a ba­lassagyarmati utcanevek­ben. tervezett szoborcserék­ben stb. Legutóbbi ülésükön is­mertették és elfogadták azt az ütemezési tervet is. amely már az önkormány zat első feladatai 'közé so­rolja a változtatásokat jó- elöre polgári javaslatokat helyezve az asztalra. A je­lenlegi tanácsi vezetés ugyancsak tudomásul vette a tervezetet — tájékoztat Reiter László. Eszerint, kellő előkészí­tés mellett, végre valóban sor kerül majd a legendás 16-os honvéd szoboremlé­kének az eredeti. Hősök li­geti helyére történő vissza­állítására. Ott most még a szovjet emlékmű áll, amely a vá­ros és környékéért folyta­tott harcokban elesettek földi maradványait is őrzi. Az első feladat — így a bi­zottság javaslata —, hogy méltó helyet kell kijelölni a város úgynevezett kato­nai temetőjében a szovjet Senki nem tudja ponto­san, hány tíz- vagy száz­millió dollár cserél feketén gazdát egy-egy évben a Szovjetunióban. A fekete­piaci árfolyam folyamatos emelkedése az egyik legér­zékenyebb mutatója az or­szág gazdasági romlásának. Még egy-másfél évvel ez­előtt 10, 15 rubel körül moz­gott egy dollár ára, mára 20—25 rubelre emelkedett. Várható volt, hogy a hi­vatalos pénzvilág előbb- utóbb lépni kényszerül. A jelek azonban arra mutat­nak, hogy ezúttal nem az adminisztratív intézkedé­sek szigorával teszik meg a lépést. A napokban interjút kö­hősi halottak végső elhe­lyezésére. Ezt követheti majd az ekhumálás és az illendő temetés. A szovjet emlékmű márványanyagát a bontás után más felhasz­nálásra javasolják fordíta­ni. Az emlékmű üresen ma­radt helyére (ott állt a 16- os honvédek szobra erede­tileg!) a Palóc ligetben mél­tatlan körülmények között álló honvédszobrot állítják, előtte azonban elvégzik raj­ta a szükséges felújításokat. A bizottság ülésein elsősor­ban e téma körül volt a legtöbb vita; a költségek megítélésében térnek el a vélemények, ugyanígy a határidők sem tisztázottak ma még. Miután azonban mindez nem az ad hoc bi­zottság, vagy pláne a pár­tok, hanem a lakosság ügyé és a kezdeményezés is a városi polgárok részéről ér­kezett — számíthatnak te­temes társadalmi segítségre megfelelő szervezés mellett. A balassagyarmati Lenin- szobrot (lakótelepi) és az 1919-es szoboremlékművet a múzeumra bízzák meg­őrzésre. Eltávolításuk előtt fotódokumentálják az ad­digi állapotot, a dokumen­tumokat pedig eljuttatják a képzőművészeti lektorá­tusnak (miután művészi zölt a szovjet kormány hi­vatalos hetilapja az Állami Bank egyik vezető munka­társával. A bankár arra az olvasói kérdésre válaszolt: elképzelhető-e, hogy ma­gánemberek számára is lét­rejön az országban a hiva­talos belső valutapiac? Ez azt jelentené, hogy , szabá­lyozott keretek között ke­reskedhetnének a valutá­val, nem pedig a kapuk alatt, a rendőrök kemény fellépésétől félve bonyolí­tanák le a ma még törvény­telen ügyleteket. Ilyen belső valutaütköző piac létezik már a szovjet gyakorlatban: működik — szigorúan vállalatok szá­mára — a valutaárverés in­munkákról van szó!) és a szobrok alkotóinak is. Szabó Iván és Szőlösy Enikő kap­ja majd az „émlékképeket". Hat emléktábla eltávolí­tásáról is szó van jelenleg. Azokat ugyancsak a múze­um őrzi majd meg. ameny- nyiben képzőművészeti al­kotásról lehet beszélni. Ez vonatkozik a Kun Béla-áb- rázolásra, amely Szederké­nyi Attila, korábban balas­sagyarmati szobrászművész alkotása. Lékai János, Mu- rár Lajos (a volt munkás­őrség épületének falán) a tizenkilencés gyarmati di­rektórium (a vármegyeháza falán), a kommunista párt megalakulása és más em­léktábla eltávolítása szere­pel a javaslatokban. Július 12-én az ad hoc bizottság legközelebbi ülé­sén főként az utcanév-vál­toztatásokról lesz szó; húsz utca nevét kell előre lát­hatóan megváltoztatni a ko­rábbi hagyományos nevek Szent Imre, István, Trikál József, Nagytábor, Kistá- bor stb. újbóli figyelembe­vétele mellett. A húsz ut­canév közül mindössze hat az igazán régi, a többi új keletű — esetükben tehát új nevek alkotása lesz a feladat. (T. Pataki) tézménye. (Ez kissé leegy­szerűsítve azt jelenti, hogy az egyelőre szűkös deviza­keret egy része „kalapács alá” kerül, s az viszi a dol­lárt, aki a legtöbbet adja érte.) A pénzügyi szakértő sze­rint az egyéni valutapiacra több elméleti megoldás is kínálkozik; vagy engedélye­zik az állampolgárok rész­vételét a ma csak vállalatok által látogatott árverése­ken, vagy létrehoznak egy másik ilyen intézményt ma­gánemberek számára. Az interjúalany azonban ké­telkedik abban, hogy a szovjet lakosság osztatlan lelkesedéssel fogadná ezt a lehetőséget. wmmmmmmimmmímm mmtmmmmm ■ A kormány meghirdetett programjának nincsenek meg a tárgyi alapjai, a meg­valósítás eszközei — han­goztatta Boross Imre szom­baton Szegeden. A Nemze­ti Kisgazda- és Polgári Párt országos székhelyén, a Ti- sza-parti városban megtar­tott országos nagyválaszt­mányi ülésen a párt opera­tív bizottságának tagja a kormányt és a parlamentet élesen bírálva kijelentette, hogy a nemzeti kisgazdák elítélik az alkupártok, áz MDF és az SZDSZ paktum­politikáját. Ez a paktüm — utalt rá — a nyilvánosság, sőt a koalíciós partnerek teljes kizárásával jött lét­re. Ez a módszer Boross Imre szerint a régi pártál­lam gyakorlatára emlékez­tet. s az előadó úgy ítélte, megismétlődött az 1922-es Bethlen—Nagyatádi pak­tum. Antall—Vörös Vince, vagy Antall—Nagy Ferenc paktumként. Akkor is szük­séges volt, és most is el­engedhetetlen a kisgazda­érdekek védelme, s miután a Független Kisgazdapárt az MDF-fel kötött koalíció­jában identitásának egy ré­szét elveszítette, az előadó szerint a kisgazdamozgal­mat a nemzetieknek kell tovább vinni. A feladatot vállalják, megvalósításá­hoz nem tartják fontosnak, hogy parlamenti párt le­gyenek. A választmányi ülésen több párt képviselője meg­jelent. Mészáros Vilmos, a Magyar Liberális Párt ve­zetője együttműködésre szó­lította fel a Nemzeti Kis­gazdapárt tagjait annak ér­dekében, hogy a polgárság régi helyét visszakapva egyik vezető rétege legyen az országnak. A „kazánki­rály”, Morvái Ferenc szor­galmazta a parlamenten kí­vüli ellenzéki pártok ösz- szefogását, mert véleménye szerint olyan emberek ke­zébe került a hatalom, akik vállalt feladatukhoz nem értenek, s ha az ellenzéki pártok nem lépnek közbe, katasztrófába sodorják az országot. Szeghő István, a Nemzeti Kisgazdapárt Csongrád megyei elnöke az egykori tulajdonosok er­kölcsi és anyagi rehabili­tációját követelte. Dollár feketén és fehéren n 't ^ Holocaust: Salgótarján 1944. 2. A gettó 1944. március 19-e, Ma­gyarország német megszállá­sa után sok tekintetben új körülmények jöttek létre hazánkban. A változásokat a korabeli megyei sajtó gyakran minősítette „rend­szerváltásnak”. A folyamat jellegzetessége, hogy válto­zott, rosszabbodott a zsidó­ság helyzete. Ennek előidézé­sében nem kis szerep jutott azoknak a megyei helyi, közigazgatási szerveknek, amelyek német ösztönzésre és a példájuk alapján, a zsi­dókérdés végleges megoldá­sára törekedtek. A rendezés gyakorlatára „szabályos’’ ha­ditervet dolgoztak ki. 1944. április 4-én belügy­miniszteri rendelet kötelezte a helyi zsidó közösségeket pontos — név, lakhely, gyer­mekek száma — névjegyzék összeállítására. Ennek elvég­zésével a megszállást köve­tően hatóságilag létreho­zott. az ún. Zsidó Tanácsot bízták meg. Április 7-én megküldték a helyi állam- hatalmi szervek vezetőinek azt a dokumentumot, amely­ben „a zsidók gettósításá­ban. összpontosításában és deportálásában követendő eljárásokat” leírták- A get- tósítás alapterve szerint „a falusi és a kisvárosi zsidó­kat össze kell fogni és át­menetileg zsinagógákban és hitközségi épületekben kell elhelyezni.” Érték- és va­gyontárgyaikat el kellett. szedni. A városi zsidókat „külön jelölt területre kell szállítani, amely gettóként szolgál, ezt teljesen el kell szigetelni a város többi ré­szétől.” Az országot a feladat „za­vartalan” lebonyolítása érde­kében hat műveleti zónára osztották, mindegyikhez egy­két csendőrkerület tartozott A III. zónához a II. (székes- fehérvári) és a VII. (miskol­ci) csendőrkerület tartozott „Kassától a Harmadik Biro­dalom határáig.” Megyék szerint: Bars, Borsod, Fejér, Heves, Komárom, Győr, Nógrád. A zónák számozása a művelet sorrendjét is je­lentette, és esetükben az irá­nyítóközpont Hatvanban volt, Nógrád megyében — több variáció után — végül há­rom nagy, gyűjtőgettót ál­lítottak fel. Losoncra hely­ből és a megye északi ré­széről, valamint a szécsényi járás egyes községeiből, Ba­lassagyarmatra helyből és a megye nyugati részén levő falvakból; Alsópetényből, Szécsényen át Varsányig 29 településről gyűjtötték össze a zsidókat. Salgótarjánban helyből, a megye keleti fe­lén levő községekből és rész­ben Heves megye közeli fal- vaiból származó zsidókat zsúfolták össze, összesen 23 községben lakókat telepítet­ték ide, Apctól, Putnokon, Kálión át Varryarcig- Az összegyűjtések operatív részét a csendőrség, a hiva­talos szervek által létreho­zott Zsidó Tanács közreműkö­désével végezte. Ez utóbbi a zsidóság tapasztalt, tekinté­lyes személyiségeiből állt össze. Balassagyarmaton hat­tagú bizottság működött Lá­zár Mihály elnök vezetésé­vel. Salgótarjánban valószí­nű, négytagú Zsidó Tanács te­vékenykedett. Elnöke volt Fridler Samu (1880), Ho- chauser Károly (1881), dr. Szalvendy Ödön (1885), Bics­kei Miksa (1886). írnoka volt Sonnenschein Jolán. Egyes emlékezők szerint Schwartz Zoltán (1889) is tagja volt. A gettók helyének kijelölésé­ben ők adtak javaslatot. A salgótarjáni gettó a vá­ros három, egymáshoz köze­li részén volt. Így a Hochau- ser-udvart, a Friedmann-ud- vart, a Blayer-udvart jelöl­ték ki. A kijelölt terület dé­li határa a Pécskő utca, a zsidó fürdő, északi határa a Kissomlyó utca, nyugati ha­tára a Fő utca. (Nagy vona­lakban a mai Karancs Szálló, Pécskő utca, Kissomlyó utca által határolt városrész.) A gettó másik egysége a mai posta és az áruház mögötti rész lakásaiban működött- Végül a harmadik gettóte­rület a Régiposta utca, az izraelita imaház környéke, a mai garzontól a Rákóczi úti iskoláig levő kis házak je­löltettek ki a zsidók elkülö­nítésének céljára. A gettók létrehozásáról Rátkay Béla polgármesteri hivatala döntött, működésü­ket a helyi rendőrhatóság 1944. május 11-én nyilvá­nosságra hozott rendelete szabályozta, amelyet dr. Já- nossy Ödön Salgótarján rend­őrkapitánya írt alá. A ren­delet ügy fogalmazott, hogy a zárt területet a zsidók csak „11 órától 16 óráig ter­jedő ^időben hagyhatják el.” Vasútállomás környékén csak külön engedéllyel tartóz­kodhatnak. Vasárnap és ün­nepnap egyáltalán nem jö­hetnek ki a zárt területről. A Fő utcán közlekedniük ti­los volt. Ablakaikat kötele­sek voltak belülről festékkel, vagy másként eltakarni. Zsidó, nem zsidóval nem találkozhatott. Május 16-án az eredeti rendeletet tovább szigorították: eszerint zsidók egyáltalán nem hagyhatták el a gettó területét. A zsidók összegyűjtését 1944- május 3-án kezdték el Salgótarjánban, és egyszer­re 10—15 családfőt vittek el. A város polgármestere 1944. május 10-én jelentette az al­ispánnak, hogy a „gettósítá- si feladatot” teljesítette. A zsidók egy részével — a vagyonosabbnak véltekkel — különösen kegyetlenül bántak Salgótarjánban. Va­gyonuk bevallása végett a volt polgári iskolában sze­mélyes kínzást is alkalmaz­tak sokakkal, amely tragé­diát is okozott. A kínzások előtt kiugrott az ablakon, és az öngyilkosságba menekült dr. Bellák István (1909) fog­orvos. A zsidókat a városból való elszállításuk előtt gyűjtőál­lomásra vitték. Ezt a volt bányaistállóban — mai piac melletti fuvarozási vállalat területen — alakították ki. Itt 2240 — más forrás sze­rint 2018 — zsidót zsúfoltak össze, és embertelen körül­mények között tartották őket. (Folytatjuk.) Dr. Horváth István Az egyik gettó határa a Pécskő utca. Buda László reprodukciója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents